Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-07 / 178. szám

RÉLMAGYARORSZÁG angaaztois 7 Bánffy szobra. — Saját tudósítónktól. — Lassan, de állandóan gyűlnek a fillérek, az ezresek Bánffy Dezső báró budapesti szobrára. Tudva­levőleg a Pesti Napló indította a gyűjtést és pendítette meg az esz­mét. Mára a lap háromezerötszáz­huszonkét koronát gyűjtött. Az adományok naponta érkeznek, az ország minden részéből, jeléül an­nak, hogy mennyire becsülték Szeged nagynevű, demokratikus érzésű és radikális képviselőjét, •az ország volt miniszterelnökét. Szegeden szintén becsült és népszerű is volt Bánffy báró. Ezt azért hangsúlyozzuk, most, mert figyelemmel kisérjük a szobrára érkező adományokat. És látjuk, hogy Szegedről aránytalanul ke­vesen adakoznak Bánffy szob­rára. Alig emlékszünk szegedi névre. Vájjon mi ennek az oka? Szegeden kiveszett volna a Bánffy eméke iránt való szeretet? Nem veszett ki. De egyik oka a látszólagos részvétlenségnek, hogy nem akadnak olyanok, akik kezükbe vennék a gyűjtés nehéz munkáját. De másik okról is tu­dunk. Ugyanis vannak olyanok, akik igyekszenek megkedveltetni azt a gondolatot, hogy Szegeden szintén emeljenek Bánffy Dezső bárónak szobrot. Azzal érvelnek, hogy ha Szegeden annyi szobor van, ha a szobrok városává tet­tük, illő hogv annak az állam­férfinak is emeljünk valami emlé­ket, akink élete, demokratikus ér­zése, forradalmi alakulásra való hajlandósága a szegedi népből fakadt, Szegeddel össze is forrott. Most, a választójog korszaká­ban, amikor Magyarország ujjá­teremtését ettől és megalkotójától, a Khuen-kormánytól várjuk, ér­dekesnek tartjuk reprödukálni egyik kiváló politikusunk nyilat­kozatát. Ez az államférfiú, aki Bánffynak meghitt embere és bi­zalmasa volt, közölte velünk, miért nem állított ellenjelöltet Bánffy Dezső bárónak a kormány és miért viseltetett bizalommal nem egy alkalommal Szeged képviselője a kormánnyal szem­ben. — Már Bánffy Dezső bárónak elmondotta Khuen-Hédervdry gróf hogy az átalános választójogot meg fogja alkotni, azzal a hozzá­fűzéssel, hogy a megalkotást nem fogja elhamarkodni. Bánffy ekkor emlitést tett arról, liogy milyen részletek szerint gondolja ő meg­valósítani a reformot. A részletek­ről természetesen a miniszter­elnök akkor sem nyilatkozhatott se pro, se kontra, hisz a statisz­tikai adatok nélkül, az országnak Pártatlan meggyőződéséről nem érkezhettek hirek. Bánffy azonban kifejezte örömét és reményét, hogy bizik abban, miszerint a Khuen-kormány megvalósítja a választói reformot. Bánffy azért agitált a reform mellett annyira, mert mindent attól várt és mert az ö tervét a részletekre nézve, egye­dül helyesnek hitte. Bánffy azon­ban bizott a kormányban erre a kérdésre nézve. Eddig szól a nyilatkozat. Most, mikor Khuen-Hédervárynak a nemzethez intézett fölhívása nyil­vánosságra került, amikor Bánffy nincs többé és helyette justh Gyula agitál egészen más fegyve­rekkel s Bánffyhoz nem méltóan, — megnyugtatólag hat Bánffy Dezső bárónak a Khuen-kormány­hoz való bizalma. Annál inkább, mert Bánffy Dezső hagyományai nagyjelentőségüek ma is az or­szág népei előtt, Bánffy emléke kedves a szegediek előtt is. ... Hogy pedig Bánffy szegedi szobrából lesz-e valami, azt ma csak sejtjük, — de nem tudjuk. Vér az obstrukció miatt. — Saját tudósítónktól. — Az obstrukció, amelylyel eddig csak az ország idejét rabolták el a parlamentben, tegnap már vérál­dozatot is