Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-22 / 243. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 19 rinte a béke létrejöttéhez elegendő a címeres jel vénykérdés méltányos megoldása, még pedig magában a véderőreformban és nem külön rendelet alakjában. A Justh-párt e kijelentést heves ellentmondással fogadta. — Ez nem elegendő! — kiáltották közbe Eitner Zsigmond és mások. — No és még sok egyéb is a föltételek közé sorozható, — toldotta meg erre Mezössy Béla kijelentését. Ma különben Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, Andrássy Gyula gróffal és Károlyi Mihály gróffal folytatott az elnöki szobában hosszabb tanácskozást. Polónyi Géza pedig Mezőssy beszéde alatt Justh Gyulával tárgyalt. Mikor kiszólította Justhot a teremből, a jobboldalról nevetve kiáltották: — Menjenek, menjenek; hát ha kibékülnek! Az 1912. évi költségvetést a béketárgyalások eredményére való tekintet nélkül már csütörtökön tárgyalás alá veszi a pénzügyi bizottság. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter hétfőn teszi le a miniszteri esküt a király kezébe, de már vasárnap reggel Bécsbe utazik. Az eskütételen jelen lesz Héderváry Károly gróf miniszterelnök is, aki ugyancsak holnap délután utazik az osztrák fővárosba. Budapestről félhivatalos forrásból jelentik, hogy a függetlenségi pártok vezérférfiaiból alakult szűkebb albizottság ma megalakult és tagjaivá lettek Batthyány Tivadar gróf, Deésy Zoltán és Károlyi József gróf. Ebből az alakulásból, de meg más a komoly békét kereső hangulatból is megállapítható és Budapesten politikai körökben, mint biztosan bekövetkező eseményről beszélnek a parlamenti békéről és politikai pártok megegyezéséről. Már arról is beszélnek' a leghivatalo.sabb formában, hogy a véderőreform és az általános választói jog kérdésében már meg is van a junktim s most még csak az vitás, hogy melyik törvényjavaslatot tárgyalják először. Félhivatalosan azt is jelentik, hogy a katonai javaslatok tekintetében Polónyi Géza kibontakozási tervezetet készitett. URÁNIA MAGYAR TUDOMÁNYOS SZÍNHÁZ Kál1ay-(Hid)-utca. 2207 Holtzer-(Milkó)-palota. Ma. vasárnap Novelli társulatának előadásában A haramiák Schiller szomorujátóka. Ezenkívül öt kép: A testőr Douphine, látványos. A Icis öregek, vigjátók. Az öreg hegedűs, dráma. A színház előtt, vigjátók. A fölcserélt találka, bohózat. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZÉT Szinházi műsor. Október 22, vasárnap d. u.: Haramiák. „ 22, vasárnap este: Hajdúk hadnagya páratlan bérlet »/,. „ 23, hétfő Sárga liliom páros bérlet J/,. „ 24, kedd Az ártatlan Zsuzsi páratlan bérlet •/.„ 25, szerda Ezred apja páros bérlet V,. „ 26, csütört. Nagy diákok (bemutató) páratlan bérlet •/,. „ 27, péntek Nagy diákok páros bérlet '/, „ 28, szombat Eszemadta (bemutató) páratlan bérlet '/, „ 29, vasárnap d u.: Nebántsvirág. „ 29, vasárnap este: Eszemadta bérletszünet. Reinhardt otthagyja Berlint. (Saját tudósítónktól.) Kétségkívül a jelenkor legérdekesebb szinházi embere Reinhardt Miksa. Még a hibáiban is érdekes, hát még a nagy kitalálásaiban, sokoldalú tudásában majdnem emberfölötti munkabírásában. Most pillanatnyi elkedvetlenedés szállta meg. Valószínűleg duzzog Berlinre és azt hiresztelteti magáról, hogy ott hagyja a Deutsches Theatert, a Kammerspielékkel együtt és megy világgá, cirkuszi előadásokat és operetteket rendezni. Ha mi nem lennénk Magyarországon, most az alkalmat megragadnánk, szítanánk a Reinhardt berlingyülöletét és ide édesgetnénk, itt tartóztatnák, ha még olyan nagy pénzáldozatok árán is. Ez lenne a legjobb lélektani pillanat: Most, amikor a magyar Ödipusz rendezésével ujabb nagy sikert aratott, most, amikor a Vigszinhází Sumurunrendezésnek utolsó csiszolása vár rá, most, amikor a Szép Heléna rendezésére is csábítgatják. Miért ne juthatna itt nálunk egy egészen önálló, neki való hatáskörhöz az a stomfai születésű magyar fiu, akinek titkos — vagy bevallott — ambíciója, hogy magyar nemességet kapjon? Ez igazán nem is lenne valami magas ár. Fölébe még udvari tanácsosnak is megtehetnék. No de mire való ez az ábrándozás? Mi Magyarok vagyunk! Az a Magyarország, amely még egy Munkácsyt, egy Zichy Mihályt se tudott mebecsülni, amely Gerster Etelkát kiüldözte, amely Lehár Ferencben, a kis katonakarmesterben nem ismerte föl a világhódító komponistát ... és amely még sok, sok nagy tehetséget engedett át a külföldnek s bizonyára kulturailag már régen elvérzett volna, ha nem lenne olyan kiapadhatatlan a nagy tehetségek termeléséhen. Mintegy vigasztalásul szolgálhat, liogy Berlin épen ilyen rövidlátóan s sziikkebliien háládatlan a jeleseivel szemben. Er.re mutat a Reinhardt elkedvetlenedése, melynek élén visszatükrözését