Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-15 / 211. szám

i DfiLMAÖ¥ÁftöRS2Xö 1911 szépiemher iS teg jól érzi magát. S az udvaron gramofonszó mellett sütkérezik a napon hét bacillusgazda. Ebben a járványkórházban augusztus huszonötödike óta dolgozik Bellágh dr járványorvos. Egyetlen segítsége özvegy Szám Jánosné volt, aki most meghalt. A másik ápoló már régen fölmondta a terhes szolgálatát. Mikor aztán a betegek egyre többen lettek, Kelecsényi, a kapus, Kelecsényiné és Számné is mgbetegedtek. Hajdú dr közegészségügyi felügyelő járványorvosokat és ápolókat kért. Két járványorvost ígért is a belügyminisztérium szerdára. De ezek még csütörtök délben se voltak ott. Ápolókat nagynehezeii tudtak szerezni a Vöröskeresztből. Öngyilkosságba kergették a színház íökeliékesét. — A szegedi színház rendszere. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután két. órakor, amikor a színházban már bevégződtek a próbák, a kellékszobában revolver hasitott belé a levegőbe s nyomában átlőtt halántékkal bukott a földre egy ember. Ráber Sándor, a színház főkellékese röpítette agyába a golyót és a kifreccsent párolgó vér megrémítette a házi személyzetet. Telefonáltak a mentőknek, a rendőrség is megjelent és a halálba vágyó kellékest életveszélyes sérüléssel beszállították a közkórházba. A színházban rebesgették az öngyikosság okát, de eltitkolták. A kellékes talán akart volna, de nem tudott felelni: eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon. A néma ajkak helyett megfelelt az öngyilkos egyik hozzátartozója: a felesége. A szinházi viszonyok kergették öngyilkosságba a kellékest. Azt kívánta tőle az igazgatóság, hogy díszes, drága kelléket szerezzen az előadásokhoz, de nem az igazgatóság költségén, hanem a saját fizetéséből szerezzen, ugy, ahogy tud. Amellett három segédet kellett eltartania, — szintén az ő szerény fizetéséből. A suivos teher nyomorba kergette a kellékest. Az idegeit is megviselte ez a szinházi rendszer. A hajdani ripacskorszakban sem fordult elő, hogy a szinházi személvzet közül valaki öngyilkosságot követett volna ei, mert nyomorba kergették az ilyen szinházi viszonyok. A szegedi színháznak ugylátszik, mindenben meg van a maga specialitása. A föltűnést keltő öngyilkosságról részletes tudósításunk a következő: Ráber Sándor szinházi főltellékes a pécsi színháztól szerződött Almássy Endre szegedi társulatához. Kettőszáznegyven korona havi fizetésért szerződött, amelyből azonban három segédet fizet havi tizennyolc-tizennyolc koronával, azonkívül teljes ellátásban részesiti a három segédet! Ez már magában véve is olyan súlyos teher, hogy csak a legsziikösebb viszonyok között képzelhető el a kellékes megélhetése, aki különben feleséges ember. A szinháznál az a szokás, hogy az előadásokhoz szükséges apróságokat a kellékes szerzi be. Ez rendszerint kölcsönzéssel történik, amiért az igazgató havonkint bizonyos mennyiségű szinházjegyet bocsát a kellékes rendelkezésére, aki azokkal kárpótolja a kölcsönzőket. Almássy Endre hónaponkint negyven korona értékű jegyet bocsátott a kellékes rendelkezésére, ami azonban csekély volt a kölcsönzők nagy számához képest. A kellékes kénytelen volt saját pénzéből fizetni a kárpótlást. Ez azonban még nem volt elég. Ráber Sándornak voltak saját kellékei is, amit azonban alkalmatlannak talált az igazgatóság. — Szerezzél be plüss szőnyeget és pálmákat, — mondta a kellékesnek