Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-12 / 208. szám

i9Ü szeptember lá DfiLMAÖYAftOfcSZÁÖ 3 A szülök körében nagy az elkeseredés a tö­meges visszautasítások miatt. Ez az elkese­redés teljesen indokolt is, mert a szabályzat szerint a fölvételi vizsgához egy évi műhely­gyakorlat szükséges, ami a visszautasítás Következtében kárba vész. Ujabb egy évi műhelygyakorlat után is kétséges a fölvétel. A tanulókat tehát megakasztották a fejlődé­sükben. A középiskolákban telebeszélik a ta­nulók fejét, hogy az ipari pályára tóduljanak, az iparé a jövő és amikor egy évi előkészítő munka után jelentkeznek, hogy „én iparos­nak készülők", — az orruk előtt becsukják az ipariskola kapuit. Ha ez továbbra is igy tart, az ifjúság előtt diszkreditálják az ipariskolá­kat, mert senkisem hajlandó évekkel vissza­maradni a kétes fölvételért. Magyarország ipara és az ifjúság ipari ér­zékének megóvása végett haladéktalanul szaporítani kell a felsőipariskolák szániát. A képviselőház ülése. —- A tönkretett ellenzék. — (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben általános, feltűnést kelt mindenfelé a Magyar Nemzet vasárnapi vezércikke, amely kon­krét szám- és egyéb adatokkai bebizonyítja Justh Gyula kolozsvári nyilatkozatával szemben, hogy a nemzeti munkapárt nem atrocitások árán kapott a nemzettől több­séget. Kimutatja, hogy a Kossuth- és Jush­párt együttvéve sem állított annyi jelöltet, hogy többséget vállalhatott volna, sőt 54 ke­rületben egymás ellen .is állított jelöltet. Ennek oka pedig az, hogy a volt többség, a függetlenségi párt a tavalyi választások előtt maga sem hitt a maga küldetésében, maga volt leginkább tisztában azzal, hogy a nemzet elfordult tőle és ezért nem is kapott kellő számú komoly jelöltet, noha a Justh­párt körlevélben keresett ilyeneket. A füg­getlenségi párt tehát a csatát tudata szerint már annak kezdete előtt rég elvesztette, mig a nemzeti munkapárt 58 kerületben egy­hangúlag, 1000-nél nagyobb többségekkel 25; 500-nál nagyobb többségekkel 51 és 200­nát nagyobb többségekkel pedig 66 kerület­ben győzött. A munkapártiak demonstrálni akárrván győzelmüknek spontán voltát, egész sor kerületben még akkor is leszavaztatták a pártjukbeli választókat, amikor az ellen­jelölt már visszalépett, vagy a választás már egyébként dőlt el javukra. A munkapárt mintegy 100 kerületben8 nem állított jelöltet az ellenzékkel szemben. Ott egymást marták oly dühvél, aminőt a munkapárt az ellenzék­kel szemben egyetlen kerületben sem alkal­mazott. Ugyancsak feltűnést keltett minde­nütt a Budapesti Hirlap azon hire, hogy a jövő évi költségvetés, amelyet Lukács László pénzügyminiszter szeptember végén, vagy október elején fog beterjeszteni, nagy meglepetést hoz a parlamentnek. Ki fog tűnni, hogy a hadügyi tételek egyáltalán nem rúgnak akkora összegekre, mint amennyit a véderő javaslat pénzügyi bírálói jósolgattak. Dé hoz a költségvetés más örvendetes meg­lepetést is és pedig azt, hogy kulturális és szociális célokra csaknem akkora összeg jut már a jövő évben, mint a hadügyi költség­vetés fölemelt tételei. A kormány ugy lát­szik, megszabott összegekben kívánja iga­zolni, hogy kulturai és szociális haladásun­kat ép annyira szivén viseli, mint a véderő szükségesnek mutatkozó fejlesztését. A képviselőház mai ülését szakadatlan név­szerinti szavazás emésztette föl. Az ülés az Erzsébet királyné emlékére tartott isten­tisztelet folytán csak tizenegy órakor kezdő­dött Kabos Ferenc elnöklésével. Bejelentette az elnök, hogy a kolozsvári e. m. k. e. ün­nepén