Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-15 / 211. szám

iöíi szeptember 15 DÉLMAüYARöRSZÁO oly hatalmasak, mint a titkos ellenpápa: Rampolla, ki egyébként minden kirivó játék nélkül, minden korteskedés nélkül, tisztán a megértés szimbólumaképen készül bevonulni a katolikus egyház főpapjainak szivébe. A képviselőház ülése. — Egy Kossuth-párti smoncázott. — (Saját tudósítónktól) A képviselőház ma egy félórácskát foglalkozott a véderőreform­mal is. A Kossuth-párti Szabó Isván mondott az ülés végén rövid beszédet a javaslatok el­len ismert és agyonunt smoncákat. Egyéb­ként névszerinti szavazással telt az idő tiz órától fél kettőig. Az ülésen fíerzeviczy Al­bert, majd Návay Lajos elnökölt. Bemutatta az elnök a budapesti Molnár Szövetség és Medve-utcai népgyűlések kér­vényeit a katonai javaslatok ellen, amelye­ket Justh Gyula utján nyújtottak be a kép­viselőházhoz Ma a kunágotai, kisbéri és bárándi nép­gyűlések kérvényei dolgában az ellenzék ré­széről beterjesztett elleninditványokat vetet­ték el névszerinti szavazás utján Félkettőkor rátért a Ház a véderőreform tárgyalására Szabó István (Kossuth-párti) katonai szempontból foglalkozik a javaslatokkal. A honvédség annyi várakozás után most is csak a tüzérséget kapja meg, a műszaki csapatokat nem. Az erre szükséges pénz most is a közös hadseregnek kell. A két éves szolgálatnak csak ugy volna értelme, ha valamennyi fegy­vernemre kiterjesztenék. Az altiszti kérdést elsősorban az altisztek helyzetének javításá­val és jövendőjük biztosításával lehet meg­oldani. A javaslatok szerint inkább büntet­nék, mint jutalmaznák azzal alkalmasabb 'Közlegényeket, lia altiszteknek visszatarta­nák őket. A tartalékosok két utolsó évfolya­mát jövőre is be kell osztani a honvédséghez, hogy legalabb ennyi időt töltsenek nemzeti környezetben. Fölemlíti, hogy a magyar ki­rályi testőrség csákóján, lótakaróján minde­nütt a kétfejű sas díszeleg, gyomrában a ma­gyar címerrel. Láng Mihály báró: Hascsikarást is kap tőle. (Nagy derültség.) Szabó István: A haditengerészet program­jának megvalósítása után elavulnak a Dread­noughtok s újra kezdhetjük majd az egészet. A törvényjavaslatot nem fogadja el s csatla­kozik Apponyi Albert gróf határozati javas­latához. (Éljenzés a baloldalon.) Az elnök az ülést két órakor berekesztette. Ferenc trónörökös. Bécsből jelentik : Udvari körökben érdekes megfigyelésről be­szélnek mostanában. Arról van szó, hogy az utóbbi időben Ferencz Ferdinánd trónörökös minden hivatalos iráson, táviratban, levélben magát egyszerűen csak Ferenc trónörökös­nek irja alá és a Ferdinánd nevet következe­tesen elhagyja minden aláírásban. Tegnap is például egy táviratot küldött a Salzburgban ülésező műemlékvédő kongresszushoz és a táviratot csak igy irta alá: Erzherzog Erunz. Mindebből azt következtetik, hogy a trón­örökös hivatalosan is csak az egyik nevet akarja használni és ha majdan a királyi korona a fejére száll, csak „Ferenc király" akar lenni. Nemzetközi csecsemő védő kongresszus Berlinből jelentik: A 111. nemzetközi cse­csemővédő kongresszus hétfőn nyilt meg a német császárné, a legfőbb állami és városi tisztviselők s a világ minden részéből össze­sereglett résztvevők jelenlétében. Mint a ma­gyar kormány képviselőjét Rufíy Pál minisz­teri osztálytanácsost mutatták be a császár­nénak, a kongresszus védőjének, a kongresz­szust pedig a magyar kormány nevében Bókay professzor üdvözölte. Az I. osztály diszelnökéül Berend tanárt és Bókay pro­fesszort választották meg. Ebben az osztály­ban adta elő Berénd dr nagy tetszéssel "foga­dott