Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-17 / 213. szám

4 DELMAGYARORSZAG 1911 szeptember 17 A nyári szerelmek áldozata. — Weisz Henriket letartóztatták. — (Saját tudósítónktól.) A vig élet, a kabarészerelmek és a velejáró kellékek: bor, pezsgő áldozata lett a bün útjára tért szegedi aranyifjú, Weisz Henrik magánhivatalnok. Tisztességes, jómódú szülők gyermeke és mindössze husz esztendős. A fiatal ember szeretett szépen öltözködni, jó társaságokba járni, mulatni, szóval előkelően és vigan élni. Állandó vendége volt a nyáron a Vigszinpad kabarénak és a László-ié\e kávéháznak. Ez magában véve is sokat megmagyaráz. A szegény gyakornoki fizetésből nem tellett a zajos mulatozásokra, hát más módon szerzett magának. Az előzmények. A sikkasztó fiu édesapjának a Rómaiköruton van jóforgalmu füszerüzlete. A fiu már korán tanújelét adta, hogy nem riad vissza attól sem, hogy a könnyelmű élethez szükséges anyagiakat bűnös uton szerezze meg. Gyakran megdézsmálta édesatyja üzleti pénztárát. A fiu könnyelmű hajlamai nagyon sok családi jelenetnek volt az okozója. Az édesapa gyakran megfenyítette a fiát, de mind nem használt. Végre is az apa azt tette, hogy nagykorúsította a fiát, kiadta az örökségét és ezzel levette róla a kezét. Csak ez kellett Weisz Henriknek. Most már aztán szabadabban, minden tartózkodás nélkül vetette magát az éjjeli élet árjába. Minden éjjel látható volt egyik vagy másik kabaréban, vagy zenés éjjeli tivornya helyen. Soha sem volt egyedül, mindig volt társasága. A könnyű erkölcsű hölgyek szerették a gáláns, jó fiút, aki nem volt smucig, hanem fizetett s nem törődött azzal, hogy mibe kerül. Ilyen életmód mellett aztán nem csoda, ha az örökségnek rövidesen csak kellemetlen, katzenjammer izü emléke maradt. Nincs megállás a züllés utján. Aki rálépett a bün lejtőjére, az nem tud megállani többé, az csúszik tovább irgalmatlanul lefelé. Weisz Henrik sem tudott megállani, s mert az örökség elfogyott, a fiatal gyerekembernek járó fizetéséből nem tellett, meglopta a főnökét, csakhogy ne kelljen nélkülöznie a pezsgőt és a kabarészerelmeket. Sikkasztás. Weisz Henrik Schweiger Miksa szénkereskedőnél volt alkalmazásban, mint irodai gyakornok. Mindössze néhány hónap óta volt csak ott, de ez alatt a rövid idő alatt is módját tudta ejteni, hogy a főnökét meglopja. Eddig 850 korona hiányt állapított meg a károsult kereskedő, de nem lehetetlen, hogy a további nyomozás során még ujabb visszaélésekre is rájönnek. Weisz Henrik a sikkasztásokat ugy követte el, hogy kilopta főnöke fiókjából azokat a szállítási elismer vényeket, melyekkel a vevők igazolták a szállított szén átvételét. Kiválogatta ezek közül azokat, melyekről tudta, hogy jó fizetők és akikhez azért nem is küldenek számlával. Ezeket összegyűjtötte, számlát irt róla és elment beinkaszszálni. A fölvett pénzekkel aztán nem számolt el. őszesen mintegy 450 koronát tulajdonított el ilvenmódon. Ezek a sikkasztásai mind ujabb keletűek. Legelső lopását, melyről tudnak, julius végén követte el. A posta kézbesített a Schweiger-cég részére egy 400 koronás pénzküldeményt. Ezt Weisz Henrik vette át, de nem számolt el vele, hanem megtartotta magának. Ezt a manipulációt vették észre először. Emiatt azután Schweiger Miksa szénkereskedő először Weisz Henrik édesapjához fordult, aki azonban nem akart tudni a fiáról és nem volt hajlandó a fia által elsikkasztott