Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-24 / 244. szám

1911 október 20 DÉLMAGYARORSZÁG 307 Tomasics Miklós horvát bánnal, aki szintén vasárnap érkezett Bédsbe. Ma reggel a miniszterelnök meghallgatta Vértessy Gézának, a király személye körüli minisztérium államtitkárának jelentését, féltíz órakor pedig a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter a Hofburgba hajtattak, ahol Beöthy László letette hivatali esküjét a király kezébe. Az iinnepies eskütételnél Héderváry Károly gróf miniszterelnökön kivül mint zászlós ür Apponyi Sándor gróf királyi főkamarásmester segédkezett; az eskümintát Révy Ferenc dr miniszteri tanácsos olvasta föl. Az eskütétel után a király Beöthy László kereskedelmi minisztert külön kihallgatáson fogadta. A miniszterelnök az eskütétel után Aehrenthal gróf külügyminisztternél tett látogatást s vele csaknem egy óra hoszszat tanácskozott. Azután Héderváry gróf átöltözött s félegy órakor magánkihallgatáson jelent meg a király előtt. Az audienciáról, a mely körülbelül egy óra hoisszat tartott, a félhivatalos Budapesti Tudósító a következőket jelenti: — A miniszterelnök a mult hét eseményeiről tett ö felségének jelentést. A kihallgatásnak kizárólag tájékoztató jellege volt. Az audiencia után a miniszterelnök visszatért a magyar házba, majd fiával, Héderváry Sándor gróffal együtt megebédelt. Beöthy László Kereskedelemügyi miniszter a délelőtt folyamán látogatást tett Aehrenthal gróf közös külügyminiszternél, Buriün báró közös pénzügyminiszternél Aftenberg lovag közös hadügyminiszternél és Montecuccoli gróf haditengerészeti parancsnoknál, azután Plener bárónál, a közös legfelsőbb számvevőszék elnökénél, továbbá Gautsch báró osztrák" miniszterelnöknél és az osztrák kormány tagjainál. A miniszterelnök és a kereskedelmi miniszter a délután öt órai vonattal tertek vissza Budapestre. Nemetek és franciák. Párisból jelentik : A párisi angol kereskedelmi kamara vasárnapi bankettjén Sámuel főpostamester beszédet mondott, amelyben tagadta, hogy Angolország bármikor is megnehezítette volna a német-francia marokkói tárgyalásokat és kijelenti, hogy az angol kormány mindenkor a kérdés őszinte, méltányos és gyors elintézését óhajtotta. A képviselőház ülése. Az obstrukció ma három névszerinti szavazással húzta ki az ülést. Kabós Ferenc elnök bejelentette, hogy Görgei László, a miskolci második kerület országgyűlési képviselője a mult éjjel hirtelen elhunyt. Meleg megemlékezést szentelt néki s indítványára a Ház jegyzőkönyvben örökítette meg emlékét. Fölhatalmazta egynttal a Ház az elnököt, hogy a miskolci második kerületben a választás kiírása dolgában intézkedliessék. Bemutatta ezután az elnök Csanádmegyének obstrukció-ellenes föliratát, melyre névszerinti szavazást kértek; a két másik bemutatott kérvényt az elnök javaslata értelmében intézte el a Ház. Ezután a mai napirendből végeztek három névszerinti szavazással. Az ülés két óra előtt végződött. . i ... .. JJ i A Szegedi Képzőművészeti Egyesület közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután folyt le a Szegedi Képzőművészeti Egyesület közgyűlése, mely bár szomorú állapotoknak volt a kifejezője, mindamellett reményt ébresztő tényt jelent és valószínűleg kedvező fordulatot hoz a szegedi képzőművészet életében. Szomorú mult az az egy esztendő, amelyről az igazgatóság jelentést tett, mert igazán elmondhatni, hogy a képzőművészeti egyesület ez alatt az egy esztendő alatt semmit, de semmit nem tett tulajdonképeni célja elérésében és az a jó néhány derék és tehetséges szegedi művész nem sok hasznát látta annak, hogy van Szegeden egy egyesület, amely tisztán és kizárólag azért alakult és az a kifejezett egyedüli célja, hogv őket művészi ambíciójukban és. exisztenciájukban gyámolitsa. Nem, — ennek a gyámolitásnak igazán nem sok hasznát látták a mi jobb sorsra érdemes művészeink és nem csoda, ha ennek a szándékolt támogatásnak eredményeül a mi fiatal művészeink a szó szoros értelmében nyomorognak és csoda, hogy ezideig még mind el nem menekültek. Nem okoljuk, de nem is okolhatjuk a szegedi képzőművészeti egyesületet ezért az aka ratlan muasztásért, annál kevésbé, mert tudjuk, hoev a szándék és jóakarat meg volt a képzőművészeti egyesületben és nem rajtuk műit. hogy nemes feladatuk teljesítésében egyesek terrorizmusa megakadályozta. Belső harc dult a képzőművészetek egyesülete igazgatóságának kebelében és érthető, hogy két küzdelmet ez az egy aránvlag fiatal és szegény egyesület nem bir folytatni. Egv évi meddő küzdelem után végre megtalálta a képzőművészeti egyesület választmánya a leghelvesebb módot arra, hogy az egyéni célokat szolgáló belső ellenségektől megszabaduljon és igy visszanyerve cselekvőkéoességét, végre a képzőművészek pártolásának szentelhetik tevékenységüket. Ezért mondjuk, hogy örvendetes tényt és -forduló pontot látunk a vasárnap lefolyt közgyűlésben, mert megtörténvén a