Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-10 / 207. szám

i8ii szeptember ÍÓ ÍJELMAGYARÜRSZÁÜ 3 Jenőt, akit 1893-ban élethossziglan választottak meg tanitónak, nem akarta átvenni a katolikus iskolaszék, de nem tartotta meg a község sem. A tanitó most fizetés és állás nélkül van, de a tápéi iskolában is tanitó nélkül van egy osztály. Ez olyan kultnrbotrány, amely miatt megint pirulnunk kell. Olyan kulturbotrány, amely miatt megint ökölbe szorul az ember keze. A két iskolaszék veszekszik egymással és az eredmény az, hogy nem fizetik az amúgy is nyomorúságosan dotált tanítót. Sürgősen orvosolni kell a helyzetet és reméljük is, hogy Scossa Dezső tanfelügyelő, akit fölvilágosult, modern embernek és nagyszerű tanügyi férfinak ismer mindenki, azonnal intézkedik is, hogy Ábrahám Jenő kezdje meg újra a tanítást és kapj-a meg a fizetését. Akár az egyháztól, akár a községtől, az mindegy. A fő az, hogy tanítson. Mert végre is Európában vagyunk, ahol márol-holnapra minden ok nélkül, mégsem lehet kitenni egy tanitónak a szűrét. Be keli tölteni a]av/adalmi ügyvezetői áliást. — Sok a birságolás. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország pénteki számában hosszú riportcikk jelent meg, amely beszámolt arról a helyzetről, amely Szegeden néhány hónap óta lábrakapott. Hiteles adatok, tanácsi végzések, pénztári jelentések alapján megírtuk azt, hogy Szegeden a' javadalmi bírságpénzekből jutalmat kap a javadalmi ügyvezető, aki a bírságokat kirójja és jutalmat kap azokból Balogh Károly pénzügyi tanácsos is, aki a beadott föllebbezéseket a javadalmi bizottságban és a tanácsban referálja. Megirtuk azt is, hogy ezen a cimen Balogh Károly és Kertész Ferenc javadalmi ügyvezető juniusban 836 koronát vettek föl a házi pénztárból és azt is megirtuk, hogy ennek az évnek első nyolc hónapjában ugyanannyi birság folyt be, mint a mult évben. Pontosan a mult évben bírságokból 2182 koronát vettek be, az idén pedig ezen a cimen januártól szeptemmelyekből pár év alatt fel lehetne építeni az összes hiányzó és szükséges iskolákat, kórházakat, egyetemeket, gyermek-níenhelyeket és egyéb humanitárius intézményeket. Csak kuriózumként említem meg, hogy mikor pár év előtt a francia egyházpolitikai viszonyok lehetővé tették a papi vagyon állami kezelésbe vételét, az összes javak leltári értéke egy milliárdot és hetvenegy milliót tett ki, holott a francia klérust senkisem ismerte olyan gazdagnak, mely például a magyar klérus vagyonát csak megközelítette volna. Azt látjuk tehát, hogy az egyházi tanítás külön igazságot mér a hívőknek és önmagának, ami mintegy képlete az egyház politikai szereplésének. Kizárni a tömeget az élet javaiból és kevés kiválasztottnak juttatni azokat: ez már nem is egyházi tan, hanem tisztán Politikai; a minden idők legnyersebb önzése és ököljoga nyilvánul meg benne. Bocsánatot kérek, ha kissé hosszasabban foglalkoztam ezzel a témával, de aki Magyarországon elmélkedni kezd a dolgok lényege és a nép helyzete fölött, annak itt kell kezdenie. Ez a demokratikus és liberális gondolkozás alfája. Van még egyéb átok is a nyakunkon; ott van a junker gőg és a hatalma teljességében levő nagybirtokos-osztály, mely mindenkit leigázott már ebben az országban, iparost, kereskedőt, lateinert, munkást, kisbirtokost; de ez a helyzet egyszerű és átlátszó, ezt képes mindenki megérteni első pillantásra, könnyű meglátni, bérig a pénztári napló I. cim 7D rovatának bizonysága szerint 2103 