Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-13 / 235. szám

DELMAGYARORSZAO 1911 <jktóber 13 báró adott hathatós kifejezést, mondván: „legyenek olyanok szabályaink, hogy jó törvényeket lehessen hoznunk, még pedig a lehető legrövidebb idő alatt." De gondoskodott az akkori ügyrend fegyveres karhatalomról is: a nemzetőrség s a rendes katonai erő alkalmazásáról elnöki rendelkezésre, hogy a törvényhozás biztonsága megóvatoltassék, s a rend, — bármely zavargás vagy féktelenkedés esetén, — ugy a teremben, mint a karzatokon helyreállittassék. E brachiális erő megadta az elnöki tekintélynek az anyagi szankciót, hogy bármely tettleges renitencia ellen az ülésteremben is kellő fékező eszközökkel s végrehajtó hatalommal bírhasson. A baranyai határozat erre az ügyrendre céloz, midőn a házszabályok sürgetett reformjához a 48-as szabályzat szellemének helyreállítását kívánja. Mert — igy végződik a megokolás — országos közérdek, hogy a kisebbség terrorja, könnyelműsége vagy eltévelyedése az alkotmány lényegéből folyó többségi akarat szabad megnyilvánulását meg ne akaszthassa s alkotmányos életünk létalapját könnyelmű csínyekkel akár hatalmi, akár egyéni vagy pártérdekből alá ne áshassa többé". Szívlelje meg mindezt az obstrukció valahára komoly mementó gyanánt. A választójog útja. Érdekes, de állandóan ismétlődő jelenség, hogy a választójog reformjának kérdése ma is azok előtt a legzavarosabb, akik követelik. A választói reform folyton uj elemeket von be a küzdők közé, amikor kiderül, hogy aki annyira követelte a reformot, vagy az általánost nem értette egyenlőnek s összeférhetőnek, vagy küzd a titkosság ellen. A legklasszikusabb példa Kossuth Ferenc szereplése. A taktikában meg különösen nem értenek egyet az ellenzéki reformhivek. Erre a legújabb példa Jászi Oszkár, aki a radikális reform egyik legtekintélyesebb szószólója volt, cikkek seregét irta a Világba és a Huszadik Századba. És a taktika miatt Jászi Oszkár összekülönbözött a Világ-gal s a Népszava szerdai számában bejelentette, hogy kivált a Világtól, ma pedig a Népszavában kezdett cikksorozatot Á választójog utja cimmel. S a legérdekesebb a választói reform küzdelmében, hogy a reformot ellenzékiesen kivánók mindnyájan a Khuen-kormányt támadják. Csak talán nem azért, mert a kormány és hivei egységesen kivánják a — reformot? A képviselőház ülése. — A pénzügyminiszter ekszpozéja. — (Saját tudósítónktól.) A mai nap nagy eseménye az 1912. évi költségvetés előterjesztése. Lukács László pénzügyminiszter a Ház mai ülésén közel kétórás beszéd kíséretében nyújtotta be a költségelőirányzatot, amelynek számadatai közel járnak a két milliárdhoz. A miniszter önérzettel mutatott rá a bevételek nagyarányú emelkedésére s hangoztatta, hor-: a védőerőreform költségei a büdzsét realitását nem érintik, de figyelmeztetett rá, hogy a jövő eshetőségei a bevéeiek állandó szaporítását sürgetik. A minisztert pártia zajosan megtapsolta. Az utána fölszólalt el- j lenzéki vezérszónokok kijelentették, hogy a l költségvetés mielőbbi tárgvalását kivánják s > elfogadása elé mesterséges akadályokat nem görditenek. Az ülésen Berzeviczy Albert, később Návay Lajos elnökölt. Az elnöki előterjesztése során'bemutatott kérvények közül ötre az ellenzék névszerinti szavazást kért. Héderváry Károly gróf miniszterelnök bemutatta