Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-07 / 178. szám

aUglMEtUB 5 s beteoeKí z és gyógyi' szivbántalmaki ;tési zavarok sikerrel kezelfürdő külön íztályában. Ki; s kezelőnő. lőnket is a nagyelmébe ajánljuk Ifi oltárt ztaloa na-utca 1 ESTI LAP. II. évfolyam, 178. (28.) szám 1911, hétfő, augusztus 7 3 szakmába /mint: háló i és szalon;eket. ÜltséjjvetéS' 1 szolgál. i! atos! 37. sz. alatt os műhely* n munkát, s megvetéseket : épület- én » műlakato® néíköl. 1 üze* •tárai** imáf*' jmben, :ükség. inemü feI' ial készségIgáinak. ^zponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, *? REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA SZEGEDEN q 3 | egész évre . R 24 Rorona-utca 15. szám Budapesti szerkesztőséé és kiadóhivatal IV., => Városház-utca 3. szám félévre . . . R 12'— negyedévre. R 61— egy hónapra R 2-— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN ? TELEFON-SZAM : egész évre . R 28-— félévre. . . R 14-— | Szerkesztőség 305. <?§> Kiadóhivatal 836. negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2-40 /nterurhán 205. Esti lap ára 2 fillér J, Budapesti szerkesztősig telefon-száma 128—12. 1911 augusztus 7 A magyar nép gondolkozását, meggyőződését és életküzdelmeit jellemző sorok járják be most a külföldi újságokat. Előre bocsátjuk, hogy a rólunk szóló cikkek dolgokkal foglalkoznak, amelyekkel napi életünk össze van forrva és amelyeket — talán épen e miatt — észre se veszünk. A cikkek nagynevű irója: Meynudicr Róbert francia iró bejárta Magyarországot, Belgiumot, Hollandiát, Itáliát és Spanyolországot. Érintkezett ezeknek az országoknak a vezető férfiaival és azt a kérdést feszegette, hogy a köztársasági eszme milyen ponton van országukban: hanyatlott-e vagy előre haladt? Tapasztalatairól könyvet irt, amit most fordítanak le minden európai nyelvre. A könyv sommázata az, hogy ezekben a monarchikus országokban, (köztük tehát Magyarországban is) ahol néhány évtizeddel ezelőtt a köztársasági eszmének nagyon sok hive volt, ma már nem néznek ugy a respublikára, •mint valami ideálra. 1848-ban a köztársaság gondolata volt a homloktérben; attól várták a megváltást és fölszabadítást. Negyvennyolc után a választójog kérdése nyomult előre; most leginkább a szociális kéráések izgatják a közvéleményt. Nem igen tőrödnek többé a formával, a fő az, hogy a nép minél nagyobb rétege a jólét minél magasabb fokára jusson. A monarchikus kormányok szeme előtt mindig a szociáldemokrácia réme lebeg és hogy szabaduljanak ettől a vésztol, maguk is „szocializálódnak". Egymásután ütik nyélbe a népjó'éti törvényeket, ugy, hogy a nagy tömegek ma már alig gondolnak forradalmi mozgalmakra. Hte"arra""a kérdésre kell tehát válaszolni, hogy a szóbanforgó Monarchikus államok a köztársasági forma felé fejlődnek-e: a vá'asz csak az lehet, hogy most nem. tokább visszafejlődés tapasztalható. A népek megbarátkoztak a Monarchikus rendszerrel és ez a tendszer, hogy el ne veszítse klientúráját, keresi a nép kegyét. Más kérdés az, vájjon ez a tendencia állandó-e? A könyv szerzője azt hiszi, hogy nem. A monarchia sokat megtehet, de mindent nem. Nem képes azt az Eldorádót lehozni a földre, amely felé természtszerüleg mindenki, mind ideál felé néz. És ha a „szocializálás,, terén már nem fog tudni tovább haladni, a népek szükségszerűen arra a gondolatra fognak jutni, hogy az ezután következő utat most már ők makuk is megtehetik, nincs szükségük monarchikus segítségre, vagy épenséggel az lesz a vélekedésük, hogy ezt az utat csakis a monarchia nélkül tehetik meg. Ebben a pszichológiai pillanatban újjászületik a köztársasági gondolat és akkor alkalmasint életképesebb lesz, mint a mult század közpén volt. A világot most bejáró szenzációs könyvhöz csak azt jegyezzük itt meg, hogy kár, miért nem vette észre a francia iró, hogy Magyarországon a szociális áramlatokon kivül igenis előtérben van a választójog kérdése, sőt a kormány is, akár az ország, meg akarja csinálni ezt a reformot, mert ez uj időkbe lenditi az országot. — Héderváry a magyar nemzethez. — (Saját tudósítónktól.) Khiten-Héderváry Károly gróf miniszterelnök körirattal kereste meg a magyar értelmiség szervezett organnmait: a főiskolák testületétől a kulturegyesületek vezérkaráig, a gazdatársadalom intézőségétől a szöciálisták