összeget megtéríteni. A károsult szénkereskedő akkor a törvényszéken tett bűnvádi följelentést Weisz Henrik ellen sikkasztás címén. Időközben aztán rájöttek Weisz egyéb lopásaira, melyekkel összesen mintegy 850 korona az okozott kár. Schweiger visszavonta a törvényszéken beadott panaszát és följelentést tett a rendőrségen. A letartóztatás. A rendőrségen Szakáll József dr rendőrkapitány vette föl a jelentést és azonnal intézkedett az elzüllött fiatalember letartóztatása iránt. Szakáll rendőrkapitány Posztós detektívet küldte ki Weisz Henrik elfogatására, akit szüleinek Római-köruti lakásán meg is találtak. A fiatalember el lehetett készülve a letartóztatásra, mert nyugodtan fogadta Posztós detektiv letartóztató rendeletét. Weisz Henriket beszállították a rendőrség fogházába, ahol Szakáll kapitány ki is hallgatta. Weisz Henrik egy -szóval sem tagadta bűnösségét, és Szakáll kapitány kérdésére, hogy miért követte el a lopásokat, kijelentette, hogy: kellett a kabaréra. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZE Színházi műsor. Szeptember 17, vasárnap d. u : A testőr, vígjáték. „ 17, vasárnap este: Babuska, operett. (Másodszor.) „ 18, hétfő Cigányszerelem, operett. „ 19, kedd Aranyember, szinmii. „ 20, szerda Utánam, szinmii. (Először.) Páratlan bérlet '/a„ • 21, csütörtök Utánam, szinmü. Páros bérlet »/»• „ 22, péntek Utánam, szinmii. Páratlan bérlet »/ ,, 23, szombat Babuska, operett. Páros bérlet y„ „ 24, vasárnap d. u.: Luxemburg grófja, operett. „ 24, vasárnap este: Babuska, operett. Páratlan bérlet */»• „ 25, hétfő Babuska, operett. Páros bérlet «/»• „ 26, kedd Sárga liliom, kisvárosi történet. Páratlan bérlet '/«• „ 27, szerda Utánam, szinmü. Páros bérlet V.„ 28, csütörtök Haramiák, tragédia. Páratlan bérlet "/,. „ 29, péntek Ártatlan Zsuzsi, operett. Páros bérlet '/s. „ 30, szombat Ártatlan Zsuzsi,operett. Páros bérlet */*• * A rokokó-korszak színészete. (Saját tudósítónktól.) A rokokó százada: komédiás korszaka volt a történelemnek. Sem azelőtt, sem azután nem játszotta a „hangadó" társaság a komédiát oly szenvedóiylyel és virtuozitással, mint akkor. Álarcos bálákból álarcos bálakba támolyogtak az emberek. Diszes, kecsesen vágott kabátban, finom szövésű escarpinben táncoltak Olympus istenei a földön s űztek tréfákat a maskarádékon. Jupiter és Junó személyesitűi mímelték a legfőbb isteneket. Kertek zizegő bokrai között Vénuszok surrantak át, kecses pásztorok és pásztornők suttogtak, bókoltak egymásnak és csókolóztak. Élet és játék összefolyt. Még a természet tájait is kulisszának használta a rokoko népe. Fákat, bokrokat, virágágyakat átstilizáltak, hátteret komponáltak, márványpadokat ide-oda helyeztek, szobrokat állítottak föl, amoretteket rejtettek el egy-egy bozótba, hogy onnan integessenek ki incselkedve, az élet rendezte be a maga szabad színpadját! Ebben a teátrális korban, amelyben királyok és metresszek, abbék és hadvezérek bájosimpozáns pózok között éltek, hivatásos színészet ós dilettantizmus egészen egybeolvadt. Ami a későbbi korok embere előtt érthetetlen volt, bogy polgárok kendőzték magukat, lárvát vettek föl s piperkőcök módjára éltek, ebben a korban legtermészetesebb dolog. Ezek az emberek, a maguk boldog vidámságában, abban a nagy komédiában, amely életüket körülvette, el tudták játszani azokat a kis komédiákat is, amelyeket költők és zenészek eszeltek ki. A