az 1911. év második negyedében előfordult tulkiadások jegyzékét s beterjesztette az 1910. évi zárószámadásokat. A Ház mind a kettőt a zárószámadási bizottsághoz utalta. Ezután a pénzügyminiszter mondotta el expozéját, mely osztatlan nagy érdeklődést keltett s még ellenzéki hangok is kénytelenek voltak elismerni, miiven meglepetést adott a pénzügyminiszter nagyszerű meg oldása. A Ház üléséről ez a tudósítás szól: Berzeviczy Albert elnök 10 óra 15 perckor nyitja meg az ülést. A mult ülés jegyzőártatlan gyermekszemeket. Az orra csöpögött és szemeiből forró könnyek hullottak. A hideg gyötörte és folyvást tipegett-topogott a helyén. Időnként egy-egy halk sóhaj lebbeni el piciny ajkairól. Az az óriási zsák, amelyet fagyos ujjai között tartott, üres volt, egészen üres! Janeknek nem volt bátorsága a kocsik között futkosni, és a szenet fölszedni. Irtózatosan félt a lihegő és prüszkölő lovaktól és a kocsisok ostorától. Gyerekjáték volt a széndarabokat fölszedni. Csak épen sietni kellett, hogy ne kerüljünk a következő kocsi kerekei alá. Hogy a széndarabok lehulljanak, arról gondoskodtak. Két-három bátor suhanc egyebet sem tett, mint fölugrott a kocsik hátuljára és vérző ujjakkal gyorsan ledobálták a széndarabokat. Egy pár nagvobb darabot, aztán utána röpködtek a kisebbek. Ostorcsapásokban persze, nem volt hiány, de a suhancok nevettek és a nyelvüket öltögették. A nap alkonyodóban volt. Az utcaszögletekből mérges kigőzölgések áramlottak. A szeneskocsik már nem jöttek olyan süriin. Nemsokára már egészen elmaradnak. A kis Janek kétségbe volt esve. Egyetlen darabka szén sem volt a zsákjában és bensejében irtózatos, mardosó érzés: az éhség! És olyan hideg volt! Hazamenjen szén nélkül? Mindannyiszor, amikor üres zsákkal tért haza, az anyja borzasztóan sirt és kegyetlenül elverte. Máskor a pajtásai adtak neki pár darabot. De ma nekik is kevesebb jutott, mint máskor. Ma kevesebb szeneskocsi jött. És ha már egyáltalában nem jönne több? Amig elhaladtak előtte, mindig reménykedett abban, hogy hátha ő feléje is röpül néhány darab szén. Csak egy szilánk és még egy. De nemsokára vége lesz a kocsiknak! Már nem szabad félnie a lihegő lovak fejétől. A kerekek közé kell mennie, mint a többieknek, ahol a fénylő széndarabok csillogtak — egész tömeg és mindig ujak kerültek a földre. A kis széntolvaj néhány bátortalan lépést tett a kocsiút felé, félénken körülnézett, visszatért, letette elrongyolódott nagy zsákját a csatorna mellé, azután óvatosan a kocsikhoz ment — egy pillanatig remegett a félelemtől, de aztán bátran és gyorsan az egyik kocsi mögé került, mögötte már lihegtek a következő kocsi lovai — ah, azok a szép széndarabok! — Janek nem tudott olyan gyorsasággal és biztonsággal forgolódni a kocsik között, mint tapasztaltabb társai, akik futkosásuk közben szedték föl a szenet. A zsák nem volt nála. Csöndesen állt a helyén és boldogan teli szedte apró markait szénnel — és ekkor, ekkor történt! Igy aztán az egyik kocsi keresztül ment a kis testen — a másik teljesen összemorzsolta azt, ami még ép volt rajta. A harmadik kocsi lovai azonban megálltak, fölemelték a fejüket, hátravetették a füleiket és tágra nyiit szemeikben az irtózat kifejezésével lihegtek. könyvénele hitelesítése után, több népgyűlés feliratát mutatta be az elnök, amelyeknek bizottsághoz való utasítása tárgyában Lovászy Károly névszerinti szavazást kért. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök bemutatta az 1910. és 19Íl. évi zárszámadási tulkiadásokról szóló jelentéseket. Kéri a zárszámadási bizottsághoz való terjesztésüket. A Ház ehhez hozzájárul. (A költségvetés.) Lukács László pénzügyminiszter. Az 1912. évi költségvetési előirányzat fokozottan fontos azért, mert ebben jelentkeznek először a véderőreform költségtöbbletei s igy itt fog megválni, hogy csakugyan tulhaladják-e ezek a költségek az állam teljesítő-képességét. Mielőtt rátérnék a költségelőirányzatra, méltóztassék megengedni, hogy visszapillantsak a zárszámadások mult évi (1910-iki) alakulására. 1910-ben költségvetési törvény nem jött létre, csak felhatalmazási törvény, amely felhatalmazta a kormányt, hogy az 1909. évi költségvetés szerint irányítsa a költségvetést. Az ugyanezen évi beruházási törvénynyel együtt tehát az 1910 évben két törvény szerint kellett eljárnia és megoldani a helyzetet, amelyben a kiadások az 1909. évi előirányzat alapján 48 millióval haladták volna tul a bevételeket. A kormánynak azonban sikerült okszerű kezeléssel 122 milliós bevételtöbbletre szert tennie. Tételenként tárgyalta ezután a pénzügyminiszter a költségvetésben beállott változásokat és itt-ott bővebb felvilágosítással szolgált a feltűnőbb adatokhoz. A törvényhatósági kiadásoknál felemlítette, hogy nj járások létesítése, tehát uj állások szervezése van tervbe véve, uj vármegyei székházak épülnek és megalakul a vármegyei és községi orvosok nyugdíjintézete. A csendőrségi költségek emelkedése azért szükséges, mert a liatárrendőri szolgálatot is csendőrökkel látják el. E célból a csendőrség létszáma 772 legénynyel emelkedik. A budapesti rendőrség 700,000 koronás budgettöbblete a kispesti és erzsébetfalvai kapitányságok felállításával van összefüggésben. (A pénzügyi tárca.) A pénzügyigazgatás költségei emelkedésénél figyelembe veendő 4 uj adóhivatal és öt uj pénzügyigazgatói állás létesítése. Nagy emelkedés van a dohányjövedék tételénél, ahol a kiadások 4.5 millióval, a bevételek 20 millióval emelkednek. A kiadások emelkedése a beváltási és fuvarköltségek nagyobbodása folytán áll elő. (Zaj az ellenzéken.) A földgáz kutatására 906.000 kor. van előirányozva, amiben már ujabb zárkutatmányi jogok megváltása is benfoglaltatik. (Helyeslés.) A pénzverésnél 20 millió uj egy és kétkoronás pénzek verésére kell. (A kereskedelmi tárca.) E tárca kiadásai 88.8 millió koronával emelkednek, a 66 milliós bevételi emelkedés azonban inkább csak látszat, mert a kiadások tényleg csak fél millió koronával emelkednek, lévén a többi régi beruházások törlesztése. A vasúti kezelési költségek azért emelkednek, mert 1912-ben 384 kilométerrel több lesz állami kezelés alatt. Az államvásutak rendes szükségletei 129 millióval emelkednek. A parti- és tengerhajózást teljesen át akarja szervezni a kormány. A pályaudvarok kibővítésére szánt összegek elsősorban budapesti pályaudvarok kibővítésére valók. A pályaudvarok szűk mivolta az oka minden késésnek, mert a vonatok már az elinduláskor késnek. A posta 4 milliós beruházásban részesül, a központi zálogház kibővítésére 400.000 korona van felvéve. (A földmivelésügyi tárcánál) a hegyvidéki akciók bővítése folytán emelkednek a tételek. A folyamszabályozási ki-