referátumát, amelyben a modern csecse­mővédelem és gyógyítás tanának nagy or­vosi és szociális jelentőségét fejtegette. Az emiitetteken kivül még a következő magya­rok vesznek részt a kongresszuson: Kőszegi Sándor dr belügyminiszteri tanácsos, Cseres­nyés dr (Veszprém), Deutsch Ernő dr (Budapest), Edelmann dr (Nagyvárad), Engel Zsigmond dr ügyvéd (Budapest), Ge­nerisch tanár (Kolozsvár), Gobbi dr (Pécs), Lévay dr (Budapest), Lukács dr (Arad), Szana dr (Budapest), és Turcsányi Imre dr (Szeged). Két felsőkereskedelmi iskola. — A szegedi szakoktatás jövője. — Amit a Délmagyarország keddi számában megírtam, hogy Szegeden ugy a kereske­delmi, mint az ipari felső szákiskolák szűkek és nem elégségesek a nagy számban jelent­kező tanulók befogadására és hogy évenként sok diákot kénytelenek e miatt elutasítani. A jelen iskolaévben a felsőkereskedelmi iskolá­ban például hetven diákot utasítottak vissza, ugy, hogy Szeged város tanácsa sürgős fel­iratban kérte a kultuszminiszter rendelkezé­sét egy ötödik alsó osztály felállítására. En­nek következtetéseképen szóvá tettük, hogy ennek a fontos kulturális kérdésnek a meg­oldására föltétlenül szükséges egy második kereskedelmi iskolának a fölállítása. Cikkünk illetékes körökben élénk vissz­hangot keltett. Megelégedésünkre szolgál, hogy a pénzügyi bizottság szerdai ülésén Balogh Károly pénzügyi tanácsnok magáévá tette a Délmagyarország felfogását, indít­ványt tett, hogy Szeged város tanácsa irjon fel a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy segélyezze a várost egy második vá­rosi felső kereskedelmi iskola fölállításában. Tudni való ugyanis, hogy az állam több szakiskolát fölállítani nem akar, de készség­gel nyújt államsegélyt a városoknak szak­iskolák építésére és azok továbbfejlesztésére, ugy hogy Szeged városának nem kerülne nagy áldozatába egy felsőkereskedelmi is­kolának a fentartása. Az uj felsőkereskedelmi iskolára pedig fel­tétlenül szükség van, mert a mostani felső kereskedelmi iskola, habár az ország egyik legnagyobb egyik ilyen intézménye, mégis kicsi. Most kérték az ötödik alsó osztály engedélyezését, mely ha megnyilik, még akkor is sziik lesz. Jövőre, ha minden jelent­kező tanulót fel akarnak venni; pedig kár lenne egyet is visszautasítani — legalább hat alsó osztályra lesz szükség. Hat alsó osztály a következendő években öt középső és ugyanannyi felső osztályt tesz szüksé­gessé, vagyis az intézetnek tizenhat osztá­lyának kell lenni. Már pedig a felső kereske­delmi iskola szakiskola, ahol a tanítás, te­kintve az aránylag rövid három éves kur­zust, nagyon intenzív kell, hogy legyen, s im'-'mcsak igénybe veszi a tanári kar teljes odaadó munkáját. Egy tanári kar pedig alig képes ennek a feladatnak megfelelni. Nem vitás tehát, hogy szükséges az uj felső kereskedelmi iskola és örülünk, hogy a város vezető emberei is ezen a véleményen vannak. Mert az a második felső kereske­delmi iskola felépítésével nem csak meglevő és nagyon érzett kulturálit szükséget elégí­tünk ki„ de ezzel Szegednek nagyon kecseg­tető perspektívája tárul elénk. Nincs ugyan még a zsebünkben, de szeretjük hinni, liogy Szegedé lesz az egyetem. Ha egyetem van és amellett két kereskedelmi iskola, akkor önként előtérbe tóiul a kereskedelmi szakok­tatásnak magasabb irányba való fejlesztése és az egyetemmel egyenrangú kereskedelmi főiskolai tanfolyammal való kiegészítése. Ilyen kereskedelmi főiskola eddig csak egy van az országban, Budapesten. Ez is ke­reskedelmi iskolai tanárképzővel van egybe­kapcsolva. Tekintve az ország ipari és ke­[ reskedelmi