korona volt a bevétel. A tényleges jövedelem azonban ennél az összegnél jóval nagyobb, mert sokan megíölebbezték, sokan pedig nem fizették meg a birságot. A Délmagyarország cikke nagy föltűnést és általános helyeslést keltett a városban. Ma két szegedi lapban nyilatkozik Balogh Károly pénzügyi tanácsos is. A nyilatkozatában azt mondja, hogy a tanácsi határozat alapján illeti meg a jutalom őt és Kertész Ferencet. Mi nem is állítottuk ennek az ellenkezőjét. Tényleg tanácsi határozat rendeli el a jutalmak kiosztását. Az azonban más kérdés, hogy jogos-e és helyes-e a tanácsi határozat. Fajka János főszámvevő véleménye szerint nem jogos. Mi is ezt fejtettük ki, az volt és az most is a véleményünk, hogy a tanács nem bérlője a fogyasztási adóknak. azokat Szeged közönsége bérli és igy kizárólag csak a közgyűlés hivatott arra, hogy a bírságpénzek fölött rendelkezzék. Megirtuk azt, hogy bármennyire is lelkiismeretes köztisztviselő és megközelíthetetlen ember Balogh Károly, az még sem helyes, hogy Szeged város pénzügyi tanácsosa, aki mint javadalmi bizottsági elnök ezer és mint zenedei ellenőr négyszáz korona tiszteletdijat kap, jutalmat, — lehet mondani — províziót kapjon azokból a bírságokból, amelyeket fölebbezés esetén ö referál. Rágalomnak mondja. Balogh Károly azt, hogy a bírságpénzek jövedelmét a fennálló helyzet fokozná. Ezt mi nem is állítottuk. Mi csak azt állapítottuk meg, hogy az idén nyolc hónap alatt annyi bírságpénz folyt be, mint tavaly egy egész esztendő alatt. Hogy miféle hatással van a bírságpénzek jövedelmének a növekedésére az az állapot, hogy a birságot kirovó javadalmi ügyvezető az általa megállapított birságnak egy negyed részét kapja, azt mindenki elképzelheti. Balogh Károly azt is irja nyilatkozatában, hogy mi őt a tisztességében meggyanúsítottuk és rágalmaztuk. Ez nem áll. Mi hangsúlyoztuk, hogy nem gyanusitjuk Balogh Károlyt, — aminthogy gyanúsításra nincs is ok. Tényeket irtunk meg, követeltük a fönálló állapot megszüntetését, aminthogy követeljük azt most is. Mert ez az állapo igazságtalan és tűrhetetlen. A nyilatkozata végén Balogh Károly kihogy ki van felül és ki van alul, könnyű megítélni, hogy felül vagy alul jobb-e lenni? A klerikális veszedelem azonban nem ilyen kézzel fogható; ez a gondolkozás egyéni kereteit kezdi ki, a legbelsőbb ponton támad meg bennünket és észrevétlenül szedi áldozatait. Szükség van tehát, ugy hisszük, annak a demonstrálására, hogy a magyar társadalomnak egy része, mely súlyt helyez arra, hogy a magyar kultura belekapcsoltassék a nyugateurópai modern világfelfogás teljességébe, kész megvédelmezni a maga tudományos és politikai meggyőződéseit. A mi mai műveltségűnk arra tanit bennünket, hogy a test kívánságai nem bűnösek és hogy egész életünk csak annyi és csak olyan értékes, amit földi életünkben két kézzel megragadni, szivünkhöz szorítani, a magunk részére megmenteni képesek voltunk. Élvezni kell az életet, igen, ez a kor nagy tanitása, mert az évek elrohannak és az aszkéta önmegtagadás nem hoz egyebet, korai vénülésnél. Ápolni kell a testet, hogy szép, erős, fiatal és munkabíró legyen; fejleszteni kell a tudást és elősegíteni az ismeretgyiijtést, hogy az évezredes kulturák nagy eredményei iiozzáférhetők legyenek mindenki számára és a gyönyörérzéseknek szakadatlan sorát nyissák meg a társadalom alsóbb rétegei előtt is, melyek eddig csak a munka kinját és a fáradtság bilincseit ismerték, Magánéletünkben valósítsuk meg fi