Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-03 / 226. szám

1911 október 7 v DÉLMAGYARORSZAQ 3 fílattfelder Gyula megyés püspök vasár­nap délután meglátogatta a Raskó Istvánné dr-né elnöklete alatt álló katolikus nővédő egyesület szentgyörgy iskolai vasárnapi fog­lalkoztató intézményét. A püspök atyai jósággal beszélgetett el a kis lánykákkal, minden erkölcsi jóra és szépre buzdította őket, Gönczi Mariska patra­nesz üdvözölte a püspököt. Az egyesület vá­lasztmányából Raskó Istvánné, Nagy Ala­dárné, Polgár Lászlóné, Kószó Istvánné, Ko­rács Istvánné, Gárgyán Imréné, Hoffmann Jenőné s több előkelő úrinő volt jelen. A me­gyés püspök, akinek kíséretében Lázár György dr, Gaál Endre dr is megjelentek az ünnepélyen, teljes megelégedését nyilvání­totta. Vasárnap este a rókusi Módos-féle ven­déglőben a rókusi templomépitő-bizottság, (Saját tudósítónktól.) A legrutabb háborúk egyikét kezdte el és folytatja a Tripoliszra éhes Itália. Törökország, amint minden intéz­kedéséből és az európai hatalmakhoz intézett körlevélből kiderül, belátta már, hogy Tripo­liszi megvédeni nem tudja s csak a becsüle­tes formákat szeretné betartani, hogy vala­miképen szégyen nélkül engedhessen. Olasz­ország ellenben komolyan hozzáfogott a há­borúhoz és a szárazföldi csapatokkal meg flottával gyötri már a törököket, akik telje­sen készületlenek és szinte védekezés nélkül fogadják a halált, amit ágyukból zúdítanak. Olaszországnak legelső dolga volt, hogy a háború szinterét Afrikából Európába és épen a Balkánra helyezte át, noha a balkáni béké­nek a fenntartását a hadizenet megtörténté­vel egyidőben hangosan hirdette. Az Albániát őrző torpedó-flottilát az olaszok már meg­semmisítették. Hogy a törökök védekezése inkább forma, mint komoly dolog, azt a Tri­poliszból való kivonulás bizonyítja legjobban. Ha valóban vérrel akarnak megvédeni veszni induló vilajetjüket, a törökök nyilán nem hagyták volna el Tripoliszt, az egyetlen föld­darabot Észak-Afrikában, amit megvédeni, legalább ideig-óráig tudtak volna. Tripolisz városa és Bengdzi is olasz kézen van már, a háború tehát minden józan ész szerint, be volna fejezve, mert e két város birtokában Itália tényleg okkupálta Tripoliszt, minden további lépés csak haszontalan és kegyetlen vérontás és milliók elpocsékolása. A hétfői napra ezek a távirati telefonjelen­tések érkeztek: fi tengeri harcok. Párisból jelentik: Vasárnap késő este táv­iratok jöttek, amelyek hireket hoztak a har­madik tengeri ütközetről. Három török hadi­hajó és több torpedónaszád Bejrutból teljes gőzzel haladt át a Dardanellákon, mikor a harmadik olasz hajóhadosztály meglepte s elkeseredett ütközet fejlődött ki. Konstantinápolyból jelentik: A török flotta a Dardanellákba érkezeti. Ennyit jelent a hi­vatalos közlemény, de elhallgatja, hogy ten­geri ütközet volt és a török hadihajók meg­sérültek. Magánértesülés szerint a harmadik olasz divízió siirü ágyútűzzel fogadta a tö­rök hajórajt s golyói nagy réseket ütöttek a török hadihajókon. Este a porta ezt a jelentést tette közzé: A török hajóraj a Dardanellák torkolatánál ma­rad s ott várja be a fejleményeket. Rómából jelentik: A Qiornale d'ltalia teljes határozottsággal közli, hogy Kréta délkeleti illetve a polgárság vacsorát rendezett a püs­pök tiszteletére. A vacsorán részt vett a pap­ság, a hatóság és igen sok rókusi polgár. Kelemen Béla dr országos képviselő köszön­tötte szép beszédben a püspököt s hatásosan tolmácsolta a rókusiak örömét. Glattfelder Gyula dr püspök válaszában magáénak val­lotta az örömet, hogy együtt lehet híveivel. Jászai Géza apátplébános, Kerner Lajos, Sáfár László, Gaál Endre dr felköszöntői után este fél tizenegy óra tájban a püspök és a papság eltávozott. A társaság azonban tovább is együtt maradt a leglelkesebb han­gulatban. Hétfőn délben Várhelyi József tb. kanonok, rókusi esperes-plébános vendégszerető házá­nál volt ebéd a püspök tiszteletére. kiált! partjánál tengeri csata volt, melyben a török flotta súlyos vereséget szenvedett Két nagy török hadihajó megfeneklett, kettőt az ola­szok rommá lőttek. Londonból jelentik: A tengerészeti minisz­tériumhoz az abruzzój herceg jelentés t kül­dött vasárnap késő este, hogy három török csatahajót és a torpedóflotiilát az olasz hajó­hadosztály megtámadta, a hadihajókat meg­fúrta, a torpedónaszádok ellenben elmenekül­hettek. Homlokegyenest ellenkezik ezzel a hirrel egy konstantinápolyi távirat, amely ugyan­csak vasárnap este érkezett Londonba. Esze­rint a Hajreddin Barbarossa, a Torghut Rais sorhajók és a két páncélos, amelyek még egy év előtt német hadihajók voltak, a Kurfiirst Friedrich Wilhelm és a Weissenburg Bejrut­ból a Dardanellákon áthaladva, már mesz­sziről megpillantották az olasz cirkáló-hajó-^ rajt. A török flotta volt a támadó. Két olasz páncélos súlyosan megsérült, sőt az Emanuele olyan réseket szenvedett, hogy nemsokára elsülyedt. Egy harmadik olasz hadihajónak sikerült Samos szigetének Veki kikötőjébe menekülnie. A török hadihajókon angol tisztek is vol­tak, aminek az a magyarázata, hogy a Bej­rutból jövő török flotta még nem tudott a hadüzenetről. Ugyanígy járt ez a török hajó­raj, mint a Tokate és az Atakia torpedóna­szádok Preveza körül szombaton. A két tö­rök naszád állítólag nem kapott értesítést, hogy a hadüzenet megtörtént s mikor meg­látta a Parga felől teljes gőzzel közeledő olasz torpedóflottillát, zászlójelekkel üdvö­zölte s elébe sietett. Az olasz torpedók hir­telen oldalukkal fordultak a török torpedók felé s száznál több ágyúlövést tettek a meg­lepett török naszádokra. Pusztulnak az olasz katonák. Parisból jelentik: A törökök vasárnap Tri­poliszban két olasz gőzcsónakot, melyekben egyenkint 80 olasz katona volt, elsülyesztet­tek. Egy másik jelentés szerint a 160 olasz katona a tengerbe veszett. fi török minisztertanács. Konstantinápolyból jelentik: Éjjel minisz­tertanács volt, amelyen a vezérkar képvise­lői is jelenvoltak. A tanácskozás a reggeli órákig tartott. A minisztertanács folyamán a sajtóhoz a kormány nevében kommünikét intéztek, amelyben közlik, hogy a porta a tö­rök nagykövetségeknek instrukciókat kül­dött, amelyek értelmében lépéseket tegyenek a nagyhatalmaknál Törökország jogainak védelmére. Ami azokat az intézkedéseket illeti, amelyek a nemzetközi jog értelmében az ola­szokkal szemben teendők lesznek, azt mondja a kommüniké, hogy a porta erre vonatkozó­lag be fogja várni a nagyhatalmaknál meg­indított diplomáciai akció eredményét. A kommüniké felszólítja a lakosságot, hogy őrizze meg nyugalmát és a kormány utasítá­sait a haza értlekében a legszigorúbban kö­vesse. A minisztertanács hir szerint tizenhat kis­ázsiai katonai kerület, másrészről pedig álta­lános mozgósítást rendelt