föllendülését, kétségtelen, hogy ez az egy ilyen főiskola nem elégséges az ország összes magasabb ambíciójú kereske­delmi ifjúságának a kiképzésére. Ugyanez a helyzet a felső ipari szak­oktatásnál. A szegedi felső ipariskolának ma háromszáz tanulója van. Jelentkeztek azon­ban négyszázan, s igy százát vissza kelett utasítani. Minden jel arra vall, hogy a jövő évre itt is többen jelentkeznek felvételre. Ezt az iskolát is fejleszteni kell, amire már az uj iskola felépítésében meg van az intenció. Ha meg lesz az egyetem, a két felső ke­reskedelmi és az uj felső ipariskola, akkor Szeged Budapest után az ország első kultu­rális gócpontja lesz. Fődolog, amit már szer­dai lapszámunkban jeleztünk, hogy Szeged város intéző elemei ne csak beszéljenek erről a kérdésről, de tegyenek is érette. Terjed a kolera. — Újpest a járuányfészek. — (Saját tudósítónktól.) Egyre nő a fekete halál veszedelme. Mára is négy uj áldozata van a kolerának: kettő Budapesten és kettő Újpesten. A járványkórházban egész sereg bacillus-gazdát tartanak elkülönítve, akik az infekciót széthurcolhatták a fővárosban. Ko­molylyá, szinte aggasztóvá teszi a helyzetet, hogy Budapestet vízhiány fenyegeti. Az utcá­kat nem tudják kellően tisztán tartani és dél­után már nem volt elegendő viz az utcák lo­csolására. Még nagyobb a veszedelem Új­pesten, amely valósággal melegágya a kole­rának. Járvány kórházában tizenkét kolerás beteg fekszik és a Dunaparton a Leiner-gyár mellett levő térséget bacillustanyák, fertőzött szemétdombok borítják. Vigan folydogál a Dunába e kolerafészkek fertőzött, szennyes vize és viszi- a veszedelmet az ország meg­rontására. Nyolcan íekiisznek már az újpesti kolera­járvány halottai a járvány-kórház mögött rögtönzött temetőben. Közülök kettő ma ju­tott oda, tegnap este és éjjel két beteg­nek csukta le szemeit a fekete halál a jár­ványkórházban. Két súlyos beteg pedig most vívódik vele, Halálukat minden pillanatra vár­hatják. Megdöbbentő egymásutánban .viszi, sodorja magával áldozatait a kolera Újpes­ten. Fertőzik itt Újpesten a Dunát olyan per­manensül és olyan föltartóztatlánul, hogy el­lehetünk készülve a város megtizedeítetésére. Barna deszkakerítés fogja körül az újpesti járványkórház három épületét. Pár lépésre a járványkórháztól a Bur-vasut remize. Négy­öt rendőr vigyáz a kórház körül. Senkinek nem szabad bejutnia. Csak az orvosnák, ápo­lónak, s a beteghozó kocsinak. A kerítés mel­leit piszkos paplan meg ruharongyok, cipők. Itt csak vigyáznak a köztisztaságra ? Nem, itt még magukra sem vigyáznak az emberek. Keiecsényi Sándornak, a kapusnak, hiába parancsolták meg, hogy kolerabetegekkel ne érintkezzék. Szerdán reggelre halott volt. S megfertőzte az egész személyzetet, tegnap este hét órakor meghalt özvegy Szám Já­nosné, aki a járvány kezdetétől fogva ápolta a betegeket, s aki nem szökött meg, miíit az ápolótársa. Minden orvos, minden hivatalos fórum dicséri, milyen jó, milyen önfeláldozó volt ez a harminckét esztendős özvegy ' asz­szony. De azért hullaházra nem érdemesí­tették a holttestet. Jelen vagyunk, mikor egv szolga elmondja Eadgyas doktornak: — Nem, kérem, nem vitték a hullaházba .. Tehát este hét órától reggel kilencig feküdt a kolerahalott betegágyán. Éjjel tizenegykor halt meg Ungern Lajos, a járványkórház fiatal kocsisa. Mindakettőt elföldelték dél­előtt. Hamarosan, a többi hat mellé, husz lé­pésre a villamossínektől, a kórházkeriíés tö­vébe. Odabenn a betegek épületében haldoklik Keiecsényi Sándorné egy munkásasszonv­nyal, Polláknéval együtt. A többi három be-

Next

/
Thumbnails
Contents