Almássy igazgató ur. — De honnan, igazgató ur? — felelte az kétségbeesve. Akárhol adnak, én jótállok érted. Így azonban még jobban megrövidült volna a kellékes fizetése, mert a törlesztéseket abból vonták volna le. Ez annyira elkeseritette a szerencsétlen embert, hogy az utóbbi napokban többször volt idegrohama. A feleségének többször mondta: — El kell pusztulni, ezt már nem lehet túlélni. Ezeket mondta a Délmagyarország munkatársának az öngyilkos kellékes felesége, aki kisirt szemekkel várakozott a kórház folyosóján, amig a kórházi ágyon eszméletlenül fekvő férje fejében Röntgen-sugarakkal keresték a golyót. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor. Szeptember" 15, péntek Millió, bohózat. „ 16, szombat Babuska, operett. (Először.) „ 17, vasárnap d. u.: A testőr, vígjáték. „ 17, vasárnap este: Babuska, operett. (Másodszor.) Beszélgetés Reinhardí Miksával. (Saját tudósítónktól.) A keleti expresszvonattal szerdán este Budapestre érkezett Reinhardí Miksa, a világhírű berlini színigazgató. Azért jött. hogy átvegye „ödipusz király" próbáinak vezetését és csütörtökön délben tizenkét órakor már ö tanitotta a KirálySzínház szinpadán a Magyar Színház tagjait, akik a cirkuszban a Reinhardt-féle rendezés szerint fogják jövő kedden bemutatni Szofoklesz tragédiáját. Reinhardí Miksát csütörtökön délelőtt egy budapesti újságíró felkereste és kérdéseket intézett hozzá, a budapesti közönségről, a jövő színházról, berlini uj szezonjáról és a magyar darabokról. A világhírű színigazgató szívesen felelt a kérdésekre: — Igazán nem akarok az önök közönségének, melyet jól ismerek, hízelegni, — mondotta Reinhardt — de azt hiszem, hogy az a közönség, amely már tiz évvel ezelőtt olyan megértéssel és szeretettel kisérte az én egészen különös szinházi kisérleteirnet, nem fog elzárkózni e produkció elől sem. Meg azlán a ini ödipusz-előadásunk Németországon és Bécsen kivül Svédországban és Oroszországban is sikert aratott és igy remélnem lehet, hogy a budapesti közönséget is ugyanígy fogja érdekelni. Különösen azért, mert magyar nyelvű az előadás és magyar színészek játszák. — A magyar szinészanyag pompás. A magyar nagyon szinpadratermett és természetes, öntudatlan pátosza különösen alkalmas épen az „ödipusz király" előadásához. Prager ur, a rendezőm, aki két nap óta Budapesten van, már a vasútnál sietve informált és azt mondta, hogy igen kellemes meglepetések fognak érni mind a magánszereplők, mind a komparzéria részéről. — Ödipuszí az antik aréna számára alkották és mi van ina legközelebb az arénához ? A cirkusz. Egyáltalában rájöttem és vallom, hoc- a szinielőadáshoz nagy térre van szükség. A jövő szinházi művészete a helymiivészet. A színészt bele kell állítani a nagy tömegbe. hogy élénk és folytonos kapcsolatban legyen a közönséggel és a közönsége ezt folyton érezze. Beszélt még Reinhardt a jövő szezon újdonságairól, majd a magyar darabokra tért át. Mindenekelőtt Molnár Ferenc „Lilioin"ja jön, a címszerepben Pallenberggel. Januárban meglesz a premier, a Kammerspiele szinpadán. A második magyar darab, amely iránt különösen érdeklődöm, Heltai Jenő „Masamód"-ja. Nagyon szeretném ezt is már az idén előadni. Azután van még egy magyar darab, amivel foglalkozom. Hajó Sándor „Fiuk és lányok" cimü darabja. És bevallom, hogy várok darabot Bródy Sándortól, Ezt a vallomást akár üzenetnek is veheti. * Szejjed uj zenepalotája. A zeneiskolai bizottság