Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-22 / 243. szám

1911 oktéber 19 DELMAGYARORSZAO 5 A leendő trónörökös házassága. — Ferenc József Schwarzauban. — (Saját tuáósitónktól.) A pármai hercegi család schwarzaui kastélyában szombaton vezette oltárhoz Károly Ferenc József, a monarkia leendő trónörököse Zita hercegnőt, a bourbon-pármai hercegi család legfiatalabb tagját. Az esküvő ünnepi pompában folyt le, részt vett azon a két fejedelmi család minden tagja és Ferenc József király személyes megjelenésével emelte az ünnepség fényét és diszét. Fs amikor a krónikás tollával megemlékezünk a fényes nászról, önkénytelenül az a kérdés merül föl, vájjon milyen érzelmekkel nézte Ferenc József, Magyarország királya és Ausztria császárja öcscsének unokáját, unokaöcscsének fiát, két trónja leendő örökösét a schwarzaui kápolnában? öcscse meghalt, unokaöcscse is meghalt, két elmúlt nemzedékből ő maga maradt itt és most előtte indul el az élet egy nagy fordulójánál uj útra a harmadik nemzedék. Mit gondol erről a harmadik nemzedékről, mit gondol birodalma és trónja jövendő örökösének sorsáról vájjon az ősz király? Két országa elevenen érzi azt a vágyat, bárcsak a trónnal együtt az uralkodó bölcsesége is örökölhető volna! A diszes esküvőről alábbi tudósításunk számol be: Sehwarzau és a szoszédos községek házait a királyi család tagjainak képei, címerek tarkítják, az egész környék idegenektől van megszállva és nagy kocsitábor robog a schwarzaui kastélyhoz vezető vadregényes országúton. Az udvari különvonat, amely Ferenc József királyt hozta, pontosan féltizenegykor érkezett St.-Egydenbe. A polgármester üdvözölte az uralkodót, aki Paar gróf főhadsegéd kíséretében automobilba ült és a pompás Mereeiles-kocsin Breitenau községén keresztül a schwarzaui kastélyba robogott. Az egész útvonalon zajos ováció kisérte. A kastély vesztibüljében Károly Ferenc József főherceg a pármai család főudvarmestereivel fogadta a királyt. Kölcsönös üdvözlés után a fogadóterembe mentek, ahol Mária Antónia pármai hercegnő, a menyasszony anyja várta az uralkodót, mögötte a vendégsereggel és az egész udvartartással. Ferenc József szívélyesen üdvözölte a hercegnőt s azután rövid •erclet tartott. Pár perccel féltizenkettő előtt megindult az esküvői menet a kápolna felé. A nyitott udvar szélén a fényképészek és kinematografusok egész sorege dolgozott. A menet elején a vőlegény haladt, jobbján a király, balján Mária Jozefa főhercegnő, a vőlegény anyja. Utánuk a menyasszony, Zita főhercegnő, a kit anyja, Mária Antónia és a madridi herceg kisért. Utánuk Frigyes Ágost szász király és Ferenc Ferdinánd trónörökös, köztük Ferenc Ferdinánd felesége, Holienberg hercegnő is. A kápolnában hetven aranyozott szék van. Az oltártól balra egy hatalmas dísz-szék a király részére. A vőlegény és a menyasszony »z oltár elé léptek, a király helyet foglalt •eékében és megszólalt az orgona. Az esketési •eertartást Bisleti pápai majordomus végezte. A vőlegény tanúi voltak Frigyes Ágost •zász király és Mária Jozefa főhercegnő, a Menyasszony tanúi Don Jaime bourbon her•«g és Mária Antónia hercegnő. A rövid szertartás után az uj pár a király •lé lépett, aki még egyszer szeretettel gratulált nekik. A menet ezután lassan elhagyta a kápolnát és visszavonult a termekbe. Fél egy órakor a kastély nagytermében a éiszebédhez ült a fejedelmi násznép. A környék apraja-nagyja ünneplőbe öltözötten