Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-17 / 238. szám

f 2 levegőn és a magyar tudomány emlőin nőttek fel, meg kell látni a mi, nagy kulturállamokéhoz nem hasonlítható életviszonyainkat. Meg kell látnia, hogy hazánk lakossága túlnyomó nagy részben szegény és tudatlan. Meg kell látnia, hogy iparunk fejletlen, kereskedelmünk gyermekkorát éli, közlekedési viszonyaink rosszak. Meg kell látnia, hogy erkölcseink durvák. Társadalmunk nemzetiségi, vallási, társadalmi különbségnél fogva tagozottabb, mint bármely más államé. És mindezeket meglátva meg kell fontolnia, hogy a törvénynek — tehát az előkészítő ezt véleménynek is — igazságosnak kell lennie, alkalmazkodnia kell az adott viszonyokhoz. A nevelés nem a jogszolgáltatás feladata, hanem kulturális akció, melynek elébe vágnia nem szabad. Ha igy fogja fel célját, a magyar jogászgyülési megállapodások nem csupán a jogászi közvélemény megnyilvánulásai lesznek, hanem ki fogják elégíteni az egész magyar társadalom jogérzetét is. A vidék a drágaság ellen. Vasárnap az ország hat nagyobb városában gyűléseztek a munkások. Szegeden, Nagyváradon, Kiskunfélegyházán, Szolnokon és Rákospalotán, ahol a közlekedési és községi ügyeket Silherstein Dezső ismertette. A palotaiaknak nincs rendes közlekedésük, nincs vízvezeték, nincs járda a községben. A község nincs csatornázva és a világítás is rossz. Ezért elhatározta a gyűlés, hogy a képviselőtestületet felhívja, vessen véget ezeknek a szégyenteljes állapotoknak. A-koí'ímVny Kecskemétért. Kecskemétről íelentik: Kecskemét város polgármestere a mult hónap végén memorandumot terjesztett a miniszterelnök elé a földrengés okozta károk enyliitéséről. A memorandumra a miniszterről. A memorandumra a miniszterelnök vasárnap választ küldött. A válasz főbb részei a következők: Az államsegély kérdését törvényhozási uton szándékoznak ren— Ugy-e? — szólt a leány megelégedetten, bár sejtelme sem volt róla, hogy Cajus, hogy érti ezt. — Nóra — folytatta a férfi magyarázólag — ffl és várja a csodát, te azonbn minden nap újra teremted a csodát, te megtudod találni mindenütt, te újra éled mindennap. — Óh, a csoda, — suttogta a lány maga elé. — Fizess kérlek, Cajus, hadd legyünk minél hamarabb tenálad. És bár Hassa Cajus magát nagy nőismerőnek és hóditónak tartotta, még eddig minden nő azt tette vele, amit akart. Igy történt ma is. * Amikor Cajus hálószobájának ajtaját becsukta, hirtelen hallgatózni kezdett. — Mi ez? — kérdezte és kellemetlen érzéssel állt az ajtónál. — Sírógörcsöt kapott, — szólt Lona egyszerűen és hátravetett fejjel és előreszegzett állal félig lehunyt szempillák mögül mély pillantást vetett rá. De Cajus egyáltalában nem volt ebez illő hangulatban. — Ki kell mennem hozzá, — mondta. Lona azonban már a nyakában lógott és forrón lihegte: — Ne, ne, hagyd békén! Nem baj! Hanem a férfi energikusan lerázta magáról. A hangos, zokogó sirás mind élesebbé vált és végre mások is laktak a házban. Kinyitotta az ajtót és a folyosón keresztül Cenci szobájába ment. Cenci az ágyban ült, borzasztó DÉLMAGYARORSZÁG dezni. Többek között még ez áll a válaszban: A város közönsége megnyugtatására ez alkalommal is kijelentem, hogy a városnak és lakosságának hathatós állami támogatásban való részesítését elsőrendű állami érdeknek és feladatnak tartom. Ehhez képest minden rendelkezésemre álló eszközzel oda fogok hatni, hogy a város fölsegitése és továbbfejlődésének biztosítása érdekében az államnak támogató erőforrásai a lehetőséghez képest Kecskemét város rendelkezésére bocsáttassanak és az ez irányban szükséges intézkedések mielőbb megtörténjenek. A miniszterelnök leirata nagy megnyugvást és érthető örömöt keltett. Az uj kereskedelmi miniszter. (Saját tudósítónktól.) Khuen-Héderváry Károly gróf vasárnapi audienciájának szenzációs eredménye az, hogy Beöthy László kereskedelmi miniszterré való kinevezésével tért vissza. Beöthy László kinevezését szimpatikusai! fogadta az egész Ház. Nemcsak munkapárti, de ellenzéki politikusok is megnyugvással vették tudomásul Beöthy kinevezését. Bár egyes hangok tendenciával terjesztették, hogy Lukács László nem tudott előre a kinevezésről, de ez a kolpartált hir hiteltéremlő nem volt, mert Tisza István gróf kijelentette, hogy Beöthy Lászlónak kereskedelmi miniszterré való kineveztetése Lukács László kezdeményezésére történt. Ö mondotta, folytatta Tisza István gróf, hogy valami kereskedelmi szerzőés referálása közben tűnt föl neki Bejöthy szakismerete és képzettsége. Vasárnap történt meg a politikai s állami életünkre jelentős mozzanat, amikor kereskedelmi minisztert kapunk, amikor Hieronymi Károly örökét méltó kezekre bizták, ugy hogy sok nagy tervnek, igy például a DunaTisza-csatornának megalkotását újra várhatjuk majd. Már vasárnap befejezetté vált a kinevezés, amikor