Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-23 / 218. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 szeptember "23 behozatalt az ország érdekében igen kívánatosnak tartja s nem zárkózik eí attól, hogy javitson a helyzeten, ha mindjárt bizonyos időben történt is oly rendelkezés, amely ennek ellene szól. Senki pregnánsabban nem fejezhette ki ezt az álláspontot, mint Héderváry Károly gróf miniszterelnök, mikor a következőket mondotta: „Nem szabad csakis azért, mert valahol egy paragrafus van, ezt váltig fentartani, ha mindjárt a másik oldalon az emberek éheznek is miatta, (Ugy van!) hanem a változott viszonyok következtében azt a paragrafust kell megváltoztatni. Biztosítani kell azt, ami életszükséglet a nemzetnek és, mondjuk a társadalomnak egy államban: ez okvetlen felette áll a formalitásaknak". Ahol a felelős kormány elnöke ilyen magas szempontból itéli meg magának s az államnak kötelességét és a népjólétet minden paragrafusbeli formalitásokon fölülállónak hirdeti, ott elvesz a jogosultsága minden utólagos vádaskodásnak és felelősségre vonásnak. Az utólagos demonstráció hatálytalanná válik azzal szemben, aki már előzőleg spontán ugyanazt akarja, ami a demonstrációnak célja. Ámbár egy tekintetben kétségtelen, hogy a szociáldemokraták határozataik ellenére igenis értékelték a miniszterelnök kijelentését. Héderváry gróf jelentős nyilatkozata nélkül a mai gyűlések és határozatok bizonyára zajosabbak és harciasabbak lettek volna. Bizonyság ez arra, hogy a miniszterelnök ezúttal is, mint már anynyiszor, megtalálta a helyes utat a köziélek megnyugtatására. És a miniszterelnök kijelentései után teljes megnyugvással tekinthet mindenki az események elé, a kormány bizonnyal megtalálja a módot és az eszközöket arra, hogy olyan intézkedéseket léptessen életbe, amelyek megváltoztatják a helyzetet. A véderő javaslatok módosítása. Bécsből jelentik, hogv a Nen Freie Presse ma reggeli számában érdekes nyilatkozatokat tesz Auffenberg uj közös hadügyminiszter a véderőjavaslatokon tervezett módosításokról. A bécsi lap egyik munkatársa ugyanis megkérdezte a hadügyminisztert, hogy igaz-e az a hir, mintha ő visszavonná a már tárgyalás alatt levő katonai javaslatokat. A hadügyminiszter igy válszolt: — A legfelsőbb kívánság az, liogy a már tárgyalás alatt levő javaslatokhoz ragaszkodnunk kell. Kisebb javítások és módosítások azonban szükségesek, még pedig nagyobb szántban. A javaslatok visszavonása, vagy lényeges megváltoztatása nincs tervbe véve és nem is volna lehetséges, mert ez az illetékes faktorok hozzájárulását sem nyerné meg. Változások lesznek az egyes kormányok kívánságai szerint is. Ezek leginkább az altiszti kérdésre vonatkoznak. Az altisztek helyzetét javítani kell, de az a mód, melyet eddig terveztek, liogy tudniillik a hoszabb ideig szolgáló altiszteknek bizonyos állami állásokat biztosítottak, nem megfelelő, mert az altisztek nem tudják még az ebez szükséges csekély képesítést sem megszerezni. Sokkal kellemesebb volna "rájuk nézve, ha visszatérnének a kisgazdai foglalkozáshoz, melyből kikerültek. Legjobb volna tehát, hogy az altisztek, hogyha már hoszszabb szolgálatra kötelezték magukat, a szolgálat után bizonyos pénzjutalmat kapjanak. Ez természetesen megfelelő költségtöbbletet fog előidézni, ami azonban teljesen