Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-14 / 210. szám

2 rr:. •U'J" politikus, aki be:ne látná: mily égbekiáltó hibái követ el a magyar nemzet, ha addig. mig nem késő, hadi szervezetét teljesen ki nem "épiti, seregének színvonalát a riagy katonai hatalmak hadserégének színvonalára sietősen fel nem emeli. Mily régen volt az, —: évek előtt, — mikor a most állásától búcsúzó hadügyminiszter e hires szavakat mondta: „Die Armee verdorrt". Más államok {hadseregei mily hatalmas lépéssel mentek azóta előre! A miénk még ott vesztegeT á régi kátyúban, messzire elmaradva a világ haladásától . . . Egy javaslatot, akármilyen szüksége volna rá a nemzetnek, a képviselőházban nem volna nehéz feladat holtpontra juttatni a mostani házszabályok mellett. Követ vagy gerendát hengeríteni robogó vonat sínjeire, s igy kierőszakolni, hogy a vonat, amelynek sietős utja volna, nyilt pályán megálljon: erre néhány vásott gyerek is képes. Még elszántság se kell hozzá, csak az, hogy sejtelmük se legyen az általuk felidézett rossznak és bajnak a nagyságáról. Ám a kormány és többség nem arra való, hogy hosszú időre lemondjon a nemzeti akarat érvényesítéséről; hogy felelősséget vállaljon ő is azért, ha a katonailag legtöbbször felkészült monarchia, épen oly pillanatban mulassza el hadserege kiépítését, amikor — mint messziről a tengerzugást, .-— minden valamire való politikai fül nagyobb történelmi megpróbáltatásoknak hallja a közeledését! Az angol királyi pár utazása. Londonból jelentik: A király ós a királyné november elején szándékozik Londonba visszatérni. A londoni séjour megkezdése után azdrtnal hozzáfognak az indiai ut előkészítéséhez: Az indiai " '' •-' 'íUii'tJ —.— . koronázás után az angol király valószínűleg meglátogatja Egyiptomot js a Földközi tengeren találkozni fog az olasz királylyal. Szeged fölirata az uj felsöipariskoláért. (Saját tudósítónktól.) Megírta a Délmagyarország, liogy a szegedi íclsöipariskola szűknek bizonyult és sok jelentkező tanulót vissza kellett utasítani. Az intézet igazgatója, Torday Imre, valamint Lázár György Szeged poigár'inistete"fŐíírátot intéztek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az intézet kibővítése iránt. A fölirat szövegét kivonatosan a következőkben közöljük: Nagyméltóságú Miniszter Ur! A szegedi állami felső ipariskola ezévi beiratkozásai során lezajlott események arra kényszerítenek, hogy Szeged szabad királyi város súlyosan érintett érdekének megóvása érdekében az alábbi tiszteletteljes előterjesztéssel járuljak Nagyméltóságod elé. Az itteni állami felső ipariskolán 163 tanuló jelentkezett fölvételre, kik közül az iskola csak 72 tanulót vett föl, mig 91 tanuló, tehát jóval több a jelentkezett tanulók felénél. hely hiányában visszautasittatott. A visszautasított tanulóknak mintegy fele olyan, ki a rendkívüli szigorral tartott fölvételi vizsgán is minden tekintetben megfelelt a fölvételi kellékeknek; közöttük 10 szegedi szülők gyermeke, nagyrészük pedig a városunkkal szomszédos délvidéki törvényhatóságok területéről érkezett. A nagymérvű visszautasítást, — mely varosunkban élénk és fölötte kedvezőtlen feltűnést keltett — csak részben okozta az intézetben jelenleg uralkodó helyszűke, amit viszont az iskolai épiiKezésben előállott késedelem idézett elő; hanem nagyrészben hozzájárult az a körülmény, hogy a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló Minisztérium immár második éve azt a gyakorlatot követi, bogy a budapesti felső ipariskolán kiszorult tanulók egy részét a szegedi felső ipariskolában helyezi el és ezáltal a helyi jelentkezőket az iskola fölvételi szabályzatával meri a padon egy illatos, finom 'zsebkendő feküdt. Felvettem. Csinos selyéiti darab volt, könnyed, suhogó, mint'egy költemény. Majd visszaadom a gazdájának gondoltam. Belehúztam a nyakamat a meleg felöltömbe és én is siettem hazafelé. Nem tudtam aludni, folyton a kis nőcske járt az eszemben és már irigyelni kezdtem a kis vézna szerencséjét, aki ráakadt az igazi nőre, a hűre, a szerelmesre. A kis illatos selyemdarabot lázasan szorongattam és annak a révén már egészen közel éreztem magam a kis csodalényhez. Másnap összebarangoltam az egész fürdőt. Sehol sem láttam. Mikor közeledett az este, önkénytelenül a sikátor felé mentem. Hátha itt? Leültem és vártam. A fákon a levelek ép ugy zizegtek, mint tegnap. Az este ép olyan szép volt, mint tegnap. Egyik őszi este olyan mint a másik. Es a leány is megérkezett, nem is csodálkoztam, tudtam, bogy elfog jönni. Hisz egyik őszi este olyan, mint a másik. Egy nagy, izmos férfi lépkedett mellette. Ezen sem csodálkoztam, Hisz tegnap is ketten jöttek. — Szép vagy te kis leány, — mondotta a férfi a leánynak. A leány még nevetett is a bátor megjegyzésre. -— Eszem a zúzádat, de szeretnélek megcsókolni Napról-napra szebb leszel, máiasszonynak is jó volnál, — gorombáskodott a nagy brutális ember. A hangja'érdes völt és bántó, a modora pedig olyari,1 mint égy falusi elbizakodott szépségé, aki saját lovain csinál bravúros futtatásokat. — Nagyon szeretne megcsókolni? — kacérkodott a leány. Meghiszem azt. A padhoz értek, hol a földön még meglátszott az eltiport rajz nyoma. A két sziv körvonalait még ki lehetett venni. Ezek most leülnek — gondoltam. Le is ültek. A férfi bután. szemtelenül beszélt a lovairól, a boráról, a gazdaságáról, majd minden bevezetés nélkül erős karjaiba kapta a szép leányt és sokszor szájon csókolta. — Ugy-e nem is rossz? — kérdezte durván és taphitatanul. A leány, mint a lámpa fényénél kivehettem, elpirult és megremegett. A férfi erős mellére borult és lágyan ezt suttogta: Szeretlek, mert te nagyon erős vagy. — Nem is ijedek meg a magam árnyékától, — henceget az erős ember. — Erős vagy, szép vagy, — suttogta még egyszer a leány. Tovább nem hallgattam őket, bántott a lelkiismeret, sajnáltam a szegény vézna embert, akinek a szivén olyan könyörtelenül taposnak. Annyit még hallottam, hogy az erős ember a vér parancsáról beszélt. A kis selyem zsebkendőt marokra fogtam és behajítottam a bokorba. Tegnap találtam egy igazi nőt, egy lelkes lényt, aki nem a vér szavára hallgat, hanem a szivére, ma ez meghalt, ez a kis selyem zsebkendő volt a szemfedője. Mégis csak egyformák á nők, — rosszak, mint mi vagyunk. Vagy inkább okosak. mint mi vagyunk. Mindegy. 