Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-07 / 205. szám

4 DÉLMAGYÁRORS2ÁŰ 1911 szeptember ? rákbél, amikor az ellenség az Angyalvárat ostromolta és a menekülésre is gondolni kellett. Aranyszövésü selyemtakaró boritja a vén kincsesládát. Ö, mennyibe kerülhetett, hány ezer kulcsos pápai aranyba, csupán ez a csodálatos fa- és aranyburkolatu mennyezet, amely Sermonda és Montelupo művészetét és gyönyörű fantáziáját dicséri. És a hat liliomos cimer körül Pintuniccho üde, fehértestü aktjai, a cinquecento gyönyörű pogányságának pikturái... És FilippinoLíppi képei, szóles aranykeretben... Mennyi akt és mennyi — pogány életöröm! Nem bibliai históriákat festetett meg Paolo terzo őszentsége a lakóosztálya számára. Sem szent legendákat. Hanem a régi görög mithosz gyönyörű epizódjait és főleg sok, sok gyönyörű asszonyt, sok gyönyörű testű pogány istent... Csodálatosan finomművű ezüstcsengetyü pihen az egyik asztalkán. A selyemszalag még benne piroslik a csengetyü fülében. Talán ez a kis ezüst remekmű is Cellini vésője alól került ki? Megint Cellini ... És ismét Cellini . . . Szeszélyes, indulatos, aranykezű művésze e kornak, az ő emléke mindig vissza-visszatér, még itt is, a pápa hálószobájában. Hányszor állhatott itt, ezeken a vén szőnyegeken is, a pápa szine előtt... mielőtt jó pár méterrel alább kapott tartós szállást: a börtönben. És amikor megszökött, hogyan mosolyoghatott itt, ebben a szobában, ahol senki sem láthatta, a pápa, mikor arra gondolt, hogy ő is épen ugy ugrott meg — néhány évtizeddel azelőtt — az Angyalvárból? Mosolygott III. Pál pápa, amikor Cellini szökésének részleteit meghallotta. Az ifjúság emlékei tértek vissza . . . Amikor még ő kúszott alá a lepedőből csavart kötélhágcsón! Mosolygott: de mihelyt sbirrjei ismét rátehették kezét a művészre, őszentsége ismét fogságba vetette Cellinit. Csakhogy most még mélyebb, földalatti börtönbe, nehogy újra megugorhasson... Az ifjúság emlékei! Talán attól félt, hogy azok újra visszatérnek . . . Itt tilt, ebben a különös támlájú bőrkarosszékben, amely ágya előtt áll, most üresen és szomorúan és itt meditálhatott el életén az ősz pápa. Mosolygott, mint Della porta szobrán. Széles, fehér bajusza és hosszu, ősz szakálla — az akkori divat szerint bodoritva — még derűsebbé tehette arcát. Pedig visszatekintenie életére: ó, ez nem sok örömteljes óra emlékét idézhette föl benne. A nepotizmus minden keserűségét saját magának kellett elszenvednie. Az ő nepote-i elkeseríthették saját életét. Fiában, a kegyetlen és önző Pier Luigi Farnesében, nem sok öröme telhetett. Hiába akarta szuverén fejedelemmé tenni és Parma meg Piacence hercegségének fejévé emelni, saját udvaroncai ölték meg. Ez a karosszék... Nem tudom levenni róla a szememet. És hozzákapcsolom, magamban, a múltba visszanézne, az utolsó nagy jelenetet. Mindszentek napján — anno 1549 — talán épen abbén ült az öreg, megroskadt pápa, amikor «£ ifjú Allesandro Farnese, akiből ő faragott embert és akinek ö szerezte meg biborosi kalapot, pörlekedni kezdett jóltevőjével, az ősz pápával . . . Szó-szót követett — sőt tettlegességet is. Dandolo krónikája bizonyítja e jelenet igaz voltát — és az ősz egyházfejedelem belehalt ebbe az izgalomba . . . ... A pápa hálószobája. Intim hálószobatitok. Ezeknek már a múltban is megvoltak a krónikásai. És most hirtelen: ágyúdörgés, amelytől megrezzen a zöld selyemfiiggönyös öreg ablak is. A Gianicolo ormán most lövi a delet az Unita Itali egyik tüzére. Küszöböli a háború. Parisból jelentik: A mai napon csak fokozódott az az izgalom, amelyet Delcassé tengerészeti miniszter háborús nyilatkozat keltett. Politikai körökben komolyan mérlegelik a küszöbön lévő háború eshetőségét, s a láz az üzleti világra is átterjedt. A voszedelem