követelt, hat súlyos se­besültet. Egyik biharmegyeí köz­ség lakóinak 'nyugalmát zavarta meg az obstrukció és vér folyt a korcsmában az „ellenállás" miatt. Az ország dnnaparti palotájában rendületlenül tovább folyik a handabandázás, de abban a bihari faluban hat súlyosan sebesült em­ber tehet tanusagot róla, liogy az obstrukció semmiképen sem nem­zeti érdek. Annál még az is fonto­sabb, hogy kevesebb bevert fejű ember járjon közöttünk . . . Tegnap este nagyobb társaság verődött össze Ant község korcs­májában. Bor mellett persze a po­litikáról esett szó és Szénássy Fe­renc váltig azt hajtogatta, liogy haszontalan munka az az obstruk­ció, jobb voln, ha a népért dolgoz­nának az országházban. A társaságnak nem igen tetszett Szénássy szókimondása és különö­sen Kolozs Imre és Takaí József igyekeztek bizonyítgatni, liogy a nép nem is volna boldog az ob­strukció nélkül, most már kenyér se kell neki, csak obstrukció, mely igy, meg ugy hasznot hoz majd a népre. Szénássy Ferencnek erről is meg volt a különvéleménye és nem is titkolta: — Már megmutathatták volna, mit tudnak, de becsaptak bennün­ket. Többet nem engedjük magun­kat félrevezetni. Több sem kellett az izzó hangu­latban. Mátyási János odaugrott, megütötte, majd bicskával meg­szurkálta. Szénássy véresen me­nekült ki a vérengző társaságból az utcára, ahol találkozott az öcs­csével s annak több barátjával. Ezek a megsebesített, pártjára ál­lottak s néhány perc múlva véres csatahelylyé alakult át a füstös korcsma. Revolverlövések dördül­tek el, bicskapengék villantak és mire a csendőrök odaérkeztek, hat ember feküdt véresen a földön. Or­vosi kezelés alá vették őket, kettő­nek az állapota életveszélyes, a többié súlyos. Szigorú vizsgálatot indítottak. Merénylet egy leány ellen. — Saját tudósítónktól. — Vasárnap délután három óra­az uj szegedi rendőrlaktanyából te­lefonon keresték föl a szegedi rendőrkapitányságot és sürgős se­gitséget kértek, mert, mint jelen­tették, a holt Maros töltésen isme­retlen egyének megtámadtak egy ujszegedi gyári munkásleányt és többször rálőttek. Szakáll József dr alkapitány az ügyeletes orvossal kiment a liely­szinre, hol az ügyeletes orvos meg­vizsgálta Fodor Julianna gyári munkásleányt és a bal szeme fölött talált is két könnyebb természetű borzsolt sebet, mely az orvosi szak­vélemény szerint tényleg revolver­lövéstől eredhetett. A leányt ki­hallgatták de csak annyit tudott mondani, hogy a támadók hárman voltak. Ggyanuja Bozóki Ferenc szabósegédre irányult, aki az uno­kanővérével vadházasságban élt és előző nap este az édesanyját is megverte. A detektívek elmentek Bozóki Ferenc lakására. Bozóki egy cseppet sem titakozott a letar­tóztatás ellen, csak mikor anyjá­val beszélt, változott meg a helyzet. — Nem megyek tovább mit akar­nak tőlem? — kérdezte meg a de­tektivektől. — Majd pedig a föld­höz csapta magát, ugy, liogy a de­tektiveknek csak nehezen sikerült Bozókit bevinni a rendőrégre. Bozókival jöttek a rendőrségre a hozzátartozói is, kik egész uton nein tettek egyebet, mint a rendőr­séget szidták, Bozóki a rendőrsé­gen kijelentette, hogy ő nem is látta Fodor Juliannát. A nyomozás során több ujsze­gedi fiatalembert letartóztattak, de szabadon engedték őket, mert sikerült a tetteseket is elfogni. Ki­derült, hogy Szélpál Antal és Csonka József ujszegedi legények támadták a leányt és pedig nem revolverrel, mint a leány vallotta, hanem csak éles cserepekkel