csütörtökön délelőtt Gaál Endre dr tanácsos elnöklésével ülést tartott. A bizottság a zeneiskolai igazgató javaslatához képest elintézte a tanüijkérvényeket, A bizottság meghívást, kapott az országos Liszt Ferenc-ünnepségre, megbízta König Péter zeneiskolai igazgatót, hogy a Nemzeti Muzeumban tartandó országos ünnepségen jelenjék meg. Löw Immánuel dr bizottsági tag ezután kérdést intézett az uj zeneiskola palotájának építkezése iránt. Gaál Endre dr fölvilágositásul azt a kijelentést tette, hogy a zeneiskola részletes terveit most dolgozzák ki s azok elkészültével meg lehet kezdeni az építést,. * Cigásiyszerelem. Elvből tartózkodtunk eddig az összehasonlít ásóktól. A mai előadás hatása alatt nagyon szeretnénk elveink fönntartása mellett gyöngéd párlraz; mot vonni a tavalyi és az idei előadás között. Aki azt a különbséget el tudja zongorázni, amennyivel jobb volt a tavalyi előadás az ideinél, az elmehet tanárnak a bécsi zenekonzervatóriumba. Ennyit általánosságban. Az egyes szereplőkről kevés a megjegyezni valónk. Majd mind élettelen volt, hova a fenébe tették ezek az emberek a vérüket? Még a szópliangn Thorma Zsigát se tudtuk ugy élvezni, mint máskor. Oláh Gyula hangja ebben a szerepben valamivel jobban érvényesült, de játéka nemhogy a karakterizáló erőt, de a joggal elvárható átlagos színpadi rutint is nélkülözte. Nagy Aranka szépen énekelt, de játéka kissé bágyadt volt. Antal Erzséről ós Déry Rózsiról eddig elmondott véleményünk nem változott. Az együttes se volt elég erős és a rendezés uj ötletei szerencsétlenek. Holtait nem akarjuk az ilyen szerepben méltatni, játékában különben is csak értékes diszkréciója tetszett. A karzat ismét kezd elemébe jönni, szomorú színház, ahol magasabb régiókban trónolnak a siker és bukás hangadói. Sajátságos, a harmadik fölvonás hires mulató jelenete után hogy zúgott a taps és milyen rossz volt. A lelkit az ilyen lelketlen magyar nótázásnak. Müller Mátyás kitűnően tartotta a fegyelmet a zenekarban. Kis szerepében nagyon jót nyújtott Szathmáry. * A szinügyi bizottság ülése. Gaál F.ndre dr elnöklésóvel ülést tartott a szinügyi bizottság. Az ülésen Balassa Ármin dr, Becset/ Károly dr, Meák Gyula, Szmollény Nándor, Weiner Miksa, Wimmer Fülöp és Almássy Endre színigazgató vettek részt, A beterjesztett műsort a bizottság elfogadta, Szmollény Nándor kérésére elhatározták, hogy médot fognak keresni annak a megakadályozására, hogy a hölgyek ne járjanak nagy kalapokkal az előadásra és a későn jövők a járkálásnkkal ne zavarják a közönséget. * Ezerliétssáz színész. Az Országos Szinészegyesiilet szerzödtetési osztálya az uj szinházi óv kezdetével összeállitotta az idén szerződésben lévő színészek és színésznők számának statisztikai kimutatását. Az osztály az 1911/12. szinházi évre összesen 710 szerződést közvetített, amelyek között 509 magánszereplő, 185 kórista és kéristanő és 16 műszaki személyzeti szerződés van. A vidéki színházaknál több mint ezerkétszáz színész és színésznő van szerződésben, de az osztály jelentése szerint most is keresnek még körülbelül száz szinószt, és színésznőt, különösen karszemélyzetet. * Garvay Andor nj darabja. Garvay Ardor, akinek „A pénz" cimü első színdarabját, a Vigszinház mutatta be, a minap ugyancsak a Vígszínházhoz benyújtotta nj háromfölvonásos társadalmi színmüvét. Hir szerint a darab, amelyben csak négy szereplő van, az idei szezonban fog bemutatóra kerülni.