Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-12 / 208. szám

2 DELMAGYARORSZAü 1911 szeptember 12 hajolni tanítson a nemzet nagy élet­érdekei előtt. Ameddig lesznek ilyen vezérei Ma­gyarországnak : addig lesz független és szabad. A Justh máról-holnapra való politikája nagy veszedelmeket rejt ma­gában, mert a legbünösebb politikai következetlenségeket szeretné szente­síteni, azt, amely pártprogramot asze­rint állit össze, amint a hatalomhoz vezető uton szükséges. Változások az osztrák kormányban. Bécsből jelentik: Gautsch báró osztrák mi­niszterelnök, miután már nem volt remény­sége ahoz, hogy az őszi Reichsrath munka­képes lesz, elhatározta, hogy rekonstruálni fogja kabinettjét. Az uj kormányt, mely né­metekből, csehekből és lengyelekből fog állani, már legközelebb kinevezi a király. A mai kabinettből a miniszterelnökön kivül csak Sürgkh gróf és Hohmburger marad, az előbbi belügyminiszter lesz, az utóbbi to­vábbra is az igazságügyi tárcát tartja meg. Valószínűleg megmarad még Zalesky lovag, a mostani tárca nélküli lengyel miniszter, aki azonban vasúti miniszter lesz. A cseh pártok vezére Fiedler képviselő, kereskedelmi mi­niszter lesz, a közoktatásügyi tárcát is cseh ember kapja meg: Kanéra osztályfőnök. A koaliciós kabinettből teljesen hiányozni fog­nak a keresztényszociálisták. Véres élclmiszerforrntlaiom Franciaor­szágban. Párisból jelentik : Roubaixban szom­baton este kilenc órakor ujabb zavargások voltak az élelmiszerdrágaság miatt. A tünte­tők kioltották a gázlámpákat és fölszakitot­ták a kövezetet, hogy ilyen módon akadá­lyozzák meg a lovaskatonák közbelépését. A fölbontott kövezetből barrikádokat emeltek, az utakat pedig keresztben kifeszitett dróthu­zalokkal tették járhatatlanokká. A tömeg olyan ellenségesen viselkedett a katonaság­gal szemben, hogy a gyalogság kénytelen volt fegyverét használni. Igen sok tüntető meg­sebesült, a katonák közül is többen megsérül­tek a kődobálástól. A csőcselék több üzletet kifosztott. Vasárnap délig 13 embert tartóz tattak le. Carlevilleben tegnap délután tün tetések voltak a drágaság ellen. Az egyik tün­tető letartóztatásakor nagyobb zavargásokra éves halászt ilyen leküzdhetetlen vágy gyö­törheti. — Ugy látszik. Mattson, hogy neked na­gyon sürgős ez a házasság! — jegyezte meg egy izben. — Igen, mert szeretnék mielőbb átesni rajta! — Ugyan, Mattson, verd ki a fejedből az egész dolgot!. .. Hiszen már nem vagy fiatal!... — Nagyon jól tudom, tiszteletes ur, hogy öreg vagyok, de nem is csodálkozom, nem tehetek másként, mert rákényszeritettek ! Egy fél éven keresztül tehát pontosan meg­jelent hetenként kétszer a papnál, mig az engedély meg nem érkezett. Ezalatt a sze­gény öreg Mattsonnak keserves dolga volt. Az egész falu rossz tréfának táblája és gunytárgya lett. Mindenki nevetett rajta, nem kiméivé még menyasszonyát sem. — Mattson, aki megugrott saját esküvője elől, most házasodni akar! — mondogatták. És a dologba az volt a legrosszabb, hogy senki sem nevetett jobban a histórián, mint saját maga és ő találta legnevetségesebb­nek a házasságot. Anyja képe elkergette jóformán a kétségbeesésig. * Az első kihirdetés napján az öreg Mattson ínég mindig a guny és a bámulat tárgya volt. Hogy egyedül lehessen, délután a mó­lóra ment, egészen a világítótoronyig, ahol sirva találta menyasszonyát. Az öreg azonnal megkérdezte tőle, hogy került a sor. A tüntetők a rendőrség elé