Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-17 / 238. szám

il. évfolyam, 238. szám Kedd, október 17 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cm Korona-utca 15. szám <=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., •=] Városház-utca 3. szám c=n IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIMII l||i|IWP|l|||l I jjj j _ | || | mllll I IHIIIillllllillllHlfi'illllllllB ELŐF1ZETES1 AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K 121— negyedévre . K 6'— egy hónapra H 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN/: egész évre K félévre . . . K | negyedévre . K V— egy hónapra R 1 Egyes szám ára 10 fillér. 14-— 2.40 TELEFON-SZAM: Szerkesztőse} 305 ca Kiadóhivatal 3(8 ínteruibán 305 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Országos jog-reformok. Október 15-én összeült az országos jogászgyülés és négy napon át, 19-éig tanácskozni fog Budapesten. Az ország minden részéből keresték föl ezt a nagy gyűlést, hogy a véleményének súlyával kijelölje a jogfejlődés útját azokban a kérdésekben, melyek megvitatását napirendjére tűzte. Ha az Országos Jogászgyülést nem is a Magyar Jogászegyesület, jogéletünk e kiváló tényezője hivta volna össze: ha a kezdeményező egyesület élén nem állanának is a magyar jogélet legkiválóbbjai, kik hivatva vannak arra, hogy a hazai jogfejlődésnek irányt szabjanak: a napirendre tűzött kérdések futólagos vizsgálata is meggyőzhet bennünket arról, hogy az Országos Jogászgyülés a mi sivár közéletünknek oly kimagasló eseménye, mely méltó arra, hogy nemcsak az egész magyar jogászvilág, hanem az egész magyar értelmiség érdeklődését maga felé terelje. A legszorosabb értelemben vett jogi kérdések mellett egész sorozata kerül megvitatás alá oly kérdéseknek, melyek a mellett, hogy a jogszolgáltatás szempontjából is elsőrendű fontosságúak, nagy társadalmi csoportozatok mozgatói már évek óta. A munkabér szerződésből eredő követelések biztosítása egyaránt érdekli a munkástársadalom százezreit s a munkaadók —- állitólag kiváltságos — kisebbségét. A társadalom hathatósabb védelme a büntetések bizonyos csoportjaival szemben (szokásszerü, közveszélyes, iszákos, korlátolt beszámitásu stb. bűntettesek) oly kérdés, mely a büntető jogszolgáltatás mai modern irányzata mellett mindenkit a legközelebbről érdekel. A bíróságok perenkivüli teendőinek közjegyzői vagy ügyvédi hatáskörben leendő átutalása nemcsak az igazságszolgáltatás színvonalának emelése, hanem az ügyvédi kar helyzetének javítása szempontjából is rendkívül aktuális téma. A közigazgatási hivatalnokok jelenlegi képesítésének fokozása s jogászi színvonalra emelése már szinte elodázhatatlan szükség. A jogászgyülés lesz hivatva e tekintetben is az irányt kijelölni, valamint a tudomány érveivel s a gyakorlati élet tapasztalataival támogatott véleményt adni számos emás általános érdekű kérdésre,melyek közül csak futólag emiitjük itt meg a váltó utólagos telepítésének tövrényhozási szabályozását, a részvénytársaságok felügyeletének hathatósabbá tételét, a képviselőválasztási bíráskodás reformját stb. Mindmegannyi fontos jogi kérdés, melyek mindegyike közelről érinti a közérdeket. Lehetetlen tehát nemcsak a jogásznak, a szakembernek, hanem bárkinek is közönyösen szemlélni az Országos Jogászgyülés munkáját, melynek eredménye — az elfogadott jogászgyülési megállapodások — fogják megvetni a későbbi törvényalkotások fundamentumát. Alig lehet kétséges, hogy e megállapodások az ország jogászi közvéleményének hűséges kifejezői lesznek. Biztositéka ennek a gyűlés vezetőségén, a véleményadásra már előzetesen felkért kiváló szakférfiakon kivül az a nagyszabású érdeklődés, mely a szakkörökben az ország minden részében megnyilvánul. Egyet azonban nem szabad a jogászgyülésnek elfelednie épen annál a nagy tekintélynél fogva, mely eddig is a magyar sajátja volt: ejogészgyülés megállapodásoknak mindig Ne rajongjunk túlságosan idegen alkotásokért. És ne igyekezzünk mindenáron más viszonyokra szabott jogintézménye| ket a mi