mimomania lett úrrá a szokások fölött. Maga Maria Autoinette eljátszotta Susannet Beaumarchais Fü/aro-jában. Műkedvelő színházak egymásután keletkeztek. Komédiás vér folyt az emberek ereiben. Az életörömöket fenékig élvezők ós az éhesek társadalma között vergődött e kor hivatásos színésze, a Watteau-korssak minden tragikus problémája ebben az ellentótben bukkant föl. Soha komédiás, színész sorsa nem volt anynyira tragikomikus, mint e korban. Már Moliére is érezte, bogy milyen clowonja ö a feudális, előkelő világnak. Watteau festő, a mellbeteg bohém, aki az előkelő társasággal együtt rohant az élvezetek konyháiba, azért nevezhetők klasszikusnak, mert osztozkodott a jognólküliek ós kiközösítettek sorsában is. Félig meg nem értve, nyugtalan mövószvórét.öl hajszolva, vidáman ós szeszélyes kedve rohan az árral. Vidám a fantáziája, az élete, de jajokkal és panaszszal telt az a világ, amelyben született. Ha csodálatos bájjal telt szcenériáit, illedelmes eleganciát, előkelő levegőt költ bele rámáiba, akkor a szilaj kedvű Harlekin áll előttünk, aki agyonkacagja magát a színpadon, hogy a közönség is kacagjon, de e ráma mögött búskomoran mered maga elé, éhezvo és dideregve, Shakespeare bolondja — Watteau. Rokonnak érzi magát a kóklerokkal és színészekkel, lelkileg egy velük s ez az ő rámamögötti arca: az akkori színészet mártirarca! Watteau lelkének a színészet megértése, a színészek nyomora iránt érzett szánalma adta meg azt az iróniát, amely a francia rokokomüvészet édes és hazugsággal telt levegőjében az egyetlen igaz hangot jelentette. Nem abban a művészetében kell őt keresnünk, amikor megrendelője szájaize szerint egyegy színpadi előadást megfestett, amikor pate tikusan festette a hőst, heroikusnak a pózoló hősnőt, hanem, amikor a saját utján haladt távol az élet örömeitől. Akkor egyszerre a szomorú Harlekin áll előttünk, fehér kosztümjében; sötét, bágyadt szemekkel. A bajazzo-kosztüm szomorú komédiásai Ennek az egész nyegle, hazug kornak legigazabb hagyatéka Watteau komédiásokat ábrázoló képei. A színészettel ós a színészekkel érzett szolidaritásának köszönhetjük ezeket a képeket. » Riport a vonat kisiklásáról. Operettet mutattak be ma este a színházban, a cime Babuska. Szövegírója két ismert szindarabgyáros, ötletes fordítója a kitűnő Gábor Andor és zeneirója Fali Leó. A darab vignettáján két méteres számokkal van vörös alapon fekete nyomással: 1911. Tehát: zaj, sikerre vadászás. Az operett meséje csak vékony fonálként húzódik a liárom fölvonáson át, mellette tömérdek rikitó, orditó nüansz: birkozási és sulyemelési duett, zeneimitátori kvartett, öreg, betyár ruék, mafla fiatalok, merész félvilágiak és bamba házinyulak. A zenéhen kis adagot kapunk Fali Leó értékeiből, néha-néha dallamos, a hangszerelés olykor mesteri, olykor mesterkélt. Az első fölvonásban — ezt a lealacsonyító maskarát a következő előadásokon remélhetőleg elhagyják: — valószínűleg az igazgató kis fiától kölcsönkért vonatot cibálnak végig a színpadon. A vonat kisiklott, ha méltóságos és komoly művészi mértékkel akarunk mérni, ez a kisiklás szimbóluma mindennek, ami ma este a színpadon történt. Jól mulattunk, jól, dekát mi lesz, könyörgöm, a művészettel? Az értékes operettszöveggel, az értékes zenével, az értékes szinészi loladatokkal, az értékes szinészszel. Minden kisiklott és igy megszületik a riport a vonat és egyebek kisiklásáról. Te-