közelségét a tőzsde vérkeringése is elárulja, a miniszternek a flottaszemlén nyilvánított valóságos hadüzenete teljes mértékben befolyásolta a spekulációt ^ erős hatással van az árfolyamokra. A francia kormány nem tiiri Németország halogató taktikáját s el van szánva a legvégsőre. Elhatározó lépését nagyban előse-, gitette az a titkos szerződés, amely Franciaország és Angolország között jött létre háború esetére. És természetesen ot szerepel a kombinációban a szövetséges Oroszország is. Mindebből egész kétségtelen, hogy Európának a legválságosabb szituációval kel! szá*mot vetni. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 7, csütörtök Lajos király válik és A fejedelem, szinmii. „ 8, péntek d. u.: Kis lord, énekes vígjáték. „ 8, péntek este: Cigánybáró, operett. „ 9, szombat Millió, bohózat. (Először.) Román színészet és irodalom. (Saját tudósítónktól.) Egy fiatal román professzor járt most Kolozsvárott: Densusianu Ovid, ki a bukaresti egyetemen a román nyelv és irodalom tanszékét tölti be. A fiatal tanár Romániának egyik legkiválóbb tudósa, akinek munkái a román litteratura gyöngyei, ő áll az élén a Vicota Nova cimii román folyóiratnak, amely körül a modern irók tömörülnek. Kolozsvárott beszélgetett a professzorral egy ujságiró. Igen érdekes a fiatal tudós nyilatkozata, különösen az a része, amely a most erőre kapó román szinmiivészetről szól. Densusianu professzor mindenekelőtt elmondotta, hogy ő erdélyi román családból származik, amely mintegy félszázaddal ezelőtt szakadt ki Romániába. Több volt az idegenekkel szokott udvariassági sablonjánál, amint azokról a kellemes impressziókról beszélt, amiket Kolozsvár, a históriai város gyakorolt reá. Sajnálom — mondotta, — hogy nem birom a magyar nyelvet, amelynek grammatikájával mint filológus természetesen sokat foglalkoztam. Majd az Astra jubileumára tért át. — Nem voltam ott a jubiláris ünnepségeken — mondotta. — De mint az irodalom tanára és a kulturális eszmék propagálója, igazán szép és örvendetes jelenségnek tartom, hogy ha a magyarországi románok nem a napi politikát űzik, hanem a szociális kultura utján akarják a románság előhaladását irányítani. A román színházi alap törekvéseit természetesen méltányolni tudom. De kívánatosnak tartom, hogy a magyarországi román színészet a román litteratura mellett megismertesse a magyar és más irodalmak drámairodalmának értékes és művészi alkotásait. Nagyon sajnálom, hogy az áldatlan politikai viszonyok miatt a románság sohasem ismerhette és becsülhette meg kellőleg a magyar kultura erőit, kiváló modern iróit. Ép azért lapunkban én ezt a célt szolgálni igyekszem. A mi színészetünk otthon a fejlődés utján van, bár még nem tart lépést az irodalmunk haladásával. Miisorunkon legnagyobbrészt francia darabok szerepelnek és nem is a legkiválóbbak. Annyit azonban mondhatok, hogy a léha és a pornografikus darabok ki vannak zárva. Az erdélyi román Írókról szólva, a túlzó nacionalista Goga Oktaviánról kérdeztük meg a professzor véleményét: — Goga könnyű, népszerű poézist kulturál. Ilyet már sokat irtak, de kivánatos volna, hogy kevesebbet Írjanak. Én a „Part pour l'art" híve vagyok. Ez a kijelentésem sokaknak nem fog tetszeni, de erről igazán nem tehetek. Densusianu tanár azt tervezi, hogy a jövő évben az erdélyi városokban ellátogat és előadásokat tart az uj román litteraturáról, amely már felül emelkedik a túlzó és elfogult nacionalista szempontokon. * A kornevillei harangok. Szerpolett életének bájos romantikája és az aranykufár Gáspár haszonbérlőnek operett-tragikuma bontakozott volna ma ki szép pompájában a szegedi színpadon, lm a darab mesei és zenei ékességeit néhány szereplő darabosra nem tördeli. Merénylet volt a gazdag zenójii Planquette ellen, hogy Henri márki szerepét