kikerülhetetlen, lia becsületesen akarjuk megoldani az altiszti kérdést. Remélem azonban, hogy a li ad vezetőségnek ilyen irányú követelése szimpátikus lesz épen a nép széles rétegei előtt. Leverték a spanyol lázadókat. Madridból jelentik: Az általános sztrájk kudarccal végződött. A hatóságok energikus közbelépésével és az ostromállapot kihirdetésével sikerült megfékezni a forradalmárokat. A sztrájkban csak a könyvkötők, kocsisok és építőmunkások vesznek részt. Az utcák fegyveres csapatokkal vannak megszállva. Kisebb összeütközések mégis voltak. A sztrájkolok megtámadták a dolgozó pékeket és összeromboitak egy ékszerüzletet. Gandiában a sztrájkolok megtámadták a gandiai herceg palotáját, melyben jezsuiták voltak elrejtőzve. A katonaság leverte a forradalmárokat. Hadi készülődések Tripolisz miatt. — Ujabb balkáni bonyodalom. — (Saját tudósítónktól.) A Balkán újból háborog. A táviratok már összetűzésről is beszélnek. Olaszország meg akarja szállni Tripoliszt, amire Törökország is hadi készülődéssel felel. A francia-német konfliktus után tehát olasz—török viszálykodás. Mindenesetre különös jelenség, hogy az összes európai hatalmak harcra köszörülik a kardjukat és üszköt dobnak az amúgy is összetákolt békébe. A diplomáciának talán mégis sikerül majd elsimítani az ellentéteket és a balkáni fegyvercsörtetés is néhány nap múlva már a múlté lesz. A mai táviratok, melyek Konstantinápolyból és Rómából érkeztek, már serény hadikészülődésről, sőt összetűzésről is adnak hírt. Az olasz jelentések már szinte befejezettnek tekintik Tripolisz katonai megszállását. Hatalmas háborús párt van Olaszországban és a kormány higgadtságának köszönhető, hogy a konfliktus már eddig ki nem tört. Giolitti miniszterelnök szemben áll a hadipárttal és tegnapi hosszú audienciáján azt bizonyítgatta a király előtt, hogy Tripolisz katonai megszállása Olaszországnak igen nagy vér- és pénzáldozatába kerülne. Legalább negyvenezer főnyi hadsereget kellene most azonnal odaküldeni, később többet is, állandóan nagy katonai készenlétet kellene ott tartani, ami pénzügyi szempontból igen nagy megterhelés volna. A kormánv azt szeretné, ha Olaszország békés uton kaphatná meg Tripoliszt a portától egy egyszerre fizetendő nagyobb pénzbeli kárpótlásért, ugy, amint annak idején a porta Bosznia-Hercegovina anneksziójába is kártérítés fejében nyugodott bele. Az uj konstantinápolyi olasz nagykövet, Garroni, már a legközelebbi napokban Konstantlnápolyba utazik, hogy ilyen irányban megkezdje a tárgyalásokat. A kormány sajtója azt hangoztatja, hogy ha a tervezett flotta-demonstráció meg is történik, csak azt szolgálja, hogy az olasz követeléseknek hathatós támogatója legyen. E diplomáciai tárgyalások közben ugy Törökország, mint Olaszország erősen folytatja hadi készülődéseit. Konstantinápolyi magánjelentések szerint egy török ágyúnaszád a Vörös tengeren lefoglalt egy olasz bárkát, melven gyanúsan viselkedő katonák voltak. Négy török gőzös munícióval Tripolisz felé indult. A török hadügyminiszter tiszteket és négyszáz altisztet küldött Tripoliszba az ottani csapatok reorganizálására. Magában Tripoliszban pedig a török lakosság bojkottálni készül az olasz kereskedelmet. Rómában, Nápolyban és Palermoban szintén nagy hadikészülődések folynak és minden pillanatban várják az olasz flotta elindulását. Ötletek — pénzt érnek. — Szélhámosok birodalma. — (Saját tudósítónktól.) Budapest: Ötletváros. Nincs a világnak házkolosszusokból alkotott Babilonjai között még egy, amelynek emberrögökből képződött talajából annyi ötlet burjánoznék ki, mint itt a dunaménti Parisban. Itt mindenkinek vannak ötletei. Világra szólók és csak egy kávéház térbőségére szólók. Csak pénz kellene hozzá, mondják az ötletforástulajdonosok. Vannak, akik azt állítják, hogyha ezeket az ötletpecsenyéket kellő tőkegarnirunggal lehetne feltálalni, akkor az amerikai lendülettel kivirágzó Budapest második Newyorkká lenne, vagy — a mire sok a valószínűség — egyszeriben elpusztulna az ötletáradatban, mint Ninive. Az ötlet s a kedélyesség, ez a két, együttjáró sajátság a pestiek jellemrajzához tartozik. Az karrierbe zökkent nem egy, sokáig céltalanul bolyongott individiumot; ez pedig elviselhetővé teszi a csalódásokat. Sehol anynyi kedélyes hajótörött, mint a Duna két oldalán, akik közül öntelten emelkednek ki a jó ötleteik révén előretörtetett szerencsefiak. Az akarnokokon kivül az ötlethajtóvadászat és értékesítésnek tiszteletreméltó mennyiségben akadnak résztvevői. Itt tenyészik a sok apró szélhámos, akik alkalmak és körülmények szerint alkalmazott ötletekből élnek. Fantáziájukat szabadon eresztve megszorultságukban ugy formálják ki a csalóka ideákat, mint ahopv a porszem a kagylót gyöngyszemtermelésre izgatja. Ezekről az apró szélhámosokról akarunk egyetmást elmondani. (Tudok egy jó üzletet.) Mellékutcák kávéháznak nevezett, füstös rejtekoduiban csoportosan találhatók a szakálas lézengő ritterek. Ügynököknek mondják magukat. Budapesten minden második állástalan és foglalkozásnélküli alak ügynöknek mondja magát. Ez a legellenőrizketetlenebb metier. Ha akadna egyszer egy (műkedvelő statisztikus s utána járna, menynyi ügynök tapodja a pesti kávéházak pádimentomát, megdöbbentő eredményre jutna. Érdekes város, szegény város, ahol -még álügynöknek is érdemes lenni. Az efajta alakok prototípusa Kovács (Krausz) A. Antal. Krausz Ármin régi ismerőse a rendőrségnek, apró csalásai miatt sokszor megfordul a nyomozó hatóság portáján s ugy látszik, nem tnd a javulás ösvényére lépni, mert szinte évente, mint régi ismerőst üdvözlik a fogalmazók és kapitányok. Kovács-Krausz ravasz, vörös szakállas ember. A skorpió kávéházakban lesi áldozatait. Ma disznókereskedők között, holnap terménykereskedők, holnapután ócskavasasok társaságában láttatja magát. Mézesmázos szavakkal és a szükségszerűség fegyvereivel lép sorompóba és amikor kiszemelt áldozatát és az időt alkalmasnak találja, lecsap reá. — Tudok egy jó üzletet ... — ezzel kezdi Kovács-Krausz. És vagy eladót, vagy vevőt tud, de 10— 100 koronáig terjedő összeget csal ki előleges költségek, eljárási dijak, leutazási költség vagy hasonló cimen s eltűnik. Többet nem látják abban a kávéházban, hiszen olyan sok márványos, tapétás kávémérés van Budapesten. Esetleg a büntető járásbíróságon találkoznak és ha Krausz-Kovács leülte büntetését, néhány hét múlva megint felbukkan valahol. Élőiről kezdi a szélhámosságokat s ráhajlik az ujabb áldozat fülére, besúgja, hogy: — Tudok egy jó üzletet . . . (Melyik ur adna . . .) A lapok apróhirdetési rovatában számos gyanús közlemény között gyakran olvasható volt különböző variációkban a következő szöveg: