Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-20 / 215. szám

DELMAQYARORSZÁQ 1911 szeptember 20 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor. Szeptember 20, szerda Utánam, stinmü. (ElCször.) Páratlan bárlet »/•• „ 21, csütörtök Utánam, sxinmü. Páros bér­let '/,. „ 22, péntek Utánam, szlnmü. Páratlan bérlet »/.• „ 23, szombat Babuska, operett Páros bér­let '/,. „ 24, vasárnap d. n.: Luxemburg grófja operett. „ 24, vasárnap este: Babuska, operett. Pá­ratlan bérlet •/•• „ $5, hétfő Babuska, operett. Páros bér­let •/.­„ 26, kedd Sárga liliom, kisvárosi tör­ténet. Páratlan bérlet '/»• „ 27, szerda Utánam, síinmü. Páros bér­let •/,. 28, csütörtök Haramiák, tragédia. Párat­lan bérlet •/,. „ 29, péntek Ártatlan Zsuzsi, operett. Pá­ros bérlet '/s­„ 30, szombat Ártatlan Zsuzsi, operett. Pá­ros bérlet '/•• Barlanglakók. - Tömörkény a darabjáról ­Saját tudósítónktól.) Tömörkény István egyfelvonásos színdarabot irt Barlanglakók cimmel, melyet a budapesti Nemzeti Szinház még ebben a szinházi évadban fog bemutatni. Munkatársunk felkereste Tömörkény Istvánt, a tanyavilág istenáldotta íróját, az igazi hamisítatlan paraszti embör és néplélek legalaposabb ismerőjét, hogy megkerdezze, mint vélekedik az iró a maga darabjáról, — honnan meritette a tárgyát, milyen intenció­val irta, — bizik-e a sikerében, szóval: hogy megtudakolja mindazokát az apróbb intimi­tásokat, melyek a színdarab szinrekerülése előtt az írót foglalkoztatják, s melyek az iro­dalom iránt érdeklődő közönséget oly na­gyon érdeklik. Tömörkény nemcsak írásaiban népies, de a szónak nemesebb értelmében véve, — a valóságban is olyan paraszti ember módjára: keresetlen, egyszerű, akinek nem fölvett „gú­nyája" az Írásaiban megnyilvánuló becsüle­tes népies modor, aki nem affektálja a népies­kedésí. de valami különös meglátó erővel megérzi a név lelkében szunnyadó érzéseket és ügyes-bajos dolgokat, s azokat sok szere­tettel ugy azonmód hozza "nyilvánosságra, amint azokat maguk a nép gyermekei cselek­szik. Nem beszélteti ő az alakjait, hanem csak engedi azokat beszélni, s ő mint hü kró­nikás a maga valóságában, élethűen tárja azt elénk. A Barlanglakók tárgyát nem valahol messze visszafelé a kőkorszakban kell ke­resni, hanem messze visszafelé a jelen társa­dalmi korszakban. Mert van a Tömörkény darabiában, aminthogy minden kisebb elbe­szélésben, novelláiban valami szociális, va­lami lázitó mellékiz: hogy lássátok: ilyen em­berek is élnek még a mai müveit társadalom­ban. De átadjuk a szót Tömörkény Istvánnak, aki a következőkben vázolta a Barlanglakó­kat: Az egyfelvonásos darabomat igen, elfogad­ta a Nemzeti, legalább azt irta Tóth Imre még augusztusban, hogy elfogadták előadás­ra, — de hogy mikor kerül szinre, pontosan biz én magam sem tudom. Hogy mi a tárgya ? Istenení, hát egy egy­felvonás nem rejthet valami nagy eseményt. Erdős vidéken történik, ott, ahol a régi mó­di erdőt kiirtják, begy gazdaságosabb, jobb erdő mivelés szerint uj erdőt plántáljanak. Ilyen régi, a maga vadságában hagyott erdő egyik faóriásának a tövében, dus lombsátor alatt a földbe vájt odu az a ház, azaz bar­lang, ahol az én kis színdarabom lejátszódik. Csak a födele van ki a földből. Ennek a bar­langnak a