Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-13 / 209. szám

bÉLMACiYARÖÍ*S2Áö lÖíi szeptember IS megyei alispán hatályon kivül helyezte a hatátoiiattot és a szegedi tanfelügyelőséggel egyetemben elhatározta, az ügy sürgős megvizsgálását. Ábrahám Jenő ugyanis okmányokkal akarja igazolni, hogy a miniszteri rendelkezés értelmében az egyházi iskolában annak kéli átlépni, aki az 1881-iki szerződés előtt már az egyházi iskolában működött, vagy pedig annak a jogutódjának. Itt emiitjük meg, hogy a községi elöljáróság érdekes módon helyezkedett szembe a miniszter rendelkezésével. Szeptember elsején kidoboltatták a községben, hogy a beiratásra a községházán kell jelentkezni. A nép mitsem gyanítva, követte ezt az utasítást és igy valószinü, hogy az egyházi iskolának alig lesz látogatója. Érdekes, hogy Ábrahám Jenő sárfészeklakását is iskola céljaira akarták átalakítani. Két tantermet akartak elhelyezni a téglákkal alátámasztott, zsindelyes tetőzetü épületben. A tanitó visszahelyezésével megszűnt ez a lehetetlen tervük és talán mégis kénytelenek lesznek gondoskodni olyan épületről, aho' nem életveszélyes a tanitás. Jellemző még a község kulturátlanságára a tápéi Ifjúsági Kör története. A tanítók ala kitották meg lelkes agitációval, a tápéi fiatal ság értelmi képességének a fejlesztése volt ; céljuk. Könyvtárat rendeztek be és időn kint szinielőadásokat is tartottak a községi óvodában. A tanitók nemes munkája azonban megtört az elöljáróság paraszti makacsságán Betiltották az óvodabeli előadásokat. „Nem arra való az!" mondogatták. Általában minden kulturális mozgalon megsemmisült Tápén. A nép tanulatlan, tu datlan. Különben pedig a községi előljáró ság és képviselőtestület a kerékkötője minden ujitásnak. Ennek pedig az az oka, hogy ugy az elöljáróságban, mint a képviselőtestületben analfabéták ülnek. Ilyen körülmények között a tápéi kulturbotrányok egyáltalában nem meglepők és szomorú perspektivát nyuitanak a magyar falu tengéletéről. F SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Síeptémber 13, szerda A kis cukros, vígjáték. „ 14, csütörtök A cigányszerelem, operett. „ 15, péntek Millió, bohózat. „ 16, szombat Babuska, operett. (Először.) „ 17, vasárnap d. u.: A testőr, vígjáték. „ 17, vasárnap este: Babuska, operett, (Má sodszor.) * Molnár Ferenc jtthon. Budapestről jelentik: Molnár Ferenc ma este autón Budapestre érkezett A kitűnő iró tavasz óta nem volt itthon, néhány hetet Gráe mellett, Judendorfban töltött, aztán hosszú automobilturát tett Németországban. Molnár közben egy nagyszerű vígjátékkal gazdagította a magyar irodalmat. A legújabb Molnár-darabnak az a különös érdekessége hogy először nem a Vígszínházban, — de a bécsi Burgtheaterben kerül színre. Egyébként Molnár frissebb és egészségesebb, mint valaha volt. Ma Bécsből egész a Margitszigetig ő vezette nagy szürke gépkocsiját, • Kevés a színész. Évek óta az a panasz járja, hogy a szinészpályán nagy a tuitengés és igen nagy a szerződés nélkül niaraddttak száma. Sürgették a baj orvoslását, uumerus clausust állapítottak meg a felvételi vizsgáknál, szaporították a színigazgatók s'Zámát, mindezt azért, hogy megszüntessék a szerzödéstelen állapotot. A régibb színészek érdekében pedig azt a határozatot hozták, hogy minden színigazgató, teljes társulatának csak tizenöt százalékát szerződtetheti a gyakorlatosok köziil s igy kénytelenek az öregebb színészeket és színésznőket szerződtetni. A sok segitőcélu intézkedésnek most az után visszahatása keletkezett. Ma már nincsen szerződés nélkül színész s kiderült, hogy az ezelőtt kimutatott több