Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-10 / 232. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1 >11 október 10 Koleragyanus halál Szegeden. — Minden óvóintézkedést megtettek. — Saját tudósítónktól.) A fekete csontvázember hatalmas kaszával a kezében most tartja aratását. Először a Duna, majd a Tisza vizét fertőzte meg piszkos érintése. Kőből épült városok modern lakói, akik már a levegő urának képzelik magukat, akik egyetlen érintésre vasszörnyegeket hoznak mozgásba vagy kényszerítenek holt mozdulatlanságra remegve bujkálnak és védekeznek a fekete szörny halálthozó lehelete ellen. Szeged környékén már régóta lapang a veszedelmes betegség, de még ezideig arról nem számolt be a krónika, hogy a város határát is átlépte volna. Most már azonban arról a szomorú hirről is be kell számolnunk, hogy a kaszás ember Szegedről is emberáldozatot követelt. Az ujszegedi kenderfonógyár egyik napszámosa az áldozat, aki szombaton éjjel koleragyanus tünetek között öszszeesett és meghalt. A hatóság sürgősen életbeléptette a szükséges óvintézkedéseket, a kenderfonógyár munkásait, akik az elhalt napszámossal érintkeztek, őrizet alá helyezte. Igy talán remélhető, hogy a fekete veszedelemnek útját fogják állani. A koleragyanus halálesetről a következő tudósításunk számol be: Vasárnap délelőtt félkilenc órakor telefonon értesítették Szőreg község elöljáróságától a szegedi rendőrkapitányságot, hogy ott szombaton éjjel Bodó Péter ötvenhat éves munkás koleragyanus tünetek között meghalt. Sokat hányt, hasmenése volt és éjfél tájban rettenetes görcsös kinok között kb szenvedett. Belsejéből részleteket küldöttek föl Budapestre a koleralaboratóriunmak a lialál okának biztos megállapítása végett. Tudatta még a szőregi elöljáróság azt is, liogy Bodó Péter Újszegeden a kenderfonógyárban végzett napszámos munkát. Somogyi Szilveszter dr. rendőrfőkapitány és Faragó Ödön dr. tiszti főorvos nyomban kiszálltak az ujszegedi kenderfonógyárnál a a vizsgálat megejtése végett. Szőregre pedig kiküldték Papp Menyhért lovasrendőrtisztet. A vizsgálat tényleg megállapította, hogy Bodó Péter az ujszegedi kenderfonógyárban dolgozott. A hajómunkásoknak segédkezett a berakodásnál. Pénteken délben Bodó Péter rosszullétéről panaszkodott. Abban hagyta tehát a munkát és haza indult Szőregre. Az ujszegedi vámházig gyalogszerrel ment, itt azonban anynyira rosszul lett, hogy nem folytathatta tovább az utját. Arra jött egy parasztszekér. Bodó fölkéredzett rá és azon tette meg az utat Szőregig. Megállapították, hogy Bodó a gyár telepén nem volt. A kender kirakása alkalmával kilenc kocsissal és tiz napszámossal érintkezett, akik valamennyien szőregiek. A hajó, melyről a kirakodás történt, Ányosra ment tovább. A dorozsmai főszolgabírót táviratilag értesítették a hajó érkezéséről. Az ujszegedi kenderkazallioz, amit Bodó és a fuvarosok összeraktak, rendőrt állítottak addig, amig a koleralaboratorinmból válasz nem érkezik. A szőregi kocsisokat és munkásokat, akik Bodóval érintkeztek, Szegedről kitiltották és öt napig Szőregen megfigyelés alá helyezték őket. Megállapították azt is, hogy a hajó kenderrel megrakva Csuro gr ól jött, amely ezidőszerint koleramentes. Azt a kocsit, amin Bodó Péter megtette az illat a vámháztól Szőregig, még nem sikerült kinyomozni. Bodó Péter lakóházát és családját fertőtlenítették, a szükséges óvintézkedéseket folyamatba tették. Munkatársunk felkereste Somogyi Szilveszter dr. főkapitányt, aki röviden igy nyilatkozott a Szegedet is nagyon érintő koleraveszedelemről: — Eddig is megtettünk minden