Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-10 / 207. szám

II. évfolyam, 207. szám Vasárnap, szeptember 10 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: TELEFON-SZAM: c=a Korona-utca 15. szám c=i eflész évre _ R 24— félévre . . . K 12-— egész évre . K 2S-— félévre . . . K 14'— Szerkesztőség 305 Kiadóhivatal 836 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., negyedévre . K 6-— egy hónapra K 2'— ' negyedévre . K T— egy hónapra K 2.40 Interurbán 305 ca Városház-utca 3. szám c=i Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Városi politika. Irta Fái Dániel. Két év óta Szeged a hatalmas építkezések és aszfaltozások folytán egyre inkább világvárosi külsőt nyert és a folytonos városrendezési munkák által három év múlva minden bizonynyal Délmagyarország legszebb és legnagyobb városa lesz. Derék polgármesterünknek, Lázár György dr-nak oroszlánrésze van abban, bogy városunkat ily rövid idő alatt ennyire széppé és rendezetté sikerült tenni. Igaz, bogy a külvárosokban sok rendezni való van. Sajnos, a szegedi tanács a polgármestert munkájában nem igen támogatja, ami a legfőbb hiba. Égbekiáltó bün, bogy mindaz, ami elhatároztatott, hogy minél hamarább kivitelre kerüljön, évek bosszú során posványodik vagy az irattárban vagy az egyes tanácsosok asztalán, ami egyik főoka, hogy városunknak fejlődése nem eléggé gyors lépésben halad. Az üzletvezetőség nagy részét Szegedről elhelyezték, pedig a régi hivatalok megtartására föltétlenül szükséges, ugy, bogy folyton ujakkal szaporittassanak. A Tisza Lajos-köruton kivüli városnegyedekben rohamos építkezések folytán már ma észlelhető, hogy az újonnan épült házakban a lakások üresen állnak és ennek ellenére az építkezési düh szűnni nem akar, aminek következménye az lesz, hogy a régi állapotok visszatérnek és a „kölcsönös Rókus" réme föltámad sírjából. A mi hatóságunk ezt az egész folyamatot közönnyel nézi, mintha ennek föltartóztatása nem lenne fontos városi érdek. Pedig a hatóságnak kötelessége ezen a súlyos bajon segíteni és csak egy kis jóakarattal, munkával a bajt könnyen lehetne elhárítani. Városunknak fejlődését nagyban előmozdította a villamos vasút és ezért a hatóság működésének első sorban arra kellene irányulnia, bogy mihamarabb a villamost nemcsak a városban, hanem a városhoz közel lévő községekig kiterjessze. A dorozsma—szegedi vasútnak, amely már évek óta beszéd tárgya, azonnal való megvalósítása lenne kívánatos. Mert meg vagyok győződve arról, hogyha ez az egy vonal a forgalomnak minél előbb átadatnék, a város ügyeit intézők belátnák annak nagy hasznát és nagyobb buzgalommal gondoskodhatnának arról, bogy a villamos összeköttetés a többi községekkel is megvalósuljon. A tanyai vasútnak megvalósítása is még mindig késik, habár ez városunkra nézve nagyjelentőségű lesz. Különben is az a véleményem, hogy a keskeny vágányti, gőzerejü vasúttal ez a kérdés nem lesz helyesen megoldható. E mellett ugyanis a tanyákról az árut előbb a vasút állomására kocsin és Szegeden a végállomásról a piacra ismét kocsin kell szállítani. Ez pedig a tanyai lakosnak annyi nehézséget okozna, hogy tömegáruját ugy, mint eddig, a jövőben is legnagyobb valószínűség szerint kocsiján szállítaná Szegedre. Ebben az esetben föltétlenül csődöt mond a gőzerőre és elsősorban teheráru forgalomra berendezett vasút. Azért sokkal célszerűbbnek tartanám, ha a tanyákra is villamos vasutat építenének, ami valószínűleg kevesebbe kerülne, a forgalmat gyorsabban bonyolítja le, ami a tanyai lakosoknak érdeke. A vásárcsarnok tervei már készen vannak. Ennek a megvalósítása is csupán a tanács nemtörődömségén, múlik, mert ha más városban ily fontos és múlhatatlanul szükséges árucsarnok fölépítését elhatározzák, azt egy éven belül fel is építik. Városunknak nagy kiterjedése megkívánja, hogy az árucsarnok azonnal létesitessék, amit abból a szempontból is sürgősnek tartok, hogy rossz időjárás alkalmával az élelmiszerek fedett helyen elhelyezhetők legyenek, mi által a termelőnek módot adnak arra, hogy az áruját romlás ellen megóvja, a fogyasztónak