Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-29 / 223. szám

1911 szeptember 27 t DELMAGYARORSZÁG b folyását. Sem a vád, sem pedig a védelem részéről a leglényegtelenebb kifogás sem merült föl. A csütörtöki nap a vádlottak és négy tanúnak a kihallgatásával telt el. Érdekes volt a tárgyalás első napja, incidens nem fordult elő. . . Szabó Zalai Mihály és a felesége igen kedvező impressziót keltenek. Szelid arcúak és értelmesek. Első pillanatra föl sem tételezhető, hogy ellenük szól a vádirat. A kihallgatott tanuk vallomása, különösen a koronatanúé, ingadozott és határozatlan volt. Még ötven tanú vár kihallgatásra. Az esküdtszéki tárgyalásról részletes tudósításunk a következő: Elnök: Hevesy Kálmán. Szavazóbirák: László Adolf dr és Nagy Zoltán. A vádhatóságot Zombory Jenő dr királyi ügyész képviseli. Szabó Zalai Mihályt Huszár János dr, Szabó Zalai Miliálynét Szeless József dr védi. Harangozó Ferencnek nincs védője. Esküdtek: Papp Róbert dr, Vermes Vilmos, Kis József, Braun János, Hütter Sándor, Hoffer Jenő, Dobócky József, Soós Antal, Komlósi István, Kotlics Dániel, Bér Márton és Gerz Miklós. Pótesküdtek: Nemcsák József, Halász Ferenc, Bozóki Péter. A délelőtti tárgyalás. Az esküdtek kisorsolása utón elővezették a vádlottakat, akik közül csak Szabó Zalai Mihály van vizsgálati fogságban. A feleségét huszonötezer korona kaució ellenében szabadlábra helyezték. Harangozó Ferenc ellen a bünrészesség vádját megszüntették, zsarolás vétségével van vádolva. Elnök ismerteti a vádat, amely szerint Szabó Zalai Mihály gyilkosság bűntettével, Szabó Zalai Miliályné gyilkosság bűntettéről való fölbujtással, Harangozó Ferenc pedig zsarolás vétségével van vádolva. Az általános kérdések során Szabó Zalai Mibály elmondja, bogy 27'éves, evangélikus vallású, nős, gyermektelen, csanádapácai birtokos. Hat elemi osztályt végzett, vagyonos, büntetlen előéletű. Szabó Zalai Miliályné 19 éves, református. Hat elemi osztályt végzett, vagyonos, büntetlen előéletű. Harangozó Ferenc 49 éves, római katolikus vallású. Büntetett előéletű, vagyontalan, irni olvasni nem tud, csanádapácai napszámos, nős és családos. Az általános kérdések után Szeless József dr védő Szabó Zalai Mibálynére vonatkozólag kéri annak a megállapítását, hogy az a tett elkövetésekor fiatalkorú volt. Zombory Jenő dr ügyész kéri a védő előterjesztésének elutasítását, mert a vádlott születése december hónapra esik, a gyilkosság pedig február hónapban történt. A bíróság elutasította a védő előterjesztését. Szabó Zalai Mihály. Következett Szabó Zalai Mibály kihallgatása. Középtermetű, szimpatikus megjelenésű ember. Nyugodt arcvonású, nem látszik izgatottnak. Bátor higgadtsággal felel a kérdésekre, értelmes, fogékony eszű ember benyomását kelti. Elnök fölolvasta a vádiratot, amely szerint azzal van vádolva, hogy 1910. február tizedikétől—tizenkhetedikéig arzénikummal megmérgezte édesatyját, Szabó Zalai Antalt. Elnök: Bűnösnek érzi-e magát? Vádlott: Nem érzem magam bűnösnek. — Akar-e nyilatkozni? — Igen. — Elismeri-e, bogy azrénikum mérgezés következtében balt meg az atyja. -n- Nem. — A halálát arzénikum okozta, de hogy milyen uton került az liozzá, arról nincs tudomásom. — Az atyja egészséges ember volt, jó módban élt, nem volt arra oka, bogy megméggezze magát. Mondja el részletesen, mit tud az esetről. — Február 17-én este Orosházáról jött haza kocsin az atyám. A tanyánkig egy-két kilométert gyalogolt is. A mikor hazaért, panaszkodott, bogy fáradt, nagyon megviselte az ut. Közénk ült a pitvarba és egy óra hosszáig beszélgettünk a dohánytermelésről. Majd hirtelen rosszullétről panaszkodott és visszament a szobájába. Mi azután dolgozni mentünk, a feleségem a teheneket fejet. — Amikor mi is nyugalomra akartunk térni, az atyámat már ágyban találtuk. Kérdeztük, bogy mi a baja, akar-e valamit enni? Tejet kért. Adtunk is neki.a frissen fejt tejből. Másnap reggelre újból panaszkodott. A gyomrát fájalta. Orvost akartunk hivni, de nem engedte. Azt mondta, meggyógyul ő úgyis. — Tizenkilencedikén hazajött az anyám, aki addig Orosházán volt látogatóban. — Az mostohaanyja magának? — Igen. Végre aztán sikerült arra kapacitálnunk az atyámat, bogy Fenyves drt elhivattuk liozzá. — Nincs már itt jóformán semmi báj se, — mondta az orvos. Port rendelt. A Bánomi-féle gyógyszertárból hoztam tiz darabot. — Ki adta be neki a port? — Az anyám. — Hát a vizet? — Azt én adtam, de az anyám szemeláttára. — Szerdán