száz szerzödéstelen is a maga hibájából maradt állás nélkül, leginkább nők, akik nem is akartak vidékre szerződni és kik most is szerződés nékiil járnak a fővárosban. Szeptemberben kezdődik az uj színházi év s több igazgató nem tudta még megkezdeni működését, mert nem kapott ta gokat. Kóristákat egyáltalában nem kapni, magánszereplőkben pedig szintén igen nagy a hiány. Néhány színigazgató itt tartózkodik most és a holnapi felvételi vizsgáktól várja, hogy kiegészítheti társulatát. A kariskola mielőbbi felállításának szüksége egyre égetőbben jelentkezik s a legközelebbi tanácsülésen az szóba is kerül. A szinészhiányt élénken dokumentálja az a körülmény is, hogy a Színiakadémia és az Országos Szinészegyesiilet szinésziskolájának tavalv vézett összes nő vendékei már szerződéshez jutottak. * Bródy Sándor uj színdarabjai. Bródy Sándor páratlanul értékes írói munkásságának reneszánszát éli. Ebben a sziniévadban három uj színdarabbal lép a közönség elé. Tímár Liza eimü színmüve a Vígszínházban és a Deutsches Theaterben, — utóbbiban Reinhardt rendezésében — egyidőben kerül benintatóra, A beavatottak szerint ez a színmű szenzációs érdekességü. A darabon Bródy már csak az utolsó simításokat végzi. Klasziszikus szépségű a Rembrandt eimü egyfölvonásosa, amelyet egyik novellájából dol gozott át, Valószínűleg ez a darab is a Vígszínházban kerül bemutatóra. A Vérivó ci mii drámájával a Nemzeti Színházba vonul be Bródy Sándor. A dráma tárgya Báthory Erzsébet életéből van merítve és megkapó színekkel rajzolja a „vérivó" korszakát. A da rab valószínűleg a kora tavaszszal kerül színre Erről a témáról különben regényt is ii Brooy Sándor * Ady Endre Szegeden. A Társaság szenzációval köszönt évadban. Október 8-án Dugonicsbe az uj tartja első ülését, melyen résztvesz Ady Endre is. Kívüle résztvesznek még Torday Imre, Tömörkény István és Sxávay Gyula is. * Kis cukros. Szerdán este a Kis cukrosban mutatkozik be Szohner Olga igazi szerepkörében. ő játsza a címszerepet, kívüle még Almássy, Harsányi Margit, Wirth Sári, László, Szathmáry, Baróthy, Mihó szerepelnek ós föllép Csige Rózsi, akit a Királyszinház szerződtetett a mult évad végén, aki azonban most vis9zaszerződöt.t a szegedi színházhoz segódszinésznőnek. * A nyári primadonna ősszel. Volt a szegedi kabarénak a nyáron a sok között egy különösén „kedvelt" primadonnája. Ö volt a nyár szenzációja Szegeden, neki, voltak udvarlói tucatszám, érte rendeztek botrányokat az aranyifjúk s őt halmozták el virággal a jutalom estéjén hűséges lovagjai Ámde rövid a nyár, a nyári primadounáskodás még rövidebb, egy hónapi kabarébeli szereplés után elpályázott Szegedről a nagy nő. Nem ment el nyomtalanul, mert fájó emlékeket hagyott maga után. Soknak a szivében — soknak a fülében. Mert a nagy művésznő közismertté és közkeletűvé tette a legnyáribb kuplékat, igy, hogy nem tudtunk előle menekülni, mindenütt azokat hallottuk, még a tanyai gyerekek is a' Palkót rikoltozták a fülünkbe. A nyári primadonna elment és most Budapesten prímadonnásködik. A VIII. kerületben, a Prater-utcában van egy mozi. JEgy egész közönséges mozi, olyan, mint a legtöbb, melyben negyven fillér a páholyszék, de annak II. -s III. rendű helyek is. Katonák őrmestertől lefelé és gyermekek csak a felét fizetik. Egy ilyen mozi előtt most a Prátertea közönségét égy feltűnő nagy plakát csalogatja, hirdetvén: Arany Sári színművésznő en dégf öl lépését. „Ifja a húsnak ára fölment és drága." Ez van aláírva, Arany Sári repertoárjából dézve. Hja, télen nyári sikerekből, szerelnekből nem lehet megélni. (De ez már nincs Iá