Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-25 / 245. szám

1911, október delmaqyarorszaq 5 művészet BretiUországot,- Nem is akarunk beszélni. Nagy Endrének a színházáról, amely igen sokkal áll mindén más fölött, de ott van a többi: mindegyik pesti orfeum jnagasább nemű brettli. művészettel szórakoztatja a lá­togatóit. Nálunk már a brettli nem lealacsi­nyodás, amit az is mutat, hogy elsőrendű szín­házakban is akceptálható színművészei van­nak. • ! >•• ' * Juhász Gyula verskötete. Szonettek szerelmes szivü dalolója. Juhász Gyula uj verskötettel lép a jövő hónapban a magyar közönség elé. A szegedi poéta ötven váloga­tott költeményét adja ki, közös cimmel s ugy csoportosítva, hogy a kötet egységes legyen. A Modern Könyvtár adja ki Budapesten a verskötetet, igen sok példányban és olcsó ki­adásban, hogy mindenki megismerhesse Juhász Gyulát, a szonettek szerelmesszivü daloló ját. * Vasgyáros. Föiujitották a szentimentaliz­mus szent nevében a Vasgyárost, kicsit megrövidítve, csak a limonádésrészeket nyújtva. Szóval a Vasgyárost ölték meg és volt sirás-rivás meg fogaknak csikorgatása. Hogyne, mikor eliez méltó előadást még Sze­geden is ritkán produkálnak. Szegény Ohnet, óránkint százezer kilométer sebességgel fo­roghatott, ha értesült erről az előadásról. Re­kordot értek színművészeink, akiknek mai szerepléséről sirva emlékeznek a nézők, ó nemcsak Ohnet miatt, nemcsak a szereplők miatt, de a rendező miatt is. Külön-külön nem emiitjük föl a szereplőket, nincs elég jelzőnk számukra. Csak Harsányi Margitot említjük, aki a fő női szerepet adta. Ez a szép fess színésznő, ugyan hogy tud már olyan gyönge színésznő lenni? Ma nagyon rosszul játszott. Még a rosszak között is leggyöngébb volt, ami már igazán nem szép ettől a szép színésznőtől. A közönség sirt. Hát mit csinált volna? Szegény közönség. * Dunkó-est. Dankó Pistának, a magyar nő. fák királyának a sírját rácscsal akarják kö­rülvenni. E célból november 5-én, vasárnap délután öt órakor Dankó-emlékünnep lesz a Tisza-szálló nagytermében. Az 'ünnepély programmja a következő: Szohner Olga al­kalmi költeményt szaval. Antal Erzsi cigány­zene kísérettel Dankó nótákat énekel. Balassa Ármin dr., a boldogult nótafa jóbarátja, részben fölolvasással, részben előadással. Ba­lassa Ármin dr., akinek A cégér cimü nép­színművéhez részben Dankó Pista szerzette a nótákat, több, kizárólag az ő tulajdonában levő Dankó ereklyét fog bemutatni. Déry Rózsi és Oláh Gyula Dankó nótákat énekel­nek. Lux Terka Felolvasással szerepel. Az egyes számok között a cigányzenekar Dankó­nótákat játszik. MASZKOK. Halálmadár. Mikor először néztem Vájsznak az arcába azt hittem, hogy ez az arc nem tartozik a koponyához. A kártyaasztal fölött himbá­lódzó kis villanykörte rembrandfoltokat raj­zolt az arcra, a domborulatok és a vonalak plasztikusan emelkedtek ki a kártyaszoba ho­mályából. Olyan volt ez az are, mint egy maszk, melyet egy modern szobrász faragott ki és durva vésővonásokkal rajzolt bele szé­les foltokat. Csak mikor az első impresszió szuggesztív hatásától megszabadultan vet­tem észre, hogy az archoz koponya is tarto­zik, még pedig sokkal nagyobb adag, mint más közönséges archoz. Nem emberfej volt ez, hanem direkt egy maszk meg egy kopo­nya összetétele. Sokáig néztem és megmertem volna rá esküdni, hogy én ezt a fura maszkot egy gyengéd érintéssel letudnám szakítani a koponyáról. Vájsz ezzel a fura valamivel a nyakán mozdulatlanul ült és mereven nézett bele az előtte ülő játékos kártyájába. Mióta Vájszot ismerem mindig ebben a helyzetben láttam. El se tudnám másképen képzelni, mert a fantáziámat annyira megkötötte a mozdu­latlan maszk, hogy én más Vájszot mái­nem is ismerek. Vájsz az örökkibic: Szeme a felvillanó szemüvegen keresztül, mint egy üres lik mered a kártyára. Orrának többször hajlott kontúrját élesen világítja meg a lám­pa, szájában szivarcsutka, ami sohasem ég, hanem csak arra való, hogy az orra alatt a sertét művészi kusza vonalakba zavarja. Vájsz keveset beszél, csak nevet. És ez a nevetés. Vonalak rajzolódnak a maszkra, szá­ja 0 alakra húzódik és az orrának hajlás­szöge mind kissebb lesz. Vájszot még sem szeretik a kártyások. Halálmadárnak hívják. Aki mellé Vájsz leül annak már befelleg­zett. És Vájsz mégis kibicel. Vájsz mindig ott ül valaki mellett. Végtelen finom rutin­nal kiszemeli az áldozatot, egy