dobál­ták meg, amitől Fodor Julianna annyira megijedt, liogy lövésnek gondolta. Még most is ragaszkodik alioz, hogy revolverből sebesítet­ték meg, sőt még a durranásokat is hallotta. A rendőrség nagy ap­parátussal nyomoz, liogy kide­itse a titokzatos ügy részleteit. Német és japán tisztek a kiaai hadseregben. Pétervárról jelentik: Orosz újságoknak azt irják Pe­kingből, liogy a kinai államtanács 1912-től fogva az állami jövedel­mek 35 százalékát a hadsereg újjá­szervezésére és hadi flotta épitó­sére fogja forditani. Elhatározta az államtanács, liogy német tisz­teket hiv meg a szárazföldi kato­naság kiképzésére, mig a tengeré­szet számára japán instruktorokat fog szerezni. 1915-ben behozzák az általános katonai kötelezettséget, ami által a kinai hadsereg béke­létszáma kerek egy millió, a hadi­létszám pedig ötödfélmillió főnyi lesz, teliát a világnak számra néz­ve legnagyobb hadereje. ÍTr?3 Í9 a gázgyárban. Saját tudósítónktól. Vasárnap délután, mikor a mun­kások a hét fáradalmait pihenik, a szegedi gázgyárban folyik a munka. Délután hat órakor Agyel Ferenc és Benkihauf Ferenc bécsi szerelők javában dolgoztak, mikor rájuk sötétedett. Agvel ajánlatára a munka színhelyén egy villany­lámpát akartak beállítani, hogy jobban lássanak. A hármas lámpát találták legalkalmasabbnak. A lámpa vizben állott és a sze­relők dacára, hogy tudták a viz kitűnő ára/mvezető tulajdonságát, izolálatlan dróttal dolgoztak. A dróton 120 voltos áram keringett. Egy rövid ideig isimán ment a munka. Egyszer csak Agyel Fe­renc nagyot sikoltott és belebukott a vizbe. A helyszinre- hivott orvo­sok már csak a beállott halált kon­statálhatták. A szerencsétlenül járt szerelő hulláját a közkórházba szállítot­ták, ahol még ma fel is boncolják, mert még ez ideig nincs megálla­pítva a halál oka. Lehet, hogy nem is ért Agyel az áramvezető dróthoz, hanem szívszélhűdés ölte meg. Márton József dr helyettes vizs­gálóbíró is megjelent a helyszínen, de a vizsgálat mindaddig nem nyújthat pozitív adatokat, mig a boncolás meg neim történt. A kazánrobbanás áldozatai. > • '1 4 •'1: : : . y i j ! , > { í | — Saját tudósítónktól — A Délmagyarország-ban már rési" letesen beszámoltunk a szombat reggeli kazánrobbanásról.. Meglát"' gattuk a kórházban a két szeren/ csétlenül járt áldozatot, Remén!!1' Dávid mozdonyvezetőt és Var09 Imre íütőt is, akik megvilágították a szerencsétlenség körülményeit. A két ember életveszélyes són1" lést szenvedett, égési sebek boib" ják ar egész testüket. Az orvoso" eleinte Reményi Dávid mozdon) vezető sebesülését tartották suiy"' sabbnak ós könnyen beállható k® tasztrófától féltek. Varga Imre sérülését szintén óletveszélyesn® találták, de bíztak felgyógyulásába®' Mára azonban lényeges váltó törtónt. Reményi Dávid állap1 egyre javul, nem érzi már annyin® fájdalmat, állandóan eszméleté®' van. Hozzátartozói ágva körül tfif o)- g, tózkodnak, akikkel nyugodtan ^ szólget. Az erős szervezetű e!íl efl most már tul van a vészedéin11 • l rF föltéve, hogy ujabb komplikáció» . áll be. Az orvosok bisnak d ' épülésében. . * Varga Imre fűtő állapotában » ' kisebb javulás sem észlelhet. rencsétlen csak néha vau esz®­né1" nél. Égető fájdalomról panaszk'^, erős láza van. Az orvosok rí"1 „, elkövetnek a megmentése érdek" Márton József dr helyettes 4 ^ gálóbiró nagy körültekintéssé1 öt zoti a vizsgálatot. A sebesülj ma újra kihallgatta. A vallod3

Next

/
Thumbnails
Contents