Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-17 / 213. szám

1911 szeptember 17 ^LMAGYARORSZÁG 17 Társadalmi képek. * Mikor Napoleon megalkotta polgári törvénykönyvét, melynek számos tétele a többi európai törvényhozásba is átment, az a felfogás uralkodott, hogy a társadalomnak nem áll érdekében, hogy a törvénytelen gyermek tulajdonképeni apjától elismertessék. De ez az igazságtalan elv fenn nem tarthatta magát állandóan, mert a felébredő lelkiismeret mind hangosabban rámutatott e doktrina hamis és önző felfogására. A társadalom kötelessége, hogy megvédelmezze a szerencsétlenségbe esett nőt és pártfogó oltalmába vegye az ártatlan gyermeket. Az uj század majdnem minden civilizált államban a lelkiismeret igazságától és a kötelességteljesítés érzésétől áthatva, erős kézzel rávéste a társadalmi épület ajtófájára azt az elévülhetetlen igazságot: „Aki gyermeket hoz a világra, azt etetni és ápolni is tartozik." Az a társadalom, mely az apasági keresetnek tért nem enged, vagy az a biróság, mely az apasági keresettel enyhén bánik, bátorítja a férfiak léha és lelkiismeretlen magaviseletét a nőkkel szemben, elősegiti a nők prostituáíását és a gyermekölés eléggé nem kárhozható bűnét. Ellenkezőleg, minél jobban halad korunk felvilágosodottsága, annál inkább tör magának utat az a felfogás, hogy a törvénytelen gyermeknek joga van az apja elismerésére és hogy a társadalomnak szüksége van a törvénytelen gyermek életére, boldogulására és közreműködésére. Ha tekintetbe vesszük a törvénytelen gyermekek számát, tisztába leszünk mindjárt a kérdés nagy fontosságával. Minden államban a törvénytelen gyermekek születése az összes születések ihusz és harminchárom százaléka közt váltakozik. A nagy városokban a törvénytelen gyermekek száma nagyobb, kisebb központokban, különösen ott, ahol a nép szigorú vallásos fegyelem közt nevelkedett, a törvénytelen gyermekek száma kisebb. Párisban például egy évben tizenötezer törvénytelen gyermek jön a világra, ami az összes születések egyharmadát teszi. Ez annyit jelent, hogy évenként sok ezer élő lény Iát napvilágot, kik közül a legtöbb kellő gondozás hiányában már élete első heteiben elpusztul, mások pedig nyomorúságban, név és vagyon nélkül, mint a társadadalom páriái, tengetik életüket, mig apjuk vagyonban, zsíros hivatalban, kényelemben néha fényűzésben gondtalanul ignorálja lelkiismeretlensége termékét. Francia- és Oroszország ma az egyedüli államok Európában, hol a férfiak csábitói privilégiuma még fennáll. A francia szenáus, mely a férfiaknak ezt az elavult szabadalmát meg akarta szüntetni, nem teszi ezt kellő óvatosság és biztositék nélkül. Nem akarja a családi élet nyugalmát jogosulatlan egyéni önzésnek, vagy zsaroló zaklatásnak kitenni és azért az apasági kereset megindításának egyik feltételéül megkivánja, hogy egy elsőfokú biróság előzetesen megvizsgálja a panaszló anya körülményeit abból a szempontból, vájjon az apasági kereset jogosult-e és a panasznak van-e alapja? A kereset benyújtásának határideje elévül egy év múlva a gyermek születése után, de ha az anya az apasági keresetet meg nem indidotta, a gyermeknek, mihelyst nagykorúságát elérte, szintén meglesz az a joga, hogy egy éven belül per utján kényszerithesse apját az apai kötelességek teljesítésére. Az apasági kereset megindításának megakadályozása a társadalmi férfi önzéséből ered. Ma már mindenütt ugy tekintik, hogy a legnagyobb igazságtalanság a nő, a gyermek és a társadalom ellen. Az uj kor haladó szelleme a legtöbb államban megváltoztatta a nő helyzetét. Sakkban tartja a férfiak önzését és nem engedi, hogy a nő alsóbbrendű lénynek tekintessék. Joggal követeli, hogy a nő ne legyen kénytelen a kettőtől elkövetett ballépés következményeit egyedül viselni. Az észjog és a természeti törvény is megkivánja, hogy a párok egyesült erővel tartoznak ápolni, etetni és felnevelni kicsinyeiket. Az állatok kifogástalanul teljesitik ebbeli kötelességeiket és csak az ember volna az, ki a gyengébb nem rovására ez alól felmentést keresne? A törvény nem nyújthat segítséget ily méltatlan tett elkövetésére. 71 Campagna éneáe. Izzadva ballag Héliosz az égen s a szomorú Campagna napban ég: tikkadt tücsökdal zeng a bús vidéken s tikkadt lelkemben zeng a bús vidék. Dalolva hordja sárga koszorúját kalászból, mint bús asszony, tétován, kinn tikkadt napfény jegyzi mélabuját s bús olajág, hogy arca halovány. • • * •sRfe, És énekel: „Hajdan valék nagyasszony, világ úrnője gazdag és pazar, ki arra született, hogy kegyet osszon, ha kéri koldus, esküvő vazall. ..Régi matróna, régen tisztelendő, királyok anyja ,magam is király, kinek feje az egekig kelendő, lába nagy földeken tapodva jár. „Ma szertehullott régi gyöngysoromból nincs már csak iveit barna romsorok, kiráncigáltak régi nagy koro>mból s ruhám megtépték gyáva kis korok. „De még sok bölcs less trónomig jövendő hódolni nékem holtig hü vazall s régi matróna, régen tisztelendő, fogadom őt én, gazdag és pazar. „A multban-örököt tisztelni küldi az unt jelen és vonzza őt a rom s méla testemről nem-csalódva gyűjti az emlékek virágát dombomon". Babits Mihály. m* Tormát keresni. . . Formát keresni minden gondolatnak És elvérezni egy fonák igén, A parfümét érezni a szavaknak És tudni: minden szó gonosz szirén. Ssk Mely holt szépségek barlangjába csábit S az élettől, amoln Pár, eltakar S megunni a szép formák orgiáit S érezni: meddőn vergődtünk tavaly! És hogy az élet derűs, tág mezőin Csak hervadások illata fogad S hogy élni, élni nekünk már merő kín S siratni szép, megölt halottakat, Kik bennünk szunnyadoznak már örökre, Bns és beteg szavaktól elgyötörve ... Juhász Gyula, Széfoész az Tlfföfőön. Szólok a szélnek, igy imádkozom: » .-ti „Suhogj e puszta városon S lelankadt kertembe osonj. Kegyetlen kökevély közönynyel Bánatlugasomat söpörd el. Sivító rémség, sívó légfolyam Mint szenvedélyem, légy olyan. Szelid szellővé, szél, ne langyúlj, Pehely legyek neked, de nem súly. Ugy-ugy. Csak zugj és süvöltve zenélj Te viccelő vész, te égi szeszély. E kegyetlen, rossz város nagy homokján Én nem élek meg, mint a többi sok lány. Elvágyom innen, sziik ez a határ.,, Szárnyadra végy, te szörnyű szélmadár. S amelynek alján él a kedvesem A drága hegyre ejts le csendesen." Igy szólok én a széhiek, — igy legyen. Lányi Sarolta.