Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-23 / 218. szám

Idli szeptember 23 t)ÉLMA0YAR0RS2"ÁŐ 8 Melyik ur adna kölcsön 50 koronát csinos fiatal férjes asszonykának. Leveleket „Hálás leszek 10392" cimen továbbit a kiadóhivatal. 10392 A könnyenhivő kalandozó pesti urakra azzal a hatással van a „férjes" szó, mint a cukor a légyre. A minden férfiban rejlő másé után való vágy, a ki-kitörő ragadozó természet megzörrenti azt a kaleidoskopot, amit fantáziának neveznek. Valami különös foriinában képzeli el magának a más asszonyát. Sajnálat fogja el a szerencsétlen férjes aszszony iránt, aki annyu*a nélkülöz, liogy igy kell 50 koronás kölcsönért könyörögnie. S az igéret, hogy „hálás lesz" tollat nyom a balek kezébe, válaszol. A nő ügyes, elszedi az ötven koronát, a második vagy harmadik utcai találkozáson s eltűnik a pénzzel a pesti asszonyáradatban, maga mögött hagyva a becsapott, bamba képű férfi csízeket, akik olyan szépen lépre mentek. Egy fentebb jelzett hirdetéshez hasonló szövegű közlés vonta tavaly magára egyik ambiciózus detektivünk figyelmét. Tisztán akarván látni, ő maga és még két barátja igenlő levelet irtak az ismeretlen hölgynek. Az válaszolt mind a liárom levélre. Az egyikben Gerzson Kúrolynénak mondta magát azzal, liogy az ura gépgyári tisztviselő. A másodikat Nagy Béláné utazó nejeképen irta alá. A harmadiknak Erdei-Tóth Imréné néven adott találkát A sok nevü szélhámosnő beleesett a kelepcébe. Találkozóra ment a város különböző részein, különböző időben mind a három férfivé). Átvette mindegyiktől az 50 koronát, de mialatt a harmadik úrral találkozott, a detektiv a közben kinyomozott lakáson már egy kollegájával házkutatást tartott. Levélhalmazok kerültek felszínre, bizonyítékául annak, hogy nem volt „kölcsön" az az ösz8zeg, amit a nő el ne fogadott volna. De férje, az nem volt. Igazi neve pedig Dvorzsák Katalin volt, aki a szobalányi sorból küzdötte fel magát a szélhámosság piacára. El is ítélték, hire is volt az ügynek, de azért csak feltünedezik itt-ott a fura apróhirdetés: melyik ur adna kölcsönt (A befolyásos egyén.) Ez is ismeretes tipus nálunk: a befolyásos egyén. Azt, akinek nagy összeköttetései vannak, aki mindent keresztülvisz kis üstön főzhető pálinkától kezdve a patikajogig, telekönyvi dijnokságtól kezdve a kölföldi gzaktudósitói állásig. Fényesedő, ajgyonkefélt redegont, vastag óralánc, pakfongyürük, csillámgyémánt, melltü, tekintélyesre borotvált arc, dobálódzás az uralmon lévő vezérférfiak neveivel, ezek azok a kellékek, amelyekkel a „befolyásos egyén neki vág az élet harcának. Ilyen befolyásos egyén: Maár László is a sok között, Máar addig emlegette itt is, ott is összeköttetéseit, addig hivatkozott a vezető emberekhez való közelségére, mig ugy suttogtak róla, hogy befolyásos ember, kiváló ember. És jöttek az ajánlások. Ennek az özvegynek trafikengedély kellett. Anndk az urnák állás és Maár ur kegyes jóindurattal végighallgatta valamennyit. Elszedte a pénzét mindenkinek s ígéreten kivül nem is adott semmit sem. Mert nem ismerte sejiki sem, csak a rendőrség, amelynek albumában Maibanm Lázár néven van bevezetve. S ül fogházat, börtönt s mire kikerül, megint csuk az lesz belőle, ami volt: befolyásos egyén . . . Ház elhatározta, hogy az ünnepen küldöttséggel képviselteti magát s a szoborra koszorút helyez. Bemutatta azután az elnök Pécs, Baja és Debrecen városok polgárságának a katonai javaslatok ellen s az általános, titkos, egyenlő