Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1911-09-07 / 205. szám
i9li szeptember ? DÉLMAGYARORSZÁÜ zajongókat rendreutasította. Két ellenzékit, két munkapártit. Igaz, hogy az egész ellenzék ez a Ket képviselő volt, de ebből nem lehet semmiféle következtetést levonni. (Derültség.) Holló Lajos kijelenti, hogy az elnökség ellen semmi kifogása sincs. Ö csak a többség terrorizmusa ellen beszélt, amelynek erejét jellemzi, hogy tegnap még a miniszteri padokról is gyalázták az ellenzéket. (Helyeslés balról.) (A s igazság ügyminiszter.) Barcson Andor kifogásolja, hogy az elnök tegnap nem utasította rendre az igazságügyminisztert, aki a napló szerin azt kiáltotta közbe: — Gyalázat! Elnök kijelenti, hogy az elnök intézkedéseit nem lehet bírálat tárgyává tenni. (Helyeslés.) Ráth Endre újra a házszabályokhoz kért szót az igazságügyminiszter megjegyzése tárgyában. Fölolvasta azokat a lap jelentéseket, melyek a tegnapi ülésről számolnak be és amelyek szerint az igazságügyminiszter tényleg megsértette az ellenzéket. Návay Lajos elnök: Én tegnap nem elnököltem, csak azt ítélhetem meg, amit a naplóból olvasok. Lehet, hogy az igazságügyminiszter ur a sajnálkozásának kifejezésére használta a „gyalázat" szót. Az igazságügyminiszter használta ezt a kifejezést, de jogában áll megmagyarázni. Székely Ferenc igazságügyminiszter: Amit én mondtam, azt föntarom, nemcsak azt mondtam: gyalázat, hanem azt is: ez szégyen és gyalázat. Én nem vagyok régi politikus és a parlamentről mindig az volt a fölfogásom, hogy annak mindig dolgozni kell. (A munkapárt lelkesen éljenez, az ellenzék Hoch! Hoch! kiáltásokba tört ki.) Székely Ferenc: Ezt önök sem tagadhatják; a negyvennyolcas házszabályok is ezt bizonyítják. A házszabályok bizony hiányosak, de a mikor megalkották őket, sok mindenre nem számítottak, ami most megvan. A házszabályok olyan magyarázata, mely a munkát lehetetlenné teszi, igazán szégyen és gyalázat. (Óriási zaj a Ház minden oldalán. A munkapárt felugrik helyéről és percekig tapsolja az igazságügyminisztert.) Székely Ferenc: Ami most folyik itt, az nem méltó a parlamenthez. (Óriási, újból kitörő taps a munkapárton. Az ellenzék zúgva tiltakozik a miniszter kijelentései ellen.) Fölkiáltások balról: Ki visszük, ha igy beszél! óriási zaj a munkapárton. Az elnök folyton csenget. Székely Ferenc igazságügyminiszter: önök folyton névszerinti szavazásokkal mulatnak... Sümegi Vilmos: Semmi köze hozzá! Lovászy Márton: Azt tesszük, amit akarunk. (Óriási, folyton tartó zaj.) Székely Ferenc: Húszan kérnek szavazást, mikor a teremben még húszan sincsenek. Tessék egyszer megkérdezni a karzatot, hogy mi a véleménye önökről, Folyton kivonulnak, bevonulnak, játszanak a házszabályokkal, (Óriási taps a munkapárton, zaj a baloldalon.) Igenis kimondom: az én hazafias érzésem fölháborodik azon, amit itt látok és amikor tegnap kivonultak, ez a fölháborodás kitört belőlem és mondtam, amit mondtam. Az önök egész módszerét akartam megbélyegezni, de személyeket nem akartam bántani, ha ugy fogták volna föl, hogy személyeket vagy a Házat akartam megsérteni, akkor bocsánatot kérek, de a véleményemet kimondani mindig jogom van és ezzel n joggal mindig élni is fogok. (Óriási taps a munkapárton.) (Holló fenyegetőzik.) Holló Lajos: A bocsánatkérés tárgytalanná teszi a további feszegetést, de a miniszter kommentárja nem tiirheő. Tisza István gróf: Ez nem házszabálykérdés! Holló Lajos: Ezt majd az elnök állapítja meg. Ezután Holló csak akadozva beszélhet, mert a munkapárt minden pillanatban tüntet a miniszter mellett. Végül