Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-10 / 207. szám

2 A hatóságnak figyelmét ezzel kapcsolatban még arra a legfontosabb körülményre kell fölhívnom, hogy a termelök terheit leszállítsa abban az irányban, hogy kocsijuk után hely pénzt ne szedjenek, egy szóval, a városba jövő polgárok összes helypénz és egyéb vámoktól mentesítve legyenek, mert ezek a terhek okozták azt, hogy városunk közelében levő községek hatalmas piacokká váltak. Igaz, hogy ezeknek a terheknek eltörlésével a város jövedelme csökken, de viszont a város közönségének helyzete minden irányban javulni fog, mert ezzel is az élelmi szerek olcsóbbá lesznek és akkor vidékről szívesen költözködnek Szegedre azok, akiket eddig az aránytalan drágaság tartott távol. A célunk más nem lehet, mint hogy a város növekedését azzal is előmozdítsuk, hogy minél többen költözzenek Szegedre és a lakáskrachot ezzel is megelőzzük. Nagyjelentőségű föladat lenne gyárak, iparvállalatok támogatása. Ettől Szeged eddig csodálatosképen egészen elzárkózott, aminek aztán meg is van az a szomorú eredménye, hogy gyáriparunk az ország más városaival összehasonlítva a legkisebb. Ezen csak ugy segíthetünk, ha a hatóság kezdeményezésére hatalmas intézet létesül az összes szegedi bankok bevonásával, mely kizárólag gyárak és iparvállalatok támogatására fejt ki működést. A gyárak létesítésével a munkásosztály nagy tömege telepszik le és ez is a lakosság létszámát emeli és a lakásböséget a külvárosokbari csökkenteni íogja. Sok jelentős föladat vár még megvalósításra, amelyekről legközelebb részletesen fogok szólani. Norvég katonák lázadása. Stockholmból jelentik: Naponta ujabb események igazolják, hogy a norvég hadseregben megszűnt a fegyelem. A jobbpárti lapok szerint szervezett antimilitarista agitáció eredménye a katonák engedetlensége. Stenkjaersmoenben látalán világmegváltó hivatást teljesített, de ma a kor emberének igényeit már nem elégítheti ki. Mégis, azt mondhatjuk, hogy régi tanítások hagyományos tisztelete, ha nem viszi is előbbre az emberiséget, de kártékonyán nem is hátráltatja. Ezért a legtöbb modern társadalom szerkezetében olyanféle rendezés jött létre, mely a vallást minden ember magánügyének tekinti, teljesen rábízva minden egyénre, bogy kit és hogyan akar istenül imádni. Ezzel szemben a mi speciális magyar viszonyaink nagyon is vigasztalan képet mulatnak. Már a hazai történet meggyőz bennünket arról, hogy ebben az országban első királyaink óta mindig kiváltságos hely illetett meg egy bizonyos egyházat, mely hittételeinek nyomatékosabb dicsőítésére mintegy monopolizálta a menyország kulcsát és bőven ellátta magát arannyal és földbirtokkal. Aki valaha boldogulni akart, az főpapoknak pártfogását kereste, hozzájuk futott a kalandorhajlamu köznemes, markukban volt a tizedet fizető paraszt és velük barátkozott a biztonságot sóvárgó mágnás. Akié a föld, azé az ország; de kettős jogon azé, aki még prédikál is a templomban és tetszése szerint mozgat gerinctelen tömegeket. Politikai hatalom volt a katolikus egyház Magyarországon és visszafojtott minden szabadelvű irányzatot, zsarnoki módon elnyomott minden más egyházat és üldözte DÉLMAGYARORSZÁG zadtak föl először a katonák. Jörestedsmoenben a katonák a gyakorlótéren ellenszeültek Sagcn kapitány parancsának és szuronyt szegezve rohantak a kaszárnya felé. A kapitány elébük állott, felszakította mellén a zubbonyt és odakiálltotta: — Szúrjátok belém, de jól célozzatok! A legénység felvilágosította a kapitányt, hogy ők Lyche őrnagy ellen mennek, aki ok nélkül kegyetlenül bánik a katonákkal. A lázadók beverték az őrnagy lakásának az ablakait. Gardemoenben a dragonyosok mutatták meg, hogy mi lakik bennük. Egy káplárt valami kis vétségért bezáratott a századparancsnok. Este, közvetlen lefekvés előtt, száz dragonyos megrohanta a börtönt, lefegyverezte a hat tagból álló őrséget, az őrparancsnokot meg is sebesítették és kiszabadították a káplárt, aki szépen visszament az áristomba. Egy pár fiatalabb tiszt rendet akart teremteni, lámpákkal az ostromlók közé ment, de kénytelenek voltak visszavonulni, akkora kőzápor fogadta őket. A hadügyminiszter ma kelt rendelete értelmében az összes őrségeket ellátja élestöltéssel és a szociálista lapokat kitiltják a kaszárnyákból. Történet az elűzött tanitóról. — Kulturbotráng Tápén. — (Kiküldött tudósítónktól.) A szomszédos Tápé községben nem mindennapi dolog esett meg. Az történt, hogy a katolikus iskolaszék és a községi iskolaszék összevesztek egymással egy tanitó miatt. A községi iskolaszék kimondotta, hogy átengedi a tanítót a katolikusoknak, akik azonban nem akarták átvenni azt. Ezzel azonban az érdemes kupaktanács nem törődött és végzésben hozta tudomására az élethossziglan megválasztott tanítónak, hogy beszüntette a fizetését, egyben fölhívta azt, hogy lakását huszonnégy órán belül hagyja el. Amikor a tanitó erre nem volt hajlandó, egyszerűen kilakoltatták a lakásából. Tápé község a csanádi püspökséggel 1881. évben szerződést kötött, amelynek értelmében a község átvette akkor a két osztályból álló iskolát és a két tanítót az egyháztól. A szerződésben ki volt kötve, hogy az iskola felekezeti jellege továbbra is fcünmarad, az a katolikus - iskolaszék hatáskörébe tartozik, a kiadásokat azonban Tápé födözi és a községet terheli a két tanítónak, akik közül az egyik nő volt, a fizetése is. azokat, akik a sors szeszélye folytán nem az egyedül üdvözitö vallás rituáléja szerint indultak neki az életnek. Jött az 1848-iki nagy demokrata áramlat, melynek nyomása alatt eltörülték a nagy ellentéteket és kimondták a szabad vallásgyakorlatot. Sajnos, a 48-iki törvények csak félmunkát jelentenek, mert ezer és ezer érintkező ponton meghagyták az egyház és állam hagyományos szövetségét, sőt szövegezésük hiányos voltával lehetővé teszik azt is, hogy az egyháznak régi nagy befolyása csaknem minden egyes kérdésben ma is gyakoroltassék. És ezeket a lyukakat, melyeket gyors munkájában véletlenül üresen hagyott a törvényhozó, a későbbi évtizedek folyamán és legerősebben napjainkban, megrohanta a reakció, becsempészi rajtuk a maga korhadt tanításait az életbe és elnyomja, megfojtja a liberális áramlatokat, mielőtt még virágzásnak indulhattak volna. Disztingváljuk a fogalmakat és nevezzük nevén a gyermeket. Nem abban van a vallások kártevése, hogy dogmákat hirdetnek, melyek összeütközésbe jönnek a tudományos fejlődéssel; ez a kontroverzia nem árt senkinek, legfeljebb sekélyes színvonalú intelligenciák gondolkozását hibbantja meg egy kevéssé. Az iskolában 8—9-ig Mária szeplőtlen fogantatását és a pápa csalhatatlanságát tanítják a nebulóknak, de 9—10-ig már az emlősök szaporodási módjáról, vagy 1911 szeptember 10 Közben azután megnagyobbodott az iskola. Ujabb két osztályt állítottak föl, még két tanítói állást szerveztek. Ez a két ujabb osztály azonban községi volt, a tanítók a községi iskolaszék hatáskörébe tartoztak. 