Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-17 / 213. szám

2 1 >ELM Aö V ARORSZÁG 1911 szeptember 17 nyu előnyöket, amelyeket ide telepü1 vállalatoknak a város nyújtani képes. — Az idefordulókat pedig ne utasítsák bürokratikus Írásbeli érintkezésre, hanem vegye kezébe az erre hivatott kereskedelmi érzékkel megáldott és erre a célra alakított hivrtal az egész szervezés ügyét. Az eredmény több évi munka rendjén nem maradhat el. A külföldi vállalkozás pedig felkölti az itt szunynyadó vállalkozó erőket. Aki látja, hogy a magyar városok milyen fejlődnsben vannak, az tudja, hogy mindez nem utópia, elérhető, megtestesíthető igazságok. Szegednek nincs környéke, meg kell tehát azt teremteni, nincs koncentrált lakossága, vonatokkal kell tehát a népet behozni és aki a fejlődés zsilipjeit megnyitja és e várost a letárgiájából kiemeli, arról el lehet mondani, hogy városa és népe javára alkotott. Hulíó falevél . . . (Saját tudósítónktól.) Az elkopott, rövid életű éjszakai nóta mondja: s a szép nyárnak már vége ... Vége, s vele vége van sok egyének. A nvári léhaságnak, a bágyadt lelkiismeret és a henye munkaerő szórakozásainak. És végét érezi a nyári obstrukció. Az ősz pezsdűlése, forgalma, minden részen elevenedő munkája is sietteti a parlamenti tétlenség pusztulását. A halott évadban talán föl se tűnne eléggé, s kellően meg nem botránkoztatta ez embereket a képviselőház gverekesdije. A Dunaharasztiból való iskolások, akiket tüntető küldöttségként a parlament folyosóira vezettek, joggal nézhették le a képviselők egy részét. Mert annál, amit az obstruktorok végeznek, fontosabb tartalmasabb és intelligensebb az ő iskolai tennivalójuk. A munka újjászületése, növekvése léptennyomon érzi a megkötözött parlament kárát s előre fél a következményeitől, amelyeket reá az obstrukció folytatása háríthat, A kedvező véletleneket, a jó termést és a gyümölcsöző közgazdasági alakulásokat nem fogja-e értéktelenné tenni, vagy legalább is értékében leszállítani az esetleg beállható poAz élet szürkeségéből. Irta Kóbor Tamás. A minap ismét megtettem szokott zarándokutamat hazámba, a szegénységbe. A hol a természetrajz uralkodik az embereken, adott életföltételek mellett valamennyien egyformán viselkednek, ideál: a holnapi kenyér, tragédia: a házbérnegyed. A Tisza Kálmán-térre vitt az utam, ott tanultam latinul és onnan villog felém még most is egy finom fehér nvakrész. kék pántlika mögül, s egy föléje kunkorodó szőke hajtincs. A nevét máinem tudom a takaros kislánynak, aki szép is volt, de szokatlan tisztaságával és finnyásságával inkább kötött le, mint a szépségével. Ebből finom uridáma lesz, gondoltam akkor, és sóhajtottam: ha belőlem is finom úriember válhatnék! A szürke egyemeletes ház még megvan. Keresem a keresztvasat, melybe a félkaput akasztották, s amelyen tornásztam. Még meg van a tízéves gyerek is, aki most tornászik rajta. Hát a ház bölcse vájjon hova lett ? Drucker Manó, a foltozó-szabó, akinél első télikabátomat rendeltem ? Harminc éve, hogy az okkupáció nagy jelentőségét magyarázta, mondván: meglássátok, ebből még világháború lesz. A mohamedánok rajtunk keresztül kerülnek ismét Európába, s harminc év alatt mohamedanizálni fogják Magvarorszálitikai bizonytalanság. S mindez, mintha láthatatlan gyűrűként szorítaná az obstrukciót, hogy azt lefegyverezze és. megnémítsa. Beszédes jelek vannak már egyébként arról, hogy az obstrukció végét járja. Egy bécsi újság előtt Apponyi Albert gróf, az obstrukcióhoz csatlakozott Kossuth-párt egyik vezére mélabúval ismeri be. hogy a törvényhatóságok nincsenek az obstrukció mellett és hogy a törvényhatóságok határozatait lekicsinyelni, semmibe venni nem lehet. Ezt a férfias beimerést már csak a konzekvencia levonásának kel! követnie; az olyan obstrukcióhoz. amely a közvélemény helyeslésére a legkisebb mérvben se támaszkodhatik, nem szabad segítséget nyújtani. Az obstrukció haiálvivódását jelenti az a ..kibontakozási terv", amely ma egy újság hasábjain megjelent, s amely inkább viseli a „tisztességes visszavonulás" színét. Az van ebben, hogy: az ellenzék átboc$áthatja a véderő javaslatot, hiszen utána a választóreform következik, s ha nem következnék a választóreform, az uionc-megajánlást csak meg lehet obstruálni! Ez igaz. s ha ez megoldást jelent, a Justh-párt a homlokát ütheti, hogv ez nem jutott már a tavasszal az eszébe. Obstruálni azután is lehet, s igy nem föltétlenül muszáj most. amikor a nemzet többségében nem tudnak semmi szimpátiát ebez karmi. S ha csak most jöttek annak tudatára, hogy amennyivel a