Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-06 / 178. szám

augusztus 5 cl» «»im alapján mf óhivatalban. LeyélW osan válaaiolank, 1" nellékelve Tan. tantalTánynyal is le!"1 , ssÖTep könnyen elli' iTesi a kiadóhiTaisl 1-CTCA 15. gZÍ« REGGEL! LAP. II. évfolyüm, 178. szárr; 1911, vasárnap, augusztus 6 •oloskAk »":lapo* át petéivel együtt a Cimexin-nel esi* etjitk. A Ciinexiüncsak az élS polose a peték is nyoW' pusztulnak. A Cinem piszkít, foltfl' nem hagy. Mo'J gyedüli biztos szer llérőrt p indenü" A Főraktsr: Meáj) Temesváry Józset .zertárak és Vaj®8 rougeriájában Si® .öclierer gyégysz® iártfa. k becsR mindez .szer és disztárgíj „Pontos időhöz t ékszer- és óráiin vásárolunk. A® s ingyen és bá® Scheiner Sa®1 Szeged, Káráaí'j sz. tralák és közönség ügy®1') ! Baedeckerek minden részé )n. Nagy választ®' olvasmányokba" ivüli leszáll ito" . Ifj. Arvay Sé*' könyvkereskedés®, zeged, Kárász-") c!P0níi szerkesztésén és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám c=a """spesti szerkesztőséé és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . . . R 12 — negyedévre. R 6'— egy hónapra H 2 — Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R !4 — negyedévre. R V— egy hónapra R 2*40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305. «§• Kiadóhivatal 83é. Interurbán 365. Budapesti szerkesztőség telefon -száma 128—12. .55 az Irta: egy párton Mvüli. Ti isztelt függetlenségi pártok, diskuráljunk Jfc. Velem lehet beszélni és én bízom aöban. ke ndof 'rendező tét s Velem leltet hogy az urak korcsmában, sétaterecs mindenhol egyebütt rendesebben fogulc viselkedni, mint a parlamentben. Mert ^ igy találják helyénvalónak és isten ments, 1()gy én a parlamentet annyira komolynak, ágosnak, munkásnak, munkásságában pdiiktivnak akarnám tartani, mint a poíillv;ii diszkussziónak bármely helyét. Ez lehet esetleg az én szempontom és velem együtt ní*g sokaknak a szempontja, de annyira Vknierö sohase tudnék lenni, hogy ilyen l;ispontot akarjak önöknek hnputálni. Nem iii„.i "rak valal csak folytassák tovább a komédiát, de s miiogy azt ne higyjék, hogy a névszerint szavazásokat, a köpéseket, komoly, a?-afiui aggodalomtól származó fáradságos tnuukának, kulturcselekedetnek fogja akceptá,ni a nemzet. Szó sincs róla, évekkel ez i<% megzavarodott ez a nemzet az önök ci'Uányéros és nagydobos lármájától. I ír,<T- ak nogy át. zlet UÜ 5, sz. a., idü férfiét. uri szabó sen eszközlöK' nácsátél. Ha cor köptek egyet, azt mondották, az osztrákok ellen való undortól van. derék, kiváló emberek, akik igy tudköpdösni az osztrákok iránt érzett izzó ífiiölet következtében. Nagy emberek. "Sy emberek! Igy köpni! Ma azt mondja "ak a nemzet, hogy hallja az ur, ne köpdössön az országházban, hanem dolgozzék, főkép pedig ne álljon akadékoskodásaival a dolgozni akaró emberek útjába. Ne köpdössön, mert azt kaputos emberek között nem szokták, mert úgyis tudjuk, hogy vagy azért habzik a szájuk mert választóiktól jönnek, vagy azért, mert nem ülhetnek egyenesen a kormányszékekbe. Miután igy barátságosan üdvözöltük egymást, beszélhetünk. Ugy-e azt hiszik az urak, hogy a technika még mindig esemény az crszagbf.il. Hát én megsúgom az uraknak, hogy