lakói az én darabom szereplői. Apa, anya, a nagy fiu, no meg persze egy lány, merthogy az nélkülözhetetlen. A kö­zeli juhászbojtár s még egy pár paraszti em­ber már csak mellékszereplő. A galibát a tör­vény okozza, — mert a legényfiunak van egy törvénytelen kis gyermeke, arait nem mer be­vallani a szüleinek, azok akárhogy erőltetik, csak nem akar nősülni a fiu. No, de aztán csák kiderül a dolog, és házasság lesz a vége. Talán sablonos is a befejezése igy elmond­va, de azért azt hiszem, nem az. A személyek, akiket színpadra viszek, husból-vérből való igazi emberek, és nem bábok, akiket előrán­cigálnak, hogy legyen mire ráhúzni a kigon­dolt eseményeket. Azt kérdeztük ezután Tömörkénytől, liogy miután ez az egyfelvonásos, mint tudjuk, az első színpadi alkotása, nem okozott-e neki nehézségeket a darab megírása? Erre a kér­désre az jogosított fel, liogy Tömörkény, mint elbeszélő, — nagy, aki gazdag magyar­sággal, jóizü humorral mondja el alakjainak viselt dolgait, de nem igen beszélteti őket. — Hát hiszen kérem, — mondta — neliéz is az, mert a paraszti ember nem is igen be­szél. Akkor beszél a magyar paraszt, amikor káromkodik, vagy lia boros. Különben nap­hosszant sem szól egy igét se. Annyit pedig három év alatt sem beszél, amennyit egy háromfelvonásos színdarab szereplői össze­beszélnek. — Fölmegy majd Mester a premiérre Pestre? — Föl kell mennem, már előbb is egy-két nappal, mert hallani akarom, liogy az én embereimet személyesitik-e, liogy ngy olyan mód, vontatottan beszélnek-e, amint én ismerem a magyar parasztot. — És ha si­kere lesz a darabnak, ir-e még több színda­rabot és főleg nagyobliszabásn: egész estét betöltő müvet? — Ha sikerül, hát majd jön a többi is. — Gondolja Mester, hogy szinre kerül a darab a szegedi szinházban is? — Azt hiszem, bogy elő fogják adni, lia sikere lesz Pesten. Majd meglátjuk. Ennyit mondott Tömörkény István a maga darabjáról s most már mi is érdeklő­déssel nézünk a darab elé, — sok-sok re­ménységgel. Majd meglátjuk. * A vásárhelyi színkör Szendreyé. Hódmezővásárhelyről jelentik: A sziniigvi bi­zottság a minap pályázat mellőzésével a jövő évre Szendrey Mihálynak adta ki a szín­kört. A városi tanács ma hozzájárult ehez a határozathoz. * Kertész Mihály Reinhardthoz szerződik. Kertész Mihály még nem is olyan régen a szegedi szinház tagja volt. Szegeden csakha­mar megszerették a tehetséges, ambícióval teljes ifjú színészt, a közönség kedvence lett. Majd Szegedről Budapestre, a Magyar Szín­házba. szerződtették Kertész Miháyt. Itt si­kerről szó sem lehetett, mert a szinház di­rekciója állandóan mellőzte Kertész Mi­hályt. A mellőzésnek természetesen az lett áz eredménye, hogy a fiatal szinész Buda­pesten elkedvetlenedett, nem játszott. Csak várt. És ,ugy látszik, a tehetség mégis csak utat tör, mert Kertészt a napokban olyan kitüntetés érte, melylyel magyar szinész alig dicsekedhetik. Budapesten napok óta foly­tak Ödipusz király próbái Reinhardt Miksa vezetésével, Kertész Mihály is játszik a ha­talmas tragédiában. Egyik próba alkalmá­val történt, hogy Reinhardt, mikor meglátta Kertészt játszani, felsietett a színpadra és hangosan gratulált a tehetséges színésznek. Megkérdezte tőle tud-e németül, mennyi a