Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-17 / 238. szám

1911 október 14 DÉLMAGYARORSZÁG 3 sától 1905-ben vált meg, amikor a Lipótrend lovagkeresztjét kapta. Az 1910-i általános választások alkalmával a hosszupályi kerület nemzeti munkapárti programmal képviselővé választotta. A közigazgatási bizoíí,ság elnöke, a pénzügyi, az összeférhetetlenségi állandó és a felirati bizottság, valamint a közlekedési tanács tagja. A kereskedelmi tárca betöltése a munkapárt fölfogása szerint azt bizonyltja, hogy a mostani kormány biztos a dolgában, hoszszabb időre rendezkedik be és legfelsőbb helyen is teljes bizalommal vannak politikája iránt. A munkapárt örömével szemben az ellenzék egyik része izgalommal fogadta a kinevezés hirét, mert szintén a kormány erősödését és Tisza István előnyomulását látja benne. Tudósítónknak ma alkalma volt beszélni az uj kereskedelemügyi miniszterrel, aki hozzá intézett kérdésünkre nagy szeretetreméltósággal ezt felele: — Nagy munkakedvvel foglalom el uj díszes állásomat, de programmomra vonatkozóan mindaddig, mig a minisztérium ügyosztályának vezetőivel nem érintkeztem és a hivatali esküt le nem tettem, nem tartom ildomosnak nyilatkozni. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a tárca minden munkatere egyformán számithat szeretetemre és ügybuzgalmamra. Teljes mértékben átérzem, hogy tárcám viteléhez az ország vitális érdekei fűződnek, ugy a közlekedés továbbfejlesztése, mint az iparfejlesztés, az ipari és kereskedelmi szakoktatás és a szociális fejlődés terén. Részletes programmot csak akkor adhatok, ha e nagyfontosságú közkérdések felől a többi illetékes tényezővel már értekeztem. A kereskedelmi miniszter e nyilatkozatához még hozzátehetjük azt a magán értesülésünket, hogy Beöthy László ismert erős kezétől sokan várnak nagy személyi változást is a minisztérium kebelében. * pariamentí helyzet. — Khuen a király előtt. — Beöthy László ke reskedelmi miniszter. — fl miniszterelnök nyi iatkozata. — fl huskérdés. — Monarchiánk kül politikája. — (Bécsi munkatársunktól.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök vasárnap reggel Bécsbe érkezett s féltizenegy órakor kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audiencia legfontosabb eredménye, hogy a miniszterelnök előterjesztést tett ő felségének a kereskedelmi miniszteri tárca betöltése dolgában s Beöthy László országos képviselő, volt bihari főispánnak kereskedelmi miniszterré való kinevezését hozta javaslatba, amihez ő felsége hozzájárult. Az uj miniszter kinevezése a hivatalos lap szerdai számában fog megjelenni. A miniszterelnök vasárnapi kihallgatásán beható jelentést tett ő felségének a magyar parlamenti helyzetről és ezzel kapcsolatban az eszmecserékről, amelyeket a képviselőház elnöke az ellenzéki pártok vezérférfiaival folytat. A király a miniszterelnök jelentését helyeslőleg tudomásul vette. A politikai helyzetben a miniszterelnök kihallgatása a legcsekélyebb változást sem okoz ta; minthogy e kihallgatásnak tisztán tájékoztató célja volt, s a miniszterelnök semminemű erre vonatkozó előterjesztést ő felségének nem tett, természetes, hogy a tegnapi kihallgatáson a király döntése semmi irányban sem volt várható. A magyar miniszterelnök a kihallgatása után az újságíróknak azt mondta, hogy bécsi utazásának kiváltképen informatív célja volt. Jelentést tett a kereskedelmi miniszteri tárca betöltéséről. A király előterjesztéséhez hozzájárult. A miniszterelnök ezután igy folytv ta: — Válságról beszélnek. Azt mondják, hogy mint miniszterelnök meghaltam. Pedig (fejét jobbra és balra forgatva) ugy érzem, hogy fejem még erősen áll a vállamon. Hiszen igazuk van, egyszer csak be fog következni, mert hiszen előbb-utóbb mindennek vége van, de azt nem tudom, hogy mikor. Hányszor temettek el mint horvát bánt és mégis tizennyolc évig voltam ebben az állásban. Arra a kérdésre, vájjon katonai téren nem merültek-e föl ujabb javaslatok? — a miniszterelnök ezt felelte: — Ha ezen a téren uj dolog történt volna és uj programmot dolgoztak volna ki, akkor ennek megvalósítása végett mindenekelőtt uj embereknek kellene jönniök. Szóba került a huskérdés, az annabergi csatlakozás is, de Héderváry gróf ezekről a dolgokról nem akart nyilatkozni. Csak arra a megjegyzésre, hogy Ausztriában a huskérdést egyoldalúan és Magyarország hozzájárulása nélkül akarják szabályozni, ezt jegyezte meg Héderváry gróf: — Ezt nem hiszem el! Ez teljességgel lehetetlen ! Héderváry gróf ezután még azt mondta, hogy Gautsch báró miniszterelnökkel és Auffenberg lovag hadügyminiszterrel fog találkozni; Aehrenthal grófot is szerette volna ÍÖlkS?.S§nh~<l€ anyjának " íüuSÍa íriláu ált úrügyminiszter néhány napra visszavonult az ügyektől. Héderváry gróf nyilvánvalóan azért kivánt Athrenthal gróffal beszélni, hogy információt kapjon tőle ahoz a