vo­nultak, ahol követaelték a letartóztatottnak szabadon boesátását. Egy század dragonyos és csendőrség kivont karddal állitotta helyre a rendet. A tüntetők 24 órára az általános sztrájkot proklamálták . Nincs elég hely a szegedi szakiskolákban. — Fölterjesztés a minisztériumhoz. — (Saját tudósítónktól.) Igy iskolai év ele­jén állandóan olvashatjuk a bölcs tanácsokat, hoy adjunk a gyermekeinknek valami prak­tikus életpályát. A bölcs tanácsokat mindig hosszas kesergés előzi meg, mely azt pana­szolja, liogy az ifjúság mind a lateiner pá­lyára törekszik, hogy élhetetlen jogász nem­zedéket nevelünk, ahelyett hogy iparosokat, kereskedőket nevelnénk a fiainkból. Azt is olvashatjuk mély értelmű, logikus fejtegeté­sekből, hogy ez az oka a nemzeti hátramara­dottságunknak, ez az oka, hogy a nemzetek ipari, gazdasági versenyében nem tudunk szerephez jutni. S mind ennek, — mint a pa­naszok szerint oka: hogy közönségünk és ifjaink idegenkednek az ipari és kereskedemi foglakozásoktól, s idegenkednek minden olyan foglalkozástól melyen dolgozni kell. Ez a megállapítás már régen nem igaz. Semmi okunk és semmi jogunk a mai nem­zedéket azzal meggvanusitani, hogy fáznak a munkától. Épen ellenkezőleg: az ifjak csak ugy tódulnak a kereskedelmi és ipari pá­lyákra és nem az ő hibájok, ha a körülmé­nyek egyszerűen lehetetlenné teszik az ipari és kereskedelmi pályák kitanulását. Nincs elég szakiskola. Sem kereskedelmi, sem ipari. A szegedi felső kereskedelmiből az idén hetven diákot utasítottak vissza, mert nincs hely. Szeged város tanácsa ma sürgős feliratot terjesztett fel a közoktatásügyi mi­niszterhez, hogy a jelentkezett diákok elhe­lyezésére egy ötödik alsó osztályt létesítsen. Ez természetesen maga után vonná a kö­zépső és felső osztály sorozatos kibővítését, amivel azután a szegedi felső kereskedelmi iskola oly nagyarányú lesz, hogy fölülmúlja a fővárosi felső kereskedelmi iskolákat és leghelyesebb 1 enne, ha ketté osztanák, va­gyis az egy helyett két felső kereskedelmi iskolát létesítenének. Ez annál inkább szük­séges lenne, mert az idén visszamaradt 70 vájjon nem szeretne-e inkább máshoz menni nőül ? A leány eleinte nem válaszolt. — Más valakit szeretsz? — kérdezte ismét. — Ah, nem, senkit! És mialatt e különös mátkapár a világító­torony mellett áldogált ós beszélgetett, csol­nak futott be a kikötőbe s az a fiatal em­ber, ki a kormánynál ül, meglebegtette sap­káját és feléjük mosolygott. Az öreg azon­nal észrevette, hogy a leány szemei föl­csillantak. Ejnye, ejnye, — gondolta magában a rév­kalauz — te a falu legszebb legényét szere­ted ? De mert .életedben soha sem lesz a tiéd, inkább légy az én feleségem, semmint hiába várj ! Érezte, hogy nem menekülhet anyja ké­pének akarata elől. Ha a leány olyan vala­kibe lett volna szerelmes, aki esetleg el is veszi, ugy talán felhasználta volna a jó ürügyet. De igy céltalanul tette volna őt szabaddá. * Tizennégy nappal később megtartották az esküvőt és néhány nap múlva beköszön­töttek az őszi viharok. A szól mindjárt az első alkalommal, egész a tengerszorosig le­sodort egy halászbárkát. Öt más halász tár­saságában, az öreg Mattson is ott volt a fe­délzeten. Két egész napig bolyongtak étlen, szomjan és tehetetlenül a felkorbácsolt hul­lámokon, miután a kormány eltört. Midőn diákot ugy sem lehet egy osztályban elhe­lyezni és mi sem valószínűbb, hogy jövőre aránylagos szaporodás lesz ezen a