Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)
1911-10-24 / 244. szám
1911 II. évfolyam, 240. szám Csütörtök, október 305 RSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ELÖF1ZETESI AR SZEGEDEN <t ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN;: TELEFON-SZAM: e=3 Rorona-utca 15. szám 1=3 egész évre . R 24'— félévre . . . R 121— | egész évre R 28-— félévre . . . R 14'— Szerkesztőseg 305 c=a Riadóhivatal 8 6 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Interurbán 305 1=3 Városház-utca 3. szám 1=3 Egyes szám ára 10 fillér. J, Egyes szám ára 10 fillér. Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 A függetlenségi párttól a munkapártig. Irta Okolicsányi László, országgyűlési képviselő. Ha tárgyilagosan és igazságosan vizsgálom a katonai törvényjavaslatot, nem tudom megérteni, mi vezetheti azokat, akik ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedését még rendkivüli és szélső eszközökkel is akadályozzák. Azt, hogy a javaslat ellen komoly és igaz kifogást tenni nem lehet, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a képviselőházban most folyó makacs ellenállás, amely teljes ellentétben a parlament természetével, nem a javaslat ellen irányuló beszédeket, nem a javaslat kíméletlen birálatát, hibáinak föltárását használja küzdelme , eszközéül, hanem a technikai obstrukcióval, a névszerinti szavazások időpocsékolásával száműzte a parlamentből a beszédeket és a legdurvábban vétkezik a szólásszabadság ellen: Vájjon mi cél vezetheti őket? — mit remélhetnek? Az önálló hadsereg kivívását a Kossuthpártban sem reméli senki, azt pedig, hogy a hadsereg közelebb hozassák a magyar nemzet szivéhez, hogy a hadseregben a magyar nemzeti állam követelményei megvalósuljanak, nem csak a Kossuth-párt egyedül kivánja, ebben egyetért vele a nemzeti munkapárt is, egyetért vele az egész nemzet. De hiszen ennek a követelésnek a törvényjavaslat meg is felel. Azok, akik minden árom megakadályozzák ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, mert ennél többet követelnek, veszéEgy csésze tea. Irta Déri Imre. A múltkoriban régi ismerősöm, egy előkelő politikus állított meg az utcán. Nyári kalandjait és élményeit adta elő, a felesége őnagysága pedig közölte velem, hogy a politikai helyzetre való tekintettel uj, sajátságos kosztümöt csináltat, amelyet a többségi párthoz való tartozásának kifejezéseül „véderő-kosztüm"-nek nevezett el. Ugylátszik e tárgynál őnagysága hosszasabban óhajtott időzni, mert amikor elbucsuztunk, legkedvesebb mosolya kíséretében igy szólt hozzám: — Igaz, most jut eszembe! Jöjjön el hozzánk holnap este kilenc órakor egy csésze teára. Tapintatlanság lett volna ezt a meghívást el nem fogadni és másnap este nyolc órakor, amikor ép a vacsorához készülődtem, eszembe jutott, hogy igaz, a képviselőékhez .vagyok hivatalos teára és ismervén ezeknek a teáknak a gasztrikus tartalmát és jelentőségét, a vacsorát nem vettem épen túlságosan komolyan és elmentem a teára. Képviselőéknél még négy-öt ur volt, a háziasszony maga szolgálta föl a csésze teát és a hozzátartozó kétszersültet, ellenben többet, vagy lyeztetik azt az eredményt is, amely ma elérhető. Mit érhetnek el az obstrukcióval? Ha azt hiszik, hogy elérhetik vele KhuenHéderváry gróf miniszterelnök bukását, hát ebben alaposan csalódni fognak. De föltéve, hogy ezt elérnék, mi lenne azután? Vájjon egy más miniszterelnöknek megszavaznák-e ezt a javaslatot? Ha igen, akkor a harc, amelyet folytatnak, személyi harc, amely komoly politikusokhoz nem méltó és a rendkivüli eszközök alkalmazására nem jogosit. Vagy azt hiszik talán, hogy a nemzet hajlandó ismét egy nagy nemzeti küzdelembe belemenni, ugy mint 1903-tól 1906-ig és újra ők jutnak a hatalom birtokába? Végzetes csalódás! A mai obstrukciót nem kiséri a nemzet rokonszenve és lelkesedése, mint kisérte az 1903—1904. évi obstrukciót. Egy uj választás ma csak erősítené a mai többséget, amely katonai téren nemzeti irányban becses eredményeket hozott és hasznos munkát igér a nemzeti élet más területein is. Nem tudom megérteni, nem tudom megtalálni tehát ennek az obstrukciónak az igazi célját, hacsak