Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-20 / 241. szám

1911 október 20 DÉLMAGYARORSZÁG 265 Hogy mikorra tűzöm ki a pénzügyi bizottság jövő heti ülését, az tisztán attól függ, hogy Hegedűs Lóránt előadó mikor készül el munkájával. Minthogy Hegedűs csak szombaton érkezik vissza Turinból, ahol a kiállítás körül van elfoglalva, csakis ekkor mondhatok fix határidőt. Államvasutak jövője. — Egy mértékadó nyilatkozat. — (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben, a legkülönbözőbb oldalról, a sajtó és az ipari és kereskedelmi tényezők részéről egyremásra hangoztatták azt a panaszt, hogy az Államvasutak, forgalmi és egész közgazdasági életünk legféltettebb kincse, nagyszabású teremtő eszű magyar államférfiak alkotása, nem felel meg többé a közkivánalomnak. Ez a panasz évről-évre megujul, de soha oly vehemenciával, mint mostanság, amikor mindenfelől éles támadás éri a vasutat valamennvi közgazdasági érdekeltség részéről. Merkantilisták és agráriusok egyaránt arról panaszkodnak, hogy az ő érdekeiket elhanyagolják — a másik rovására. Mi, a valóság tisztázása céljából ma hoszszasanbeszélgettünk az Államvasutak igazgatásának egyik legilletékesebb tényezőjével, aki kérdezősködésiinkre szives volt a következő fölvilágosítást adni, melv egyfelől megállapítja a mostani zavarok voltaképeni okát, másfelől megjelöli a célt, mely felé az államvasút jövő fejlesztési elveinek irányulni kell. A nagyfontosságú nyilatkozat igy szól: Az államvasutak forgalma óriási, mondhatjuk megdöbbentő mértékben fejlődött a legutóbbi évek folyamán s ez az a fő ok, amely szinte teljesíthetetlen föladatok elé sodort bennünket. Hogy mekkora ez a forgalomnövekedés, arra nézve néhány számmal illusztrálhatom a helyzetet. Igy például az idei junius elejétől csupán augusztus végéig tizenkét százalékos volt a forgalomnövekedés, mig a megelőző egész év folyamán csak 7—8 százalék volt, annakelőtte pedig csupán 3—4 százalék. Ez a hirtelen, ugrásszerű fejlődés, melyre a vasutak történetéhen alig van példa, bármily zavarokkal jár is, alapjában véve, mint az ország nagyszerű haladásának kétségtelen jele, mindnyájunkat örömmel kell, hogy eltöltsön. — Természetes, hogy a mostani eruptív közgazdasági fejlődés oly föladat elő állítja a vasutakat, melynek megfelelni a mai fölszereléssel csak a legmegfeszitettebb munka és küzdelem árán lehet. És ennek az általánosan fokozódó forgalomnak azonkívül még olyan csúcspontjai is vannak évszakonként, melyekkel megbirkózni aztán már teljességgel lehetetlen. Ilyenkor lép föl a sokat emlegetett vaggonhiány. De, édes istenem, az annyira rendszertelen forgalmi élet, mint a milyen a mai gazdasági életünkben jellemző, a legkitűnőbb vasutat is kemény próbára tenné, mert természetesen képtelenség az átlagos évi forgalmon felül a rövid ideig tartó forgalmi meglepetésekre, a vasút időszakos megrohanására is berendezkedni. Ez roppant sok olyan kiadással járna, ami az év nagyrészén át nem volna gyümölcsöző befektetés. — Mondhatom önnek, — szólt a nyilatkozó előkelőség munkatársunkhoz — hogy azt, amit egyes helyeken mint vigasztalan állapotot fölpanaszolnak, minden elfogulatlan magyar embernek, aki az ország általános haladásán önzetlenül örülni tud, ugy kell tekintenie, mint Magyarország gazdasági evolúciójának legörvendetesebb jelét! — Az a legfontosabb, hogy ha főként elegendő vágányunk és állomási berendezésünk lenne, akkor a mai kocsi- és lokomotivpark mellett is sokkal belterjesebb forgalmi munkát tudnánk végezni, mert a kocsik fordulója megrövidülne és minden egyéb forgalmi tényező jobban kiaknázható lenne. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a mai kocsipark is térhünkre van, mert útban van a kevés állomási berendezés és vágány mellett, b amazok fejlesztése nélkül a kocsik szaporítására gondolni sem szabadna egyelőre! A hibák szanálása már meg is indult országszerle az egyedüli helyes irányban, ámde épen ennek folytán előállott az a kellemetlen cirkulusz-vieiózusz, hogy a vonalakat a magánforgalmon kivül ipqst még a vasút saját építkezése is országosan igénybe veszi. Az lenne az ideális állapot, ha a legközelebbi években évente legalább száz milliót ruházhatnánk be; a szerves további fejlődést, a gazdasági élettel lépést tartó haladást csakis ez biztosithatja. A beruházás mértékének természetesen számolnia kell azzal a körülménnyel, ami a beruházási akciót korlátozza, hogy érezhető személyzeti és mérnökhiánynyal kell megküzdenünk. — Ami a budapesti pályaudvarok körül való tennivalót illeti, itt is ütött az utolsó óra. Az itt mutatkozó baj mérlegelésére tudnunk kell, hogy a mi centralizált vasutrendszerünk mellett a budapesti pályaudvarok ugyanazt a szerepet játszák a mi forgalmi életünkben, mint a sziv az élő organizmusban. Ha ez a középpont zavarral és torlódással küzd, azt a végsőtagok, az ország legszélsőbb vidékei is megérzik. Panaszszal illethetném a közönséget is, mert nehéz munkánkban kellőképpen nem támogat. A budapesti nagyszállitók, gyárak és nagyüzemek készletet nem tartanak, s fíitőszer dolgában is úgyszólván a kézből a szájba élnek meg máról-holnapra. Könnyelműség és szűkkeblűség ez, mert csekély kamatkülönbözetekért annak teszik ki magukat, hogy egész üzemük fönnakad. Ilyenkor aztán hangos a rövidlátó üzleti politika jajveszékelése: Szenet, Szenet! — A budapesti pályaházak üdvös, gyökei*es reformja már megindult az eddigi foltozó munka helyett. De hogy mindez zavartalanul folyhasson tovább, ahhoz kellene, hogy legyen végre inferregnum a politikában a mai áldatlan és képtelen helyzet helyett, a midőn legfontosabb közüzemünknek, a vasutnak fejlődése a politika labirintusában minduntalan fönnakad. SZÍNHÁZ, MŰUESZET Színházi műsor. Október 20, péntek Pajtások páratlan bérlet a/8. „ 21, szombat Hajdúk hadnagya páros bér. 3/s „ 22, vasárnap d. u.: Haramiái. „ 22, vasárnap este: Hajdúk hadnagya páratlan bérlet Vs„ 23, hétfő Sárga liliom páros bérlet 2/s. „ 24, kedd Az ártatlan Zsuzsi páratlan bérlet 3/s. „ 25, szerda Ezred apja páros bérlet Vs„ 26, csütört. Nagy diákok (bemutató) páratlan bérlet 3/s. „ 27, péntek Nagy diákok páros bérlet 3/s „ 28, szombat Eszemadta (bemutató) páratlan bérlet '/a„ 29, vasárnap d. u.: Nebántsvirág. „ 29, vasárnap este: Eszemadta bérletszünet. Pajtások. Komédia négy felvonásban, irta Strindberg Ágost, fordította Balassa József. Bemutatták a szegedi színházban csütörtökön este. Végre egy darab, amely mindenkép méltó alioz a színpadhoz, amely a városi színházban tágaskodik, végre egy iró, akinek mély filozófiájú ötletei, erős vágású emberi és irói egyénisége talán emlékeztetni fognak mindenkit, akit illet, hogy milyen hivatás betöltését illenék várni a szegedi városi színháztól. A kivetéses erejű Strindherget a kritikának más hangja illeti meg, mint a színpadi gseftemberekét, természetes, liogy más elbírálás alá kerül az a munka is, amit a szereplő színészek végeztek. A ma bemutatott Strindberg-darab tendenciája bőséges vitára nyújt alkalmat. Bizonyára sokan vannak, akik a nagy északi irót a nőkkel szemben elfogultnak, a nőemancipáció komoly és hatalmas mozgalmával szemben tulepésnek tartják. Az igy bírálók utat és célt tévesztettek, mert Strindberg van annyira nagy ember, hogy irói kvalitásainak értékeivel