Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-13 / 209. szám

2 ÜÉLMAQYARÖRSZAG 1911 szeptember 13 Justhék küzdelme esetleg sikerre vezet­hetne. Ha mégis csatlakozott az obstruk­cióhoz, ezt tisztán taktikai okokból tette. Egyrészt, hogy megóvja a párt egységét, azokkal szemben, akik Justhékhoz húznak, másrészt pedig azért, hogy az esetleges siker ne kizárólag Justhéknak jusson. A néppárt és alkotmánypárt pedig biztos helyről nézik a küzdelmet, hogy esetleges válságos pillanatban annak a konzervatív irányba való eldölését biztosítsák. A radikális eszmékért nemzeti szinü lo­bogó alatt harcoló Justh-párt tehát kény­telen magával cipelni az ellenzék konzer­vatív frakcióit. És igy ez az obstrukció azt a képtelen helyzetet teremtette, hogy a kormánnyal és többséggel szemben álló ellenfelek közös jelvény alatt, de homlok­egyenest ellenkező célokért küzdenek. Ebben a harcban nemcsak a kisebbség áll a többséggel szemben, de mint még en­gesztelhetetlenebb ellenségek állanak szemben a kisebbség különböző frakciói. Khuen miniszterelnök a helyzetről. Egy budapesti újságíró fölkereste a minisz­terelnököt és megkérdezte, hogy mi a véle­ménye azokról a kommentárokról, amelyek a Pol. Corr. közleményéből a házszabályok sürgős megváltoztatását magyarázták ki. A miniszterelnök a következőkép válaszolt: — Nem tehetek róla, de nekem az a be­nyomásom, hogy ugyanaz a naivitás, amely az ellenzéki vitarendezők taktikáját annyira jellemzi, egyúttal kommentárjaikban is meg­nyilvánul. Folyvást a házszabályrevizióról álmodoznak. Kissé emlékeztetnek azokra a divatját mult színpadi szerzőkre, akik min­dig ugyanazokat az elcsépelt és megunt szin­házi trükköket alkalmazzák és abszolúte nem tudják elképzelni, hogv bizonyos bonyodal­mak alkalmazása máshoz, mint a sablonos befejezéshez vezessen. Talán nem tennék rosszul, ha néhány mode'rn drámát is elolvas­nának, amelvből megtanulhatnák, hogy néha igen váratlan, igen meglepő és egyáltalában ki nem békitő befejezések oldják meg a kissé sablonos cselekményt. Ha ebből a szempont­tudom én micsoda gyilkos és pusztításra hajló ösztön lakoznék bennük. Lehorgasztottam a fejemet. A gorilla szörnyen fölizgatódott. Folyton reám nézett és hatalmas fogai között félig komikusan, félig szomorú mimikával egyre ismételgette: — Ó, hülye! Ó, hülye! Aztán hirtelen igy szólt: — Figyelj ide. Hát tovább akarod folytatni ezt az őrült, ezt a gonosz életet? — Mit csináljak? — Pusztitsd el, semmisítsd meg egyszer és mindenkorra mindazt, amit alkottál . . . — Ez sok ... ez lehetetlenség. Az em­beriséget egyik pólustól a saját hazugságai mérgezték meg és oda van láncolva ahoz a kettős lánchoz, amelyet saját kezeimmel ko­vácsoltam. Már késő. A gorilla megrántotta szélles vállait és érdes hangon igy szólt: — Mert nem akarod! Mert se bátorságod, se energiád nincs. Mert a szived olyan irgal­matlanul gyáva, amilyen gyönge a tested ... balul sikerült fiam . . . Fn csak gorilla va­gyok, a gorillák egy szegény ördöge és nem igen vagyok beavatva a történelmedbe, teóriáidba, erkölcstanaidba ... A termé­szet azonban rávitt a dolgok megértésére ... A te papjaid és katonáid csak agyrémek ... én mondom ezt neked, még ha időtlen idők óta vannak is meg. Vess egyetlen fénysugárt a sötétségnek ezen ábrázataira. abból a cső­ből gondolnak a kormány terveire, akkor ta­lán közelebb fognak az igazsághoz jutni, mint eddigi összes kombinációikban, amelyek erö­szakot, kompromisszumot, házszabályrevi­ziót és házíeloszlatást tudtak csak megható következetességgel variálni. A trónörökös és a német kancellár. Ber­linből jelentik : Csak most tudódott ki, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös, mielőtt eluta­zott volna a kiéli hadgyakorlatokról, hosszas tanac.