írva.) Jegyzetek a koleráról. (Saját tudósítónktól.) Heten ültek, talpig feketében, a liajó orrán, — bét leány — állig begombolt, dísztelen és sötétszinü blúzokban. S ott gubbasztottak egymás mellett némán, szótalanul, a födélzet simára gyalult padjára kuporodva s a tengert nézték, amely titokzatos és vad misztériumokat rejtegettek a számukra. Ankonában szállottak bajóra, de már Rómából utaztak idáig, a pápát menték megnézni, ugy gondolom, talán egy üdvözítő kézcsókra, vagy valami áldásfélét reméltek, de az aranymosolyu főpap nem fogadta őket, maga is beteg volt s jóságos né^ nék, s aggódó rokonok ápolására szorult. S a hét leány, — ugy emlékezem, a bajuk szőke volt, mint a frissen tilolt kender, — most szomorúan tették meg visszafelé az utat, liogy összekuporgatott filléreiket irüé, hiába szórták ki egy céltalan és sivár utazásra. Nem tudom, kik lehették. Hálófülkét sem béreltek. Künn aludtak a korlátra dőlve, a szabad ég alatt. S engedték, hogy szabadon játszadozzék szőke hajfürteikkel a forgószél, amely egész este kísértetiesen táncolt a hullámokon. Igen, hét lány ült a hajó orrán. Összeguhbaszkodva és talpig feketében, mint a I csókák. S mégis ma ugy tűnnek föl képzeletemben, mint a. pusztulás és az enyészet dísztelen géniuszai. * Mi nem tudtuk akkor még, hogy Olaszországban kolera van. Azt hittük, hogy idegen lapok túlzott rémitgetése az egész, a hatóság titkolódzott, az orvosok egyszerűen bélhurutuak állapítottak meg minden gyanús esetet, a sajtó titkolódzott, még a leglármásabbak is borzasztó óvatossággal, himes tojásként I kezelték ezt a kinos kérdést. Némileg érthető is ez, bár menteni semmiképen sem lehet. Rómában világkiállítás, Turinban világraszóló gazdasági és ipari ekszpozició, az újjászületés és a nemzeti önállóság nagyszerű évfordulója, amitől az olaszok megszázszorozott idegenforgalmat reméltek, sok szép remény, tervezgetés, a szállodások kapzsi öröme, mindez csődöt mondott és füstbe ment ime, néhány komor hangzású újsághírben. A sok reklámra, a busás megtérülés reményében kidobott milliókra, a világszerte elhelyezett és csábító tartalihu fáiragaszokra fekete kereszteket rajzolt egy nevetséges és egy ügy ü rém, amelynek rettenetes hatalmát kétségbevonni azonban semmiképen sem lehet, az ázsiai hasmenés. Az ellenreklám, amely egészen ingyen ment, hatásosabbnak bizonyult a milliókba kerülő hirdetéseknél is, az idegenforgalom mélyen a fagypont alá szállott, a szállodák kongtak az ürességtől s máskor siirün látogatott tengeri fürdők pazar kényelemmel berendezett albergoi elhagyottan meregették üres ablakszemeiket a tengerre, mint mégannyi elátkozott középkori várkastély. De Olaszország mindvégig költött agyrémnek tekintette az egészet. Nem tudták megérteni sehogy sem, liogy néhány nyavalyás fakinó miatt, akik a sok paradicsomevéstől véletlenül hasmenést kaptak, miért kell tönkremenni egy egész országnak. Az idei koleraepidémia valóságos nemzeti csapás volt Olaszországra, nem annyira az emberáldozatok miatt, — bár Nápolyban és Szicíliában elég siirün haltak meg az emberek, — mint pénzben és anyagiakban okozott kiheverhetetlen veszteséget. » De a Villám, az Ungaro-Kroata ósdi, fehérbordáju hajója, amelyre este nyolc órakor Anconában fölkapaszkodtunk, — az már Jegy egész különeső világ. Magyar és mindenekelőtt fiumei terület, s az utasnak jogában áll itt mindenfajtáju betegségben jobblétre szenderülni, csak épen kolerában nem. Alig helyezkedünk el a hajón, megjelenik a hajóstársaság egyik tisztviselője és mindeneinek a nacionáléját jegyzőkönyvbe veszi. Mi a neve? Honnan jön? Hova utazik?