Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-26 / 220. szám

II. évfolyam, 220. szám Kedd, szeptember 2$ Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, • 1=1 Korona-utca 15. szám c= Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., I =3 Városház-utca 3. szám c= J, ELŐPIZETESi AR SZEGEDEN egész évre . R 24-— félévre . . . R 12'— negyedévre . R 6"— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKE^: egész évre R 28— iélévre . . . R 14'— negyedévre , K V— egy hónapra íí 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFC'R-SZAM': Szerkesztőse) 3os .tedóh vatel Sók ntertiíbár s"" Buaayest! szerkesztőse,', telefoa-sz^n líí- SíMár senkinek se kell. Aki obstrukciós tanulmányokat akar folytatni, nagy haszonnal forgathatja egy évtizedre visszamenőleg a magyar képviselőház naplóit. Meg fog róla győződni, hogy még az obstrukciók terén is milyen erős a felfogások dekadenciája s hogy minden következő óbstrukció mennyivel erőszakosabb és imparlamentárisabb volt az elődjeinél. Nem is lehet ez másképpen. Ha egyszer az emberek gondolkodása lesiklik arról a biztos alapról, melyet csak a törvény és az alkotmányosság adhat meg, akkor végzetes lejtőre került, amelyen nincs többé megállás. A jelenleg folyó óbstrukció erőszakosság és törvénytelenség tekintetében minden áldatlan emlékezetű elődjét messze fölülmúlja. Mert a mult obstrukcióiban végre is két tábor állott egymással szemben: a többség állott szemben az egész kisebbséggel. Végeredményben tehát az egész minoritás volt az, amelyik a maga politikai felfogását erőszakos eszközök utján érvényre akarta juttatni a többség ellenében. Ennek a forradalmi aktusnak törvénytelensége azonban még mindig messze mögötte marad annak, ami a magyar képviselőházban jelenleg történik, amikor a kisebbségnek egy kisebbsége igyekszik erőszakos módon ráoktrojálni a maga programját nemcsak a többségre, hanem a kisebbség ellenkező felfogású öSkzes többi pártjaira is. Tisztán és világosan látható, hogyan közelednek a felfogások a lengyelek anarchisztikus liberum vétójának feltámasztásához. Nem nehéz bebizonyítanunk, hogy az óbstrukció ma tényleg a képviselőháznak valamennyi pártja ellen folyik, annak az egynek a kivételével, amelyik rendezi. Justh Gyula az unalomig ismétli, hogy ő az áltaiános, egyenlő és titkos szavazati jog érdekében folytatja küzdelmét. A választójog legradikálisabb formáját követeli. Az értelmiség vezető szerepének megóvására súlyt nem helyez. A magyar szupremáciának védelmére külön kautélákat nem tart szükségesnek. Ki állithatja azt, hogy Justh Gyula hivei kivételével, van a magyar képviselőházban olyan párt — a nemzetiségiek természetesen Justhékkal mennek ebben a kérdésben — amelyik ezt a programot magáénak vallja és helyesli? A nemzeti munkapárt vezére, a kormányelnök utján ismételten kifejezést adott annak a felfogásának, hogy ők a szavazati jog legszélesebb kiterjesztése mellett is súlyt kívánnak helyezni rá, hogy az értelmiség vezető szerepe a választásokban kifejezésre jusson és biztosítékokat keresnek arra is, hogy a választási reform az állam magyar nemzeti karakterét le ne rombolja. De a legnagyobb ellenzéki párt, í& Kossuth Ferenc és Apponyi Albert gróf vezetése alatt álló függetlenségi és 48-as párt is a leghatározottabban szemben, álíí a Justh Gyula programjával. Hiszen csak néhány nap előtt irta a pártvezér, Kossuth Ferenc „A mi álláspontunk" élesen pointirozott címe alatt m következőket: „A választójogot csak ugy lehet megtoldani, hogy az állam magyarsága, az államalkotó magyar nemzet történelmi és; természetes jogai és az értelemnek az. értelem hiányával szemben való érvényesül— hetése biztosíttassanak". És azt is mondja Kossuth ugyanabban: a cikkében, hogy a véderőreíorm ellen folyó küzdelmet „azzal gyengiteni, hogy más kérdés dobassék a küzdtér teljes közepére,, nem engedhetjük'4 Pedig Justh Gyula ezt cselekszi. Ésuiens igen vettük észre, hogy hederitene. vafa< mit a Kossuth Ferenc akadémikus