választójog mellett, Vál község polgárságának a katonai javaslatok ellen szóló föliratát. Mind a négy fölirat dolgában Eitner Zsigmond elleninditványai kapcsán névszerinti szavazást kértek, melyek közül kettőt a holnapi ülésre halasztottak, kettőt pedig még a mai ülésen elintézett a Ház. A mai napirendből mindössze egy névszerinti szavazást intéztek el. Az ülés háromnegyed kettőkor zárult. A képviselőház ülése. A tegnapi csipetnyi véderővita után ma megint a szakadatlan névszerint való szavazás egyhangúsága töltötte ki a Ház ülését. Berzeviczy Albert elnökölt az ülésen s bemutatta Várady Zsig mondnak és társainak az október elseji kismarjai Bocskay-szoborleleplezés 'dolgában hozzá érkezett beadványát. Javaslatára a Ezer nemzetiségi a szegedi egyetemért. — A Délvidék népe a kormányhoz. — (Saját tudósítónktól.) Az a hatalmas akció, amelyet a Délvidék és az Alföld népe indított a szegedi egyetem érdekében a legutóbbi deputációval nem ért még véget. Szeged és az országnak az a hatalmas része, amelynek érdekében fekszik, hogy a harmadik tudományos egyetemet itt, az ország második városában állítsák föl, folytatni fogja az akciót mindaddig, amig az teljes sikerre nem vezet. Minden egyéb hireszteléssel szemben a leghatározottabban jelentette ki a nagy küldöttség előtt az arra leghivatottabb tényező: Zichy János gróf Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere, hogy a kormány még nem döntött a harmadik egyetem helyét illetőleg. Teljesen megbízható helyről /való azután az az információnk is, hogy a szegedi egyetem ügye nagyon jól áll. A kormány tagjai nem tettek, amiként hogy nem is tehettek most még ígéretet, annyi azonban bizonyos, hogy Lázár György dr polgármester ragyogó beszéde, amely minden jogos érvünket magában foglalta, nem maradt eredmény nélkül. Szeged évszázados jogait respektálni fogják és ha a kérdés döntésre kerül, bizonyosan számításba jön a jogainkon kivül az a nagy anyagi áldozat is, amelyet az egyetemért Szeged hozni kész. A közel jövőben egy másik hatalmas küldöttség jelenik meg a kormány előtt a szegedi egyetem érdekében. A temesvári Siídimgarische Baucrnverein szervezi a küldöttséget, amelyben ezer nemzetiségi polgár vesz részt. A Délvidék svábjai, szerbjei és románjai mennek el a kormányhoz, amelyet arra kérnek: állítsa föl Szegeden az egyetemet, mert ők hazafias érzésükből kifolyólag jó magyar embereket akarnak nevelni a fiaikból és azt akarják, hogy azok a legmagyarabb vársban, Szegeden járhassanak egyetemre. A „Südungarische Bauernferein" már a szerdai" küldöttségben is képviseltette magát és ennek az egyesületnek a vezetősége régebb idő óta nagy akciót fejt ki a szegedi egyetem érdekében. A tervbevett küldöttség eszméje is az egyesület vezetőségétől ered, amely azzal akarja demonstrálni azt, liogy nemzetiségi szempontból mennyire fontos, hogy a harmadik egyetemet Szegeden állítsák föl. Az ezer nemzetiségi polgárember szava biztosan nem marad eredmény nélkül, aminthogy a szegedi egyetem érdekében megindított országos akciónak is csak siker lehet a vége. A legutóbbi küldöttségben az ország hautvolée-ja jelent meg, abban, a magyar közélet kimagasló szereplői demonstráltak a szegedi egyetem érdekében, a tervbe vett küldöttségben pedig a Délvidék népe megy el a kormányhoz, hogy azt megkérje: a hazafiság szempontjából is. Szegeden állítsák föl az ország harmadik tudományos egyetemét. Semmi esetre sem lehet eredmény nélkül való az ország