1911 szeptemberi ellentétben és az itteni érdekeltségre fölötte séxfililies móőon^j^estersége§en.1líi8zoritja, Szeged • város anyagi hozzájárulásának alapját képező miniszteri leiratok szerint a szegedi felső ipariskola Szeged szabad királyi város, a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Délvidék ipari fejlődé sót van hivatva szolgálni. Ezt a föladatát pedig a minis? terileg jóváhagyott, tehát jogerős megállapodások szerint kifejezetten őfyképen kell teljesítenie, hogy a felső ipariskolák szervezete alapján működve, mintegy háromszáz tanulót képez ki, — tehát az első évfolyamba száz olyan tanulót vesz föl, aki a szervezeti szabályokban megállapított* módon jelentkezik a fölvételre. A felső ipariskolai beiratásoknál hosszú évek óta országosan fönnálló visszásságok törvényhatóságunk ügykörébe nem tartoznak. Nagyméftóságod bölcsesége bizonyára módot fog találni arra, hogy ez az országos kalamitás előbb-utóbb alkalmas módon enyh messék. De igenis törvényhatóságunk és a vele érdekközösségben lévő kamarai kerület polgársága érdekében kötelességem arra kérni Nagyméltóságodat, hogy legalább az itteni és környékbeli tanulók fölvétele szempontjából a szerződésszerű megállapodások pontosan betartassanak. Rá kell utalnom ugyanis arra. bogy Szeged szabad királyi város anyagi és erkölcsi érdekei szempontjából nem közömbös az sem, bogy az ország mely részéről sorakoznak az itteni felső ipariskola tanulói. A szomszédos törvényhatóságok és általában a Délvidék részére Szeged városa természetes gócpontot alkot és ebbeli hivatását lényegesen elősegíti városunknak elismert iskolavárosi jellege, mert az itt tanuló gyermekek szülői e kapcsolat által városunkhoz szorosabban hozzá füzetvén, az üzleti összeköttetés számos szála képződik, ami városunk anyagi fejlődését lényegesen előmozdítja; az ország más részeiből származó tanulóktól ez a következmény nem várható. Az itteni és környékl>eli tanulók részéről az is inkább remélhető, bogy iskoláikat elvégezve, önállósításuk esetén inkább telepednek meg városunkban, vagy inkább keresik városunkkal az üzleti összeköttetést, mint az ország más részéből származó tanulók. Nemzetiség-politikai szempontból is utalnom kell arra. hogy Szeged város természetszerű magyarosító hivatását nagy mértékben veszélyezteti, ha a jóindulatú környékbeli nemzetiségi ifjúk városunk iskoláiból — melyeket szívesen keresnek föl — mesterségesen kiszorittatnak. Tisztelettel kérem, méltóztassék elrendelni, bogy a szegedi felső ipariskola fölvételeinél a fölvételi szabályok ezentnl pontosan betartassanak, mint ezt a jogrend megkívánja. Vagy legalább, hogy a megállapodásszerüen fölveendő tanulói létszám, tehát évente száz tanuló, elsősorban csakis azok sorából vétessék föl, kik a szervezeti szabályzatban előirt jelentkezési kötelezettségnek a szegedi felső ipariskolánál eleget tettek és csak az esetleg mutatkozó üresedések töltessenek te más iskolán jelentkezett tanulókkal. Tisztelettel kérem továbbá, méltóztassék sürgősen elrendelni, bogy a szegedi felső ipariskola igazgatósága a jelen tanévben lilás felső ipariskolából ide utalt, teliát szabályellenesen fölvett tanulók részére létesítsen egy külön harmadik párhuzamos osztályt és a fönnálló osztályokban ilyként megüresedő helyeket a fölvételi szabályzat rendelkezéseinek szigorú betartásával, haladéktalanul töltse be oly tanulókkal, kik a fölvételi szabályzat követelményeinek az előirt jelentkezési kötelezettség tekintetében is eleget tettek. Végül tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, méltóztassék a felső ipariskola uj épületének sürgős fölállítása iránt is intézkedni, minthogy énnek hiánya az, ami a fölvételek ügyének rendezését főként megnehezíti és különben is léteit már az á határidő, melyre nézve az nj iskolaépület létesítését illetőleg az államkincstár kÖtélezettsegeT vállnrlt.