téren is, vagyis még több diák fog fölvételre jelent­kezni. Elutasítani pedig igazán kár lenne a jelent­kezőket, mert nem lehet felpanaszolni, hogy a kereskedelmi élet terén túlzsúfoltság mu­tatkozna képzett irodai munkaerőben. A hir­telen föllendült kereskedelmi élet, a sok uj bankalapítás, inind nagyszámú irodai munka­erőt tesz szükségessé, ugy, hogy általános a panasz, mely szerint nem lehet kellőszámu irodai munkaerőt kapni. Ugyanez a helyzet az ipari élet terén, az­zal a különbséggel, hogv felsőipari szak­iskoláink alig vannak, összesen három he­lyen van, ez pedig édes kevés ahoz, ami a magasabb képzettségű műszaki és ipari szak­erőkben való szükségletet kielégíthetné. A szegedi állami felsőipariskolában a most véget ért fölvételi vizsgák és a beiratások al­kalmából az első évfolyamra annyi jelent­kező akadt, hogy a fölvételre jelentkezőknek több mint a felét kénytelen volt visszautasi­tani az igazgatóság. 1 A szegedi felsőipariskola, amely az uj is­kola fölépítéséig a régi fa- és fémipari szak­iskola helyiségeiben nyert ideiglenes elhelye­zést, makszimum háromszáz tanuló befoga­dására alkalmas. Ugy az első, mint a máso­dik és harmadik osztályban száz—száz ta­nuló kap helyet. Az első évfolyamra azon­ban az ország minden részéből százhatvan­három tanuló jelentkezett. Szegedről har­minc, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara területéről negyvenegy, a szomszédos tör­vényhatóságokból negyvenhat és az ország más vidékeiről szintén negyvenhat jelent­kező akadt. Az igazgatóság azonban csak hetven tanulót vehetett föl, mert a budapesti felsőipariskolából kiszorult harminc tanulót a kereskedelemügyi minisztérium utasítása folytán a szegedi felsőipariskolában keli el­helyezni. Eszerint tehát kilencvenkét jelentkezőt utasítottak vissza. Köztük tiz szegedit. Már a fölvételi vizsgán megrostálták a jelentkező­ket. A második és harmadik osztályba száz-száz tanulót vettek föl. Torday Imre királyi tanácsos, az intézet igazgatója lehe­tőleg minden érdekeltet igyekezett kielégí­teni. végre partot értek, már teljesen kimerültek a hidegtől és az éhségtől. Erős jégkéreg fedte az egész bárkát ós nedves ruhájuk csonttá fagyott elcsigázott testükön. Az öreg Mattson annyira átfázott, hogy többé soha sem lett egészséges. Két évig feküdt s azután megváltotta szenvedésétől a ha* ál. * Most már nem tartották annyira nevetsé­gesnek azt a gondolatot, hogy az öreg Matt­son csak röviddel a szerencsétlenség bekö­vetkezése előtt nősült meg, mert a fiatal asszony nagyon gondosan ápolta őt. Mi tör­tént volna a szegény öreggel, ha minden ápolás nélkül kellett volna eltöltenie beteg­ségének hosszú napjait ? Végre belátta az egész falu, hogy az öreg okosabbat nem cselekedett egész életében, mint mikor meg­nősült ós nagy tisztelettel vették körül az asszonyt, aki oly példás odaadással ápolta őt. — Az ugyan könnyen kaphat második férjet! — volt az általános vélemény. Anyja képének történetét az öreg Matt­son naponként elbeszélte feleségének, beteg­sége alatt. — Ha meghalok, az is legyen a tied, ugy, mint minden, amivel csak birok ! — mon­dogatta. — Kérlek, ne beszólj igy ! — válaszolt mindannyiszor az asszony. — És ha majd a fiatal legények házas­sági ajánlattal jönnek hozzád, jól figyeld meg a képet! ... Az egész faluban senki sincs, aki jobban értene a házassági ügyek­hez, mint ez a festett vászon! . . .

Next

/
Thumbnails
Contents