tisztújítás, még a választmányba sem kerültek be a rendbontó elemek, s igy már eleve is biztosítva van az, hogy az igazgatóságba sem fognak bekerülni. Egyhangúlag, közfelkiáltással választották meg újra a képzőművészeti egyesület elnökévé: Lázár György dr polgármestert, a volt elnököt és alelnökké Back Bernátot és Csernovits Agenort. A felügyelő-bizottság tagjai lettek: Meák Gyula, Rózsa Béla, Vajda Sándor. A választmány tagjaivá a következőket választották: Balassa Ármin dr. Falta Marcel dr, Gaál Endre dr, Gvuritza Sándor dr, Floltzer Aladár, Jászai Géza, Károlyi Lajos, Kátay Lajos, Korpássy Gyula dr, Koós Elemér, Kovács János, Kun József, Lázár László, Lőw Immánuel, Madár Imre, Maiina Gyula, Nagy Zoltán dr, Obláth Linót Orkonvi Ede dr, Papp Gábor, Patzauer Sándor, Perjéssy László, Raffay László, Rózsa Izisó dr, Reök Iván, Sebestyén Károly. Somogyi Szilveszter dr, Szarvady Lajos, Szöry József, Taussig Ármin, Tömörkényi István, Ujj József dr, Vajda Béla, Vig Ferenc, Wagner Adolf, Weiner Miksa, Zombori Antal és Hódy Gézát. Az igazgatóságot ezután fogja megválasztani a választmány a saját kebeléből a legközelebbi választmányi ülésen. Nem hagyhatjuk emlités nélkül azt a sajnálatos körülményt, hogy erre a fontos és változást jelentő közgyűlésen összesen csak tizenöten jelentek meg a tagok közül. Ezt is az elmúlt áldatlan testvérharcnak tudjuk be és hisszük, hogy a jövőben nagyobb lesz a tagoknak a saját egyesületükkel szemben való érdeklődése. Végül mint érdekes és jellemző demokratikus tünetet emiitjük meg, hogy a harminckilenc választmányi tag jelöltet úgyszólván egyhangúlag választották meg — egy kivételével, s ez az egy véletlenül épen Kelemen Béla, volt főispán, Szeged város egyik képviselője, aki helyett Hódy Gézát választották be az egyesület választmányába. Párisi kritika a magyar szinmüirásról. (Saját tudósítónktól.) Á világ legnagyobb szinházi újságja, a Comedia rendkívül nagyjelentőségű cikkben foglalkozik a magyar szinmüirással s a budapesti szinházi előadásokkal. Ez a párisi lap, mely naponkint igen nagy terjedelmű, kiküldte munkatársát Budapestre is, névszerint Stanislas Azcwuski-1, aki Les Théatres de Pest cimen cikket irt. A cikkből alább adunk egy részt. Hangsúlyozzuk, hogy a cikkiró szerint a magyar színpadok, elsősorban a budapestiek úgyszólván csakis külföldi darabokból élnek, hogy — Azcwuski szerint — a magyar szinmüirás külföldi hatás, elsősorban germán, aztán francia. Példákat hoz föl ennek a bizonyítására, még pedig a fővárosi színpadok műsorából. Azt elösmeri a párisi színikritikus, liogy a magyar főváros kitűnő szinházi előadásokban bővelkedik, de hozzáteszi, hogv a színészek inkább külföldi darabokat juttatnak nagyszerű sikerekhez. így ez az állítása szintén a rnagvar szinm.üirók ellen szól. Bizonyos, hogy nem minden sora szentírás a Comedia-ban megjelent szinházi cikknek. Viszont kénytelenek vagyunk beismerni, '—még mindig aránytalanul sok a külföldi színdarab, melyek Budapest után végig vonulnak a magyar színpadokon, — dacára, hogy mind több lesz már a magyar szerző darabja is. Még egyet. Magyar lapokban az utóbbi időben végig hangzott a felujjongás, hogy végre kialakult a magyar színműirodalom. Mert kialakult, lehetőleg függetlenül, örvendetesem És a párisi cikk írója itt tévedett igazán, itt volt felületes, amiért nem vette tudomásul a fejlődő, diadalmaskodó magyar szinmüiiást. A Comediá-ban megjelent cikkből közöljük ezeket a sorokat: A szinházi szezon igen jól kezdődött a magyar fővárosban, minden szinház nyitva van már. Különben mindegyik kitűnő szinház és mindegyikben elsőrendű művészek játszanak. Sőt szinházi élet tekintetében Budapest fontos és drámai termelésben önálló centrum. És, bár a magyar színházak a bármilyen német hatás számára készenálló vendégszeretet folytán a germán dramaturgiával inspiráltat ják magukat, repertoárjuk majdnem kizárólag a francia termelésben keresi es találja meg a maga forrásait. Teljesen a mi párisi sikereink uralkodnak Budapesten és ennek kétségkívül senki sem örül őszintébben, mint e sorok iró ja. Az ember szinte nyugtalanul kérdi magától: mi a sorsa ez ország íróinak és komponistáinak? Mert a modern Magyarországnak már meg vannak a maga tehetséges és európai hirü irói, mint például Molnár, az, „Officier da la garde" szerzője, amelyet az összes német városokban nagy sikerrel játszanak és Lengyel, a szenvedélyes és pittoreszk „Typhon" szerzője, amelyet mostanában játszanak a Sarah Bernhard-szinházban. M. Serge Basset kétségkívül igen jó adaptációjában. Mindenesetre nem volt alkalmam azon rövid idő alatt, melyet a szép „magyaré" fővárosban töltöttem, jelen lenni a magyar nemzeti géniusz egy többé-kevésbé jelentékeny produkciójánál. Csak franciából fordított darabokat játszottak. Csak az Operában — ez büszke nagy dalszínház, egyike a legjobbaknak Európában — kivétel Wagner Richárd (most épen a tetralogiát játszák Bu-