Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-03 / 226. szám

2 Ut DELMAGYARORSZÁG 1911 október?. nokság jármát és sorakozott be az európai kulturnépok közéKülföldön is mindjobban megnyilatkozik a szimpátia .Törökország mellett. A legkomolyabb világlapok próbálják magyarázgatni az olasz ultimátumot abból a szempontból, bogy valamelyes erkölcsi, jogi vagy legalább politikai magyarázatot adjanak a világbéke ilyen váratlan és erőszakos megtörésének. De elitélő szavaknál egyebet nem talál sem a Times, sem a Frankfurter Zeitung, sem a Temps, sem az amerikai sajtó három vezető orgánuma. Sőt megdöbbentő egyhangúsággal brutálisnak nevezik az olasz tárnadást. És mind általánosabb, mind Rangosabb (ez a megnyilatkozás. Mintha egész EurőpánWbriási izgalom hullámzana át. A .nagyhatalmak a ieg: erélyesebb figyelemmel kísérik az eseményeket. Es mindenki, érzi, mennyi forrongás, kitörésre váró terv lüktet a levegőben, ,— azért is" tartják szükségesnek a diplomáciai nyilatkozatokat, melyek egy tői-egyik megnyugtatóak akarnak lenni. A nagyhatalmak hajlandók a békekozvetitésre. Általános az a vélemény, hogy a háború csak rövid ideig fog tartani. A terv az, hogy a .nagyhatalmak adjanak mandátumot Olaszországnak Tripolisz megszállására-.és okkupálására, ennek fejében pedig ,Olaszország fizessen megfelelő pénzkeli kárpótlást Törökországnak és a Ixatghríak kezessége mellett biztosítsa örök-,időre a szultán szuierénüását Tnpe]i.<$ban.. , Ez eddig érthető, egyszerű, — de rácáfolnak a véres események a békés célra s lerontják azt. Ugyanis'olyan jelenségek támadtak, amelyek-- egyes nagyhatalmak megmozdulását előreláthatólag megkövetelik. Mert. harcias mozgósításról, támadásra kész hadműveletek— Liviám, édes jó Liviám! Te szegény teremtés, te! Lásd, lásd! Mért voltál olyan erőszakos? Tehát nem volt igaz, hogy már előbb is gyanakodtál rám, mert különben nem lett volna a hatás ilyen megdöbbentő, ilyen rettenetes. De esküszöm neked, hogy örökös szemrehányással illettem magam ezért a ballépésért és szentül megfogadom, ime, most előtted, hogy soha többé, nem fogom azt az asszonyt viszontlátni! Kérlek, kedvesem, ne sanyargasd magad annyira! Hisz immár mindennek vége. Hát nem látod a levélből, hogy viszonyunk már megszűnt? Kérlek, add ide azt a levelet, mert nem akarom, hogy az a szennyes papir megszentségtelenítse tiszta kezecskéidet. Érted? Nem akarom, nem akarom! . . . Livia türelmetlenül dobbantott a lábával. — Csak nem gondolod, hogy visszaadom neked e levelet? — De hát az Istenért, mit akarsz tenni? — kérdezte Luigi nyugtalanul. — Hagyj békében, minek kérded? — De Liviám, mondd . . . — Ez a levél most nálam van és igy az enyém! — El akarsz menni hozzá? . . . Szemére akarod vetni, hogy ... és botrányt csinálsz, amelyből végzetes katasztrófa lehet! De miért akarod ezt? Minek? Neked nem szabad ilyen ről érkeznek hirek a Balkánról, Törökország nagyon helyes balkáni politikával él most', ellenben Olaszország ós legnyíltabb szövetségese. Görögország a Balkánon is aggasztó müveleteket követtek el. Ezért siet Olaszország bejelenteni, hogy első föladatának tekinti a Balkánon a statusquo föntartását. Különösen ez a hir érdekli a monarchiát is. S a Balkánon történő eseményekre a legnagyobb figyelemmel tekint a monarchia, de nemcsak mi, hanem a nagyhatalmak, a külföldről érkező jelentések is sejttetik, hogy itt lesz a döntő beavatkozás a nagyhatalmak részéről : — vagy ujabb, sokszorosan irtózatosabb harcra, vagy az olasz-török vérengzések gyors megakasztására. Templomszentelés Rókuson. — Glattfelder püspök Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Fényes ünnepségek között folyt le vasárnap a rókusi templom fölszentelése. A fölszentelési szertartást Glattfelder Gyula dr csanádi püspök végezte, aki tudvalevőleg szombaton érkezett meg Szegedre a püspöki udvar több tagjának kisóretében. A fölszentelés szertartása vasárnap reggel hét órakor kezdődött. Előző nap szigorú böjtöt tartott a fölszentelő püspök és a segédkező papság. Előkészítette a püspök az oltárba helyezendő ereklyéket, amelyeket ezüstszelencébe zárt. Az ereklyékhez melléklt pergamentlapon föl vau irva a templomszntelés éve, napja, a szentelő püspök neve, a templom védszentjének és az ereklyéknek a neve és a bucsuengedély. Ez a templom keresztlevele. Szombat este az ereklyéket a templom előtt fölállított sátorban égő gyertyák között nyilvános tiszteletre kitették. Vasárnap reggel a templom előtt a papság ünnepiesen fogadta az érkező püspököt. Ezután a templom külső fölszentelése következett. A püspök az „Asperges me" ének közben önmagát és a körülállókat meghintette szentelt vizzel. Most a püspök karének kíséretében háromszor körüljárta a templomot, a templom falait folyton izsophintővel, szenteltvízzel hintvén be. Minden körmenet után