a bécsi kihallgatás után Khuen miniszterelnök igy szólt az újságírókhoz: — Beöthy László képviselőt, volt bihari főispánt ő felsége ma kereskedelmi miniszterré nevezte ki. Ugyancsak a kormány félhivatalos kőnyoállapotban és folyton remegett a sirógörcstől. Mikor a férfi vállára tette kezét, undorodó mozdulat vonult végig rajta. — De Cenci — szólt Cájus, — ez a hölgy ... Te tévedsz ... Csak azt akarja ... Egyáltalában nem akar ... Különben is, már férjes asszony. . . De fájdalom, ezek az érvek egyáltalában nem hatottak Cencire. Kis tétovázás után visszament a hálószobába, ahol Lona az ajtónál hallgatódzott. Betette maga mögött az ajtót s heves, de tagolt, szinpadias suttogó hangon szólt hozzá. — Baj van Lona! Komolyan mondom, elkeli menned. •— Nem, nem, — felelt a leány szinte dadogva a szenvedélytől, — engedj hozzá, én fogok beszélni vele! — Az ég szerelmére, — szólt a férfi és megkapta karjánál a nőt. De ez néhány rángatódzó, hisztérikus mozdulattal kitépte magát és becsapta maga után az ajtót, még mielőbb a férfi magához tért volna. Nagyon buta arcot vágott amelyen együtt volt a düh és a nevetés. — Borzasztó gondolta magában. És Cenci abban a borzasztó szürke hálókabátban van, amit már annviszor eltiltottam! Vontatott lépésekkel ment az ágyhoz, leült és kétségbeesett fanatizmussal bámult maga elé. Kis idő múlva felrezzent. Cenci már nem zokogott. Most szűnt meg épen, vagy már régebben csöndes volt, csak ő nem figyelt rá? 1911 október 15 matosa, a Magyar Távirati Iroda is beszámol a kinevezésről, az alábbi sorokban: Khuen-Héderváry Károly gróf minisztelelnök ma reggel titkára, dr Bárczy István kíséretében ideérkezett és a Magyar Házban szált meg. A miniszterelnök délelőtt 10 órakor kocsiba ült és Schönbrunnba hajtatott, ahol ő felsége fél 11 órakor magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás másfél óra hosszat tartott. Fél 1 órakor a miniszterelnök viszszatért a Magyar Házba, ahol Daruvárynak, a kabinetiroda főnökének a látogatását fogadta, majd Vértessy államtitkár referádáját az ő felsége személye körüli minisztérium ügyeiről. A Magyar Távirati Iroda illetékes helyen ugy értesül, hogy gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök mai kihallgatásán beható jelentést tett ő felségének a legutóbbi politikai fejleményekről. Ismertette a képviselőház elnöke által az ellenzék vezető férfiaival megindított kibontakozási tárgyalásokat és azok kilátását; a politikai helyzet megoldására vonatkozólag azonban semmiféle ujabb előterjesztést nem tett. Ö felsége az előterjesztéseket kegyesen fogadta. A miniszterelnök ezután a kabinet kiegészítésére, nevezetesen a Hieronymi Károly elhunytával megüresedett kereskedelemügyi tárca betöltésére vonatkozólag tett előerjeszést ő felségének és Beöthy László országgyűlési képviselő volt főispán kinevezését hozta javaslatba. Ö felsége ehez hozzájárult, s igy Beöthy Lászlónak kinevezése kereskedelmi miniszterré előreláthatólag már a hivatalos lap legközelebbi számában meg fog jelenni. Ismételjük, Beöthy László kinevezése a magyar politikában, minden oldalon megnyugvást kelt. Beöthy László a munkapárt kipróbált, kitűnő tagja. 1860. junius 4-én, a biharmegyei Hencidán született. Jogi tanulmányokat végzett s a berlini és bécsi egyetemeken is több félévet hallgatott. A közigazgatási pályára lépett: 1886-ban Biharmegye aljegyzőjévé választotta. 1890-ben az élesdi kerület küldötte fel szabadelvüpárti program alapján az országgyűlésre. 1893-ban Biharmegye és Nagyvárad város főispánja lett, amely álláLábujhegyen kissurrant a folyosóra A másik ajtó nyitva volt. Lona az ágyon ült és Cenci fésületlen fejét kebléhez szorította. A férfi hallotta, amint Lona igy szólt: — Látja, kedves kisasszony, ez a mi sorsunk! . . . Nem fájdalomra születettt minden nő? Nem vagyunk mi mindnyájan testvérek? Legyünk mi ketten is testvérek. És Cenci meghatottan sóhajtott. — Jó ... Oh milyen jó ön. Hasse Cajus hangtalanul, amint jött, hálószobájába ment, lámpát gyújtott és a következő levelet irta: Kedves Lona! Én hősnőnek tartottalak. Pedig szentimentális vagy. Bocsásd meg a tévedésemet. Ma egy hamis hangot hallottam tőled s azóta mindennek vége! Egy ördögi nő izgatna, Cenci testvére nem. Ahoz túlságosan jól ismerem Cencit. Isten veled! Cajus. Azután borítékba tette a levelet, megcímezte, egy hatfilléres bélyeget tett rá, vette kalapját és botját és halkan, búcsúzás nélkül elhagyta a lakást. Mikor a levél tompa zuhogással a szomszéd sarkon levő üres postaszekrény aljára ért, Hasse Cajus széles kézmozdulatot tett, amely azt mondta: Örökre! Azután behúzta kalapját a homlokába és hosszú lépésekkel elindult, hogy egy vendéglőt keressen, amely ilyenkor még nyitva van. Szükségét érezte annak, hogy fájdalmában mások is, legalább távolról részt vegyenek.