Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-17 / 213. szám

1911 15. evfoiyair, 213. szám Vasárnap, szeptember 17 Mzponti szerhesztfség és kiadóhivatal Szeged, 11 c=j Korcna-utea 15. szám a Budapesti szerkesztőség e? kiadóiiivatal !y., e=a Városház-atca 3. szám na ,, ELÖPfZETÉSf AR SZE6EBEN: egész évre . K 74 — félévre . . . fí 12'— ncgytíiévre . R 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre . K V— egy hónapra R 2.40 Egyes/szám ára 10 fillér. !

TELEFON-SZAK: Szerkesztőség 305 E3 Kiadóhivatal 836 Interurbán 355 u Budapesti szerkesztőség teíefon-száma 128—12 Szeged fejlődése. Irta Szivessy Lehel dr. A költségvetés tárgyalásának ideje újra elérkezett. Számkoíumnákat hallunk megint — a számok elröpülnek a fülünk mellett és minden marad a régiben. Büszkén hirdetjük a fejlődést és haladást, pedig e városban a valódi fejlődés és igazan lüktető gazdasági élet, ösmeretlen fogalmak. Temesvár, Nagyvárad, Debrecen, Arad, Pozsony, Győr, Miskolc, sőt Szabadka is, az általános föllendülésben hatalmasabb erővel vesznek részt, mig Szegeden az igazi előrehaladást alig tapasztaljuk. Mert ha épül és szépiii is e város, ami a múlthoz képest már kétségtelenül nagy haladás, ugy mégis el kell ismernünk, hogy a fejlődés csak a külsőségek fejlődése, mig a város belső szervezete lassan és erőtlenül teng. Mi ennek az oka? -— és vannak-e eszközök, amelyekkel a bajt orvosolni, a városnak a gazdasági föllendülését előidézni leket. Vannak-e módok, amelyekkei a tőkét ide koncentrálni és a meglévő tőkéket a gazdasági élet vérkeringésébe bevezetni tudnánk ? Ezek a kérdések, amelyek városi költségvetés tárgyalásánál elénk tolulnak és az általános érdeklődés felkeltése céljából megvitatjuk e kérdést a lap hasábjain. Akinek ideája van, amelyet a város jövő munkaprogramjába iktatni óhajt, annak e lapok rendelkezésre állanak. A kifejlődő eszmecsere üdvös eredményekhez vezet. Az Alföldön hosszú, elnyúlt sima földeken, türelmes, műveletlen, igénytelen nép él. E vidék parasztja, annak apja, nagyapja és dédapja között sincs semmi különbség. Azok sem tudtak irni, ő sem tud a betűhöz. Azokat sem bevitették nagy vágyak, az emberi szellem áramlatai, sőt a történelem is gyakran észrevétlenül suhant el feje fölött. Nem is vett tudomást róla. A régi paraszt az eget nézte és esőért könyörgött, a mai paraszt nemkülönben. Belterjes, modern gazdálkodásnak csak kevés gazdánál van nyoma. Föld saját kézen alig van és az óriási őrgrófi és városi latifundiumok nehéz, áttörhetetíen gyűrűvel övezik e várost. Lenyűgözik még a gondolkozás határait is és majdnem kizárják a fejiődés lehetőségeit. Épülhet bankkölcsönökből száz uj palota, a száz palota mellé állithatunk szoborcsarnokokat, e városban a régi csapáson haladva, csak keretek lesznek, tartalom nem lesz soha. Nagy kerékkötője a város fejlődésének, hogy nem központ, nem tartozik sehova sem, ide sem tartozik semmi — nem természetes levezetője egy nagyobb környék népességének. Itt áll Szeged, önmagára támaszkodva, saját zsírjából táplálkozva, anélkül, bogy reform-munkára komoly kísérletek történtek volna. Ha nézzük a vasúti térképet, elszörnyüködve látjuk, hogy a szomszédos Szentes, Csongrád, Mindszent, Szegvár és a köztük fekvő sok kisebb-nagyobb község Szegedre, fejlődésére, kereskedelmére nézve elvesztett, nem létező terület. De rossz az összeköttetés Nagyvárad fe'é is, lefelé is, Boszniába és Fiúméba. Nincs gyorsvonat és nincsen kellemes, gyors mozgást, az idegen forgalmat' és teherszállítást előmozdító vasutösszeköttetésünk. A s -.omszédos Pestmegvével is