Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-03 / 226. szám

' *b otbuhktoiin * Kedd, október 3 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, . =3 Korona-utca 15. száin =3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., =3 Városház-utca 3. szám =3 J, ELŐPiZETESl AR SZEiiEDE* egész évre . K 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN.: egész évre K 28-— félévre . . . K 14'— negyedévre . K V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. T£LE;vON-SZAM: Szerkesztőse] 305 _ Aiadóh,vatai 3tS interurbán 305 Budapesti szerkesztőse] leiefon-száma 128—12 U. évtolvam, 226. szám A nagyhatalmak és a tripoliszi háború. Csupa ellentétes hirek érkeznek a háború borzalmairól, de minden hír mögött vérengzés, pusztulás kisért. Bizonyos, hogy rákerült a sor a muzulmánjavakra. A birtokra és terjeszkedésre éhes Itália felhasználván a mozlim tehetetlenségét, rablófarkas módjára rávetette magát a padisáh északafrikai tartományára s a sic volo, sic jubeo alapján egyszerűen a magáénak jelenti ki azt, ami Törökországé. Ha még most ingadozik is a háború és béke sorsa, nem lehetetlen, hogy a tripoliszi bonyodalomból hamarosan általános konflagráció lesz. Mindenki tudja és érzi, hogy a Balkánon az expedíció épen ugy be fog következni, mint ahogyan bekövetkezett az Tripoliszban. Törökország tengeri hadereje nem elégséges arra, hogy megvédelmezze az olasz, rablás ellen északafrikai birtokát, és igy, hogy némiképen rekompenzációt szerezzen, Görögország ellen fordul s máris hirek vannak a tesszáliai bevonulásról. Még nagyon is homályos, hogy a hatalmak ezzel szemben mily álláspontra helyezkednek, de kétségtelen, hogy ebben az esetben Oroszország Konstantinápoly felé sandít s a török birodalomra való éhsége A levél. Irta JRoberto Bracco. — Miféle levél az? — Melyik? — Amelyiket épen most dugtál el. — Én nem dugtam el, hanem eltettem. — Miért nem olvastad el? — Majd később eiolvasom. — Hát miért nem bontottad fel? — Mert később akarom felbontani. — Ha egyedül leszel, mi? — Igen. — Azt a levelet egy nő irta? — Nem tudom. Meglehet. — De én tudom. Hosszúkás, keskeny a boritéka és parfümös. A cimzésről is lehet látni, hogy nő irása. Ezen nem lehet vitatkozni. — Nem is akarok. — Luigi, add ide a levelet! — No persze! — Még egyszer mondom, addi ide a levelet, mert megbánod! — Ugyan mit? — Már egy hónap óta veszem észre, hogy nagyon előzékeny vagy velem szemben. Ez mindjárt gyanús volt előttem. Persze! Azért vagy mostanában olyan jó és engedékeny irányomban, mert — szeretőd van! — Oktalan beszéd! napról-napra növekedik. Az orosz expenziv hatalmi törekvések a Keletre való kiterjeszkedését Angolország fogja megakadályozni. Abban nyugodtak lehetünk, hogy Oroszország és Anglia egymást sakkban fogják tartani. De ki tartja sakkban azokat a veszedelmeket, amelyek onnan a Balkánról ásítanak felénk? A monarchiának a legélesebb figyelemmel kell kisérnie minden mozdulatot. Ausztria-Magyarországnak résen kell lennie, mert olasz szövetségünk kedves meglepetéseket készit részünkre a Balkánfélszigeten. Az étvágy evés közben jön meg. Az olaszok, miután úgyis épen bábomban vannak Törökországgal, talán megpróbálják elkaparitani mindjárt Albániát is. Hiszen arra épen olyan jogot formálnak, mint Tripoliszra. Fölbukkantak egyes hangok, amelyek az annexióv al hozzák a tripoliszi ügyet hasonszerüségbe. Ezt a hazugságot nekünk energikusan vissza kell utasítanunk. Boszniát és Hercegovinát mink harminc éven át nemzetközi megbízás alapján tényleg birtokoltuk s az annexióval a birtoklási helyzet semmi változást sem szenvedett. Még Egyiptomnak az angolok által történt okkupációja sem hasonlítható Olaszország akciójához a jogszerűség és politikai szükségesség