-kozást folytatott Bethmann-Holiweg né­met birodalmi kancellárral a marokkói tárgya­lásokról. Héborus előkészületek Angliában. Londonhói jelentik : Az admira itás 20,900 tonna szenet rendelt Cardiffba. A szenet a rendes árnál drágábban fizetik meg. A há­ború esetére való biztosítási dijak tegnap 10 százalékkal emelkedtek. A miniszterelnök Bécsben. Khuen-Héder­váry Károly miniszterelnök szombaton Bécsbe utazik. A miniszterelnököt a király vasárnap külön kihallgatáson fogadja. Gőrögkatolikusok magyar liturgiája Debrecenből jelentik : Jaczkovics Mihály vi­kárius szeptember 12-re gyűlést hivott egybe a liajdudorogi görögkatolikus püs­pökség ügyében. A gyűlésre eddig már 52 egyházmegye nevezte meg képviselőjét, me­lyen egyutfál határozatot fognak hozni a naptáregyesités ügyében is. A gyűlés tárgy­sorozatába föl van véve az az inditvány, hogy küldöttséget menesszenek a pápához, hogy Rómában a még el nem döntött ma­gyar liturgiát kieszközöljék. Ferenc Ferdinánd a hadgyakorlato­kon. Felsővizközről jelentik, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös oda megérkezett s ezzel a hadgyakorlatok megkezdődtek. A hatóságok széleskörű intézkedéseket foga­natosítottak, hogy a kémkedéseket megaka­dályozzák. Égy Ljubomirszky Tivadar nevü egyént kémkedés gyanúja miatt letartóz­tatták. Borsodmegye is az obstrukció ellen. Miskolcról jelentik, hogy Borsod vármegye közgyűlése elfogadta a verseci átiratot, amely­lyel tiltakozik az obstrukció ellen. dálatos igazságból, amely mindenütt jelen van, az utcán és amely szabadon mozog a nagy mindenségben és amelyet a legjelenték­telenebb állat is fölismer — és az agyrémek eltűnnek! ... — Ó, ez sok, nagyon sok időbe kerülne... én meg fáradt vagyok. — Nos, szakits magadnak megfelelő időt. Fn azonban nem akartam továbbra is azon sajnálatraméltó benyomás alatt ma­radni, amelyet közléseim a gorillára gyako­roltak. Szükségét éreztem annak, hogy zse­nialitásommal hencegjem előtte. És büszke gesztussal újra igy kezdtem: — Csakhogy csináltam ám sok gyönyörű dolgot is. A gorilla azonban egész egyéniségéből ki­áradó tekintélyével félbeszakított és nyom­ban lelankadtak karjaim és megmerevültek gesztusaim. — Hallgass — kiáltott reám .— nem aka­rok azokról a gyönyörű dolgokról hallani, amiket te csináltál. Mert mindaddig, amig vallásaidtól, hazáidtól és mindattól, ami ezek­kel összefügg, mindattól a szerencsétlenség­től, mindattól a bestialitástó! meg nem szaba­dítottad magad, nem csináltál semmit . . . Hallgass ... És zabálj . . . Ezzel a gorilla a fal mögül kellemesen illa­tozó gyümölcsöt hozott, amelyet kora reggel az erdőben tépett és elém rakta. Fölvettem és megettem. A képviselőház ülése. — A hatvanharmadik megye. — (Saját tudósitónktól.) Senki sem remél ettől a héttől kedvező fordulatot, mert any­nyira még nem tartják „megérettnek" az ob­strukciót, hogy