középpontjáig, hogy a választójogi reform dolgában megokolt elvi álláspontjukat terjeszszék mielőbb a belügyminisztérium elé. Héderváry irása ma délután vagy holnap érkezik Szegedre s abból közöljük ezeket a sorokat: A választójog reformja a törvényhozás legközelebbi feladata, amelynek szerencsés megoldásához a nemzet jövő fejlődésének nagy érdekei fűződnek. Épen ezért igen nagy fontosságot tulajdonitok annak, hogy a reform előkészítésének munkájánál módomban legyen minden tárgyilagos szempontot gondosan mérlegelni. A jelenlegi kormány a választói reform megalkotásának előkészítő munkálatai során már intézkedett az iránt, hogy a központi statisztikai hivatal sürgősen dolgozza fel az 1910. évi népszámlálás mindazon adatait, amelyek megvilágítják az ennél a reformnál szerepet játszó összes kérdéseket. Ez a munka már folyamatban is van. De a statisztikai adatok utmutatásán kivül szükségesnek tartom azt is, hogy a pártszempontokon és a napi politika áramlatain lehetőleg felülemelkedő, alaposan átgondolt véleményekből ismerhessem meg a magyar tudományos és társadalmi élet mindazon tényezőinek felfogását, amelyeknek szava e kérdés szempontjából első sorban tarthat számot figyelemre. Úgyszintén ismerni óhajtom azoknak a gazdasági szakköröknek véleményét is, amelyek úgyszólván naponkint figyelik az ország gyakorlati kérdéseit, érzik bajait és kutatják orvoslásuk módját. íme, Khuen-Héderváry fölhívása a magyar nemzethez. Hogy lássuk mindnyájan, liogy a kormány meg akarja csinálni az általános választói jogot, meg is fogja csinálni. Magyarország miniszterelnöke az ellenzék sürgetésére beszédes ténynyel felel most, midőn köriratában kijelenti, hogy a kormány a választójogi reform ügyében immár nemcsak közelgő aktualitást lát, hanem komoly előkészületeket tesz, hogy a megoldásnak konkrét formát is adjon. E lépés kellőleg kivédi az ellenzék rosszul kiszámított támadását és tárgytalanná teszi a választási reform érdekében beharangozott népgyűlések mozgalmát. Ve komoly intelem is van a kormányelnök köriratában, mindazokhoz címezve, kik a választójog korszakos reformkérdését eddig "kizárólag jelszavakkal, tetszetős külsőségek látszatát keresve és népszerűséget hajhászva kezelték. A miniszterelnök e meddő kísérletezésnek akar véget vetni, amidőn az ország értelmiségéhez egyenes fölhívást intéz, hogy nyilatkozzék a reform irányelvei felől: a kormány meghallgat minden komoly véleményt, csupán azt kívánja ez ankét sikere érdekében, hogy a társadalom nyilatkozatai a párt-elfogultságok fölé emelkedjenek és a megje-toiendő álláspontok kellőleg okadatoltassanak. Ha van kérdés, honnan a fölszinességet és a pártnézetet az ország érdekében ki kell küszöbölni. akkor á választójogi reform kérdése az. Sajnos, évek óta hallunk szerte hangokat, melyek azt hirdetik, hogy e reformhoz pontos adatokra, statisztikákra nincs szükség; elég bizonyos jelszavak után indulni, ezekhez homályos fogalmakat, hiu reményeket fűzni — a többi közömbös részlet, amivel kór minden bíbelődés. A következmény pedig, hogy e reform dolgában a fogalmak bábeli zavara uralkodik most az emberek közt. Maguk a szóvivők, kik az agitáció élén járnak s a jelszavakkal nem minden hatás nélkül operálnak: ők sincsenek tisztában a választási térkép s a, mandátumok valószínű megoszlása felől, ha a törvény az ő jelszavaikat valósítaná meg. Az utolsó liat év alatt készült két törvényterv legnagyobb hibája az volt, hogy a választójog elméleti részénél: az anyagi jogrendnél megálltak s á gyakorlati részszel: az alaki jogrenddel nem törődtek. Pedig a súlypont ez utóbbin nyugszik s a kérdést mindkét rész alapos átgondolása nélkül lehetetlen még csak el is képzelni. Khuen-Héderváry körirata arra törekszik most, hogy a reform dolgában évek óta luizódó meddő vitát kiragadja az elvont jelszavak eszmeköréből s reális tartalmat, gyakorlati értéket adjon neki. Éhez hívja föl a nemzeti közreműködést, mert igy véli elérhetni, hogy a válaztójog ügyében egészséges közvélemény alakuljon ki, melyre a reform megalkotásánál kormány és törvényhozás bizton támaszkodhassék. És ez a helyes! A kormánynak azt a választójogot kell megcsinálni, amit a magyaY nemzet akar. És Héderváry fölhívása a nemzethez bizonyság arra, liogy ezt a választójogot igy akarja megvalósítani.