csak egy vonalon érintkezhetünk, de Kiskunhalast, Majsát stb. Szabadkához vonzza a vonat és eltávolítja Szegedről. Délmagyarország és Erdély felé Aradon át már jobbak a relatióink. Meg is látszik ez a városon, az Acsev is, de meg a kárlovai is, természetes bevásárlóivá tették a Szegediiez földrajzilag közelebb fekvő községek lakóit. Nem a legközelebbi jövő föladata a megvalósulás, de a legközelebbi jövő föladata uj birtokpolitika inauguráiásának megkezdése. Komoly városi politikai programot kell képeznie a városi földek egy részének kisebb-nagyobb parcellákban való értékesítésének. Helytelen fölfogása van annak a városnak, amely saját megsokasodott földmivelő lakosságának nem ad módot arra, hogy földet szerezzen, amelyen gazdasági boldogulásának megszokott alapjait kiépítse. De gazdasági szempontokból is téves politika az, amely a zselléreket nem szabadítja föl függő gazdasági helyzetükből. Nem megvetendő készpénz folyna be a város pénztárába a földek vételárából, amely a város ujabb gazdasági, közlekedési és kulturális föladatainak megvalósítására uj módokat és lehetőségeket nyitna meg. Végül hány uj adózó polgár, hány uj jövedelmező foglalkozás, hány uj üzlet keletkezik a fejlődő gazdasági gócpontokon. A tanyai vasútnak milyen publikuma és mennyi szállítási üzlete volna. A helyszük volta, a szempontok felsorolását megnehezíti, igy tehát csak röviden jelzem, hogy sem gazdaságilag, sem jogilag nem volna lehetetlen a Pallavicini birtokok parcellázása. Itt nagyobb birtokokat is keli teremteni. Sok beszéd helyett, arra a beláthatatlan perspektívára mutatok, hogy mit jelentene e városra és annak kereskedelmet üző polgárságára nézve 50 ezer holdas birtokos. Mennyi uj fogyasztó, takaréktári betevő, iskola és színházházi átogató. Vájjon nincs-e meg a városnak az a vagyoni ereje, hogy ezt a parcellázási üzletet, amelyet az őrgrófi család .szempontjából sem tartok az évek során, megvalósíthatatlannak, akár magában, akár jelzáiogintézetekkei karöltve megoldja. Lássuk azonban a kezdeményezést. Tettek politikáját, amely szakit a bürokrata hagyományaival és amely saját energiájával teremteni akar és amely nem bizsa a jövendőt a gondviselésre. A tanyai vasút kiépítése eíodázhatat; kin szükség. Évtizedek mulasztását j pótolja a tanyai vasút, mert e város tanyavilága negyven évvel tovább tartana kultúrában, ha e város falain belül folyton megfordulna. Viszont a város szempontjából valóságra válnék az a faltifikatió, hogy 120,000 lakosa van e városnak. A lakosok igazán itt, velünk és közöttünk laknának és nem volna az a hihetetlen ellentét, amely ma a tanya és a város népe közzé kinai falakat emel. Feltétlenül el kell törülni a hidvámot ős ki kell épiteni egész Szőregig a villamost. Nem késhetik sokáig a dorosma— szegedi villamos sem. Végül meg kel! oldani a megyeszékhely kérdését, és oda keli hatni, bogy érdekeltségek anyagi támogatása árán is, megcsináljuk az egész megyét minden oldalon átszellő vicinális vasúti forgalmat. Amikor is nem egy napig tart a szentes—szegedi ut, amelyre sok ember egész életén át nem vállalkozik, hanem amikor a szomszéd városok lakói valódi, természet fővárosuknak tekintik a megközelíthető Szeged városát. Ipart nem lehet idekényszeriteni, gyárat nem lehet kötéllel fogni, de lehet üzleti tudással és kereskedelmi szakavatottsággal gyáripart teremteni. Nem feladata e cikknek ez alkalommal a módokat keresni, de való igaz, hogy a reklám alkalmazását ma inár erkölcsi testületek sem mellőzhetik. Hirdesse állandóan a város tanácsa a a külföldi lapokban azokat a nagyará