pedig arra, hogy szükségleteit bármikor beszerezhesse. Az árucsarnok az élelmi szereket olcsóbbá teszi, mert akkor a behozatal is nagyobb lesz. Szabad-gondolkozás. Irta Domokos László dr. Örömmel és büszkeséggel jelentem, hogy akadt ebben a városban egy sereg ember, aki nyíltan szabadgondolkozónak vallja magát és kész megalkotni propagativ célra a szabadgondolkozás Ferrer-körét. Ferrer, vagy más, — a név nem egyéb egyszerű jelvénynél. Annál jobb, minél színesebb. Ez esetben égő piros szinii: vérszinii. Fő az, hogy vagyunk, merünk és szaporodunk. A kor levegője ma sürü és villanyos szikrákkal telitett; egész raja úszik benne az izgalomfelhőknek és gondolatzivataroknak. Egészen a mult század utolsó tizedéig ugy tudtuk, hogy az emberi felvilágosodás gyönyörű munkája feltartóztatás nélkül halad előre a maga utján; a gondolkozó embernek más szerepe nincsen, minthogy magáévá tegye a kiforrott és megnemesedett gondolatokat és élvezze a tudósok által folyton bővített tudományos perspektíva előnyeit. a tudomány szeretete és megbecsülése mindenkinek saját belügye volt és minden ember nyugodtan áldozhatott szenvedélyének abban az időben, melyet az élet anyagi része neki érintetlenül meghagyott. Ujabban azonban mind sűrűbben és erőteljesebben megzavarnak bennünket ebben a foglalkozásunkban bizonyos nyugtalanító, diszharmóniát ObrQszíő törekvések, A régi és már elavult világ renegátjai hadat üzentek nekünk, akik tanulni, haladni, értelmünket fokozni, akaratunkkal ezer és ezer titok mélyébe behatolni akarunk. Az történt, hogy a reakció megkezdte a harcot, mert megérezte, hogy rothadni kezd a régi társadalmi rend töve. Minden téren tilalomfákba ütközünk, melyek utunkat szegik és megakadályoznak bennünket abban, hogy tetszésünk, egyéni akaratunk, szimpátiáink szerint élhessünk. És a tilalomfák folyton sokasodnak/Csaknem naponta látunk példákat arra, hogy szabad embereket és pedig ép a felvilágosodás terjesztőit, a tanítókat nyíltan üldözik véleményüknek szabad nyilvánításáért. Másokat eltiltanak hasznos tevékenységük folytatásától, ismét másokat indexre tesznek és kiátkozással fenyegetnek meg, mert a természet és bit harmóniáját a dogma elébe helyezték. Az iskolákban mintegy orozva megrohanják az ellenállásra képtelen ifjúság rugalmas lelkét és beleoltják abba a haladás gyűlöletét, a test megvetését, a föltétlen szolgai meghunyászkodás szellemét. A harcos reakció pusztításai ezek, melyek meg akarják akadályozni egy évszázadok óta megpenészedett, elkorhadt, kényelmetlen és semmiféle hivatást már nem teljesítő épületnek az összeomlását. Ilyen körülmények között minden embernek, aki saját gondolatvilágának ura akar maradni, csak egy kötelessége lehet: demonstrálni a visszafejlődés ellen és hirdetni az egyéniségnek legbizonyosabb jogát, azt, mely a lelkiismeret szabadságát követeli. Bármennyire tapintatosak akarunk is maradni ellenfeleinkkel szemben, nem lehet eltitkolni, hogy ebben, tudniillik a lelkiismereti szabadság kérdésében a modern ember teljesen szemben áll azzal a felfogással, melyet általánosságban vallásosnak neveznek. A vallás különféle vonatkozásaiban jelenti egyfelől annak a filozófiai gondolatkészletnek az összeségét, mellyel magát az életet felfogjuk, megértjük és alkalmazzuk, de másfelől jelenti — és ez a fontosabb — egy politikai szervezetnek összetételét és belső szerkezetét. Akármelyik szempontból nézzük, azt találjuk, hogy a vallásos dogmák, tanítások és szokások folyton távolodnak az élettől, egyre avultabbak és céltalanabbak lesznek, mig végül bevonulnak a templomok falai közé és tartalmatlan liturgiái képletekké soványodnak. Ez nem is lehet máskép. Maga az élet is igy fejlődik és halad előre, átalakítja és megőrli az embert; átalakítja tehát az ember eszményeit, hitét, isteneit, meggyőződéseit is. Mosolygunk az ó-egyiptomi, a hindu és görög mitológia virágos nyelvű legendáin és ma, amikor alapvető természettudományi kérdésekben már tisztán látjuk a husz év előtti felfogás nagy tévedéseit is, virágozni látunk egy közel kétezer éves tanítást, mely a maga ideiében