saját magától lehulljon. Pedig a megyék elitélő állásfoglalásának jelentőségét lehetetlen át nem érezniök az oppozició pártjainak. Máris nyomja, bénitja harcukat az ebben a formában megnyilatkozó közhangulat, amelyet hiába igyekeznek le­kicsinyelni. Az egyik ellenzéki sajtó orgánum annak bizonyítására, hogy a törvényhatósá­gok állásfoglalásának fontosságot tulajdo­nítani nem szabad, kimutatta, hogy az ob­strukció ellen tiltakozó vármegyék annak ide­jén legnagyobbrészt a koaliciós kormány­nak is bizalmat szavaztak. Ebből azonban nem az következik, amiért a közlemény Író­dott, hanem az, hogy azok is elfordultak a koalíciótól, akik valamikor támogatták. Ez a lekicsinylési taktika egyébként csak efemer hasznot biztosit. Végső eredményé­ben súlyosan megbosszulja magát, amennyi­ben a lekicsinylett országot egyenesen ki­hívja. Az is bizonyos azonban, hogy az ellenzék csak azoknak a törvényhatósági határoza­toknak a jelentőségét vitatja el, amelyek el­lene és harca ellen tartalmaznak élt. S az el­lenzék — csodálatos — felujjongott, hogy Zalamegye mellettük nyilatkozott meg. Pe­dig ez nagyon keveset jelent. Legfeljebb annyit, hogy van az ország hatvanhárom megyéje között egy, amely még mindig nem képes magát egészen emancipálni az ellenzéki jelszavak terrorizmusa alól. A Ház mai üléséről ez a tudósitás szá­mol be: A mai ülést Berzeviczy Albert elnök ne­gyed tizenegy órakor nyitotta meg. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítették. Az elnök bemutatta két budapesti nép­gyűlés föliratát a sajtószabadság megvédése tárgyában. Javasolja, hogy a kérvény adas­sék ki a kérvényi bizottságnak. (Zaj.) Bikády Antal elleninditványt nyújt be s kéri, hogy a föliratok adassanak ki a köz­igazgatási bizottságnak. Az elnök jelenti, hogy az ellenzék Bikády elleninditványára névszerinti szavazást és annak holnapra való halasztását kérte. Majd bemutatta Kunágota és Kisbér pol­gárságának kérvényét az általános, egyenlő és titkos választói jog tárgyában. Javasolta, hogy a kérvény adassék ki a kérvényi bi­zottságnak. A Ház rátért a véderőreform tárgyalására. Pajzs Gyula: Csodálkozik rajta, hogy a pénz­ügyminiszter még nem nyilatkozott a kato­nai javaslatok anyagi vonatkozásairól. Erreth Gyula: Majd fog! Pajzs Gyula: A pénzügyminiszter hallga­tása minden valószínűség szerint arra vall, hogy azonosítja magát a javaslatokkal. Egy hang jobbról: Eltalálta! (Derültség.) Pajzs Gyula: Egyelőre kénytelen a honvé­delmi miniszter ekszpozéjával foglalkozni. Nem érthet a miniszterrel egyet abban, hogy a katonai kiadások legfölebb kamatvesztesé­get jelentenek az országra nézve. Magyaror­szág a legutóbbi költségvetés tanúsága sze­rint közoktatási és kulturális célokra összes kiadásainak öt százalékát, ipari és keresker delmi célokra 3.7 százalékát, igazságügyekre 2.9 százalékát, földmivelésiigyiekre 1.7 száza­lékát, belügyiekre 4.3 százalékát, a nemzet, összes szociális és kulturális céljaira tehát a büdzsé 17.4 százalékát költötte, mig katonai kiadásai ezzel szemben 14.1 százalékot tesz­nek ki. A katonai javaslatok terhe 1915-ig 757 mil­liót tesz ki, ezen az időn tul még 54 millió ko­rona marad függőben, amelyről a pénzügy­miniszter azt mondotta, hogy nem vállal róla garanciát a liadvezefőséggel szemben. A

Next

/
Thumbnails
Contents