szempontjából. Egyiptom— Igen, igen. Ismerem a te metódusodat. Érzékenynek tettedet magadat. — Okosabban cselekedsz, ha mindent bevallasz, — és én megbocsátok neked! Nos, akarod? . . . . Luigi fanyarul mosolygott e szavak hallatára. Felesége egyre azt hajtogatta, hogy adja oda neki a levelet, ő meg viszont egyre állhatatosan ellene mondott e kívánságnak. Végre, mikor Livia komolyabb tónusba csapott át és az incselkedésnek vehető szemrehányások mindjobban kiélesedtek, Luigi szinte elérzékenyülve kérlelte feleségét: — Hallgass meg. Az a föltevés, hogy én csak azért váltam ismét jó férjjé, hogy könynyebben megcsalhassalak, annyira sértő és olyan igaztalan, hogy e gyanúsításért erősen meg kell lakolnod. S meg is fogsz bűnhődni, mert napnál világosabban bebizonyítom, hogy igaztalan voltál velem szemben, jóllehet távolról sem voltam oly raffinált és frivol, milyennek te tartasz. Igen, ezt a levelet egy nő irta, aki — mondhatnám — a szeretöm volt. Megismertem a kezeirását. — Tudom, e levél keserű szemrehányásokat tartalmaz, mert több mint egy hónapja, hogy megszakítottam vele minden érintkezést. Ha olyan nagyon érdekel a dolog, ime, itt a levél, olvasd! Livia idegesen kapta ki férje kezéből a levelet és mig Luigi némi aggodalommal, halgatagon figyelte felesége arcát, addig Livia ban a humanizmus, a civilizáció és vala mennyi európai nemzet jogos közgazdasági érdekei eszempontjából kellett rendet teremteni, amire különben is csak névleges hatalmú ottomán-kormány nem volt képes és — nem is vállalkozott. Hogy Olaszországnak mi a jogcíme a politika ós az emberi haladás szempontjából Tripolisz birtokba vételére, az mindenki előtt ismeretes. És a körülmények minden jogszerűség és szükségszerűség nélkül valónak tüntetik föl ezt az akciót. Az az általános megnynaacozás, mely Törökország mellé áll a monarchia lapjaiban s a közönség soraiban, érthető. Különösen érthető nálunk. Mert Magyarországot régi szeretet, hála és barátság lüzi a velünk rokon török nemzethez, amely annyiszor nyújtott oltalmat a mi menekültjeinknek. Nem feledkezhetünk meg ugyan arról sem, hogy Olaszország hasonlóan menedéket nyújtott a mi emigránsainknak és Kossuth Lajosnak, de ezután a népek szabad önrendelkezése ellen irányuló támadás után, amelyre példa csak a régi Velence történétében, XIV. Lajos rablóhadjáratában és a napoleoni hadjáratok egyikében-másikában található, a népszabadság nevében is teljes szimpátiánk fordul Törökország felé, amely csak nemrég rázta le magáról a zsarizgatottan, szinte lázasan mélyedt bele az olvasásba a levél igy hangzott: Te elhagytál, hogy feleségedhez térj viszsza. Szemérmetlen közönnyel adtad ezt tudtomra és azt gondoltad, hogy őszintén cselekszel. S ha a nő, akinek kedvéért elhagyja a férfi egyetlen szerelmét, ennek a férfiúnak felesége, ugy a hűtlenség sokkal galádabb. Te nem szereted a feleségedet; és a feleséged nem szeret téged. Mert ha te szeretnéd öt, ugy jobban őrködnél felette; és ha ő komoly, igaz érzelmekkel viseltetnék te irántad, akkor nem menne el a Via Principessa Margherisa 65. számú házba hetenként háromszor, hétfőn szerdán és szombaton délután öt órakor, hogy egy deli lovastisztnek karjaiba vesse magát. Isten veled. Norina! A részletek pontossága annyira meglepte Liviát, hogy egész testében remegett. Félt, hogy az ördöngös felfedezés folytán mint bűnös áll majd férje előtt. Arca elsápadt, tekintete megtörött és mintha ezerfej ü sárkány fojtogatta volna, roskadozva dült a mellette levő karosszékbe. Ajkait görcsösen összeszorította ós tágra nyitott szemeivel maga elé meredt, mintha a sötétségben rémeket keresne. Luigi, aki most bünösebbnek érezte magát, mint valaha, letérdelt felesége elé, szép szóval csitítgatta és csókjaival halmozta el Livia reszkető kezeit.