Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-20 / 241. szám

266 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 1 9 is. A forditás fáradságos munkáját Balassa József sok invencióval és jó magyarossággal végezte. k. *. * Építik a szegedi zenepalotát. A tanács mai ülésén elhatározta, hogy az Iskola-, Bajza- és Nádor-utcákban, a zenepalota épitése miatt kisajátított kázakban a lakóknak novemberben felmond, hogy tavasszal hozzáfoghassanak a házak lebontásához, illetve ekkor megkezdhessék a zenepalota építését. * Maetcrlinck fogadása. A közeli napokban Amerikába utazik Maeterlinck, ahol a felesége, aki tudvalevőleg elsőrangú drámai színésznő, a bostoni színházban vendégszerepel. A drámaíró felesége a férje darabjaiban, a Kék madár-ban, valamint Pelleas és Melisande-ban arat nagy sikereket. Maeterhalt Zeffer István dúsgazdag magánzó, aki nagyobb amerikai körútra fog indulni de seholsem hajlandó inkognitóját elárulni. A drámaíró és a bostoni színigazgató között érdekes fogadás történt nemrégiben az amerikai útból kifolyólag. A színigazgató hajlandó ötszáz dollárt fizetni, lia Maeterlinek át tud Amerikán utazni análkül, hogy a szemfüles riporterek közül egy se interjuvolhassa meg. Maeterlinck megírta a színigazgatónak, hogy állja a fogadást és ha álruhában, álszakállal is kell utaznia, még sem fogja megengedni, hogy a közeiéhe is juthasson egyetlen egy amerikai riporter is. A színigazgató ezzel szemben meg van győződve, hogy megnyeri a foadást, mert szerinte az amerikai riporterek egyetlen lépése is elegendő alioz, hogy a gyanútlan drámaírót kikérdezzék a terveiről. * A betörő. Hollósi Ödön, szegedi szerkesztő, kesztő akinek tárcáit ismeri a közönség, háromfelvonásos bohózatot irt, A betörő cimmel. Eliez a darabhoz Csomafay Sándor, a színház karmestere kisórőzenót irt. A darabot már elfogadta a szegedi színház igazgatója. * Ar. Attila szerzőja. Márkus László, az Attila-javal kegyetlenül bánt el a sajtó. Véko nyabb dongáju legény hasonló helyzetben legalább évekre elcsüggedne. De Márkus László hizik az erejében, és hogy sok mondani valója van. Már a premiére-t követő este ezt a programot tárta az asztaltársasága elé: — Attila egy trilógiának az egyik része, Most megírom a másik kettőt. Az egyiknek cime Vattha, a másiké: Belső földek legendája, mely a honfoglalás előtti időben, Ázsiában játszik. Hőse egy prófétaszerü alak, a mely megjósolja, hogy a nép kivándorolni lesz kénytelen. Azonkívül irok egy szociálisztikus hátterű darabot . . . Azt hiszem A király lesz a cime. No meg Balassa Bálint alakját is feldolgozom és megpróbálkozom Don-Quijote-val. NAPI HÍREK VASS Feketesas-utca mozgókép színház uj Wagner-palota. Ma pénteken kerül bemutatásra a szegedi korzó s ós lóversenys mozgófénykép felvétele. Előadások fél 6, 7 és 9 órakor. IWT Saját felvétel, "Tfcü Ha \ acc'-ciinfiáihan látható. A Vatikán a háború szolgálatában. (Saját tudósítónktól.) Valahol messze dörögnek az ágyuk. Valahol Tripolisz körül meleg embervér festi pirosra az afrikai száraz, kopár rögöt. Ártatlan emberek, családapák, családfentartók vesztegetik ingyen jobb sorsra érdemes életüket — miért? A katonák, akik a vágóhidra mentek, azok talán a legkevésbé tudják. Ök csak annyit tudnak, amennyit a katonák rendszerint tudni szoktak : a királyért, — a hazáért, — no meg talán az igaz hit