lehető óvintézkedést, hogy a kolera elkerülje városunkat. A koleragyanus vidékről érkezett utasokat megfigyelés alá vettük és nem engedtük őket addig tovább, mig fertőtlenítve nem lettek. Sajnos, mégis van koleragyanus halálesetünk. Kemélem, hogy ez sem jár valami súlyos következményekkel és még ideje korán sikerül minden nagyobb bajnak elejét venni. Azokat az embereket akik Bodó Péterrel érintkeztek, már is megfigyelés alá vettük és fertőtlenítettük. A közönség nyugodt lehet, mert a szegedi rendőrség és a hatósági orvosok a legmesszebb menő intézkedéseket már is megtették. Ezt mondta a főkapitány. A fekete rém suli ogtat ja ugyan már a kaszáját a fejünk felett, de azért nem kell remegnünk, mert a tulaj donképeni veszedelem még nagyon meszsze van, valószínűleg el is kerüljük. SZÍNHÁZ, művészét Szinházi műsor. Október 10, kedd Nobántsvirág. operett, páros 2/s. „ 11, szerda Keresd a szived, vígjáték. Páratlan 3/'s. „ 12, csütörtök Pillangó kisasszony, opera. Páros 2/s„ 13, péntek Az ezred apja, énekes bohózat. Páratlan 2/s. „ 14, szombat Az ezred apja, énekes bohózat. Páros '/•!• Az eisö magyar színdarab. (Saját tudósítónktól.) Janovics Jenő dr kolozsvári színtársulata most mutatta be Sztáray Mihály Igaz papságnak tüköré cimü ötfelvonásos darabját, mely időre nézve a legelső magyar szindarab, amennyiben a XVI. században Íródott. Ugyancsak bemutatta az agilis, kitűnő színtársulat Pálos színjátékát, az Omnia vinvit amor cimüt. Janovics Jenő dr konferánsza vezette be az irodaimi estét és Janovics beszédéből idézzük a következő, érdekes részt, melyben jellemzi a magyar szinmüirás kezdetét: A XVI—XVIII. század drámairása nálunk kizárólag az iskolában él. Minden nemzetnél az oltár volt a szinpad, a templom a hajléka s a papok a dajkái. Nálunk — sajnos — az egyházi szertartások színpompás, a képzeletet megragadó, változatos képeinek nem volt meg az a hatásuk, ami nyugat népeinél jelentkezett. Nálunk az istentiszteleti színjáték csirái elpusztultak s ha az évszázadok folyamán tengődésiik jeleképen felbukkanni látjuk itt-ott nyomait, ezeknek legfeljebb körtörténeti szempontból van jelentőségük, a magyar drámairás fejlődését vagy irányait nem mutatják. Az a szellemi élet, azok az eszmék, az a művelődés, amely a keresztény vallás hódításának nyomában járt nyugat népeinél, nálunk nem verhetett gyökeret; a mi szerepünk a művelődéstörténetben évszázadokon át az volt, hogy a testünkkel védelmezzük nyugat kultúráját s felfogjuk a csapásokat, melyek ellenséges erővel törtek nyugat felé. Csak természetes, liogy amikor a nép zöme szünetlenül állig fegyverben volt, az évszázadokig tartó folytonos hadakozás lázában az ijesztően véres események árjában, a háború borzalmainak komor képei között nem támadhatott kedve az alakoskodás léhaságait nézni. Nálunk akkor kezd lábra kapni az iskolai dráma divatja, mely a pedáns, alapos és komoly németektől jutott hozzánk. Fogékony, szomjú lélekkel tanuló ifjaink, kik Németországban tanúi az iskolai dráma virágzásának és nagy hatásának, visszatérve, átplántálják azt hazánkba. De ez is csak vajúdás. E sivár, szomorú századokban nem tud megszületni a magyar dráma. Több nyomot találunk ugyan, mint a középkorban, de ezek a nyomok még mindig nem azok a szemek, amelyeket lánccá lehetne fűzni, amelyekből látni lehetne a magyar dráma fejlődését. Izoláltan álló, egymásra alig ható, kezdetleges kísérletezések. A viszonyok épen ugy megállították fejlődésében nálunk az iskolai drámát, mint neliány évszázaddal azelőtt az istentiszteleti szinjáték. Egyetlen színjátékunk