1897-ben Tápé mind a négy osztályt községinek nyilvánította, annál is inkább, mert egyébként is ö fedezte az összes kiadásokat. Ezen változás ellen azonban kifogása volt a püspökségnek, amely pört indított a község ellen. Végső fokon a vallás- és közoktatásügyi miniszter döntött a kérdésben és az elrendelte, hogy a két osztályt adják vissza az egyháznak, amely azonban tartozik az 1881-ben fennállott tanitói állások kiadásáról is gondoskodni. A községi iskolaszék át is adta a két osztályt a felekezeti iskolaszéknek és egyben meg is ne;vezte azt a két tanítót, akiket a felekezeti ' iskola részére átenged. Ezek egyike volt Ábrahám Jenő. A felekezeti iskolaszék azonban kifogásolta a dolgot és arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel 1881-ben egy férfi és egy női tanitó látta el az oktatást, ő csak egv férfi tanítót vesz át a községtől, Ábrahám Jenő áthelyezésébe ellenben nem egyezett bele. A község nem akarta átengedni a tanitónőt és ugy határozott, hogy beszünteti Ábrahám Jenő fizetését és fölhívta azt, hogy huszonnégy órán belül hagyja el a lakását. Erről a tanítót a következő átiratban értesiteték: Ábrahám Jenő tanitó urnák Tápé. A községi iskolaszéktől mai napon 8. kgy. szám alatt vett határozat s Tápé község képviselőtestületének mai napon 76— 911. kgy. szám alatt hozott határozata alapján értesítem, hogy ön a magát római katolikus felekezetünek nevező iskolaszék részére engedtetett át s illetve az annak vezetése alatt álló iskolák tanítására jelöltetett ki. Midőn ernől értesítem, egyben tudomására hozom, hogy ön a községi iskola vezetésétől végleg föl mentetik s illetményei a községi pénztárból beszüntettetnek, Egyben fölhívom Önt, hogy mintán Ön a község tulajdonát képző épületben lakik: ezen épületet jelen sorok vételétől számított 24 óra alatt teljesen kiürítve, föltétlenül a község rendelkezésére borsássa. Tápé, 1911. évi szeptember hó 6-án. Hódi Ferenc, s. k., biró. (Ph.) Előállót tehát az a helyzet, hogy Ábrahám az akarat determináltságáról lehet szó és igy az a nemzedék, melyet az élet titkainak megértésére kellene megtanítani, szemben találja magát egy képtelen és kitlzó kontroverziával, melyet esetleg az egész életen keresztül sem fog tudni megoldani. De, mondjuk, ebben túlságos veszedelem nincsen, mert az önálló gondolkozási készségnek egy aránylagosan csekély foka is már átsegit a hasonló dilemmákon, vagy ott van maga a szép és reális élet, mely kéretlenül is sokat fölfed a maga csodálatos titkaiból. A túlzó vallásos tanításnak legfőbb fogyatkozása az, hogy gyakorlati működése nem felel meg az életigényeknek, sőt egyenesen antiszociális irányú; régebben talán szükség volt az egyéniségeknek és tömegeknek ilyen fékentartására, de ma már bűnnek tartunk minden törekvést, mely az élet javairól való lemondásra kényszerit. A krisztusi tanításból eredő vallások bűnös és hitvány alkotásnak bélyegezik a testet, melynek vágyai tisztátlanok. örömei buják; folytonos lemondásra, megaiázkodásra kényszerítenek és a jutalmat azon a bizonyos másik világon Ígérik, amelyet még el nem ért soha senki. A tudományról azt állítják, hogy ártalmas a tömegekre és csak a kiválasztottak érdemesek rá. Az életnek úgynevezett földi javait, a jólétet, kényelmet szintén elvetendőnek Ítélik, holott csak az egyetlen magyar katolikus klérus maga miiliárdok fölött rendelkezik,