emelt hangon kijelenti, hogy amikor a nemzet jogai ellen ilyen merénylet történik, akkor az ellenzék élni fog azzal az egyetlen eszközzel, amely rendelkezésére áll. Az incidens ezzel véget ért és a Ház folytatta a névszerinti szavazásokat. A Haz többsége ezután névszerinti szavazással elvetette az aradi függetlenségi párt kérvénye dolgában az ellenzék részéről betei-jesztett elleninditványt s egy órakor rátért az interpellációkra. Batthyány Tivadar gróf az argentínai húsnak Ausztriába való behozatta dolgában terjesztett elő interpellációt. Az ülés két óra előtt végződött. A szegedi egyetemért. — Monstre küldöttség megg a kormányhoz. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi egyetemért indult agitáció mindegyre hatalmasabb lesz. Ma már az érdekelt városokat kivéve, mindenütt belátják, hogy Szegednek van joga a harmadik egyetemhez és mindenki siet támogatni a legmagyarabb város küzdelmét. Megírta a Délmagyarország, hogy a harmadik egyetem érdekében legközelebb monstre küldöttséget vezet Lázár György dr polgármester a kormány elé. Ebben a küldöttségben Szeged törvényhatóságának tagjain kivül részt vesznek a főpapi világ legkitűnőbb és legbefolyásosabb tagjai, a délvidéki megyék főispánjai, alispánjai, a városok polgármesterei, a nagyközségek birái és mindazoknak a kulturális és egyéb közérdekű egyesületeknek a vezetői, akik Szeged igazáért harcolni készek. Lázár György dr polgármester, aki állandóan fölszinen tartja a kérdést, és aki fáradhatatlanul szerez ujabb és ujabb befolyásos támogatókat a szegedi egyetemért folyó küzdelemnek, kedden és szerdán Budapesten volt, ahol a kormány tagjainál megállapodott a küldöttség utazását illetőleg. A megállapodás értelmében szeptember 20-án, szerdán fogadják Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegedi küldöttséget. A fogadás a képviselőház kupolacsarnokában lesz, mert más helyen nem férne el a több száz tagból álló küldöttség. Á polgármester járt Berzeviczy Albert Házelnöknél is, aki legnagyobb készséggel engedte át a küldöttség részére a kupolacsarnokot. Szerdán este a gyorsvonattal érkezett meg Budapestről a polgármester, aki a Délmagyarország munkatársának a következőket mondotta: — Amerre csak jártam, mindenütt a legnagyob jóakarattal beszéltek a szegedi egyetem kérdéséről. Mindenütt támogatják a mozgalmunkat. A küldöttség, amelyet szeptember 20-án délben fogadnak a miniszterelnök és a kultuszminiszter, sokkal nagyobb lesz, mint azt hittük. —A képviselőház folyosóján, ahol ma délelőtt megfordultam, ugyanis a legmelegebben érdeklődött minden képviselő a szegedi egyetem kérdése iránt. Mindenki azon a véleményen volt, hogy Szegednek van legtöbb joga az egyetemhez. Még felsőmagyarorszszági képviselők is felajánlották, hogy részt vesznek a nagy küldöttségben. Én természetesen a legnagyobb örömmel fogadtam az ajánlkozásukat. A küldöttségben, amely impozáns lesz, eszerint tehát nemcsak a délvidék polgársága lesz képviselve, de részt vesz abban az egész ország. Lázár Györgynek ez a nyilatkozata azt bizonyítja, hogy a szegedi egyetem ügye nincsen elveszve, mint azt sokan hangoztatták és még többen szeretnék. A szegedi egyetem ügye a ldgjobb kezekbe van letéve, a helyzet ma a legjobb és a kormány, ha Lázár György dr polgármester fölvje'zeti a képviselőházba a hatalmas küldöttséget, meggyőződik arról, hogy az egész országnak az az óhajtása, hogy a harmadik tudományos egyetemet itt áilitsák föl. Persze lesz néhány város, amely nem fogja osztani ezt a nézetet, azonban azoknak a városoknak a véleménye nem