Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-10 / 232. szám

1911 október 10 DÉLMAGYARORSZÁG 151 és piaristák munkálkodása nyujtja.Ennek a két hazafias szerzetnek az iskolai drámái nem voltak tisztán magyarok, de sz idegen nyel­viieket is nemzeti szellem lengeti át s a világítás, népies elemnek nagyobb teret jut­tatnak darabjaikban. Nagy kára irodalmunknak, bogy ugy a pálosok, mint a piaristák iskolai drámái kö­zül igen sok, valószínűleg a java része elve­szett. Az a kis darab, amelyet ma este a pálosok drámai termeléséből befogunk mutatni, tulaj­donképpen „Közjáték". Szokás volt ugyanis, bogy egy komoly dráma felvonásaik közét úgynevezett „intermediumok" töltsék ki. Olykor táncok, élőképek voltak ezek, de néha külön darabok. Az „Omnia vincit amor" c. közjáték az egyetlen, amely a Tánc Meny­hért feljegyzéseiből teljes egészében maradt reánk, s amely egy befejezett egészet alkot. Bayer József azt tartja s méltán, hogy ebben a közjátékban a magyar vigjáték első csirái rejlenek. Meg kell jegyeznem, hogy ezt a mulatságos közjátékot itt-ott meg kellett csonkitanunk. Mert a francia bohózatok me­rész pajkosságáboz szokott közönség se tud­ná pirulás nélkül végig hallgatni az eredeti szöveg triviális tréfáit. A természetes dolgo­kat a legpörébb szókimondással tárgyalják ezek is a kis darabok, amelyek bizonyára be­cses adatai lesznek e kor erkölcstörténeté­nek is, mert ezeket a darabokat diákok ad­ták elő, az iskola termeiben, tanáraik veze­tése mellett. Az iskolai színjátéknak meg van az az ér­deme, hogy áthidalja a világi színpadhoz vezető utat; megkedvelteti a színészetet a közönséggel s az érdeklődést ébren tartja iránta; tanítókkal és tanulókkal megismer­teti a külföldi utánzások révén a színműírás egynémely primitív fogásat; felébreszti né­hány lelkesebb tanulóban a játszó művészet iránt való vágyat, fogékonyságot és hajlan­dóságot. Egy tűnő kornak tűnő produktumai, me­lyek elvesznének a feledés homályában, ha nem képeznék egy-egy szegényes nyomát és megmaradt bizonyítékát annak, bogy e szá­zadokban volt drámairásunk, ha kezdetle­ges is. * Makóiak Almássy ellen. Va árnap este fejezte be Nádasi József színigazgató a ma­kói szini szezont, amelyhez hasonló sikerű egyáltalában még soha sem volt Makón. Eb­ből az alkalomból egy makói újság teljes dicsérettel emlékezik meg Nádasi Józsefről. Az ő érdemének tudja be, bogy a makói kö­zönséggel megkedveltette a színházat. Vi­szont vádolja a város szinházügyeit intéző „Szinügygymolitó Egyesületet", amely a város szinházügyeit igen gyámoltalanul in­tézi. Erről a bizottságról igy ir a makói új­ság: Ettől a bizottságtól igazán nem lehetett még csak rosz néven sem venni, hogy tavaly, közvetlenül, amikor Nádasinak adták az idei szezont, be sem várva a szezon lefolyását, a következő szezonra odaadták a színházat Almássy szegedi igazgatónak. Természetes, hogy ennek a kapkodásnak a levét a város színészete fogja meginni. Nádasinak első­rangú, jól szervezett társulattal sikerült soha eddig nem tapasztalt módon látogatottá tenni a színházat. Most aztán jön egy idegen em­ber, akinek tulajdonképen semmi más célja nincsen, mint az, hogy nyári szünetet ne tartson. Pedig miniszteri rendelkezés van rá, bogy az elsőrangú színtársulatok a pozsonyi és soproni kivételével csak egy nyári állo­mást tarthatnak. A szegedi színtársulatnak évek hosszú sora óta Gyula a nyári állomá­sa. Jövőre is ez marad. A szegedi társulat ugy van szervezve, hogy évente 10 hónapig működik, azonban a gázsit 12 hónapra beoszt­va kapja a társulat. Ha pedig Gyulára be­megy Almássy amit, bogy be is megy, mert hisz az jobb állomás mint Makó, akkor kö­zénk csak julius és augusztus hónapokban jö­hetne, amikor más években szünetet tart. Szeptemberben Szegeden kell játszania. Hogy olyan időben fog jönni, kétségessé teszi a szezon sikerét, miáltal óriási károkat okoz a makói szép fejlődésnek indult színészetnek. * Hotjyit.ti bánt el a porosz hatáság Jjaiitcliiie tetemével? Az „Intrans'geant" felháborító részleteket közöl most arról a mód ról, ahogy a porosz hatóság a bárom hónap­pal ezelőtt tragikus végett ért Yvette Lantéi me asszony tetemével elbánt. Lantelme asz­szony, Edwards párisi lapkiadó felesége s Páris egyik legünnepeltebb színésznője, a Rajnán hajkázott férje yachtján, az „Aimée"-n. Egyszer fürdés alkalmával a bá­jos fiatal nő, máig is titokzatos módon, a vizbe fulladt. Nem sokkal utána kihalászták tetemét s a kétségbeesett férj a yacht­jára akarta szállítani, hogy hazavi­gye rajta. De a porosz hatóság bűn­tettről hallott rebesgetni és megtagadta a holttest kiadását. Előbb hatósági or­vosokkal akarta megvizsgáltatni. A porosz skrupulozitás annyira ment, bogy a tetem­nek a vizből kivételét sem engedte meg. A szegény halott