válaszához, amelyet Apponyi Albert grófnak a tripoliszi ügyben hozzá intézett interpellációra adni fog. Héderváry gróf megjegyzéseiből azt lehet következtetni, hogy erre az interpellációra a legrövidebb idő alatt fog felelni s még azt is mondta, hogy a monarchia helyzete ebben a külső kérdésben nagyon kedvező. Politikai körökben feltűnést keltett és sok szóbeszédre adott alkalmat egy a Neue Freie Presse vasárnapi számában megjelent cikk mely a magyar politikai helyzetről szólván, Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök helyzetét pesszimisztikusan itélte meg. Ezt a híresztelést a Neue Freie Presse azóta maga is megcáfolta és megbizható helyről kapott értesülés szerint a hirt a volt hadügyminiszter környezete sugalmazta, aki, — mint politikai körökben beszélik, nem annyira személyi okokból, mint inkább pártérdekből volt kénytelen a hadügyi tárcáról lemondani. A Pester Lloyd ma azt irja, hogy Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök a királynál való audienciája a politikai helyzetben semmiféle változást, különösen „visszavonulást" nem jelent, mert illetékes tényezők nem is gondolnak arra, hogy akár a katonai javaslatok tekintetében, kár a tervezett házszabályrevizió kérdéséhen bár minemű koncessziókat tegyen. Megalakult a Ferrer-kör. — Polángi Károiy fölolvasása. — (Saját tudóstónktól.) Több száz főnyi hallgatóság jelenlétében, nagy érdeklődés mellett alakult meg a Szabadgondolkodók FerrerKöre vasárnap délután a szegedi városháza dísztermében. Az alakuláson küldöttségileg képviseltette magát a zombori Voltaire-kör Pataj Sándor dr és az aradi kör Fuch István dr vezetése mellett. Üdvözlő táviratokat küldöttek a budapesti Galilei- és Harkányi körök, az eperjesi Martinovits- és a temesvári kör. Szivessy Lehel dr megnyitó beszédében vázolta a kör programmját és előadta, hogy a tudományok terjesztése és a progressziv gondolkozás elterjesztése a kör föladata. Üdvözölte Lengyel Imre királyi Ítélőtáblai birót, mint a szabadgondolkozás magyarországi vezérét és fölkérte az alakuló ülés vezetésére. Lengyel Imre magvas beszéde után Polónyi Károly dr tartott másfélórás, igen magvas színvonalú előadást Szabadgondolkodás és kultura eimén. Polányi dr előadásának rövid kivonatát az alábbiakban közöljük: Az a vád ellenünk, hogy megfosztjuk az emberiséget eszményeitől, anélkül, hogy másokat adnánk lielyökbe. A vád komoly, mert a jóhiszeműek vádja. Keserű gondolatok fojtogatják őket. Az emberiség ideálok nélkül marad és a lét úttalan ján iránytű nélkül tévelyeg, bolyong. Elhalványul a tűzoszlop, amely a pusztában bolyongókat vezette. Kialudt a láng a csendes tűzhelyen, amelynek szerény világa emberi létet derített fakó sorsunkra. J És mi vagyunk a szentségtörők, akik leala| csonyitottuk az ideálokat azzal, liogy magyarázgattuk őket, minket vádolnak azzal, hagy megtagadtuk az örök erkölcsi ideálját, amikor a gyarló emberi ítéletet akartuk úrrá tenni a jó és a rossz felett. Állattá alacsonyítottuk le az embert, anyagig érdekből építettünkkel. ^kÖleró^-^^W. — . ' ís emberi csinálmánynak tettük meg. Mindenki elismeri — igy folytatják — hogy két dolog teheti nagygyá az emberi cselekvést. Nagygyá lesz az, aki nem egymagában cselekszik, hanem térben és időben végtelen emberi összefüggések szerény szolgája. És nagygyá lesz az is, aki független az emberi együttlét minden összefüggésétől, akinek a tette bátor és kimagasló. Az előbbi megható és felemelő, mert elszigetelt létünket jóleső tartalommal tölti be. Ez a rend ideálja. De az utóbbi is megható. Az önálló és független cselekvés gondolata egy csapásra zárt egyéniséggé alakítja át szertefolyó szándékunkat és ezzel megsokszorozza erőnket. Minden nép ismeri az erkölcsi szabadság ideálját. És ime a destruktív irány lerombolta az emberiségnek az erkölcsi rendbe vetett hitét és megtagadta tőle a szabad akaratot. Ismételjük, a vád komoly és mi komolyan kívánunk ellene védekezni. Nem szabad megelégednünk azzal, bogy különös merészségére hivatkozunk. Nem elég rámutatnunk arra, liogy ez a destruktív irány teremtette meg a modern technikát és segítségével megalapította a gazdagság, a kényelem és az egészség birodalmait. Felejtsük el, hogy ez a pusztitó irány emelte a természettudományok épületét, amelyről a vádolók maguk panaszolják, hogy büszke fejével szinte az eget veri. Ne hivatkozzunk a munkásosztály nemzetközi szervezeteire sem, amelyek meganynyi várai az egyetemes művelődésnek és felejtsük el azt is, hogy soha mozgalom a közönséget és a társadalom minden teremtő erejét olyan igyekezettel egybe nem foglalta, mint a mienk. Higyjünk egy percre annak az őszinte fájdalomnak a jogosultságában, amely azt veti szemünkre, hogy munkánk nyomában pusztulás is jár, és hogy ez csak látszólag csekély, tényleg az ideálok lerombolására vezet és erkölcsi következmé-