elfogulatlan, mert ők az egyetemet a maguk részére szeretnék megszerezni. Szeged polgársága hozza a legtöbb áldozatot az egyetemért. Sok millió koronán kivül megfelelő intézményeket enge'd át az egyetem céljaira. A hatszáz ágyas közkórház legmegfelelőbb otthona lesz az egyetem orvosi fakultásának, amely ilyen hajlékot alig találhatna másutt. De eltekintve az anyagi áldozatoktól, más körülmények is jogossá teszik Szeged akcióját. Második városa vagyunk az országnak, ugy kulturális, mint minden egyéb szempontból, központja vagyunk a délvidéknek, amelynek nagy érdeke, hogy itt legyen az egyetem. A szegedi iskolákban most is nagyon sok az idegenből jött diák, akik kénytelenek Budapesten vagy Kolozsvárott elvégezni egyetemi tanulmányaikat. Minden körülmény tjehát azt igazolja, hogy Szeged érdemli meg teljes joggal az egyetemet és bizonyos, hogy ezt a jogunkat, különösen ha olyan nagyszámú küldöttség sorolja föl a kormány tagjai előtt, az érveinket méltányolni is fogják. Séta a Vatikánban. — Egy óra a pápa hálószobájában. — (Saját tudósítónktól.) Beteg a pápa! Szomorú hirek keltek szárnyra. A legellentétesebb hirek keringenek a Vatikán lakójáról. Egyik verzió szerint megőrült, más verzió szerint nagybeteg. Abban azonban mindegyik hir megegyezik, hogy beteg a pápa. S ilyenkor hallván a híreket, önkénytelenül is pszt, csittitó szóra csucsorodik a szám, mintha figyelmeztetni akarnám a világot, az egész nagy világot, hogy : csöndesen, ne zavarják nyugalmában. Benn voltam egyszer a pápa hálószobájában. Bekönyörögtem magam és egy custode (pápai komornyik) megszánt, bevezetett, mikor őázentsége nem tartózkodott benn. És én szorongó érzésekkel, szivdobogva, lopva, zajtalanul lopóztam be a pápa hálószobájába és szinte eibujtam, meghúzódván egy ablakfülkében. A custode eltűnt mellőlem és egyedül maradtam a pápá hálószobájában. Évszázados misztikus emlékek színhelyén. Az ablakfülke megfeketedett diófa-padocskáján még jobban összehúzódom. A zöld selyemfüggönyön át betűz a napfény és araáyós ragyogása most, a zöld selymen átszűrődve, amint az arany oszlopokon nyugvó ágyra tüz. olyan, mint zöld hátú gyik csillogásába napsütésben. A szomszéd teremből léptek zaja hallatszik be. És én megrezzenek rejtekhelyemen. Hátha épen most tér vissza egy konzisztóriumból őszentsége? Mert ugy érzem, épen csak az imént távozhatott innen ... Mi történik akkor szegény fejemmel, aki betolakodni merészeltem ide? És rémülten igyekszem rendbehozni a ruhámat, nyakkendőmet, galléromat megigazítom ... És egyszerre elmosolyodom. Istenein, mit szólna őszentsége, a farnesei pápa, ehez a ruhához? A vállamon nincs szines körgallér, az oldalamon nem lóg aranyláncos keskeny vipera, a nadrágom nem fekete brokátból szabott térdnadrág és cipőm sem fölhajló orrú, aranyvégű csattos félcipő . . . Szürke utcai ruha, egy sor gombbal, közönséges szalmakalap . . . Ugyan miféle különös szerzetnek néznének engem a cinquecento komoly monsignore-i? A ruhám révén talán engem is őrültnek tartana az Angyalvár ősz várnagya, mint Benvenuto Cellinit, akit a legmélyebb börtönbe vettetett, mert attól tartott, hogy denevér szár nyakat fog csinálni magának é.s kiröppen a fogságból . De a pápa nem jön. Pedig az ágy előtt az aranynyal átszőtt vörös bársonynyal letakart asztalkán ott áll fölnyitva a vaskos, fekete-barnás bőrkötésű biblia, mintha csak az imént nyitotta volna föl . . : És a diófából készült, vaspántos kincses láda, az ágy előtt, talán inég most is színültig tele van drágakővel, amelyeket mind Cellini olvasztott ki a gyönyörű tia-