egy-egy könyörgést mondott a főpap. nővel érintkezni . . . Liviám . . . kérlek . . . könyörgök . . . Az asszony hajthatatlan maradt és a levelet még mindig ujjai közt szorongatta. A férj végső kétségbeesésében megragadta felesége kezét és erőszakkal kirántotta az összegyűrt papírdarabot. Livia fejét hátra vetve, büszke hangon kiáltotta oda férjének: S Luigi, miután biztos volt benne, hogy a veszélyt elhárította magáról, — gyöngéden szólt feleségéhez: — Kérlek ne fáraszd magad azzal, hogy azt a nőt lealacsonyítod. Szerelmi bánata nem indit meg. Nem szeretem és nem is szerettem soha. Nézd, mire becsülöm szerelmi fellángolását: jobbat ugy sem tehetek, minthogy — szivarra gyújtsak vele. Azzal szivartárcájából elővett egy havannát, a levelet fidibusszá sodorta össze, a kandalló tüzénél meggyújtotta és a legnagyobb lelki nyugodtásggal rágyújtott vele szivarra. Livia meghökkenve nézte férje tettét. Sápadt arca újra kipirult, ajkai bánatos mosolyra nyiltak és szemeivel lelkesülten, hálásan tekintett férjére. S mikor a levél teljesen elhamvadt a kandalló tüzében és a havanna kéklő füstkarikái egvmást űzve szállingóztak a levegőben: — szétterjesztette karjait és szerelmesen borult férje nyakába. — Oh, Luigi, édes Luigim, te valóságos angyal vagy! Ezzel megkezdődött a belső fölszentelés. A püspök és a papság karénekkel föl vonultak a templom közepéig. Itt elénekelték a Jöjj el Szentlélek Úristen himnuszt, majd a Mindszentek mániáját. Az oltárt a püspök fölkente Gergely-vizzel. Különböző szertartások után újból a főoltár elé mentek, aliol Stahl József mérnök segítségével vakolatot készített, a mely az ereklyetartó szelencének elhelyezésére szolgált. Most körmenettel kivonultak a templomból az ereklyés sátor elé. Itt a püspök imát mondott. Ezután megindult az ereklyékkel a menet a főkapu felé. Visszaérkezve a főkapuhoz a püspök rövid beszédet intézett a néphez. Majd fölolvastatta a püspök a trienti zsinat két határozatát. Ezután bevonult a körmenet az ereklyékkel a templomba s most már bevonulhatott a nép is. Különböző szertartások után következett a tizenkét apostol-kereszt fölkenése. A püspök az evangelium oldalán kezdve egyenkint fölkente a kereszteket krizmával, mialatt a kar énekelt. Az a templomszentelés szertartásának legfontosabb mozzanata. Az oltárszentelés befejezése után következett a szerelvények megáldása. Ezután átment a püspök a parókiára, ahol teljes ornátusba öltözött. A bevonulás után következett Várhelyi József tiszteletbeli kanonok, esperes-plébános beiktatása plébánosi javadalmába. Az esperes-plébános a püspök elé térdelve elmondotta latin és magyar nyelven a trienti bitvallást és letette a püspök kezébe a hüségesküt. Erre a püspök a plébánost beiktatottnak jelentette ki. A várost, mint kegyurat a beikatásnál Nemecskay István és Firbás Nándor törvényhatósági bizottsági tagok képviselték, a hatósági személyeken, Lázár György dr polgármesteren és Gaál Endre dr kulturtanácsosos kívül. Az ünnepi nagymise, amely alatt a beiktatást végezték, félegyig tartott. A nagymisén ott voltak a püspök édesatyja, Glattfelder Jakab és fivére, Glattfelder Dezső. A szertartáson résztvettek: Csepreghy Feren dr pápai kamarás, udvari pap, archidiákonus, Kiss János dr egyetemi tanár, pápai prelátus, diakónus, Barmoss György, Kiss Gyula, Niedermayer Antal, Nagypál Kilit plébánosok, püspöksüveges asszistensek: Jászai Géza és Kaier Lajos, libufer: Pacha Ágoston oldalkanonok, püspöki titkár, püspöksüvegtartók: Henny Ferenc dr, Bezdán János és Shebl Lőrinc káplánok, pásztorbottartó: Bálint Ferenc, asszistensek: Gallér Kristóf Hodács Ágoston és Czapik Gyula káplánok. A nagymise után a püspök a parókián küldöttségeket fogadott. A rókusi templomépitőbizottság, a Mária-társulat, a Katolikus Kör, a Katolikus Legényegyesület és a Röszkei Templomépitő Egyesület küldöttei jelentek meg előtte. Délután két órakor ebéd volt a Kass-vigadóban. Az ötödik fogásnál Glattfelder Gyula püspök emelkedett szólásra s fönnen szár- * nyaló beszédben szólt a fölszentelt rókusi templom hivatásáról. Éltette a királyt és a pápát. Lázár György dr polgármester Glattfelder püspököt köszöntötte föl. Glattfelder Gyula dr püspök válaszolt erre. Szeged — úgymond — Magyarország életében nagy pozíciót foglal el és a jövendőben is kell, bogy jelentős szerepet játsszon. Szegedet minél nagyobbra emelni, minél hatalmasabbá tenni elsőrendű nemzeti kötelessége. Szeged legyen a mintaképe a magyar városoknak, a város minden fiának összes erővel hozzá kell fogni, bogy a kulturának a vidéki központja legyen ez a színmagyar alföldi város. Ö a maga részéről kijelentheti, bogy lelke egész szeretetével és meggyőződésével azon lesz, hbgy Szeged egyetemi város legyen. Poharát Szeged város közönségére üriti. A lakomán még órákig együtt voltak a vendégek.