Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-07 / 205. szám

1911 szeptember 7 DÉLMAGYARORSZÁG Nem szűnik a kolera! — Mindennap uj beteg. — (Saját tudósítónktól.) Ujabb megbetegedé­sek és a régi betegek vizsgálata az bizonyít­ják, hogy a fekete halál lassan, de követke­zetes kitartással látogat el a főváros külön­böző részeire. Reiszler kormányosról, akit egy dunai uszályról vittek a járványkór­házba, ma kétségtelenül megállapította, a vizsgálat, liogy kolerás. Reizler is Duna­vizet ivott és az ő esete is azt mutatja, hogy a Duna fertőzött, hogy már régen teljesen el­keltett volna zárni a tiszti főorvos javaslata szerint. Ma délelőtt a Roheim-fateiep egy munkása került a Gellért-kórházba. Ez a legújabb kolerás beteg, elhelyezték a 13-ras számú pavillonba a többi kolerás bete'g mellé. A hatóság reménykedéssel nézi a helyzetet. Néhány koleragyanusnak tartott emberről kiderült, hogy jelentéktelen bajuk van és eb­ből azt következtetik, hogy a kolerának nincs járvány jellege. Á fatelepen történt kolera­eset azonban komoly aggodalomra ad okot, mert Florean Sándor, a beteg munkás, mi­előtt a járványkórházba került, egész sereg emberrel érintkezett, dolgozott együtt. E munkások közül sokan eltávoztak és nem lehet valamennyit megfigyelni. A terjedő veszedelemről ez a tudósítás szól: Védekezés országszerte. A főváros közegészségügyi és főorvosi hi­vatala napról-napra energikusabb óvintéz­kedéseket tesz a járvány elfojtására. Ezek között nem utolsó, hogy az összes nyilvános helyeket, ahol utcai szemét rakodik le. liso­phennal fertőtlenítik. A belügyminisztériumban javaslat készült arra, hogy a Duna mentén ugyanazokat a rendszabályokat léptessék életbe, mint a mult évben. A belügyminisztérium már sürgősen megkereste a szomszédos törvényhatósá­gokat és utasította valamennyit, hogy saját hatáskörükben tiltsák el a Duna-viz ivását és a Dunában való fürdést. _ Kolerás Fiajófütö. Tegnap este Újpestről a Danubius hajó­gyárból megérkezett a Baross vontatógőzös. A hajó Újpestről szombaton indult el és Pa­lánkén kénytelen volt kikötni azért, mert a hajó egyik kazánfűtője, Tóth Mózes, kolerar gyanús tünetek között megbetegedett. Tóth Mózes már Újpestről való elindulásakor has­menésben és hányásban szenvedett és igy egész Palánkáig befertőzte a Dunát. A pa­lánkai járási orvos csaknem határozottan ázsiai kolerát állapított meg Tóth Mózesen, akit a hatóság a legerélyesebb óvintézkedé­sek betartása mellett a palánkai járvány­kórházba szállított be. Állapota súlyos. Kolera Pozsonymeggében. Süly pozsonyme^yei községben Csiba Gyula földmives tegnapelőtt koleragyanus tünetek között megbetegedett. Zsigárdi Ala­dár dr megyei főorvos, valamint a duna­szerdahelyi járásprvos és főszolgabíró rög­tön kiszálltak a helyszinére, de Csiba ekkor már nagy kinlódások között meghalt. A bon­colás nem hozott pozitív eredményt a kole­rára vonatkozólag, ezért Csiba belső részeit bakteriológiai vizsgálat céljából Budapestre küldték. Tegnap délben meghalt ugyancsak gyanús tünetek között Csiba anyja, özvegy Csiba Vincéné is, akinek hivatalos boncolását ma ejtik meg. A bakteriológiai vizsgálat, ázsiai kolerát állapított meg Csiba Gyula esetében. Csiba tiz napig a Dunán dolgozott egy elsiilyedt csónak felszinre hozásán. Ez alatt az idő alatt az alispáni tilalom ellenére