Berzeviczy Albert vezetésével nagyobb küldöttség képviselte a Házat. Ezt helyeslően tudomásul vették. Bemutatta az elnök Torontál-, . Nagykiiküllő-, Bars- és Arad­vármegyék föliratait az óbstrukció ellen s Budapest székesfővárosét a sajtószabadság biztosítása érdekében. Ráth Endre ellenindit­ványa folytán a négy első föliratnak a bizott­ságokhoz való utasítása dolgában névszerinti szavazás lesz. A Ház többsége azután név­szerinti szavazással elvetette a szolnok­megyei és székelyudvarhelyi föliratok dolgá­ban az ellenzék részéről beterjesztett ellen­inditványokat s az elnök az ülést két óra előtt berekesztette. A tüdővész pusztítása. — Korányi Sándor báró könyve. — (Saját tudósítónktól.) Nem mond uj dolgo­kat, mégis megkap és elrémít bennünket Korányi Sándor báró egyetemi tanár könyve, mely csak pár nap előtt látott nap­világot. Szomorú statisztikát tartalmaz ez a könyv, különösen ránk magyarokra, akiket egész Európában a legjobban pusztít a tu­berkulózis. Különösen minket, szegedieket érdekelhet a könyv tanulsága, mert hála ki­tűnő egészségügyi viszonyainknak, minket különösképen kedvel a tuberkulózis és mégis tehetetlenek vgyunk vele szembe és nem is gondolunk arra, hogy jó lenne, vagy kellene ez ellen védekezni. Országszerte széles kör­ijén akció indult meg a tüdővész elleni sza­natóriumok épitésére. Mi hallgatunk és hall­gatunk és eszünkbe sem jut, hogy Szeged és Délvidék lakossága részére szanatórium létesíttessék. Lássuk csak, mit mond a tudós profesz­szor könyve a tüdővész pusztításáról. A könyv szerint esztendőnkint nyolcszázezerre teliető Európában a tüdővészben elhalt em­berek száma. Ebből Magyarországra mint­egy hetvenezer esik. Hayward számitása szerint Angliában — ahol a tuberkulózis ha­lálozás Magyarországnak épen egyharmada — a tüdővész. az ember átlagos élettartamát harmadfél évvel teszi rövidebbé. Gebkard szerint a harminc esztendőnél fiatalabb mun­kaképtelen férfiaknak és a huszonöt évnél ffatalabb munkára képtelen nőknek nagyob­bik fele tuberkulotikns. Hamburger ugy ta­lálja, hogy a Berlinben 1904-ben elhalt anyák száz gyermeke köziil az összeíráskor élt nyolcvannyolc, ha az anyák nem haltak meg tuberkulózisban, inig lia a halál oka tüdővész volt, száz gyermek közül csak ötvenhat volt életben. Ezekből az adatokból szomorú ké­pet alkothatunk afelől, hogy milyen súlyo­san nehezedik az emberiségre a tuberkuló­zis átka, mennyire befolyásolja az élettar­tamot, a munkaképességet, a gyermekhalan­dóságot és ez a kép még szomorúbb lesz ak­kor, ha tekintetbe vesszük a tuberkulózis erős ragályosságát, esztendőkig tartó lefo­lyását, mely idő alatt a beteg és szenvedő emberek megfertőzik az egészségeseket is. A berlini Frenkel összeállításából kitűnik, hogy Poroszország 10,000 lakosa köziil 1878-ban tüdővészben 330 lialt meg. Ezzel szemben 1909-ben 10,000 ember közül a tuber­kulózisban elhaltak száma 160. Harmincegy esztendő alatt teliát a tuberkulózis-halálozás felénél mélyebbre szállott alá. Magyarorszá­gon azonban épen fordított az arány. Nálunk a statisztikai kimutatások szerint a tuberku­lózis-halandóság nő. A statisztikai kimuta­tások szerint Magyarországon állítólag 1895-ben 53,722 és 1905-ben 89,120 ember halt meg tüdővészben. Tiz esztendő alatt teliát 35,398 emberrel növekedett a tuberkulotikns halandóság. A könyv arra is megfelel, hogy kik között pusztít leginkább a tiidővész. Egy és ugyanazon évre vonatkozó statisztikák mutatják, hogy a nehéz fizikai munkát végző és rosszul táplálkozó munkásnép közt erősebben pusztít e betegség, mint