Oláh Gyulával játszatták. A beszéde monoton, súlytalan, a hangjának nincs ereje, méltósága. Ma már tisztán látjuk ennek az embernek nehéz helyzetét, de a publikumét is. Úristen, ki fogja itt, a szines, a gazdag, a szép baritón szerepeket jól énekelni. Déry Rózsi eljátszotta az első kedvező impreszszióinkat. Ugy látszik, hogy a nagyobb, az igazi szubrett-szerepek nehézségeivel nem tud megküzdeni. Mintha nem hajtaná elég gazdag lélek, talán nagyon is sablonos és tartózkodó, pedig a bürokrata-primadonna nagy isten verése. Thorma Zsiga fölötte szép hangja ma kitüően érvényesült, valamivel jobban is játszott. Kovács Hanna, nem való ilyen nagy és nehéz énekszerepre, igazán kárbaveszett kísérletezés, hogy az igazgatóság mindenkit első primadonnának akar kijátszatni. A végin aztán nem lesz valóban „első" primadonna. Gáspárt Heltai Jenő játszotta. Erős egyéniségű színész, de azt hisszük, sokkal tehetségesebb, mint amilyen jól ezt a szerepét játszotta. Mindamellett élveztük. A rendezés körül nyilvánult meg akarás, de kevés az eredetisége és — ugy látszik, operettben is ezt akar — a realitása. Végül: mikor jártak a kornevillei vásáron tiz koronákat érő azsuros harisnyákban a paraszti nők? * Molnár Ferenc Münchenben. Egész nyáron a legfurcsább és leglehetetlenebb hirek keringtek arról, hogy hol van és mit csinál Molnár Ferenc? Beszélték, hogy Amerikába utazott és ott is fog maradni, beszélték, liogy az északi tengernél nyaral és többé nem ir darabot. Mindebből ennyi igaz, hogy Molnár csakugyan darabot ir a Vígszínháznak és bogy a nyarat részint egy ausztriai fürdőhelyen, részint Münchenben töltötte. Az ausztriai tartózkodásról hiányzanak a részletek. Beöthy László és Sebestyén Géza meglátogatták autóval Judendorfban a kitűnő ir'ót, egypár kedves epizódot hoztak is haza emlékül, de egyébként csendes életet élt itt Molnár. Pihent, mert hazulról tudvalevőleg nagyon fáradtan és nagyon idegesen utazott el. Hanem Judendorf után kiment Münchenbe, ahol nagyszerű magyar társaságot talált. Münchenbe van a műterme a világhírű magyar karrikaturistának, Feiks Jenőnek. Molnár és Feiks régi jóbarátok és a kitűnő iró nak első dolga volt a kitűnő rajzolót fölkeresni. Mit csinálhattak egymással: örültek nagyon egymásnak. Feiks le is rajzolta Molnár Ferencet. Jób Dániel, a Vígszínház fiatal, de „ilyen öreg" rendezője is ott volt Münchenben. Irodalmi és színházi riporterek kíváncsi füle nem igen kísérte őket és nem lehet tudni, miről beszélgettek az iró és a rendező. De százat egy ellen, hogy a riedi turfon szó' esett a Vigszinház legközelebbi Molnár-ujdonságról is, valamint természetesen arról a vígjátékról, amelyet báró Berger igazgató fölkérésére ir a világhírű magyar iró a bécsi Burgtheater számára. Nem kis megtiszteltetés: Molnár Ferencen kivül csak a derék Fless és Caillavet párisi cég kapta meg ezt a fölszólítást . . . * Hal be uj darabja. Max Halbe, az „Ifjúság" szerzője, aki már hosszabb idő óta nem szerepelt uj darabbal a színpadon, „A bűvész gyűrűje" cimmel uj drámát fejezett be, mely a harmincéves háború idején játszik. Halbe uj drámáját ősszel fogják bemutatni, egyidejűen Münchenben és Berlinben. * Petőfi-ciklus Nagy Endre babaréjsíban. Ötletes produkcióra készül most a Nagy Endre kabaréja. Szeptember második felében Petőficiklust fog bemutatni, egy sereg megzenésített Petőfi-dalt, még pedig olyan módon, hogy a dalok előadásához keretül a „Falu végén kurta kocsma ..." dramatizált formája fog szolgálni. A költemény cselekménye meg fog elevenedni a színpadon és Petőfi-költeményekből vett alikok fognak benne játszani és Petőfidalokat énekelni. Az ötlet ós a megvalósítása Hevesi Sándor drtól, a Nemzeti Szinház rendezőjétől való, aki az előadást maga fogja rei.? dezni a kabaréban.