jellegi tiltakozására. Napirendre tért felette, ugy, hogy még válaszra sem méltatta. És vájjon reagáltak-e Justhék táboráhóS Apponyi Albertnek arra a súlyos kijetenA zsaroló. Irta Csehov. Tjurmoff Vaszili, szép és fiatal feleségével együtt, vendégségben volt egy ismerősénél, aki a születésnapját ünnepelte. A dohányzóban együtt kártyázott a többi urakkal. Egyszeribe eszébe jutott Tjurmoffnak, hogy már régen nem ivott és hogy a szomszéd szobában a hideg büffé között valahol jó helyen áll a kedvenc pálinkája. Fölállt tehát és odaigyekezett. Amikor néhány pohárkával fölhajtott a kedvenc italból, vig keringő ütemek szűrődtek be hozzá az ebédlőből, ahol táncoltak. Váratlanul emberi hangokat is hallott a szomszéd szobából. — Rendben van, holnap irok neked — szólt egy csengő hang. Tjurmoff fölismerte a felesége hangját. Kivel beszélhetett?! — Köszönöm édesem. Nagy örömet szerzesz vele. De hogyan juttatod birtokomba a levelet? Postán veszélyes volna, a cselédek Öltal még inkább. Könnyen megtudhatja a feleségem és annak a tökfilkó uradnak is a füléig juthat, karmaiba kerülhet a levél. — Mit tegyünk hát? — Megvan! A sétatéri Fortuna-szobor nyitott szarujába helyezheted el a levelet. Holnap este hét órakor arra sétálok. Kérlek tehát, ne később. Ez biztos hely és romantikus is. Tjurmoff még ivott egy: pohárkával. Gazember, gondolta magában/ Ruszkevtől legkevésbé vártam volna ilyet. De majd megtanítom. Dühösen ment vissza a dohányzóba és azon gondolkozott, hogy bosszulhatná meg magát. Botrányt nem akart. De azért mégis megtanítja! Tökfilkónak nevezte?! No várj, ezért meglakolsz! Estebéd közben Ruszkev annyira vitte az arcátlanságot, hogy gúnyos mosolylyal folyton feléje köszöntött a boros poharával. — Jó lenne pofon ütni — morgott Tjurmoff. — De utána párbaj következnék és az a zöld fiu még özvegygyé teszi a feleségemet. Ez túlságosan veszélyes ügy. Tehetnék neki valamit a fortuna szarujába, döglött békát, vagy más effélét. Tjurmoff soká törte az eszét, hogy valami különleges dolgot találjon ki. Végre sikerült. A homlokára ütött és elégedetten mosolygott hozzá. Tjurmoff másnap reggel, mielőtt az irodájába ment, a következő levelet irta meg: Nagyságos uram! Mivel hogy nincs pénzem és a nagyságos ur sokat keres csalás által, abból a keresetből én 200 rubelt akarok kapni még ma. Este 6 óráig beledughatja a nagyságos ur a sétatéri szobor szarujába a pénzt. Ha nem lesz ott, magát lelövöm, az üzletét ellenben a levegőbe röpítem. — Tjurmoff örült, amikor átolvasta a levelet. Még csak a cim hiányzott! Tudta, hogy az a gyáva tollkereskedő rögtön a rendőrségre fut -a -levéllel és ők Őrizet alá helyezik a szobrot.- Rusztevet, ha; majd boldogan nyul a levele után, szépen letartóztatják, — Örökre elmegy a kedve a kalandoktólIrodába menet levélszekrénybe dobta a levelet. Egész délelőtt örült. Arra gondoíi„ hogy milyen arcot vág majd Ruszkev, kai letartóztatják. Délben jókedvűen becézgette íu feleségét, eltávozásakor meg is csókolta. öt órakor elment a sétatérre. A. szobor szarujából kivett egy levelet. A felesége írását volt. El se olvasta. Mosolyogva tépte darabkákra. Séta közben több rendőrrel találftozuttAhá — gondolta — az őrség! A szobor mögött elbújva Kirdán, a tollkereskedő alakját vélte felismerni. Meglehet, hogy az is várja a zsarolót. Pont hat órakor megjelent Ruszkev. Öperette áriát fiityürészett és jókedvűen jött közelebb. Tjurmoff egy bokor mögül leste a bekövetkezendőket. Ruszkev gyanutianui nyúlt bele a szaruba" Kis csomag akadt a kezébe. Csodálkozva nézegette a vastag levelet. Forgatta, aztám gyorsan feltépte. Két darab száz rubeles Bankot vett ki belőle. Csodálkozása bámulássá) nott. Kissé elgondolkozott, azután hangosam csak ennyit mondott: — Köszönöm szépen! — és nyugodtan elment. Tjurmoff remegett a dühtők; Egyenesen at tollkereskedő üzlete elé futott. Ököllel fenyegette meg az üzletet és folyton kiabált r — Gyáva, aljas, buta tökfilkó! Nyavalyás, gyáva kutya! Te— — Tel!