Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-21 / 242. szám

4 DELMAGYA T?ORSZ AG 1911 október 21 kai fióküzletében és az abban talált hét-nyolc­ezer korona értékű árut, mint bűnjelet, le­foglalták és bünügyi zárlat alá helyezték. Innen a Leszámítoló Bank raktárába mentek és az ott talált 95.000 korona értékű árut is bünügyi zár alá helyezték. A raktár ajtaját bezárták, lepecsételték és a kulcsokat László Géza rendőrkapitány vette magához. Ugyancsak bűnügyi zárlat alá helyezték Kovácsnak budapesti raktárát és azokat az áruit is, amelyeket budapesti lakásán talál­tak a feleségénél. A raktárában 50.000, a la­kásán 3000 korona értékű árut találtak. A nyomozás most a lefoglalás után kettő­zött erélylyel folyik tovább. A rendőrség­nek majdnem biztos adatai vannak arra, hogy Kovács Imre szédítő csalásait nem egymagában követte el, hanem bűntársai is voltak. Nem orgazdák: bűntársak, akik nemcsak hogy tudták, hogy Kovács bűnös uton jutott a százezreket megérő portéká­hoz, hanem elő is segítették abban, hogy hozzájuthasson. A szabadkai Leszámítoló BanK r. t. a bu­dapesti vizsgálóbírónak a lefoglalást elren­delő végzése ellen fölterjesztést adott be. A bank jogi alapono részletesen mutatja ki előterjesztésében, hogy a vizsgálóbírót a hi­telezők megtévesztették. A bank álláspontja szerint ugyanis Kovács Imre akkor, mikor az árut elzálogosította, még nem volt fize­tésképtelen, sőt kötelezettségeinek a legpon­tosabban tett eleget. Azáltal pedig, hogy 70.000 koron kölcsönt adott árukra, a bank a hitelezők kijátszásához segédkezet nem nyújtott, hiszen a bűncselekményt nem az áruk elzálogosítása képezi, hanem a köl­csönvett pénznek a hitelezők elől fondorlat­tal való elvonása. c s A zsiigori miSHomo — Egy oálópör rejtelmei. — (Saját tudósítónktól.) Október hónap végén tárgyalja a párisi törvényszék a viléghirü opera-énekesnőnek, Cavalieri Linának váló­tárgyalja a párisi törvényszék a világhírű spjíszoros milliomos Chanler ellen indított. A művésznő egy esztendőnél hosszabb idő óta külöpváltan élt férjétől, még pedig, férje va­gyoni viszonyaihoz mérten, elég szűkösen. — Egyetlenegy uj toalettet se csináltam — mpndja yálókeresqtében — tizenkét hosszú hónap alatt, minden cselédemet elbocsátot­tam a szakácsnémon és komornámon kivül, lemondtam a nyaralásról, a férjem egy szó­szegő, szerződéstörő zsugori fráter, aki azt hitte, hogy én csak arra leszek jó, hogy a jövedelmem által a millióit szaporítsam. A hires házaspár csak egy hónapig élt együtt az esküvő után és a föntebbi panasz érthetővé lesz, ha tudjuk, miért váltak el oly hirtelen. A sokszoros milliomos ugyanis nyil­vános botrányt rendezett fiatal feleségével Newyork legelőkelőbb szállodájának, az Ásztor-liotelnek halljában, mert az asszony az amerikai főváros milliomosai által rende­zett jótékonycélu hangverseny tiszteletdiját vissza adta humánus célra. Az amerikai la­pok rettenetes támadásokat intéztek ez alka­lomból Chanler ellen s a művésznő másnap különvált férjétől. Á válókeresetében meg­írja azokat a reprodukálhatlan szavakat, me­lyekkel a durva Uarpagon a finomlelkü nőt Newyork legelőkelőbb köreinek hallatára in­zultálta. Cayallieri asspny három millió dollár vég­kielégítés megítélését kéri a törvényszéktől. Elmondja, hogy mikor Chanler a kezét ípegkérte, évi 80,000 dollár