jogrendszerünkbe illeszteni. | Elég nagy hibája a mi törvényhozásunknak, hogy csaknem minden alkotása szolgai utánzata a külföldi jogintézményeknek. A magyar jogászgyülés nem eshetik ugyanebbe a hibába. Nyitott szemmel kell körülnéznie és meglátnia azt, ami meglátni való. Ám besülje meg az idegen intézményt, ha az helyes és jó, és a mi viszonyainkra alkalmazva hasznosnak ígérkezik, de ne becsülje tul, csak azért mert pl. az Németországban is ugy van. A magyar jogászgyülésnek, melynek tagjai a magyar földből nőttek ki, magyar Tragédia a szerelemben. Irta Korlitz Holm. Nora és Rank doktor, a köznapi életben .Waldenegg Lona és Hasse Cajus, kiknek nevök irataik szerint, Kleinjohann Bella és Pensberger Sigfried volt, a szinészkapun jöttek ki a szinházból az utcára és a szemben levő szinészkorcsmába mentek, ahol minden este bizalmas kettesben vacsoráztak, mióta egymásra találtak. — Végre! — mondta annak idején megkönnyebülten mindenki. Mert, hogy ennek igy kellett jönnie, abban nem kételkedett senki, aki kettőjüket kissé közelebbről ismerte. Waldenegg Lona és Hasse Cajus nagyon jól összeillettek. Az egész világon nem volt rajtuk kivül ember, aki az erkölcstelenséget oly komolyan vette volna és olyan szent ünnepélyességgel gyakorolta volna. Most végre igy állt a dolog: miután hónapokig kölcsönösen vonzották és taszították egymást, viszonyuk most már három hete állandó volt. — Cajus — szólt Lona hirtelen, miután egy kis ideig hallgatagon ettek — tulajdonképen miért megyünk mi innét mindig énhozzám és sohasem megyünk a te lakásodra? Cajus zavartan köhécselt és mutatóujjával benyúlt magas gallérjába, mintha ki., akarta volna tágítani. Azután fejcsóválva nézte az ujját és erősen beletörülte az asztalkendőbe. Nem mosta le ugyanis magáról eléggé a festéket és az még engedett. Azután gondolkozott s amennyire csak tudott, ártatlan képet vágott és könnyed beszélgetési modorban mondta: Azt nem tehetem azzal a leánnyal. — Miféle leánnyal? — kérdezte Lona; homályos szürke szemei kátágultak és valami zöldes fényben villogtak. — Szép vagy most — szólt Cajus belemélyesztve tekintetét a leány szemeibe azután könnyedén folytatta. Óh, hát még nem beszéltem neked erről? Csodálatos. — Micsoda leányról beszélsz? — kérdezte Lona mohón és szokatlanul piros, kissé széles szája ugy égett, mint egy piros pecsétviaszrud a mészfehér arcon. — Ab, nem oly különös dolog az egész — felelte a férfi — csak a házvezetőnőmről van szó. Egy kis leányról, aki azelőtt pincérnő volt. — A te házvezetőnőd? És. . . és . . . Boldogtalanul szerelmes beléd? Lonát nagyon érdekelte a dolog. — Ezt nem lehet mondani — szólt Cajus komolyan. Tudod, a szerelmi életben különböző időszakok vannak. Néha az ember az idillt szereti, néha a tragédiát. Te, Lona a szerelem tragédiája vagy. Te vagy a kiegészitője a lényemnek, életem kezdetétől nekem szánt másik fél, egyszóval a nagy hetéra .. . — És mi az a leány? — Hm . , . Igen, hát akkor az idillekre volt kedvem . . . — Akkor? Hiszen még most is nálad van. — Igen. . . igen . . . Lona, annak is megvan a maga oka. A dolognak következményei lesznek. — Apa leszel? — kiáltott Lona vigan. — Igen, igy szokták nevezni ... és pedig a jövő hónapban, — bolintott Cajus komor arccal — látod, ezt meg kell értened . . . Cenci mindig igen kedves és igen csinos teremtés volt, tiszta szubrett-tipus, de ebben az állapotban . . . Különben már egy idő óta ilyen . . . Barátságtalan . . . Magam is mindig csodálkozom rajta . — Kedves, kedves Cajus — könyörgött Lona — ugy szerettem volna ma, épen ma hozzád menni. Csak egy pillanatra, csak a lakásodat akarom megnézni. Azt mondják, hogy gyönyörű szép. — Szép is — mondotta Cajus önérzetesen és ismét belemerült tekintete a lány csábitóan szomjas, kissé kifejezéstelen szemeibe. — Benned van valami pokoli, Lona — szólt azután azzal a széles pátosszal, amely mindig alaphangja volt beszédjének — bizony, tőletek asszonyoktól még a legfurfangosabb férfi is sokat tanulhat. Szinte ellentéte vagy Nórának, amit ma este játszottál.