aztán, — folytatta — rosszabbul lett az atyáin. Azt mondta, annyira fáj a gyomra, bogy majd kiszakad. Akkor újból orvost hivattunk. Az semmi különöset nem konstatált az állapotán. — Betegsége alatt nem hányt, vagy nem mutatkoztak más szimptómák? — Kedden kezdett hányni. Mindent kihányt. «0ruos ur, mentse meg az é!etemet!» Elnök: Amikor az orvos megvizsgálta az atyját, az sirva kérte, hogy mentse meg az életét. — Igen, ezt én is hallottam. — Tehát semmi esetre sem lehet igaz az, bogy önmagát akarta volna elpusztítani. — Én nem tudom, hogyan keletkezett a baja. — A haldoklása éjjelén miért vitték kocsin Orosházára? — Az anyám parancsa volt. — Azt csak tudhatták volna, bogy az ártalmas a betegnek. Mi volt az oka az elszállításnak? — Többször megesett, hogy amikor beteg volt, Orosházára szállitattuk. Ez az ő kívánsága volt. Emlegette is, hogy ott akar meghalni. — Nem ütköztek meg maguk azon, bogy az elszállítás nem észszerű dolog? — Mi az ő óhaját teljesítettük. — Adtak be orvosságot, mielőtt elindultak? — Igen, én adtam neki, bogy csillapítsam a fájdalmát. — Útközben mit tapasztalt? — Semmi különös nem történt. Amikor már jó félúton voltunk, azt mondta az anyám, hogy nagyon hallgatag. — Ki volt még a kocsin? — Az anyám, én, meg a kocsis. — A felesége nem volt a kocsin? — Nem, otthon maradt. — Mikor vette maga észre, hogy halott az atyja? — Mire majd Orosházára értünk. — Maga azt mondta a kocsisnak: „Nyugodjék, ha meghalt." — Ezt nem mondtam! Ez nem fért volna ki a számon. — Kihez vitték Orosházán? — A nagyanyámhoz. — Amikor maga visszatért Csanádapácára, az atyját megvizsgálta már a halottkém? — Nem. — Hát akkor honnan tudta maga, hogy az eltemetési engedélyhez orvosi bizonyítvány és recept szükséges? — Hallottam, hogy anélkül nem temethetik el, azért menteni vissza a bizonyitványSért meg a receptért — Hol temették el? — Orosházán. " "'"''rv —. Addig volt magának vagyona, birtoka? — Én vezettem a gazdálkodást, ha szükségem volt valamire, kaptam az atyámtól. — Az atyja halála után a maga kezébe került a birtok? — Igen. 409 hold föld volt. — Végrendelet nem volt? — Nem. ftpa és fiu. Elnök: Milyen viszonyban volt maga az: atyjával? — Én az atyámmal jó viszonyban voltam. Soha nem különböztünk annyira össze, ami haragot vagy neheztelést idézhetett volna elő. Szigorú ember volt, az igaz. Nem igen szeretett senkivel sem beszélni, akkor érezte jól magát lia egyedül volt. Sokszor órák hosszáig üldögélt egyedül a szobában, az^ után elnyomta az álom. — Maga az első feleségétől váló? — Igen. — Nem tudja, bogy miért vált el az atyja az első feleségétől? — Arról nincs tudomásom. Azt tudom, hogy törvényesen váltak el. — Hány éves korában került el maga azr; anyjától? — Öt éves koromban. Kilenc éves koromiga nagyanyámnál voltam, aztán az atyám házába kerültem. Arról eleget hallottam, bogy az anyám nagyon jó asszony volt. — Azt mondják, magát nem tartotta fiának, — Ezt nem tapasztaltam. — Azért is vált volna el, mert maga a katonaideje alatt született. — Én soha nem tapasztaltam rajta a kétkedést és én őt mindig atyámnak tartottam. — Goromba vagy indulatos volt magához?' — Nem. Békességes viszonyban éltünk. A. jövedelméből is mindig részesített. — Hát a feleségével milyen viszonyban élt az atyja? Korholta vagy gorombáskodott vele? — Jó viszonyban volt a feleségemmel. Tudtommal soha nem különböztek össze. — Tanuk vannak arra, bogy gyakran öszszevesztek. — Ezt a tanuk boszuból mondhatják. A mostohaanya. Elnök: Milyen asszony a maga mostohaanyja? Kikapós? — Nem volt kikapós, csak szeretett mindig figurázni. — Azt mondják, hogy magával is szeretett figurázni. — Nem mondhatnám. — Volt magának vele viszonya? — Nem. ' — Nem, arról mások is tudnak, hogy viszonya vol.t .vele. , — Nem voltam vele szerelmi viszonyban. — Hogy került össze Harangozó Ferenccel? 1 — A kukorica-kapálás miatt keresett föl. — Maga arra hivatta, hogy pusztítsa el az atyját. Fegyvert is adott neki. — Én arra soha nem biztattam. rA fegyvert kölcsön kérte tőlem. — Tett-e ő magának ajánlatot az atyja elpusztítására? — Erről solia nem volt szól. — Hát akkor miért adott mindenfélét ingyen annak az embernek? — Nem; adtam ingyen semmit. — Miért állott összeköttetésben azzal a büntetett előéletű emberrel? 1 — A kezesse lettem, amiben a jegyző ur is közben járt. 1 Arzénikum. Elnök: Ki szerezte be az arzénikumot? — Én. ' — Hogy jutott ahoz? — Az állatorvos megvizsgálta a csikókat