világosságáért. A török az talán többet, mert az esetleg tudja, hogy a hazáját védelmezi, az mégis csak tud legalább annyit, hogy egyenruhás, jól felfegyverzett emberek hajókkal, ágyukkal, szuronyokkal megtámadtak egy földterületet, amely az övék volt, ahol ők voltak otthon. Az olaszok hivatalosan azzal indokolják a háborút, hogy a Tripoliszban lakó olaszok életének veszélyeztetése tette szükségessé Tripolisz szándékolt annektálását. Van egy másik — félhivatalosan bevallott oka is a háborúnak, melyben a nagyhatalmak adják a háború magyarázatát, mely szerint a marokkoi kérdés rendezésénél a nagyhatalmak már előzetesen ugy egyeztek meg, hogy Olaszországnak Tripoliszra tartott igényeit elismerték. Ezek lennének az olasz-török háború hivatalos és félhivatalos inditó okai. Azonban ma már a társadalomtudományok megtanítottak tisztán látni ebben a kérdésben, s ma már tudjuk, hogy minden háborúnak inditó okait a gazdasági érdekekben kell keresni. Olaszországnak nemzetgazdasági érdeke szükségessé tette ezt a háborút, szüksége van Tripoliszra, tehát megszállotta. És itt nem játszik szerepet az igazság, a méltányosság, -— az érdek, a szükség a döntő. Olaszországnak erős gazdasági érdekei vannak Tripoliszban képviselve. Nyilt titok, hogy a Banco di Roma Tripoliszban nagy tőkéket helyezett el és hogy a Banco di Roma tőkéi kizárólag klerikális eredetűek. A bank részvényeseit a magas klérus, a klerikális nemesség és a klerikális üzletemberek sorában kell keresnünk. Már régóta törekszik ez a bank arra, hogy befolyást nyerjen a közvéleményre . És bizonyára nem énen a humanizmus vezérli, amikor esztendők óta ujságirók váltóit diszkontálja, még akkor is. ha ezek az urak kevésbé hitelképe sek. A Banco di Roma értette a módját, hogyan keli a tripolitániai homoksivatagokat az olasz újságok segítségével a maga számára termékennyé tenni. A sajtó aztán köteteikre menő cikkeket hozott Tripoliszról: zsiros szántóföldeket csinált a száraz homokbuckákból, kimeríthetetlen forrásokat, pompás arany-, kén- és foszforbánvákat fedezett föl, szóval mindent.elkövetett, hogv Tripoliszt az ígéret földjévé varázsolja az olaszok számára. És Így aztán a Banco di Roma elérte a célját, azok a százezrek, amelveket az olasz ujsagirókra pazarolt, megmentették és biztonságba helyezték a bank milliókra menő tripoliszi befektetéseit. És vedig a tizenkettedik órában, mert a krach mór az ajtó előtt állott, amikor a hirtelen kitört háborús lelkesedés mindent megmentett. Igy könnyen megérthető, hogy a gazdaságilag érdekelt klérus valósággal zsolozsmákat zeng a háborúért. A klerikális sajtó túltesz a háború dicséretében az olasz kormány lanián. Pedig, hisz az sem titok, hogy a Vatikán és a Kvirindl nem valami jó barátságban vannak egymással. Az egyházi hatalom és a királyi hatalom kutya-macska barátságban élnek. S mégis ma, mikor a háborút elvégre mégis csak világi hatalom, az olasz kormány kezdeményezte, a Vatikántól kezdve az egész -klérus lelkesedik a háborúért. A capuai hercegérsek, Capecelatro bíboros betegágyából intézett buzditó levelet az elinduló csapathoz és a néphez. Ebben a levélben azt az óhajtását fejezi ki, hogy az olasz csapatok győzelme ne csak a haza, de a katolikus vallás és a keresztény kultura győzelme legyen. „Adja isten —mondja a levél többek között — hogy az olaszok győzelme a hitnek egy