ismeretlent, akinek aztán a hátterében ijesztően mutatko­zik a halálmadár maszkja. Vájsz máskülönben nem tanulmány. Né­hány tollvonás és kész a figura. A fejével nem gondolkozik, a lába csak arra való, hogy hazulról a kávéházig eljusson. Emészt, léleg­zik, satöbbi. Hanem annál érdekesebb a maszkja. Ezzel öli meg az áldozatát. Soha­sincs annak a pártján, akinek gibicei. Min­dig ellenfél és ezt oly kitűnően, annyiféle va­rációban tükrözi vissza az arc, hogy csak mozgófényképpel lehetne megrögzíteni. Vájszban szuggesztív erő lakik. A játékos, aki mögött Vájsz maszkja fénylik, mindig rosszul játszik. Megesik néha az is, hogy véletlenségből, de csak véletlenségből a já­tékos jó kártyát hi ki. Vájsz ilyenkor röhög. Le nem irható hanghullámok verődnek a dobhártyákhoz és a játékos ijedtében vissza­veszi a jó lapot és rosszat ad helyette. Vájsz maszkján a vonalak, mint a tenger hullámai simábbra vonulnak. Vájsz meg van elé­gedve. A halálmadarat már ismerik a kártyások. Ha feltűnik a láthatáron, van ott sirás­rivás. — Vájsz pakolj innen! Vájsz pedig ilyenkor nem nevet, hanem csak mosolyog. — Nem játszom, ha itt maradsz Vájsz! Vájsz újra csak mosolyog. — Pincér! Vájszot vigye egy másik sa­rokba. Vájsz már le is ült. Már nem mosolyog, hanem vigyoróg. — Nem megyek,'— szólal meg végre Vájsz rekedtén. ' A kávés, a játékosok; a pincérek könyörög­nek rimánkodnak, de semmi sem használ. Hasztalan adnak a halálmadárnak potya ká­vét, potya szivart. >Yájsz kibicelni akar. És kibicel is. Néhány perc múlva már egy sötét sarokból; vigyorog; a" maszk. Nemsokára egy szenvedélyes játékos áll fel az asztaltól. — A Vájsz tönkretett. Le kell szoknom a kártyázásról.. A .halálmadár pedig kibicel to­vább. (sz—Ml.) Megkezdték a Regula-ügyben a tárgyalást. — Az első nap. — (Saját tudósítónktól.) Még emlékezetben van minden borzalmas részlete annak a véres tragédiának, amely Edelényben ját­szódott le. Regula, a fejszés gyilkos már is­merős alakja az újságolvasó közönségnek. Regula vallomásai is ismeretesek. Regulának eddig négy ismert vallomása van. Hogy az ellentmondó vallomások közül melyik az igaz, melyik a ha.zug, azt az igazságszolgál­tatás hivatott tényezői fogják kikutatni. Ked­den reggel már meg is kezdődött a tárgyalás a borzalmas bűnügyben. A miskolci esküdtszéki tárgyalást megelő­zőleg, mielőtt még a tárgyaló teremben az első szó is elhangzott volna, heveshangu pro és kontra vélemények, újságcikkek jelentek meg a bűnügyről. A tárgyalás folyamán ez mind tisztázódik. Az ügyészség vádirata igy kezdődik. 1911. évi augusztus 7-ik napjától előzetes letartóz­tatásban, illetve vizsgálati fogságban lévő ifj. Regula Ede edelényi születésű lakos 24 éves, ág. ev. vallású, nőtlen, vagyontalan, irni-olvasni tudó, büntetlen előéletű asztalos­mestert a Btkv. 278. szakaszába ütköző és büntetendő három rendbeli gyilkosság bün­tette és ezzel anyagi halmazatban álló, a Btkv. 344. szakaszába iitköző rablás bün­tette miatt azzal vádolom, hogy Edelényben a „Csárda" elnevezésű korcsmához tartozó lakóhelyiségben 1911. évi augusztus hó 5-iké­ről—6-iká'ra virradó éjjel, az emberi élet ki­oltására irányuló és előre megfontolt szán­dékkal Czeizler Henriket, Czeizler Henrik­nét és Czeizler Gizellát a fejükre mért több­szöri fejszecsapáspkkal megölte és az ez által alkalmazott erőszakkal 200 K-t, mint ránézve idegen ingó dolgot az éjjeli szekrény fiókjából azon célból vett .el, hogy azt jogtalanul eltu­lajdonítsa. A főtárgyalásra a miskolci kir. törvényszék mint esküdtbíróság illetékes, melyre az idézendők jegyzékét csatolom és indítványozom, hogy terhelt vizsgálati fog­sága továbbra is 'fenntartassák. Majd következnek az indokok. Az indokok közül a nevezetesebbek: Midőn terhelt eme rettenetes s emberi képzeletet is meghaladó kegyetlenséggel végrehajtott véres munkáját befejezte az éjjeli szekrényben pénz után ku­tatott s onnan az ott talált egy darab 100 K és 2 drb 50 koronás bankjegyet magához véve az előszoba, udvarra nyiló ajtaján ke­resztül eltávozott s ugyancsak a Boldva fo­lyónak a csárda mögötti pallóján áthalada a bűnjel fejszét a Boídvába dobta s a vásárté­ren keresztül a Finke felé vezető országúton Miskolc felé igyekezett. Kovács egyizben hét párisi cégnek legújabb mozgó­fénykép felvételei f. hó 23-tól kezdve kizárólagosan 2223 Figyelem!

Next

/
Thumbnails
Contents