fizetése és hogy ki menue-e Berlinbe? Ezt kérdezte Reinhardt, ez pedig nem jelent mást, minthogy Kertész Mihályt fölfedezték és-Yiszik "ki — á jól megérdemelt művész­karrier felé. * Zangwill-darab a Nemzeti Színházban' A Nemzeti Szinházban szerdán este mutatják be Zangwill Izrael angol iró Marjory néni cimü három fölvonásos színmüvét. Zang­will neve már magában-véve bizonyíték arra, hogy a darab érdekessége és irodalmi értéke iránt ne legyen kétség. Zangwill nevét — sajnos — még alig ismerik Magyarországon, pedig már is k klasszikus irók között foglal helyet. A Mary-Ann cimü színmüvét évek­kel ezelőtt nálunk is előadták, amely osztat­lan sikert aratott. Érthetetlenül azóta sem­mi uj munkát nem adtak Magyarországon. Most aztán bemutatták a Marjory néni cimü színmüvét, amely jól megérdemelt sikert ara­tott. Marjory néni, az ápolónő, nem is néni és nem is túlságosan ápolónő. Inkább egy gyönyörű szép fiatal hercegnő, aki inkognitó segédkezik egy kórházban, szenvedő ember­társainak ápolásánál. Ezen fordul meg Zang­will darabja, amelyet kitűnő előadásban mu­tat be a Nemzeti Szinház Csathó Kálmán dr. rendezésével. A főszerepeket D. Ligeti Juliska és Odry Árpád játszák. A darab sikere után valószínű, liogy Zangwill bevo­nul az összes magyar vidéki színpadokra. *Fodor Ella. A napokban már megemlékez­tünk Fodor Ella fővárosi debütjéről, amely a kritika osztatlan tetszésével találkozott. A fővárosi közönség nagy ovációban részesí­tette Fodor Ellát azért a páratlan műélveze­tért, amelyet szereplésével nyújtott. A mű­vésznő nagy sikerével már a vidéki sajtó is foglalkozik. Az Arad és Vidéke a következő meleg sorokban méltatja Fodor Ella budapesti szereplését: „Fodor Élla a lehetetlenül nehéz szerepében olyan elsőrangú szinészi munkát végzett, melyre biztos sikerrel kecsegtető pá­lyáján mindig nagy büszkeséggel tekinthet visssza." * Rózsa és a berlini ndivari opera. Rózsa Lajost, a magyar királyi Operaház kiváló baritonistáját, csalogatja a külföld. A Ber­liner Hofoper megbízottja, Hardek, levelet irt a művésznek, amelyben a sziíiház meg­bízásából igen előnyös ajánlatot tett neki. Az ajánlat szerint az udvari opera szeretne Rózsát hős bariton szerepekre leszerződ­tetni olyan anyagi viszonyok között, ami­lyenre itthon sohasem számíthatna. Hardek ismeri Rózsa talentumát. Még a nyáron itt járt és akkor fölfedezte azokat az értékeket, amiket Rózsa hangja és zenei képzettsége képvisel. A berliniek próbálkozása azonban füstbe ment. Rózsa a levélre válaszolt és ab­ban kijelentette, bogy őt a budapesti Opera­házhoz hatéves szerződés köti, amit meg­szegni nem akar. nagykávéház. Naponta mozgófénykép újdonságok felvételei kerülnek bemutatásra. MŰSOR: Maylandi repülögépverseny A kocavadász Híradás hullámokon keresztül Makszi mint mozi gépész Park-süppedés Pali két tüz között Megjelenés az ablakban ilSDidniiii kávétÉi italok. Naponta P.flCZ MiSRS zenekara hangversenyez. Szives pártfogást kér Palkov 1 Andor, kávés a berlini fogtechnikán S^Ifii^&fly SAIW és fogklinikán képesítve Fogmüterme Kossuth L.-sugárut 4 Készít mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokok­nak részletfizetésre is. Bármiféle javítás 6 óra alatt elkészS

Next

/
Thumbnails
Contents