tüpénzt igért neki. Az eljegyzéstől a házasságig ligt hónap telt el s e hat hónap alatt a vőlegény udvarlási témája az yqlt, liqgy naponta kisebb-nagyobb összeget lealkudott a beígért tüpénzből. Majd házassági szerződóst kötöttek, amelyben már csak egy birtok szerepelt az emiitett összeg helyett. , Je ezt sem kapta meg a milliomostól, aki annyira irtóptt a pénzkiadástól, hogy az esküvő után a felesége lakásálba költözött, mert nem akart egy uj lakásberendezésre ál­dozni. Aztán átköltöztek Newyorkba s a mű­vésznő a sokszoros milliomos hajójegyét is a maga megtakarított pénzéből volt kénytelen megváltani, mert az indulás előtti napon, mikor a hajójegy szóba került, Chanler meg­lepetten jelentette ki, hogy ő elfelejtett je­gyekről gondoskodni és ugy intézkedett, hogy az összes nála levő pénz nem volt több száz dollárnál. Azt kéri továbbá a művésznő a bí­róságtól, hogy arra az egy évre, mit férjétől különváltan töltött el és a színpadon sem lép­hetett föl, állapítson meg neki esténkint 4000 dollár felléptidijat számítva 600,000 dollárt, mert évente százötvenszer énekelhetett volna. Ha a bíróság a 3.600,000 dollár fizetésében el­marasztalja Chanlert, úgymond, akkor még negyedévi jövedelmétől sem fosztotta meg, mert saját bevallása szerint évi 20—25 millió­ra tehető az a jövedelem<, amelyet szénbányái hajtanak. SZÍNHÁZ, MŰUESZET Színházi műsor. Október 2t, szombat „ 22, vasárnap „ 22, vasárnap 23, hétfő „ 24, kedd „ 25, szerda „ 26, csütört. „ 27, péntek „ 28, szombat „ 29, vasárnap „ 29, vasárnap Hajdúk hadnagya páros bér. s/s d. u.: Haramiák, este: Hajdúk hadnagya páratlan bérlet »/,. Sárga liliom páros bérlet 2/3. Az ártatlan Zsuzsi páratlan bér­let •/,. Ezred apja páros bérlet ys. Nagy diákok (bemutató) párat­lan bérlet 2/»­Nagy diákok páros bérlet '/, Eszemadta (bemutató) páratlan bérlet Vs d u.: Nebántsvirág. este: Eszemadta bérletszünet. Éjszakai próba a némajátékból X(Fővárosi tudósítónktól.) Taps. A finom és bájos Suzanne Després meghajlik, gració­zus mosolylyal búcsúzik a közönségtől. Az emberek felugrálnak, sietnek a ruhatárba a kabátjukért, közben lomha nyugalommal ereszkedik alá a vasfüggöny. Néhány perc még, s az utolsó néző is eltűnik a Vígszín­házból. A csillárokat egymásután oltják el. Künn az emberek vad sietésben rohannak tovább, hogy megmentsék vagyonuk legna­gyobb részét, amit kapupénznek liivnak. Ezalatt a színpadon ügyes kezű munkások szétszedik a „Les marionnettes" erkélyes szo­báját, egy pár pódiumot állítanak egymás mellé, egy pár exotikus rajzú ruhadarabot, lantot, dobot és bábut tesznek egymás mellé, — az ügyelő csenget s megkezdődik az éjjeli próba, Egy kedves, mosolygós arcu szőke ifjú igazgat. Reinhardt rendezője, Ordinszky ez, aki konstrukciókat ad Szerémy-nek, a ma­gyar rendezőnek, hogy aztán a pesti Sumu­run előadás különbb legyen a berlininél. És különb is lesz. Bár eleinte minden_nehéz, de a színészekben szinte dühöng az ambíció, liogy im e pillanatban tisztán saját erejükre — s nem az iró' mondanivalójára — támaszkodva, igazi művészit, tökéletest produkáljanak. — Bitté meine Herren — mondja a kis né­met ifjú s egyszerre csend lesz. — Herr Kapellmeister — ekkor megszólal Stephanides művészi ujjai alól a Sumurun hűvös muzsikája s a halk csendességben meg­indul a némajáték káprázatos meséje. A sötét