minden idők legnemesebh egyéni ide jelenti, hogy fegyelmit kér maga ellen és sajtópört indit mi ellenünk. Fegyelmi vizsgálatra ebben az esetben nincs ok, — mert Balogh Károly nem követett el szabálytalanságot. ö a tanács jogerős határozata alapján vette föl a bírságpénzek egynegyed részét. Ehez joga volt, mert a tanács ki is utalta részére a pénzt. Nem is indítanak ellene fegyelmi eljárást. Ami a sajtópört illeti, annak állunk elébe, ámbár előre megjósolhatjuk, hogy Balogh Károly nem fog sajtópört indítani. Nem fog sajtópört indítani azért, mert a sajtópörre nincsen oka. Maga is beismerte, hogy mi csakis az igazat irtuk meg, őt nem rágamaztuk és csak a helyzetet kritizáltuk. A véleményünk ma sem változott meg és amint a mai nap eseményei igazolják, nem maradt eredmény nélkül az írásunk. Több törvényhatósági bizottsági tag jelentette ki ma a Délmagyarország munkatársa előtt, hogy a szeptemberi közgyűlésen interpellálni fog a kérdésben. Akkor bizosan lesz mód és alkalom arra, hogy reperálják a sérelmeket. Ami pedig a kérdés másik részét illeti, ma is követeljük a javadalmi ügyvezetői állás sürgős betöltését. Arra való képzett embert kell a javadalmi hivatal élére állítani, mert Kertész Ferenc nem ért a dolgához. Tengernyi a panasz ellene. Voltaképen nem is ő vezeti a javadalmi hivatalt, de azért a tízezer korona jövedelmet ő veszi föl. A „vezetésének" különben az az eredménye, hogy eddig kilencvenhatezer korona deficit van a javadalmi hivatalnál! Ez nem nagy baj, mert a pénzt megtéríti a kincstár a városnak. De kérdezzük, ha adóban kilencvenhatezer koronával kevesebb folyt be; mint tavaly, hogy lehet mégis az, hogy birságban kétszer akkora a jövedelem?! Általános és jogos a panasz, hogy Kertész Ferenc a legjelentéktelenebb dolgokért is, igazságtalanul bírságol. Ha a fél egy nappal később fizeti be az illetéket azért mert a nagy forgalom miatt nem kerül rá a sor, akkor már Kertész Ferenc megbírságolja. Tiz korona birságot ró ki rá, — de leengedi esetleg egy koronára is. Hangsúlyozzuk: be kell tölteni a javadalmi ügyvezetői állást, be kell szüntetni a bírságokban való részesedést, akkor rend lesz. Előbb azonban nem lesz rend és előbb nem szűnnek meg a panaszok. álját, a függetlenséget, politikai életünkben pedig hirdessük a tiszta emberszeretettől áthatott demokratizmust, mint a mai kor egyetlen elfogadható társadalmi alakulását. Ha azt kérdeznék tőlem, mit tartok az életben legbecsesebbnek, leggyönyörűbb és legvonzóbb eszménynek? — azt válaszolnám, hogy kettőt: a szabadság gondolatát és a gondolat szabadságát. És mindenkinek valami nagyon jót akarnék kívánni, azt kívánnám, hogy tudja felszabadítani gondolatkörét idegen befolyásoktól, tudjon látni a maga szemével, lelkesülni a maga szivével és tudjon embereket, dolgokat, viszonylatokat megítélni a maga tulajdon eszével. A mi nagy embereink, akik nekünk ma imponálnak, mind ilyen kaliberű emberek voltak. A reakciós tömegek eretnekeknek nevezték őket, de meghaltak légyen bár a máglyán, a bitón, vagy a börtönben, hívták légyen őket Galileinek, Giordano Brúnónak, vagy Ferrernek, vagy bárminek másnak, — az az egy bizonyos, hogy az emberi lélek intelligenciájának csúcspontján állottak és életük piramisként mered bele a végtelen mindenségbe. önálló, tudományos, becsületes és szabad gondolkozás: ez a modern ember eszménye; kövessük ezt az eszményt és demostráljuk nyíltan, hogy fölemelt fővel valljuk magunkat szabadon gondolkozóknak.