Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-13 / 209. szám

HM! U. évfolyam, 2Q9. Szerda, szeptember 13 Kfcgonti szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: TELEFON-SZAH: c=a Korona-ntca 15. szám e=a eflíM évre . H 24 — félévre .'."'. R 12*— egész évre . K 28*— félévre . . . R 14-— Szerkesztőség 305 ic±i Riadóhivatal 836 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6— egy hónapra R 2*— negyedévre. R 7*— egy hónapra R 2.40 Interurbán 305 c=3 Városház-utca 3. szám t=i Egyes szám ára 10 fillér. * Egyes szám ára 10 fillér. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Tévedések szomorujátéka. Az obstrukció jogossága körül folyó nagy perben eddig az argumentumok egész arzenálja sem volt képes meggyőzni az ellenzéket. Hiába hivatkoznak arra, hogy az obstrukció a parlamentárizmus, sőt az alkotmány alapelvét sérti, midőn a többség akaratának érvényesülését meggátolja. Erre mindig azzal a sablonszerű válasszal felelnek, hogy a mai választójogi rendszer mellett a többség nem képviseli az ország igaz akaratát, tehát a kisebbség fel van jogosítva arra, hogy a többség munkáját bármely eszközzel megakadályozza. Hogy miért áll ez a létei épen az ellenzék által önkényesen kiválasztott javaslatokra, azt nem szokták megindokolni s arra is adósak maradnak a felelettel, hogy vájjon a mai választójogi rendszer mellett a kisebbség hü kifejezője-e a nemzet akaratának és főleg, hogy jogosjfya van-e e^t vindikálni magának egy olyan kisebbség, melynek különböző pártjai a legellentétesebb felfogást vallják? Azt is hiába kérdeznénk, hogy miért volt az ország igazi akaratának képviselője a koalíciós többség, amely nem is választás, hanem szinte kinevezés utján jött létre s miért vqlt szükség az obstrukció lehetetlenné tételére akkor, amikor ők voltak haA gorilla. Irta Octave Mirbeau. Gapon egyik erdejében egykor hosszabb sétára indultam, egyedül, fegyver nélkül. Csak ugy céltalanul bolyongtam egyre beljebb az erdő sűrűjében, pompás lombok és virágok között. Hirtelen, csupán néhány lépésnyire tőlem, óriási gprillát pillantottam meg. Egy ébenfa törzséhez támaszkodott . . . . Elkiáltottam magam. . . . Menekülni akartam, de az ijedtség odaszegezett a földhöz ... A rémület megdermesztett és csak a fogaim vacogtak. De ellenére borzalmat keltő külsejének, sernmit sem vettem észre, ami a bestia haragjára vagy ellenséges érzületére mutatott volna. Öreg gorilla volt, nyugodt, és erős amelynek legalább ebben a pillanatban békés hajlandóságai voltak. Amikor magamhoz tértem, ugy láttam, hogy a rettenetes állat atyai kíváncsisággal szemlélget. — Ülj le — szólt hozzám. — Ne félj semmit. Nem vagyok olyan otromba, hogy védtelen lények életét veszélyeztessem. Pár lépéssel közelebb mentein hozzá, aztán mind a ketten letelepedtünk a fa aljánál -elterülő mohás- gyepre. A gorilla sokáig ügyelt engem, anélkül,' hogy szólott volna. Aztán megtapogatta karjaimat, lábaimat, Jnellemet . . . Végre szánakozó hangon. talmon és amikor nemcsak a katonai terheket, de a kvótát is emelték. Azt is hiába hozzuk fel ellenük, hogy az obstrukció mai vezérei csak nemrégen elitélték azt, épen akkor, amidőn a választásoknál a nemzettel állottak szemben. Akik a következetlenségnek olyan vastag páncéljával vannak vértezve, azokat nem lehet megsebezni az ad hominem érvelésének még olyan éles nyilaival sem. Arra is hiába mutatunk, hogy az obstrukciót elitéli a közvélemény, mert az sérti az ország érdekeit. Erre is megjön a felelet: az obstrukciót a kormánypolitika idézte elő és tartja fenn, a törvényhatóságok megnyilatkozása pedig nem számit. Az csak akkor volt a közhangulat kifejezése, amikor ő mellettük szólalt rneg, amikor ők a nemzeti ellentállás szent tüzét ébresztették. * Így folyik az iratváltás a nagy perben és a közjogi, a politikai és célszerűségi érvek hasztalanul hangzanak el. Nem sokat ér ez a diplomáciai jegyzékváltás akkor, amikor már régen ropognak a puskák és