sereglett össze a pármai kastélyhoz vezető, terebélyes fáktól övezett országúton. A lakoma után halovány rózsaszinii automobil robogott a parkba. Feltárultak a széles •szlopcsarnok üveges ajtószárnyai s kivonult a lakodalmas nép a lépcsőcsarnokba. Megkezdődött a búcsúzkodás. Aztán lekísérték az uj párt valamennyien, élükön a szász királylyal, aki még egyszer bucsucsókot nyomott a fiatal asszony homlokára, az ifjú főherceg felsegítette az automobilba választottját s a nép üdvrivalgása közepette röpítette a rózsaszín gépkocsi Zita hercegnőt urával a Bitten-völgy hegyszakadékai között a csodás tájakon uj boldogsága felé, a Wartholz-kastélyba. Itt töltik mézesheteiket. A képviselőház ülése. — Békét akar az ellenzék. — (Saját tudósítónktól.) A Ház mai ülésén Mezőssy Béla mondott nagy beszédet a védőerőjavaslat ellen. Beszédében csak röviden terjeszkedett ki a javaslat részleteire, mivel meggyőződése szerint abból ugy sem lesz törvény; hosszasabban polemizált Tisza István gróf aradi beszédével s érdekesen nyilatkozott a házszabályrevizióval. Különben kijelentette, hogy az ellenzék készen áll a békére. Návay Lajos elnök az ülés elején bejelentette, hogy a király szentesitette a háború sebesültjeinek gondozásáról Genfben kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezését. Ezután egy csomó kérvényt mutatott be, melyek közül hatra névszerinti szavazás lebonyolítása után a védőerőjavaslat tárgyalásár tért át a Ház. Az ülésről ez a tudósitás szól: Az első szónok Mezőssy Béla: Nem kiván foglalkozni a javaslat valamennyi rendelkezésével. Azok a békekisérletek, melyeket a Ház elnöke kezdeményezett, megmutatták, hogy az ellenzék készen áll bámikör tisztességes békét kötni s ezt a szándékát a kormánynak teljes mértékben honorálnia kell. Rátér Lukács ekszpozéjára. Kérdi a pénzügyminisztert, hogy a jövő évi költségvetésbe beállított négy és fél millió korona egy felveendő államadósság kamata-e, vagy pedig azért ilyen csekély ez az összeg, mivel a jövő évre még nincs kilátás az átszervezési munka nagyarányú megkezdésére. A pénzügyminiszter azt mondta, liogy nem fogja adóemeléssel előteremteni ez összeget, csak az ország természtes jövedelem szaporulatából s mégis megcsavarta a fogyasztási adósrófot. A fényesnek hirdetett jövő évi költségvetés az egész vonalon hátraszorítja a szociális és kulturális igényeket, hogy az improduktív kiadásokra annál többet költhessen. Mi lesz akkor, ha a hadügyi költségek nagyobb hányadát fogják a költségvetésbe heleállitani? Foglalkozik Tisza aradi beszédével. Tisza lelkesedik a nagyhatalmi politikáért s külpolitikánknak ma valóban ez az iránya. De ennek a nagyhatalmi politikának nem szabad aggresszivnek lennie s nem szabad annak gátolnia a magyar nemzet fejlődését és a nemzeti állam kiépítését. Már pedig a 67 óta a hadsereg, a nagyhatalmi politik egyedüli eszköze, s csinálja ezt az alkotmányosságba burkolódzó abszolutizmus segítségével, (Taps a baloldalon) s azoknak a politikusoknak a támogatásával, kik a Iratalomért mindenre vállalkoznak. Ezt nem éppen Tiszára mondja, mert hisz Tiszának is föl volt ajánlva olyan áron a hatalom, mint Hédervárynak, de ő semmiképen nem vállalkozott. Tovább foglalkozik Tisza beszédével. Tisza szemére vetette Apponyinak, Kossuthnak, Andrássynák és az egész volt koalíciónak, liogy az obstrukcióval szemben következetlenek. A szónok is liive olyan házszabályreviziónak, mely