látjuk a Die Schauhühne cimü berlini szinházi lap egyik cikkében, amely Reinhardt jövőjével foglalkozik. Ezt a cikket nyilván maga Jacohsohn Szigfrid, a Schauhühne szerkesztője s Reinhardt rajongó liive és intimusa irta. Neki okvetlenül tudnia kell, hogy a mesterét mi bántja s hogy mik a jövőbeli szándékai? Az előbbire nézve ezek a sorok adnak fölvilágosítást: „Mert azt kétségtelennek látom, hogy mindenekelőtt a megtérés hiánya és az a szeretet nélkül való, rideg, gúnyos hang, mely az ostobaságot még méregbe is mártotta, keserítette el azt a férfiút, aki csak azt az egy bünt követte el, hogy a meglepődött világnak megmutatta, milyen az igazi színház. Minél nagyobb Reinhardt érdeme, annál gonoszabb a kritika és ennek folytán annál kisebb az előadások száma. Aminek tartós sikere volt, — mert a legszembetűnőbb helyeken dicsérik — a legkevesebbet árul el Reinhardt leglényegesebb kvalitásaiból." Cikkíró azt is kimutatja, hogy Reinhardt elkedvetlenedésének ideje összeesik az Ödipusz cirkuszi előadásainak európai szenzációjával. „Csak azóta lett Európa Reinhardt hazájává, a nagyvilág az ő kertjévé és Berlin valami olyan fészek, melyen évenként néhányszor meglehetős kelletlenül utazik át". Azután áttér arra, hogy Reinhardt számára milyen utak állnak nyitva. „Három lehetőség áll előtte. Vagy lemond a mammonról a művészetért. Ez nehezére fog esni. Vagy annyit harácsol össze az oroszok, az amerikaiak, a hottentották pénzéből, amennyire szüksége van és fütyül Berlinre. Ezt nem tenné a legtisztább lelkiismerettel. Vagy pedig átruházza a két szinpad művészi vezetését Hollaenderre — mig az üzleti vezetést fivérénél, Reinhardt Edmundnál hagyja — s évenként négy nagy inszcenálásra kötelezi magát, ami őt télen át négyszer egy-egy hónapra Berlinhez kötné." Ugy látszik, hogy Reinhardt jövőjét ez a harmadik lehetőség jelöli meg, mert Jacobs sohn erre helyezi a fősúlyt, ezt tárgyalja a legrokonszenvesebben. Neki pedig tudnia kell. , * Megkezdődött a Liszt-Ünnepély. Budapesten megkezdődött az öt napra tervezett Liszt-ünnepély. Szombaton délelőtt tizenegy órakor volt az ünnepség kezdete a budavári koronázó Mátyás-templomban, de már kilenc órakor sokan voltak a templomban, ahol rendes misét hallgattak. A hivők nagyrésze azután ott is maradt, hogy megnézhesse az ünnepséget. A templom szentélyében Zichy János gróf, Lukács László miniszterek, Zichy Géza gróf, az ünneprendező bizottság elnöke, Fülepp főpolgármester, Bárcey polgármester, az egyetemek rektorai, a Wa^wer-család tagjai és néhány mágnás foglalt helyet. A Liszt Ferenc koronázási miséjének liturgiái előadásával kezdődött az ünnepség. Tizenegy órakor megnyíltak a templom kapui. A misét Csernoch János kalocsai érsek celebrálta Bakács János és Várady Géza segítségével. A zenét az Operaház magánénekesei, énekkara és zenekara adta elő. Az Ave Mariát Sándor Erzsi, Mrschalkó Rózsi, Székelyhidy Ferenc és Vencel Béla énekelte, a karokat Szikla Adolf dirigálta. Az offertórium és Benedictus hegedűszólóját Hubay Jenő játszotta. Nagy áhítattal és csendben hallgatta a közönség a misét. * Kamarajáték. A mult télen a budapesti zeneakadémia termében igen intellektuális kis közönség gyűlt össze szombati és vasárnapi estéken. Itt rendezte a Kamarajáték-társulat Feld Irén igazgatása alatt előadásait a berlini Kammerspiele"-k mintájára. Budapesten ez merész vállalkozás vo't és sokan azt hitték, hogy Feld Irénnek és kis társulatának ambíciója hajótörést szenved. De nem igy történt. A budapesti közönség megértette Feld Irén intencióit és a Kamarajáték szombat és vasárnapi előadásain disztingvált közönség jelent meg mindég. Az elmúlt szezonban komoly és művészi munkát végzett Feld Irén társulatával. A kic.-i, intim színpadon a legmodernebb darabok kerültek szinre. Az elmúlt szezonban bemutatták Ibsennek több darabját, köztük a „Rosme!sliolm"-ot az évad legnagyobb sikerű drámáját, Wied: „Öreg móltósága", Sven Lange: Sámson és Deliláját. A Kamarajáték avatta színpadi szerzővé Szederkényi Anikót, a mo dern magyar irónőq akinek diadalra jut tatta A kó'falon tul cimü drámáját. Érdekes, hogy Wied egy sokkal jobb darabja a 2X2 = 5 a Nemzeti Színházban megbukott és Reinhardt színészei után nem értek el hatást a Vígszínházban Sven Lange tragikomédiájának előadásával. A Kamarajáték november 20-án kezdi meg idei szezónját. Programmban van : Strinberg: „Hitelezők", D' Annussió: „Őszi alkony álma", Wedekind: „Haláltánc", Björnson: „Amikor az ujbor forr" és „Erűnkön felül", Ibsen: „Ha mi holtak feltámadunk . . ." Feld Irón most szervezi a társulatát. Az uj tagok emelni fogják az Intim-szinház nivóját. Szerződtette : Pesti Kálmánt, a szegedi szinház volt nagystílű művészét, aki Szegeden nagy