meleg hullámát bocsássa Afrikára, amely egykor a kereszténység legnagyobb szellemével, szent Ágostonnal ajándékozott meg bennünket. Végre arra kérlek" benneteket testvéreim, imádkozzatok az istenhez. hogv az olaszok első cselekedete Afrikában a rabszolgaság eltörlése legyen, a melv az évezredes keresztény kultura gyalázatára és szégyenére még mindig nem tiint el a világból." H'ja. nagy dolog a háború, kell hozzá, mint Montecuccoli mondta három fontos tényező: pénz, pénz és pénz. De ez cirkulusz — viciozusz: mert, amiért a háborút meginditják. annak ismét csak ez a hármas tényező a rugója: pénz, pénz és pénz. Világiaknak és egyháziaknak természetesen. — DMKE-kőzgyiilás. A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület november 12-én tartja meg kilencedik évi rendes közgyűlését. A közgyűlés napirendje: Elnöki megnyitó beszéd. — Ünnepi beszéd: Tartja: Perjéssy László. — A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesitésére négy egyesületi tag kiküldése. — Elnöki jelentés az egyesület 1910. évi munkásságáról. — Az 1910. évi számadásoknak és az 1912. évi költségvetéseknek tárgyalása. — Jelentés a D. M. K. E. nevelőintézetről. — A D." M. K. E. függőkölcsönének törlesztéses kölcsönné való átváltoztatása. — Megüresedett igazgatósági helyeknek választás utján való betöltése. — AlaDszabálymódositás. — Indítványok. — Záróbeszéd. — Az igazgatóság a közgyűlést megelőzőleg, november 12-én délelőtt tiz órakor a városháza tanácstermében gyűlést tart, hogy a közgyűlés tárgyait előkészítse. — Tanári áthelyezések. A közoktatásügyi miniszter Franz János miskolci katholikus főgimnáziumi tanárt a szegedi állami főreáliskolálioz helyezte át s ugyanekkor Verő Leó drt a szegedi főreáliskola nagyképzettségü, fiatal tanárát szolgálattételre a budapesti VI. kerületi főreáliskolához helyezte át. Verő dr. szimpatikus szereplő tagja volt a szegedi társaságoknak s távozását sokan sajnálják Szegeden. — Mosonyi Károly temetése. A régi magyar színművészetnek egy úttörőjét temették ma Szegeden: Mosonyi Károly volt színigazgatót. Az ország minden részéből részvétleveleket küldöttek szomorú családjához a színigazgatók, színészek, színésznők, Mosonyi Károly neve ismert volt az egész országban. Sok színész fejlődött nagygyá Mosonyi Károly igazgatása alatt. Mosonyi Szegeden született 1832 december 27-én. Tanulmányai után Bécsbe ment ahol kizárólag a zenével foglalkozott. Később haza jött Magyarországba és színigazgató lett. Szegeden is működött három évig, a közönség és a színészek rajongásig szerették. Halála nem csak a szegedi társadalomban, de az egész országbanőszinte részvétet keltett. Temetésén a Templom-téri gyászházban óriási közönség jelent meg. A szegedi szinsézek könnyes szemmel énekelték el a Mért oly borús . . . cimü dalt. A jóbarátok, rokonok és a szegedi színtársulat koszorút helyezett a ravatalra. — Az olasz utasok. A belügyminiszter iunius 30-ikán kelt intézkedésével elrendelte, hogy a kolera fertőzte helyekről érkezőkkel szemben alkalmazott rendszabályokat Olaszországból Szeged területére érkező minden utassal szemben foganatosítsák. Ezt a rendeletet a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően oly értelemben módosítja most a miniszter, liogy a védőrendszabályok azonnal, csupán azokkal az utasokkal szemben alkalmazandók, akik olyn területről érkéz-