Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-13 / 235. szám

1911 október 10 DÉLMAGYARORSZÁG 3 adások emelkedése lehetővé teszi a Sio és a Sajó folyók hajózhatóvá tételét. (A közoktatásügyi tárca) legnagyobb tétele nj népiskolák létesitésére, több mint 40 millió korona. Az átmeneti kiadások a tárcánál o3,400.000 koronával emelkedtek, ami főleg a harmadik egyetem felállítására kell. Lukács László: A népoktatási költségvetéseknek érdekes tétele 600.000 korona, ami az iskolák fűtésére van felvéve. Az iskolák a fűtési segélyt eddig januártól kezdve vehették csak igénybe, minthogy azonban a tanitás szeptemberben kezdődik, az ingyenes népoktatás elrendelése óta ezek az iskolák fűtetlenek maradtak. Az uj Nemzeti Szinház felépítésére fölvett 60.000 korona remélhetővé teszi, hogy a kérdés legközelebb megoldásra kerül. (Az igazságügyi tárca) érdekes tétele az, amely a fogva levő egyének kertgazdasági foglalkoztatása céljából van felvéve. (A honvédelmi tárca.) már fölveszi két bonvédtüzérezred létesítésének költségeit és a gyalog- és lovasezredek legénységének létszámemelése folytán előállott költségtöbbletet is. (A hevételek.) Ezután a pénzügyminiszter részletezte a költségvetés várható bevételi többleteit. A dohányjövedéknél az idei áremelésből tiz millió koronát remél. A posta bevételi többletei 6,280.000 koronát tesznek ki. Mig az államvasutaknál 31,700.000 korona az az összeg, amivel a bevételek emelkednek. Ez főleg a személyi díjszabás gyökeres revíziójával érhető el. (Befejező szavak.) Lukács László pénzügyminiszter azt hiszi, hogy a Ház miden tagja maga fogja levonni a következtetést, de annyit a legtárgyilagosabb mérlegeléssel megállapíthat, hogy a véderőreform költségei semmiképen nem olyan végzetesek, mint az sok helyről hallani. Az erős hadsereg szüksége olyan kényszerűség, mely elől kitérni nem lehet s szükségünk van arra különösen nekünk, aki Európa közepén, a nemzetközi ütközőponton élünk. Gazdaságilag és katonailag pedig legmegfelelőbb a közös hadsereg. Ennek mostani fejlesztése a költségvetés tanúsága szerint, minden adóemelés nélkül, mérsékelt megterheléssel történik. (Éljenzés jobbról.) Konstatálja mindezek után, hogy az államháztartás egyensúlya az 1912. évre teljes mértékben biztosítva van. De szükségesnek tartja annak hangoztatását, liogy a jövő szempontjából gondoskodni kell az állami bevételek állandó és nagyarányú fejlesztéséről, hogy a mindinkább növekedő igényeket és szükségleteket ki lehessen elégíteni. Különösen számbaj ön itt az 1913. év, amikor az uj adótörvények életbelépnek s amikor az átmenet nehézségeivel, a bevételi eredmények ingadozásával okvetetlenül számolni kell. Erre az időre tehát anynyi pénztári tartalékot kell teremteni, amennyi az átmeneti esztendő költségvetési egyensúlyát biztosítja. A jövő évi költségvetést ezzel a Ház elé terjeszti s kéri annak a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon. A minisztert számosan üdvözlik.) (A pártok állásfoglalása.) Kossuth Ferenc nemcsak a Ház, hanem főként a közvélemény tájékoztatása végett szólal föl. Hangoztatja, hogy az állam érdekében elsőrendű szükség, hogy a jövő évi költségvetés még a jövő év kezdete előtt törvény nyé váljék s a jövő évben a kormány teljes költségvetési fölhatalmazással lépjen át. E szempontokat méltányolva, bár pártja nincs bizalommal a kormány iránt s a költségvetést nem fogja megszavazni, mégis kijelenti, bogy a javaslat tárgyalásakor pártja nem szándékozik kivételes tárgyalási eszközökhöz nyúlni. De arra kéri a kormányt, hasson oda, hogy a költségvetés tárgyalása már a legközelebbi időben megkezdődjék s ez év vége előtt befejezhető legyen. (Helyeslés a baloldalon). Holló Lajos a Justh-párt nevében hozzájárul a miniszter ama javaslatához, hogy a beterjesztett költségvetés a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák, s kijelenti, hogy a költségvetés letárgyalását rendkivüli eszközökkel megakadályozni nem fogják. (Helyeslés balról.) Bakovszky István a néppárt nevében kijelenti, bogy bár a költségvetést nem fogadják el, annak normális letárgyalása elé akadályt nem gördítenek. A Ház ezután elhatározta,, bogy a költségvetést a pénzügyi bizottsághoz utasítja. Az ülésnek két óra előtt volt vége. Gerliczy Ferenc báró a szegedi egyetemért. — Szeged képviselője a királynál. — (Saját tuáósitónktól) A szegedi egyetem érdekében megindult országos akció olyan vezetőkre talált, akik minden tőlük telhető módon igyekeznek sikerre vezetni a mozgalmat. Mindent elkövetnek, hogy Szeged jogos kívánsága teljesedjék és mindenképen azon vannak, hogy a kormány itt, a legnagyobb magyar városban állítsa föl a harmadik főiskolát. A szegedi egyetemért folyó küzdelemnek egyik legnagyobb harcosa Gerliczy Ferenc báró, aki ugy a kormány tagjainál, mint a munkapárti