nem keresem azt a Justh-párt által hangosan követelt általános, egyenlő titkos választójog mögött. Nem a véderőjavaslatról van itten szó tehát, nem a nemzet jogainak kiszélesítéséért folyik a küzdelem, ezek csak jelszavak, amelyekkel már egyszer sikerült kormánybukást és rendszerváltozást elérni s ezért hiszik, hogy ezek a jelszavak újra sikerhez vezetnek. Ezek a jelszavak arra is jók, hogy sok jóhiszemű embert megtévesszemást egyáltalában nem. Elmúlt tiz óra, tizenegy, sőt tizenkettő, a második csésze teát is szervírozták, ugyancsak kétszersülttel és konstatálnom kellett, hogy a képviselőék a mult év óta rendkívül előkelőek lettek és a csésze teára szóló meghivást igazi angolos értelemben szószerint vették. Kormányozható migrainemet kellett segiteégiil hivnom, hogy a harmadik csésze tea elől egy vendéglőbe menekülhessek vacsorázni. Az eset azonban ez önkénytelen böjtön kivül fontos és gyakorlati morális tanulságban is részesített. Ugy látszik, a pesti társasági divat kissé elangolosodott, a teára szóló meghívókat szószerint kell érteni és ezentúl majd ehez tartom magam. Néhány napra rá egy kitűnő nagykereskedő családjától kaptam egy olyan ismert hosszúkás, négyszögletes levelet, amelynek már a külseje is elárulja a zsur-meghivót. „X. Y. szivesen látja szombaton este hat órakor egy csésze teára" — szólt a meghivó és mikor elolvastam, megértőn konstatáltam magamban: — Ahá, six o'clock, — ez is á l'anglais értendő. Ide majd pontosan hat órakor, egy csésze teára érkezem. A fejedelmek pontosságával állítottam be nek s eltakarják a valódi célt, a radikálizmusnak uralomra juttatását Szent István birodalmában. Az én meggyőződésem szerint az 1910. évi választásokban a nemzet akarata és politikai fölfogása egészen hiven jutott kifejezésre és a nemzetnek ez az állásfoglalása teljesen érthető és megmagyarázható is. A nemzet nagy többsége elfordult az egykori koaliciótól azért, mert azokban a remények ben, azokban a várakozásokban, amelyeket ennek kormányzásához fűzött, csalódott. A nemzet azt várta, hogy a koalició a nemzet jogainak érvényesítésében céltudatos, csöndes munkával eredményeket fog elérni és az országot az állami önállóság teljességéhez közelebb fogja juttatni s e helyett azt látta, hogy mikor már a célhoz egészen közel voltak, mikor már azt látták, hogy csak egy kis kitartás kell még s a nemzet előtt megnyílnak a hatalom kapui, akkor a koalició egy része elvesztette kitartását és fölborította az egész helyzetet. A koalició idejében a függetlenségi párt sem követelt egyebet, mint a kilences-bizottsági program megvalósítását és a magyar nyelvnek a hadseregben való alkalmazását. Ma ugyanezen az állásponton áll a kormány és a munkapárt s megvalósítja a kilences-bizottság programját abban a törvényjavaslatban, amely a képviselőház előtt fekszik, a magyar nyelvnek a hadseregben való térfoglalása pedig megnyitja az utat. Ez az irány tehát nem igér semmivel sem kevesebbet a nemzetnek, mint amenynyit igért a függetlenségi és 48-as párt akszombaton este hat órakor a nagykereskedőékhez. A szobalány kissé zavartan fogadott és a dohányzóba vezetett be. A nagy ebédlőben épen most állították föl a hatalmas asztalokat, amelyeket nyilvánvalóan egy nagyszerű, Lucullusi megcsúfoló lakomára készítettek ki, a szalonból az udvari szobába tologatták a zongorát és a szőnyeg nélküli szobák azt a gyanús benyomást tették, mintha azt jelentenék ki büszkén, hogy „itt ma este táncolni fognak". Megvallom, kissé megdöbbentem, amikor ezeket a báli előkészületeket láttam. De a megdöbenésem fokozódott, amikor a házigazda félig felöltözve — ép a frakkját húzta — megjelent és elkényszeredett mosollyal fogadott: — Ah, te vagy az? Milyen kedves, hogy ilyen korán jöttél . . . Bocsáss meg, a feleségem még öltözködik, a leányom is . . . Most fogtam csak föl a helyzet teljes súlyosságát rám nézve. A hat órai teát itt még régi, hogy ugy mondjam klasszikus értelemben magyarázzák, ez egy olyan hat órai tea, amelyre nyolc óra után illik jönni és amelynek az utolsó négyesét hajnali öt órakor táncolják a vendégek. Mert a pesti six o'clock tea formális estély, előkelő bál, entrée és