véderőiavas'atot eltolják, ugvánannviva! későbbre marad, a politikai jogok kiterjesztése, akkor vagy nagyon lassan iár a logikájuk, vagy pedig a nyári hőben elzsibbadt. A nyárnak vége ... Hűsek a Margitszivit fái. alattuk már nem esik édesen a politikai ölelkezés és a hazát megmentők vitarendezők ünneplése. Az „obstrukcíós fehér kabát" is idejét multa, a szekrény fenekére kívánkozik. Az ellentét, amely a szorgalmas élet és az elfajzott parlamenti élet között mutatkozik, nem marad hatás nélkül azokra, akik az elfajulásnak okozói. Egvre jobban elszigetelődik az obstrukciósok csoportja. A törvényhatóságokban nem kantak szövetségest, s most Anrronyi Albert vallomásával elválik tőlük előbb gondolatban, s később bizonyára a cselekedetek valóságában a Kossuth-párt is. Ilyenkor a fordulatok gyorsan követik egymást. Mesterséges beavatkozások nélkül, ousztán az ország hangulatának nyomása alatt le kel! törnie az obstrukciónak, ba még olyan örök got, mert ott nagyon szeretik a többnejiiséget. Drucker Manó mindent tudott és mindent jobban értett a többinél. Ha foltozó-szabó nem lett volna, miniszter is lehetett volna belőle. Megdöbbenek. A kis táblája még mindig iít koplal a kaputól balra. Hát még él ? Még öltögeti a tüt ? Harminc év múlva ugyanazon a helyen ? Mi minden nem történt azóta velem, s ez az ember ezalatt ugyanazon a helyen ül és rak foltot foltra. Micsoda szürkeség ! Benyitok hozzá. No lám, a régi faszén-füst a sötét konyhában. Kopogok az ajtón. — Szabad! Egy ici-pici, vékonyka gyerekalak, fehér körszakállal emelkedik föl a kis asztal mellől. Lopva körülnézek. A két puhafa-ágy szinte megvan, épp oly roskatagok, mint akkor. S egy rettentően kövér kopasz asszony áll a másik ablak mellett és vasal. A régi szekrény is itt van, s a tetején a régi kis petróleumlámpa áll, mellette, rongybacsavarva, a kenyérkészlet. S a földön kuporog egy tízéves fiúcska, rongyos könyv fölé hajolva. Megijedek. Hát még cn nem kerültem innen el ? — Nem ismer, ugy-e, Drucker bácsi ? —• mondom és kezet nyújtok neki. Rám bámul tétován, vén, apró szemei keresgélnek hol az arcomban, hol az emlékezetében. Nem talált életre valónak hitte is a névszerinti szavazások csodaszerét. S a nvári politikusokügy tetszenek, mint a nyári primadonnák és a nyan művészek: a rövid ideig tartó dicsőség emiekeivel együtt elvonulnak, hogy helyüket az igazi életnek, a valódi parlamenti munkának átadják. Az ország és az obstrukció. A?, obstrukció ellen máig a következő megyei és városi tör vényhatóságok foglaltak állást: Versbe város esyhsngu'ag Szebcnmegve - » Kiskö k ü! lőmegve • „ Debrecen város n 5 Ziüyommegyo' Ugocsamegve » Beszterce vármegye Udvarhely megy e n Temesmegye nj „ 10 Újvidék város n Selmecbánya Somogy meg ve Trencsénmegye Arvamegye 15 Liptömegye Brassémegye valamennyi — 4 ellen Tolna vármegye Esztergommegye Bácsbodrogmegye 20 Nyitra vármegye Szepes vármegye Temesvár város Baja város Nagyvárad város 25 Arad város Pozsony varos Csongrádmegye Szol nokdoboka megye Szeged város 30 Torontáimegye Máramarosmegye Barsmegye Háromszékmegye Marosvásárhely város 35 Aradmegye Veszprémmegye Borsodmegye Szatmármegye Szabadka város 40 Sopron megye Zombor város rám, a finom úrra. Kénytelen voltam neki segíteni. — A Misi gyerek! Erre nem emlékezett mindjárt. De az aszszony hangos sikoltással elémbe ugrik, a vállamra teszi mind a két kezét. — A Misi! Persze, hogy a Misi! Hát nem tudod ? Hányszor ült itt és tanult a fiúval. Jaj, jaj, ilyen ur lett belőle! Most már Drucker ur is emlékezik. S nagyon jól emlékezik. És szépnek találja, hogy fölkerestem. Pedig a nagy urak szégyelni szokták a szegény ismerőseiket. Sokat akart megtudni tőlem, de inkább én kérdeztem ki őt. — Hát még mindig a régi helyen ? A régi mesterségnél, Drucker bácsi ? — Bizony, bizony, engem már csak fekete hintón fognak innen elvinni. Harmincöt éve ülök itt és eszem ugyanazt a keserű kenyeret. — Az egyforma életmód meghosszabbítja az életet. Hát semmi különös nem történt önnel a harminc év alatt ? — Semmi, uram, semmi. Keserűség, gond, nélkülözés, de semmi különös. — Hát ez a gyerek kié ? — Ez a gyerek ? Hát az unokám. Emlékszik még a Treszka lányomra ? — Hogyne, olyan szép lány volt, mi lett belőle ? — Hát csak férjhez adtuk. Nagyon jói adtuk férjhez, egy könyvelőhöz. De nem akart 109-25 >7 33--28 » 221-50 1} 163--10 77 68-14 77 8811 77 39-10 77 34-18 77 54•18 77 47- 8 77 96-32 77 90- 4 v 77 94-42 77 163--15 77 84- 6 7) 9615 77 82-60 77 39--27 77 243-- 6 77 105--62 77 123-70 77 169-70 77 133--21 # 151-17 77 nagy többséggel