a Duna vizét itta. Édes anyja ápolta, s igy kapta meg a kolerát. A bakteriológiai vizsgálat eredménye az asszony halálát illetőleg még nem ismere­ted, de kétségtelenül itt is ázsiai koleráról van szó. A megyében ezideig több eset nem fordult elő. A hatóság megszigorította óv­intézkedéseit. A hastáncosnő aranyai. — Mit rejteget az azsuros selgemharisnya? — (Saját tudósilónktól.) Azt már megírtuk, hogy a rendőri gondviselés a hatvanhárom tagu arab | karavánt, barátságosan, de azárt kényszerutle­véllel Kairó felé utaztatta. Igaz, hogy nálunk ezt a kéjutazást toloneutnak hívják, de azért az arabok nagyon meg voltak elégedve a sorsuk­kal, sőt a bájos és tulkarcsu fekete hölgyek még bucsucsókot is intettek a derék rendőrlegé­nyek felé. Ingyen az állam gondozó karjai kö­zött a napsugaras Kairó felé utazni, tényleg nem az utolsó dolog. És ezt az arabok méltá­nyolták is, mer't a katonaszökevény arabon ki­vül, minden arab hálásan gondolt a potya vas­úti jegyre. A szegedi rendőrség is nagyot nézett, mikor az arabokkal teletömött vonat kiszaladt az ál­lomásról. A rendőrség udvarát hamarosan rendbeszedték és igyekeztek elfelejteni a bájos vendégeket, akik fölemésztették Szeged összes zöld uborkáját és piros paradicsomát. Kedden reggel már üres is volt a rendőrség udvara, az arabok lakhelye. Szakáll József dr alkapitány örömtől sugárzó arccal dörzsölgette a kezeit és akit csak megfoghatott, annak a nyakába bo­rult és örömkönnyekkel a szemében, végigme­sélte neki az arabok szomorú történetét, netét. — De hála isten, már vége. Volt arab, nincs arab. Épen a huszonharmadik embernek újságolta már az örvendetes hirt, mikor a tizennégyes számú rendőr megjelent: — A kapitány urnák alásan jelentem, az ara­bok .. . — Elmentek — vágott közbe az alkapitány. — A kapitány urnák alásan jelentem, az ara­bok nem . . . — Elmentek, ha mondom, láttam, mikor el­utaztak. A rendőr újra alásan jelentette, de most már be is fejezhette a mondókáját, mert a jelentést a végén kezdte. Szakáll József a jelentés után ijedten rohant az ablakhoz és ott hangosan mondott valamit, ami semmiesetre sem hasonlitött az imádr sághoz. Az udvaron két arab ült. Nyugodtan, keleti flegmával, senkivel sein törődve beszélgettek egymással. Senkitől sem kérdeztek semmit, csak lementek az udvarra, még az sem izgatta őket, hogy a többi arabot már nem találták ott. A hastáncosnő, meg a férje volt a két jámbor arab. Lesz, ami lesz, gondolták és várták az Allah intézkedéseit. Allah helyett Szakáll Jó­zsef dr sietett inézkedni. Fölhivatta a két jám­bort és megmagyarázta nekik, hogy a többiek már elmentek és hogy nekik is el kell hagyni a várost. — Nincs pénzünk — sopánkodott a hastán­cosnő férje. — Nem baj, kapnak kény szer útlevelet és az­zal elmehetnek egész Kairóig. A has táncosnő férje, már bele is egyezett, hogy kényszerutlevéllel utaznak Kairó felé, mi­kor az asszony is beleszólt a vitába. — De mi csak első osztályon utazunk ám. — Olyan kényszerutlevél nincs — nevetett az alkapitány. — Nincs? Az baj. Akkor itt maradunk — fe­jezte be a társalgást a temperamentumos arab asszonyka és nem is mutatkozott hajlandónak tovább alkudni. Szakáll József dr azután a lakonikus válasz után majd holtra ijedt. Majd egy nagyszerű eszméje támadt Hirtelen .a fejére ütött, mint Mennó a telepatikus