azok közt, akik jobb módban élnek. Thirring Gusztáv szerint tízezer emberre Budapesten kétszáz­kilenevenliét, tuberkulózis-halál esik, ha egy­két ember lakik egy szobában. Mig például ha öt-hat ember lakik egy szobában, a tuher­kulózis-mortalitás eléri az ötszáznegyvenhe­tet. Ez természetes is, mert a szegónysorsu emberek levegőtlen, sötét kis lakásokban lak­nak és nem tudnak nagy gondot fordítani a tisztaságra sem. Épen ezért kellene valamit tenni ezen a té­ren. Elsősorban, mint emiitettük, egy szana­tóriumot a tüdőbetegek részére, és másodsor­ban, ha ugyan nem először intézkedéseket a még egészségesek részére. Munkáslakáso­kat, szép, tiszta, világos, levegős lakásokat a munkások részére. Terület van bőven és ha nem is nyerekednek rajta, semmiesetre sem fizetne rá a város. Mert szociális téren nem sokat várhatunk, — a városnak kellene gon­doskodni róla, még pedig minél előbb, mert nem okvetlenül kell bevárnunk, amig minden más város megelőz bennünket. Kolera-statárium. — Két hétre elzárják a Dunát. —­(Saját tudósítónktól.) A rettenetes rém, a kolera — most már kétségtelen — ott úszkál a Duna szennyes vizében, amelyből halált, veszedelmet isznak meggondolatlan matró­zok. Ma is vittek néhány ilyen szerencsétlent a járványkórházba, a kikötőben veszteglő uszályokról. Az orvosi vizsgálat több ba­cillus-gazdát is talált, akik széthurcolhatták az infekciót a fővárosban. A hatóságok be­látták, hogy a rendeletek gyártása silány vé dekezés a kolera ellen és Vázsonyi Vilmos indítványára szociális jelentőségű intézkedé­seket fognak tenni. Megszüntetik a túlzsúfolt és piszkos lakások veszedelmét és a szegény népnek meleg levest fognak kiosztani. A tiszti főorvos figyelmeztette a hajóstársasá­gokat, hogy a maguk hatáskörében tiltsák el alkalmazottaikat a fertőzött Duna vizének használatától. (Kolera-rendeletek.) A belügyminiszter a hivatalos lap vasár­napi számában két rendeletet tett közzé. Ezekben megszabja azokat az árukat, ame­lyeknek Olaszország felől és Törökországból tilos a behozataluk, ilyenek: használt fehér­nemüek, törlőrongy és papírgyártásra szánt rongy. (Négy uj kolerás.) Még kilencedikén beszállították a budapesti járványkórházba Grekó Sándorné Kapitány Rózát, a Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság 652. számú uszályán dol­gozó matróz feleségét. Az asszony, akiről időközben megállapították az ázsiai kolerát, tegnap délután hat órakor meghalt. Kivüle négy-öten tartózkodnak még az uszályhajón, köztük Grekóné Sándor nevü fia. A gyerek­nemü, ócska és viselt ruha, használt ágy­ról, aki különben egészséges, megállapítot­ták, hogy bacillushordozó. A kis Grekó Sándoron kiviil még egy ba­cillushordozó van a Gellért-kórházban: Mélái Ferenc 30 éves napszámos, akit a vágóhídi barakkból vittek be, mert együtt volt a kole­rás Bihari Józseffel. Vasárnap délben a Szentendre előtt álló Budapest nevü kotrógépen rosszul lett Ku­picza Mihály hajóslegény, összeesett, gör­csök lepték meg és hányt. A beteget Imre nevü fia csónakba tette és átvitte az újpesti rakpartra, a Fleischmann-féle kavicstelepre. Nyomban értesítették az V. kerületi tiszti­orvost, aki a beteget, minthogy a tünetek alapján kolerásnak minősítette, bevitette a járványkórházba. Ugyancsak a Budapest kotrógőzösön rosszul lett Gerebes Ferenc 24 éves hajós, aki a hármas számú uszályhajón lakott. A vizsgálat pozitív kolerát állapított meg, ami még valószínűbbé teszi, hogy Ku­picza Mihály ázsiai kolerában betegedett meg. Kupicza elmondotta, hogy ő és családja

Next

/
Thumbnails
Contents