háttérben állnak a sziniiskola nö­vendékei — akik szintén mind játszanak a darabban, de mig nincs jelenésük, a halk, me­seszerű akkordok hatása alatt, csók-manőve­reket végeznek egy-egy bájos arcu leány­nyal. Messzebb, egy dobon ül Vendrey tata —_ s hogy ne legyen unalmas a várakozás, alszik egyet, csöndesen. Csak akkor riad fel, mikor általános öröm közt megjelenik Tanay — a kit sürgöriyileg hivtak vissza vadászatról. Ferenczy is megérkezik, de egyenesen a di­rektori szidalmak zuhanya alá, mert eddig még egy próbán sem jelent meg. Ö persze az­zal védekezik — hogy konyhabútort kellett vásárolni, mely kifogást Ditrói érthető fel­háborodással vesz tudomásul. A kedves Or-> dinszky ezt mind nem hallja, sürög, forog, instrukciókat ad, mutat, táncol — ós meggyő­zően magyarázza Csortosnak, hogy mikor kell beesni a kosárba. — Ja?! — mondja erre Csortos. Mire Or­dinszky mosolyogva kérdi: — Können Sie deutsch sprechen? — Ja, ja, én értek, — mondja Csortos — csak beszélni nem tudok. — És a kis szőke német tovább magyaráz, de ezt már Csortos sem hallgatja végig, ha­nem odakiált Bárdinak: — Te, gyere csak ide, aztán fordítsd le nekem, amit mond ez a germán. A színpad másik felében, az Ordinszkyval jött német táncosnő mutatja Hegedüsnének a táncos és plasztikus mozdulatokat, melyek­nek a beszéd és érzelmek számtalan modulá­cióját kell reprodukálni. — Herr Csartos! koinmen Sie — mondja a nyúlánk német lány, mire Csortos mosolyog­va odaszól Fenyvessynek: — Milyen kedvesen mondja a nevemet. - — Hja még nem ismer téged, — felel rá az örökösen cinikus Penyvessy. A villanykörték közül hirtelen kialszik a sárga fény s az égve maradt vörös lámpák tüzesre varázsolják az arcokat. A próbának vége. A szőke kis német nagy hajlongások közt köszöni meg Varsányinak, Hegedüsné­nek és Mészáros Gizának, a darab fő női sze­replőinek szives fáradozásaikat, ő maga pe­dig kopott kiskabátbán, szerény kalapemel­getések között — mint egy szürke érdemtelen senki, indul a pesti éjszakába. * A vifi ösveejy Tripalfszlían. Öti csalódik, ha azt hiszi, hogy Tripoliszban sirnak és jajgatnak az emberek. — Nem. Vigadnak, ön csalódik, ha azt hiszi, hogy Tripoliszban ágyúdörej muzsikál. Nem. A grammofon mu­zsikál és az áriáit túláradó élvezettel hallgat­ják az arabok. Egy olasz lap tudósítója irja meg ezeket az érdekes dolgokat. Elmondja, hogy Tripoliszban nincs ugyan se szinház, se kabaré, ez azonban nem jelenti azt, hogy a mórok és berberek ne ismernék az európai operett-slágereket. Nagyszerűen ismerik. ,,A' vig özvegy" dalait, a „Tisztességes asszony e nő", a „Balga, balga gyászvitéz", a „Vilja, oh Vilja" cimü dalok és melódiák épen olyan népszerűek Tripolisz utcáin, mint amilyen népszerűek voltak pár évvel ezelőtt Szegeden, Bécsben, Piripócson, vagy ahol akarják. Az arabok ugyanis esténkint beülnek a kávéház­ba, vigan szürcsölik a pikoló feketét és köz­ben nagy élvezettel hallgatják a grammofo­nokat, a melyek operett-részleteket, meg régi nápolyi dalokat játszanak. Ká!lay-(Hid)-ulca. 2207 Ho!ízer-(Milkó)-palota. Szornbiton és vasárnap Novelli társulatának előadásában Schiller, szomorujátóka. Ezenkívül öt kép: A testőr Douphine, látványos. A kis öregek, vígjáték. Az öreg hegedűs, dráma. A szinház előtt, vígjáték. A fölcserélt találka, bohózat.

Next

/
Thumbnails
Contents