fenomén, mikor tflomba ak'art merülni. — Megvan! — Mi van meg? kérdeztük nevetve és kíván­csian néztük az arabokat, akik gyanúsan keres­géltek a kaftán alatt. — Megvan! Az arabok el fognak utazni, még pedig saját költségükön. — Lehetetlen. Az alkapitány a tolmács utján társalogni kezdett a hastáncosnővel. Nem is társalogni, ha­nem udvarolni kezdett a csinos feketeképn asszonynak. Az eredmény hamarosan mutatko­zott, az asszony barátságosabb lett és fölébredt benne az asszonyi hiúság. — Csodálom, hogy ilyen nagy művésznőnek nincs pénze, hisz minden mozdulata aranyat ér, — udvarolt az alkapitány. — Ki mondta, hogy nincs pénzem? — A férje mondta az előbb. — Az nem tudja. Engem mindenütt jól fizet­nek, én művésznő vagyok. — Az már igaz. A hastáncosnő nemcsak mondta, hanem be is bizonyította, hogy ő nem koldus, hanem mű­vésznő. akinek igen is van pénze. Jobb lábát fölrakta egy székre és egy igen pikáns mozdu­biltal lehúzta az azsuros selyem harisnyáját w kivett onnan egy kis erszényt. Az erszényben aranyak, esengő, nagy aranypénzek voltak. — No lássa bájos művésznő, ezt megmondhat­ja volna előbb is. Kegyedék saját költségükön fognak Kairóba utazni. Adieu és az alkapitány diadalmasan nézett végig a csodálkozó hall­gatóságán. A hastáncosnő és a férje már el is utaztak, do nem Kairóba, hanem Milanóba váltottak jegyet, mert ott egy orvosprofesszort akarnak meglátogatni, akivel a hastáncosnő meg akarja operáltatni a férjét, akinek a lábában egy golyó van. Futja az aranyakból az operáció. Eltűnt egy postaszolga a pénzes levéllel. - A szegedi posta sikkasztója. — (Saját tudósítónktól,) Szerdán délelőtt fél tizenkét órakor tele'fonon jelentették a rendőrségnek, hogy a szegedi föpostán sik­kasztás történt. A főkapitány intézkedésére az összes detektívek munkába álltak, mert a sikkasztó a pénzzel együtt azonnal eltűnt. A sikkasztást Szabó András kisegitö posta­szolga követte el, aki az elsikkasztott pén­zeslevéllel. melyben kétezerötszáz korona papírpénz volt, mint már régen is emlegette, Amerika felé akart vitorlázni. Szabó András csak néhány hónapja van a posta szolgálatában, hol mint kisegitö postaszolga működött. Szabó eddig ponto­san teljesítette kötelességét, de már is meg­látszott rajta, hogy nem valami megbízható ember, mert minden szabad idejét a korcs­mában töltötte. Leggyakrabban a Körösi-féle sörcsarnokban lehetett látni a vörösbajuszu postaszolgáf. Szerdán reggel is a korcsmá­ból jött be a postára. Tizenegy óra lehetett, mikor Szabó Andrást megbízták, hogy égy pénzeslevelet vigyen át a másik terembe és ott adja át a föladási pénztárosnak. Szabó átvette a levelet és elment. Vissza sem jött többet. Tizenkét órakor már tudták a postán, hogy sikkasztás történt. Az elsikkasztott1 pénzeslevél a kiskun­dorozsmai községi pénztár cimére szólt: 13 darab százkoronás, három darab ötven ko­ronás és 20 darab husz koronás. A postafőnökség azonnal jelentést tett a rendörségnek, mely megindította a nyomo­zást. Detektívek jelentek 'meg a postaszolga lakásán, de csak a feleségét találták otthon. Az asszony kijelentette, hogy a rférje ilyen­kor már otthon szokott lenni és ő is nagyon csodálkozik az elmaradásán, melynek az okát nem tudja. Nagyon valószínű, hogy a sikkasztó posta­I szolga a feleségét sem avatta be a tervébe.

Next

/
Thumbnails
Contents