ijörögpejí az ágyuk- C'est la guerre. Ez már háború a javából, amelyben hiába magyarázzuk annak a félnek, amely az ultima rációhoz folyamodott, hogy nincs részén az igazság, hogy magatartása súlyos érdekeket sért, hogy rozsdás fegyverei nem lojális eszközei a harcnak. Aki birja, marja. amelybe némi irigység, talán megvetés is vegyült, kérdezte: — Tehát te vagy az ember? — Igen — feleltem kissé megszégyenülten. — Hm, szépnek nem vagy épen szép. És mit ér az a finom bőr, amely a legkisebb szunyogcsipésre is megdagad? És hogy tudod ezzel a gyönge tüdővel ezt a méreggel telitett erdei levegőt belélegzeni? Megrázta a fejét és végtelen szomorúsága hangon megismételte: — Tehát te vagy az ember? Aztán hozzátette: — Tudd meg hát, hogy nem vagyok rád büszke! Nem tudtam válaszolni, a gorilla azonban kimentett zavaromból és a legbarátságosabb hangon kérdezte: — Halljuk tehát — szólott — mit csináltál azon ilap óta . . . — Milyen nap. . . — Azon nap óta, amelyen én bolond hangulatom egy pillanatában ezt az átkozott emberfajtát kifejlődni engedtem magamból. — Ó — feleltem — nagyon sokat csináltam. — Sokat, de nagyon rosszat, ugy-e? — Nos, különösen nem dicsekszem épen alkotásaimmal. -7- Nevezz meg csak egyet .azon dolgok — Ó, te csak gúnyolódni akarsz velem, közül, amelyet te alkottál.. mert benned csodálatos, böicseség látszik lakozni. De talán a harc stádiumában sem felesleges felvilágosítani a küzdőket arról, hogy fegyvereik nemcsak nem lojálisak, de nem is alkalmasak a harc megvívására; hogy a támadást nem szerencsés ponton kezdették és olyan körülmények között folytatják, hogy fegyvertársaik rosszabbak ellenségeiknél, hogy győzelemre semmi kilátásuk sincs és ha pem hiszik is el, hogy nincs részükön az igazság, győződjenek meg legalább arról, hogy a hadiszerencse sem kecsegteti őket sikerrel. Azt hisszük, hogy ezen a téren még van helye argumentációnak akkor is. amikor már nem érvek, hanem fegyverek vivják meg döntő csatájukat. A Justh-párt az obstrukciót a katonai javaslatok ellen indította ugyan, de nem ezekkel összefüggő cél érdekében, hanem egy radikális választójogért. Feltéve a párt jóhiszeműségét, azt kell gondolnunk, hogyha kellő garanciát kapnának a kormány választójogi programjának megvalósulásáról, abbahagynák a küzdelmet, sőt, mint azt Batthyány gróf kijelentette, a házszabályok szigorításához is hozzájárulnának. Homlokegyenest ellenkező álláspontot foglal el első fegyvertársuk, a Kossuth-párt. Ez a párt nem szívesen látta az obstrukció megindítását és semmitől sem félt jobban, mint attól, hogy — Lehet, liogy ne legyek kénytelen sirni . . . tehát rajta, beszélj . . . — Nos hát teljesüljön kívánságod. Figyelj. Amióta terjeszkedni kezdtem a földön . . . az volt az eszmém, hogy vallásokat és hazákat alapítsak . . . föltaláltam tehát a papokat és katonákat, amazok szolgálatára, emezek védelmére! — Igaz, igaz. . . a háború ... a te találmányod a jráboru • • • müÍOr P^dig olyan boldogan, olyan szatjatjon élhetnél gyönyörű erdőkben, a tengerek partjain, a mocsoktalan természet közepette ... .ahol mindenütt pompás gyümölcsöket, tiszta forrásvizeket cs lágy virágszönyegekeí találsz, amelyeken pihenhetnél és aludhatnál , . . Micsoda baromi ostobaság! — Fájdalom, azt hittem, szükség van arra, hogy az embert hazugságban és félelemben tartsák, hogy uralkodhassanak fölötte . . . — Ó, háromszorosan hülye! Micsoda ostobaságot csináltál . . . Nem tudom ugyan, pontosan, hogy mit értesz vallás és haza alatt, habár még itt is ráakadunk utjok véres nyomaira — nyomokra, amelyek rosszabbbak a kolera és pestis nyomainál. Ami papjaidat és katonáidat illeti, ismerem őket. Néha egész idáig is eljönnek. Amazok irtózatos bunkókat forgatnak,- amiket keresztnek neveznek, emezek meg kardjaikkal kölcsönösen föl vágják egymás hasát .- . . Ezek itt mindent elpusztítanak, arni utjokba akad, embert, állatot, növényt . . . elvetemüítebbet ennél még nem láttam. Mint hogyha nem