lehetetlenné teszi, hogy 20—30 ember mindént fölborítson. De obstrukció és obstrukció között nagy a különbség. A horvát obstrukció ellen alkalmazott házszabályrevizió nem vonatkoztatható a inai helyzetre. A közös ügyeket az á házszabályrevizió kivette a szigorított szabályok alól. Olyan revízióhoz, mely az ellenzéket békóba veri, soha nem fog (hozzájárulni, mert a nemzet védelmében szüksége van az ellenzéknek teljes szabadságra.. Hiúz s z a b áp y r e v i z i ó csak a pártok megegyezésével jöhet látre. Határozati javaslatot nyújt be a zászló- és jelvénykérdés rendezésére. Egy óra után az interpellációkra tért volna át a Ház, de az interpellálok a legközelebbi alkalomra halasztották beszédüket. Negyedkettőkor vége volt az ülésnek. Béke a magyar politikában. — OkoÜcsángl a minkapártban. — Megegyezés az ellenzékkei. — fi parlamenti helyzet. — (Saját tuáósitónktól.) Okolicsányi László, a függetlenségi nártnak ez a régi érdemes harcosa, aki a koalíció alatt a delegációban mint a hadügyi albizottság előadója, felette diszes és előkelő szerepet játszott, egy, a választóihoz intézett nyílt levelében ma bejelenti a nemzeti i.unka párthoz való csatlakozását. Oko icsányi nyílt levele egy közel száz oldalra terjedő nagyszabású tanulmány, melyben a szerző kíméletlen őszinteséggel adja eiő, minő ekok.kényszerítik őt arra, hogy a függetlenségi jelszavak biinköréből a nemzeti munkapárt reális politikájára térjen rá. — Kérdem, vájjon akadna-e egyetlen egy olyan hiszékeny és együgyü választópolgár, aki elhinné neki, hogy most fogja megcsinálni az önálló hadsereget, — holott akkor, mikor a hatalom minden eszköze kezében volt a pártjának nem tudták elérni még a magyar századnyelvet sem. Okolicsányi kijelenti, hogy ő ilyen szerepre jiem vállalkozik, olyan célokat rcm hirdet, amikről előre tudja, hogy be ne i válthatja, mert elérhetetlenségükről meggyőződött Olyan programmot nem ad, melyet el kell ejtenie abban a pillanatban, amikor avval győzne. Kimutatja, hogy amikor a koalíció a kormányon volt nem követelt egyebet, mint a kilences bizottsági programm megvalósítását es a magyar nyelvnek a hadseregben vató alkalmazását. A mai kormány ugyanezen az állásponton áll, nem ígér kevesebbett, mint amennyit igért a függetlenségi párt, mikor hatalmon volt. Viszo jí több biztosítékot nyújt arra nézve, hogy igéretét képes lesz beváltani. Okolicsányi tei át oda konkludál, hogy azon állásponton, melyet hároip vagy néw- évvel ezelőtu mint a függetlenségi párt tagja elfoglalt, semmit sün változtat ma, amikor a nemzeti munkapárthoz csatlakozik. Az ellenzéki, pártoknak egymás közt való egyezkedése a közös békeföltételek tekintetében tegnapról mára még kedvezőbb stádiumba jutott. A béke tehetőségéről Mezőssy Béla tett mai beszéde során érdekesebb megjegyzéseket. Föltűnést keltett, hogy Mezőssy a katonai javaslatokról ugy beszélt, mint amelyeknek bukása mostani tartalmuk szerint mindenképen befejezettnek tekinthető. Alulról lehetetlenné teszi a töa-vénybe iktatásukat az ellenzék magatartása, felülről pedig a katonai köröknek, az urakodónak az a belátása, hogy a kétéves szolgáíat ,és az altiszti kérdés tekintetében a javaslatok katonai szempontból is képtelen intézkedéseket tartalmaznak. Mezőssy fejtegetéseinek ezt a részét a munkapárt és Hazai Samu honvédelmi miniszter is ellentmondás nélkül hallgatta. Másik érdekessége volt Mezőssy beszédének, hogy sze-