nő karja alá kötelett húztak s annálfogva egy bárkához kötöték. A bárka ugy vontatta ki lassan a boldogtalan művész­nőt a part felé, közben épen csak a feje volt kivül a vizén. Teljes egy napig ázott Lantelme asszony teteme a Rajna vizében, úgyannyira, hogy mikor koporsóba tették végre, alig tudták beléje szorítani, annyira meg volt duzzadva a teste. Kedves ékszerei­nek, amelyeket melléje akartak temetni, már nem jutott helye a koporsóban. Nyomorban a török sereg. — Kolera pusztítja az olaszt. — (Saját tudósítónktól.) Tripoliszból tegnap Augusztába érkezeti utasok arról számolnak be, hogy a törökök az ország belsejébe hú­zódtak vissza, részben mert elvesztették ön­bizalmukat, részben mert élelmiszerhiányban szenvednek. Az arabok teljesen cserben hagy­ták őket és a kitűnő Derna-fegyvereiket el­adták néhány frankjával Cagni parancsnok­nak. A törökök főként az élelmiszer hiánya miatt lesznek kénytelenek megadni magukat. A török sajtóiroda közzéteszi a külügymi­niszter közieménvét, aki külföldi lapok hirét, amely szerint Törökország bizonyos feltéte­lek mellett hajlandó volna Tripolisz okkupá­ciójáról Olaszországgal tárgyalni, határozot­tan megcáfolja. Az olaszok kiutasítására vo­natkozó határozatot a minisztertanács csak A hétfői napon ezek a jelentések érkeztek: elvi tekintetben hozta meg. Eddig nem tör­téntek intézkedések a határozat végrehajtá­sára. Tripolisz a harc után. Rómából jelentik: Tripoliszból ideérkezett hajók a következő hireket hozzák: Tripolisz bombázása kedden történt. Másnap a Sultan­je és Hamidie erődöket teljesen elpusztítot­ták. Még e napon megvizsgálták a Hamidie erődött és a benne lévő ágyukat leszerelték. Csütörtökön Tripolisztól nyugatra matróz­csapatok szálltak partra s megszállották a Suiíanje -és Harnidie-erődöket. A Sultanje erődre kitűzték az olasz lobogót. Ugyanékor ágyuk fedezete alatt a Hamidie-üteget telje­sen elpusztították, amennyiben az ott levő muníció- és lőporkészieteket felrobbantották, nehogy a törökök azokért esetleg visszajöj­jenek. Ezenkívül megvizsgálták a világítóto­rony közeiében levő erődöt, amely dominál a többiek és az egész város fölött. Miután a megszállás lehetőségét megállapították, ezt az erődöt is matrózok szállották meg. Köz­ben megjelent a Benedetto Brin nevü hadi­hajón három arab törzsfőnök, hogy megadja magát, valamint a konzuli testület küldötte, a német konzul, aki felkérte a főparancsno­kot a város megszállására. Ez délután meg is történt. A Derna nevü török szállítóhajó a belső kikötőnek egy sekély pontján sülyedt el. Azt hiszik, hogy a hajó sértetlen és né­hány nap alatt szabaddá tehető. Cagni őr­nagy felhívására a lakosság ellenkezés nél­kül beszolgáltatja fegyvereit. Éheznek a törökök. Szófiából jelentik: A drinápolyi vilajetben történő nagy katonai előkészületek hire kor­mánykörökben nagv nyugtalanságot keltett és arra készlette a kormányt, hogy a nagy­hatalmaknál levő bolgár követeket utasitsa, hogy hivják fel az illető kormányok figyel­mét erre a körülményre, mert ez a váratlan és jogosulatlan katonai intézkedések alkalma­sak arra, hogy a határon a nyugalmat és a Balkánon a békét veszélyeztessék. A követek továbbá kérjék fel az illető kormányokat arra, hogy járjanak közbe a portánál, az ebből esetleg származható veszélyes következmé­nyek elkerülése végett. Bombázzák a tobruki kikötőt. Rómából jelentik: Tripoliszból október ne­gyedikéről: Az első hajóhad hajói befutottak a tobrucki kikötőbe anélkül, hogy török ha­jókkal találkoztak volna. A parancsnok fel­szólította a török helyőrséget a megadásra, de ez vonakodott a török zászlót bevonni. Erre a Viktorio Emanuelle páncélos meg­kezdte a tüzelést az erőd ellen, melynek fo­lyamán széles rés támadt az erőd falán és a török zászló is lezuhant. Aubry admirális ez­után néhány század tengerészkatonát küldött a partra és ezek rövid küzdelem után elfog­lalták az erődöt és kitűzték az olasz zászlót. Veszedelmes ütközetek. Máltából jelentik: Az olaszok Gergarisnái történt első partraszállásuk alkalmával egy­másra lőttek, egy ember meghalt, kettő meg­sebesült. A csapatokat a bombázás zavarta meg annyira, hogy egymást ellenségnek néz­ték. A török és arabs lovasság az olaszok előőrseit minden éjjel megtámadja. Pénteken éjjel tiz óra felé nagyobb ütközet volt, melybe olasz részről a hajóágyuk is beleszóltak és az olasz hajókról fényszórókkal világították meg az ellenség állásait. Hire jár, hogy Comte de Sforza tudományos expediciója nagyon szorult helyzetben van. Makszl és Pali-estély 11 a Kossuth­Újdonság! | f. hó 10-én, kedden este. Legújabb felvételek. Szegeden még soha nem látott szenzációs újdonságok. 2165 Számos látogatást kér tisztelettel SCHVARC JENŐ a Kossuth-kávéház tulajdonosa.

Next

/
Thumbnails
Contents