van, amely igazi dráma, életerős, komoly, valódi szinpadi munka: A Faludi „Constantinus Porphyro genitns"-ára célozunk, de ehhez nincs semmi köze a magyar drámairásnak, mert olaszból van forditva. Egész irodalmunkban liiába keresünk ennél gyászosabb, ennél elszomorítóbb képet. Másfél századon keresztül fejlődik közöttünk egy uj irány, van gazdagsága hatalma, jóléte s módja a fejlesztés minden eszközét harcba vinni s a nemzet irodalomtörténetében mégis csak egy üres lap mutatja nyomát liosszu életének. A protestáns vitázó dráma tulaj donképeni megindítója hazánkban Sztáray Mihály a „legtevékenyebb s legtehetségesebb reformátorok egyike". Künn tanult idegen földön, de csak a benyomásait hozta magával; lelkében, érzésében és vágyaiban magyar maradt. Ez tükröződik vissza abból a két darabból, ami reánk maradt, s amelyek közül az egyiket ma önöknek alkalmuk van megismerni. Ne keressék ebben a darabban a dráma törvényeit, ne keressenek egységes cselekvényt, elégedjenek meg azzal, liogy a vitázó elem nem prédikáció, de párbeszéd alakjában jelenik meg, hogy e párbeszédekben erő, szin és suly van, liogy nyelve zamatos magyar, s örvendjenek — mert ez már igazi drámairól tehetség jele, — hogy alakokat visz a darabjába, magyaros, egymástól különböző jellegű alakokat. Sztáraynak könnyebb lett volna a külföldön látott iskolai drámákat szolgai módon utánozni, ám ő nem használta fel a látott darabokat, még benyomásait is felolvasztotta magyar lelkében s ezekből a benyomásaiból eredetit alkotott, tükrét adta kora szellemének, nemzete állapotainak viszonyainak, vágyainak. Eszközei, melyekkel a katholikus papságot nyilazza, durvák, kíméletlenek, de nem is lehettek mások ennek a kornak keserves, vad állapotai között. A kép, amelyet kapunk elfogult lélek torzitott munkája, hiszen a kornak izzó levegője elboritott minden agyat s elvakított minden szemet, az egymás iránt való gyűlölet mindenszivben vad tűzzel égett. A darab a protestáns iskolai és vitázó dráma teljes képét mutatja. Ebben az öt felvonásos, de összevéve is báromnegyed óra alatt lejátszható hitvitában egy egész kor drámairását láthatjuk. Része van az ellianyatlásban kétségkívül annak a gyűlölködő vad üldözésnek is, melyet a protestantizmusnak különösen a XVII. században szenvednie kellett, de legfőbb tényezője az elnémulásnak — véleményünk szerint — mégis a jezsuiták föllépése s gazdagságukból kitérő nagyobb fénynyel, pompával való versengése volt. Pompa és fény környezte a jezsuiták iskolai előadásait s igy könnyen diadalmaskodhattak a protestánsok egyszerű, de mélyebb, szegényes, de irodalmunk és művelődésünk történetében sokkal jelentékenyebb színjátékai felett. A ragyogásból és gazdagságból, me lyet az iskolai színjátékra pazaroltak, egy magocska sem hullott nemzeti talajba. Darabjaik idegen témákról szólottak, idegen nyelven, lélek nélkül való utánzásképen. A ragyogó diszletek, pompás ruhák, ékes külsőségek idegen szellemet szolgáltak, melyhez a magyarnak sennni köze nem volt. Hogy is lett volna! Hiszen a jezsuita iskolai színjátékokat Rómából dirigálják s a Ratió Stúdióra m szigorúan meghagyja, „nehogy valami nem latinul is irt betoldassék a cselekvénybe. Csak a XVIII század második felében kezdenek magyarrá vedleni a jezsuiták latin nyelvű színjátékai; de ekkor már hasznára nem lehettek a magyar drámairásnak, mert vaj adott már s nemsokára meg is született a nemzeti szinpad, a legliatalmasabblen ditő kerék minden nemzet drámairásának történetében. Az iskolai színjátékok korának nemzeti szempontból legvigasztalóbb képét a pálosok