elitjeinek és a föld népének együttes és jogos kérése. Az a nagy akció amelynek Lázár György dr polgármester áll az élén, végeredményében el fogja hozni Szegedre az egyetemet, bármiként is Szeretnék mások ennek az elenkezőjét. Harc a temetőben. — Cigányok a rendőrök ellen. — (Saját tudósít ónktól.) Néhány nappal ezelőtt történt, hogy Ajtai Sándor nevü kóborcigány furfangos módon becsapott egy szatymazi gazdálkodót. Ajtai Sándor a gazdálkodónak jó pénzért tizszer annyi felismerhetetlen hamis pénzt igért. A szatymazi ember át is adott a cigánynak négyszáz koronát, aki az igért hamis pénz helyett csak hitvány reklámcédulákat adott a hiszékeny embernek. Ajtai Sándor a kicsalt pénzzel nyomtalanul eltűnt. A szegedi rendőrség azonnal megindította a nyomozást, de sikertelenül, hanem a cigány felesége: Rafael Mária kézre került. Az asszony semmit sem tudott az ura furfangos szélhámosságáról és épen ezért a rendőrség Rafael Máriát szabadon bocsátotta. Ajtai ezalatt a környékbeli falvakban bujdosott. Szőregről telefonjelentést is kapott a szegedi rendőrség, hogy Ajtait a szőregi földmivesek már több izben látták. Átkutatták Szőreget és környékét, de a ravasz cigányra nem akadtak rá. Már azt hitték, hogy Ajtai Sándor átszökött a rendőrláncon, mikor a szegedi belvárosi temető körül cirkáló rendőrök újra elfogták Rafael Máriát. — Mit keresel te itt a temetőben? — kérdezték a cigányasszonytól a rendőrök. — Csak kijöttem, — hebegett a cigáuyaszszony. Ez a találkozás uj irányba terelte a nyomozást. A rendőrség megbízott két lovasrendőrt, hogy állandóan kövessék a cigányasszonyt, mert a szökevény cigány minden esetre felkeresi a feleségét. A rendőrség nem is csalatkozott ebben a számításában, Gera József és Bern Károly, lovasrendőrök mindenütt nyomában jártak a cigányasszonynak, aki összecsattangolta a fekete földeket, majd este kilenc óra felé újra a belvárosi temető árka felé tartott. A rendőrök követték az asszonyt. Rafael Mária mikor a temető árkához ért, kezét a szájára tette és élesen belefütyült a temető csöndjébe. A rendőrök ezalatt elbújtak az árok' másik oldalán. A fütty után, néhány perc iinulva megélénkült a csöndes temető-árok. A szélrózsa minden irányából szurtos, füstös cigányok bújtak elő. Egy óra múlva megjelent a keresett Ajtai Sándor is. A közelben rejtőzködő Gera József lovasrendőr ekkor előugrott rejtekéből és elfogta Ajtait. A cigányok első pillanatban nagyon megrémültek, de mikor látták, hogy a rendőr csak egyedül van, rémes ordítással a rendőrre vetették magukat. Sárközi Mátyás, Sárközi Mihály, Rostás József és hat cigányasszony már ütlegelni, fojtogatni kezdték a rendőrt, mikorra odaérkezett a másik lovasrendőr, Bera Károly is. Mindketten revolvert rántottak és azt a cigányokra szegezték. — Jaj, inkább a föld nyeljen el bennünket, csak ólmot ne eresszenek a gyomrunkba, — sikoltoztak a megrémült cigányok. Igy azután sikerült a lovasrendőröknek az egész karavánt a városházára kisérni, ahol most csalás, illetve hatóság ellen való erőszak miatt megindult ellenük az eljárás. Ezeket a cigányokat a belügyminiszteri rendelet alapján kénytelen a hatóság Szeged területén megtűrni, mert Szegeden születtek. A rendőrség azonban figyelemmel kiséri minden lépésüket. Ma délután hallgatták ki a cigánykaraván tagjait. Első volt Ajtai Sándor, akit kihallgattak. A ravasz cigány igy védekezett: — Nem csaltam én. Az a mafla minek adta ide a pénzét, ha nem, adta volna ide, most