a tendencia szokásos jelentőségét a különben erősen iránydrámában is némileg letompítsa. A darab tartalmának elmondásától mindig idegenkedünk, sokszorosan tesszük azt most. A tartalomban, a mesében csak ugy rikit a tendencia, a darabban — mint egy görög mesében — kiformálódik abból a finoman és természetszerűleg perdülő cselekmény bői, amely csak ugy történhetik, ahogy az iró történteti, mert más cselekményekben nem emésztődhetik fel az olyan jellemű emberek élete, mint aminők ebben a komédiában szerepelnek. Igaz, hogy a teljesen differenciálódott művészi megérzékitésnek ép ennél a pontjánál többször megbotlik Strindberg és a darabra erősen figyelőre szinte kellemetlenül hat, liogy egy-kétszer erőszakos fordulatot ad a történéseket. Sajnos, ez a tendencia diadalrajuttatásáért történik. Ennek és egyéb hibának ellenére nagyra értékeljük a Pajtások-at, mert nem népgyűlési beszédek, hanem egy ügyesen kigondolt cselekmény, részben művésziesen megrajzolt karakterek, perdülő és ötletes párbeszédek dörögnek bele a két nem harcába, szóval a színpadról színdarab. A darabban egyébként az történik, iiogy egy boldog házaséletet élő párt: festőt és festőnőt a művészi és kenyérgondok egymástól eltávolítanak. A feleség bejut a szalonba, a férj nem. Egy estélyre készülnek, amelyen a férj, — a nőemencipáció rikító szatírája — női maszkban készül megjelenni — a feleség kívánságára. A háztartási könyvet a nő vezeti, ugyancsak ő az, aki esténként részegen tér haza. A folytonos pörpatvar és az egymásra torlódó események végkép kiábrándítják a férjet. Az asszony megriad, hűséges nagy szerelemmel tudna most már lenni férje iránt és tűrni tudná, hogy ura és parancsolója legyen, sőt azt is — és ez a nagyobbfajta baklövés is a tendenciáért — hogy a szerelmét közte és más nő között oszsza meg. Csak őt is szeresse. De a férj —• ebben a darabban csupa tisztességes férjek vannak — hallani sem akar többet róla, válnak. Elválnak. A rövidke darab nagyon rövidre fogott vázlatából is látható, hogy Strindberg komiszkodik is velünk, de neki szabad, mert tud. A darab drámaírói Hibái annyira nyilvánvalóak, hogy látnia kellett azokat. Nem tudntnk hozzájutni a Pajtások elolvasásához, de azt hisszük, hogy egy-két jellem valószerüségéhez, kompaktságához, szó fér. És bármennyire nem értünk egyet — most szint vallunk — a tendencia erős kiélezésével, épen a nőkérdésben elfoglalt nagy egyoldalúságokkal, megírási módja, előkelő és vitathatatlan kvalitásai miatt örömmel láttuk a darabot. Az előadás minemüsége nem tudott lépést tartani a kétségtelenül komoly és dicséretreméltóan ambiciózus készüléssel. A rendezés stílusosabb, a játék különösen a darab elején perdülőbb, egyöntetűbb lehetett volna. Fölösleges dolog az arra való törekvés, liogy az első felvonásban többet hozzanak ki a darabból, mint amennyi kell. Ez állandóan aláhuzottá és a folytonos nüanszirozások következtében vontatottá teszi a játékstílust. Később erőre kapott a játék, a színpadról színek és hangulatok lopodztak közénk a nézőtérre. A festőt Zátony Kálmán játszotta. Melegség, értelem és erő adtak súlyt és sikert mai szereplésének. Kár, liogy ugy ő, mint még néhány szereplő többször oly lassan beszél, hogy a mi különben is teljesen fegyelmezetlen nézőterünkön egészen elveszett a hangja. Szohner Olga ma jobban a lielyén volt, mint bármelyik bemutatón eddig. Erős effektusok nem vártak rá, de szépen, értelmesen beszélt és karakterisztikus igyekezett lenni. Nagyobb szerepeket játszott még Csáder Irén, Tóvölgyi Margit, Baróti József, László Tivadar és Pogány Béla, mind sok ambieióval, egyik-másik a megfelelő sikerrel