képviselőknél a legnagyobb mértékben exponálja magát a szegedi egyetem érdekében. Kétségtelen, hogy Gerliczy Ferenc báró befolyásával és politikai összeköttetéseivel eredményt érhet el és nagy mértékben hozzájárulhat ahoz, hogy az akciónak hamarosan látható eredménye legyen. Szeged első kerületének képviselője hétfőn kihallgatáson jelent meg a felségnél. Magántermészetű kérdés vitte fői a Burgba, azonban Gerliczy bráó nem mulasztotta el az alkalmat, hogy a felségtől ne kérje Szeged támogatását. Persze pozitív formában nem került szóba az egyetem kérdése, a király azonban, mikor Szegedről volt szó mosolyogva gondolt azokra a napokra, amelyeket a város megpróbáltatása idején itt töltött és mintegy visszaemlékezve a régi időkre jegyezte meg: — ... ja, ja, die Stadt Szeged . . . Csütörtökön érkezett Szegedre Gerliczy Ferenc báró. A Délmagyarország munkatársának alkalma volt beszélni a báróval, aki elsősorban emlékezett meg Lukács László expozéjáról. Szóba került ezután az egyetem kérdése is. — Én minden erőmmel azon leszek — mondotta Gerliczy báró — hogy Szeged kapja meg az egyetemet. Eddig is exponáltam magam az egyetem érdekében, mindenütt eljártam, mindenütt agitáltam és a jövőben is megteszek mindent, hogy Szeged kapja meg a harmadik főiskolát, amelyre véleményem szerint egyedül Szegednek van joga. — Nem gondolja Méltóságos uram, hogyha a kormány más városnak szánná az egyetemet és a javaslat tárgyalás alá kerül, a nemzeti munkapárt pártkérdésnek tekinti a dolgot? — kérdeztük a bárótól. — Ezt nem lehet tudni. Egyet azonban mondhatok. Latinovics Pál is, én is és még sokan ebben az esetben levonnánk a konzekvenciát és dolgoznánk a szegedi egyetem érdekében akár a párt köretein kiviil is. Ami pedig az én magatartásomat illeti, kijelenthetem, hogy én, íia nem Szeged kapná me gaz egyetemet, lemondanék a mandátumomról. — És a kegyelmes ur, Méltóságod apósa nem jár közben a felségnél Szeged érdekében — kérdezte munkatársunk, Fejérváry Géza báróra célozva. — Nem, — felelte elmenőben a báró — ő nem exponálja magát ilyen kérdésekben. Eddig tartott az interjú. Gerliczy báró szavaiból kitűnik, hogy a szegedi egyetemnek a képviselő egyik legnagyobb agitátora. Bizonyos, liogy mindent megtesz a mi győzelmünk érdekében, de bizonyos az is, hogy nem fog sor kerülni arra az áldozatra, amelyet Gerliczy báró az egvetem érdekében meghozni kész. A kormány még nem döntött az egyetem ügyében, Szeged ausspiciumai ezidő szerint nagyon jók, de ha ugy is fordulna a dolog, hogy az első egyetem fölállítását máshova terveznék, akkor sem csinálnának belőle pártkérdést. Először, mert nem politikai ügyről van szó, másodszor pedig azért, mert kell, liogy pártkülönbség nélkül minden képviselő azon város mellett exponálja magát, amelyik városnak egyeteme lesz előnyös a kerületére. Ebből a nézőpontból tekintve a kérdést, Szeged föltétlenül a legtöbb képviselőre számithat. Lukács László beterjesztette az 1912. évi költségvetést. — A kormány pénzügyi sikerei. — (Saját tuáósitónktól.) Ünnepnapja volt a Khuen-korniánynak, de ünnepnapja az országnak is. Mert Lukács László pénzügyminiszter beterjesztette az 1912. évi költségvetést és abból kiviláglik, hogy az utóbbi állandó mínusz után most plusz következett: a költségvetés ötvenkétezer korona fölösleggel zárul. Olyan eredmény ez, amilyenre még kormánypári körökben se számítottak. Hiszen láttuk, milyen szomorú állapotok következtek már a koalíciós kormányzat elején. S az állapotok az ujabb években hatványozottan züllöttek lefelé. Horribilis adósságok, óriási hiányok nőttek ijesztőmódon. És jött a nemzeti itélei akaratából a munka korszaka, dolgozni kezdett Khuen kabinetje s ime: hiánymilliók után ötvenezer koronás fölösleg, dacára, hogy minden téren, minden kivánságot lehetőleg kielégitett az állam, kulturális, társadalmi, közigazgatási, közgazdasági és a többi téren minden igényt orvosló figyelembe vett. Lukács László diadalát nem kell külön hangsúlyozni: a tények beszélnek, a végső eredmény jelzi, hogy a kormány eddig megfejtette pénzügyi téren is, amire vállalkozott: az ország örömére teljesiti a nemzeti munkát. Lukács László pénzügyin, által beterjesztett s az 1912. évről szóló költségvetésének mérlege a következő: Rendes kiadás 1.580,378.496 K. Rendes bevétel 1.667,091.211 K. Felesleg 86,712.715 K. Rendkivüli kiadás 272,316.502 K. Rendkivüli bevétel 135.656,450 K. Hiány 86,660.052 K. A rendes és rendkivüli kezelés eredményeit összevetve, a jövő évi költségvetés 52.663 korona felesleggel zárul. A jövő évi költségvetésben 146.1 millió koronával emelkednek a kiadások és körülbelül ugyanilyen összeggel a bevételek is. A' büdzsé tehát, amely csak két év előtt érte el a másfél milliárdot, most már másfélszáz millió korona hijján eléri a két milliárd ko-