el. Konstantinápolyban, az egész városban azt a hivatalos jelentést függesztették ki, hogy a török hajóraj ma délután a Dardanellákba érkezett. Konstantinápolyból jelentik, liogy a mi­nisztertanács a többi között elhatározta, liogy a képviselőket felszólítja, hogy mielőbb jöjje­nek Konstantinápolyba, a parlament megnyi­tásának lehetővé tétele végett. A miniszter­tanács folyamán hir szerint élénk távirat­váltás folyt Nisami pasa berlini török nagy­követtel. Egy hir szerint a porta Nisami pasa berlini nagykövetnek azt az instrukciót küldte, hogy újból kérje^émetország közvetítését. Olasz mosakodás. Rámából jelentik: A Tribuna erélyes sza­vakkal hivja fel a figyelmet arra a táma­dásra, amely két Bolognesi és Piacentini konzulok ellen Benghaziban történt. Olaszor­szág felszólítja a hatalmakat annak mérlege­lésére, vájjon egy nemzet, amely nem képes megvédeni két konzult, akik országába jön­nek, hogy hivatásukat teljesítsék, a csőcse­lék kődobásai ellen, hivatkozliatik-e az olasz kormány irányában fennálló bizalomteljes és barátságos viszonyra. Ugyancsak íi Tribuna irja: Egyes európai fővárosokból érkező táviratok azt a gyanút fejezik ki, hogy Olaszország operációi az Am­brachio-öbölben úgyszintén az Aegei tenger partjain tervbevett operációknak az a céljuk, liogy a konfliktus terét kiterjesszék. Ezzel szemben ráutalhatunk arra, hogy az operá­ciók egyedüli célja, a török hajók eltávolítása a tengerről. Tisztán logikus háborús intézke­désről van szó, mely ment minden politikai utógondolattól. A lap utal az olasz külügy­miniszternek a balkáni államokhoz intézett jegyzékére, amely a konfliktus terjedelmét és határait pontosan megállapítja. Kitört a harc Albániában. Konstantinápolyból jelentik: A janinai váli hétfői távirata szerint két olasz páncélos a resadiei kikötőben lévő két török ágyuna­szádra lövöldözött. Ezek egyike megsérüli, mire legénysége partraszállott. Az olasz ha­jók erre befutottak a kikötőbe s a várost bombázták, melynek több épülete megsérült. Majd elsülyesztették a két torpedónaszádot, elhagyták a kikötőt. Az olasz hajóraj elfog­lalta a murói kikötőt és elfogta a kikötői ka­pitányt, valamint három bárkavezetőt. • Bécsből jelentik: Az osztrák és magyar külügyminisztériumban nagy izgalmat keltett az a hir, hogy az olaszok ostrom alá vették a resadiei albán erődöt. Ha e hirt megerősí­tik, akkor Ausztria-Magyarország álláspontja is megváltozik, mert akkor Olaszország min­den ígérete ellenére a Balkánba tette át a há­ború színhelyét. Konstantinápolyból jelentik: Egy olasz ha­jóraj megkezdte a prevezai erőd megtáma­dását. A török flottát, mely Chiosból a Dar­danellák felé tartott, két olasz cirkáló követ­te. Prevezába Lurosból két török zászlóalj ér­kezett. Párisból jelentik: Kormánykörökben liire jár, hogy Göröország elhatározta hadseregé­nek mozgósítását. fiz orosz flotta Konstanzában. Bukarestből jelentik: Szombaton délután érkezett Konstanzába a hat páncélosból, két sirkálóból és egy torpedó hadosztályból álló orosz flotta, melyet a cár küldött Konstanza meglátogatására. A flottát, amelynek Bos­crem ellenengernagy a parancsnoka, a román trónörökös fogadta. Délután öt órakor a tisz­tek elhagyták Sinaját, Ploestiben a hadügy­miniszternél ebédeltek, azután Konstanzába utaztak, honnan a hajófiad hétfőre virradó éj­segítségért

Next

/
Thumbnails
Contents