nem. Esemény az az egyre jobban kialakuló, egyre nagyobb tiszteletet keltő megfontoltság, államférfiúi komolyság és Iiivatottság, amellyel az önök lármája közepette és azzal szemben a miniszterelnök kitűzött célja: az ország érdeke mellett megáll. Esemény Tisza István grof hatalmas koncepciójú cikke. Esemény az a pártatlanság, amellyel a munkapárt házelnöksége és mentelmi bizottsága a pártkereteken fölül tudott emelkedni, amikor a Ház méltóságáról volt szó. Pedig önök voltak azok, akik a munkapárt egyik fiatal tagját, a Ház méltóságát sértő viselkedésre ragadtatták azzal, hogy ugy őt, mint párthiveit betek óta folyton molesztálják, bántják, zavarják, sőt sértegetik. Igy az e heti képviselőházi botránynak önök az egyetlen és kizárólagos okozói. De ez már nem esemény, — ugy-e, megszokhattuk. Önökre hárul érte, minden ódium, ezt meg önök szokliatták meg. Kesernyés és maró vagyok kissé, de én Jelietek. Nem tartozom párthoz, képviselő sem vagyok, sőt csak egy azokból az ezrekből és milliókból, akik fentartják ezt az országot azzal, hogy a földet kapálják, az irodákban görnyedeznek, a leveleket kézbesitik, a vonatokat indítják, kohókban, gyárakban, műhelyekben izzadnak, a betegeket gyógyítják, az igazságot osztják, a kereskedelmet lebonyolítják. Szóval a munkás, a dolgozó osztályból való vagyok. Mi bosszankodva, méltatlankodva nézzük, amit az urak müveinek. Magunk se szeretnők, ha egy párt zászlaja alá sorakoznék az egész parlament (valahogy azt ne higyjék, hogy önökre gondoltunk), de a pártok ne ugy vívjanak ímeg parlamenti csatákat, hogy a nemzet elundorodva és kétségbeeső lemondással legyen kénytelen a törvényhozási porondra tekinteni, amelyen érdekeit és boldogulását elkótyavetyélik — a függetlenségi pártok. Azt állítják önök, hogy a választójogért indultak harcba a véderőjavaslat ellen. Uram isten, mennyi mindenért harcba indultak már a véderőreformimal kapcsolatban. A nemzet az önök vezérlete alatt sose győzött, önök egyszer és ennek fizettük meg a legdrágább Ör Irta Du Chastel gróf. , 'a bizonyosan emlékszik még arra a szotJ'u eseményre mert oly nagy feltűnést kelg4 es elrabolta a gazdag Morin egyetlen Imrékét. A fiatal, tizenhat éves íiu félénk aér' vék<> M országútig tenJ, kiépítésének léleiőtt 10 óra"11' ihagyás fontad.11 ás fog tartat8', 100) egyezer8^. ánlati levei®® [•.' ? a tanácsi jtandók be. (0| zel el nem 13 / ,-yeIeuibe ne'8 íinta a fenti < betekinthet ik 1911 an£uf Elír Gy rárinester örtf' sápadt, bosszú gyermek volt, akit 'yságúórt iskolatarsai „Zsineg"-nek yztek. IÍq'.-I 3 j,?'" anak okúul az a hir terjedt el, hogy ^"tl-rilf tnl,nagasra nőtt fiút egy éj alatt ílejy'pi ye'ami lieves láz, vagy difteritisz, 'ö'e \Z 111 ar magával hozott az intézetből. 0'YO8at 110,11 E'hott senki sem. ^er}.-, 111 ég emlékeznie kell, hogy a fényes / ils alatt a gyászközönség mennyire I^J Pap rövid, de érzékeny és megkapó p °'szédet mondott, élénken ecsetelve az l'!L(ű,?m01'' niély bánatát, a szerető anya ^bteaSéSét és a boldog családi életet, korán elhunyt ifjúnak része volt... '^etlen szem sem maradt ' oz szarazon! Mily et! lul.,^gény szülők! — mondogatták. — Md Áj'( ,0n elveszítették egyetlen gyermeküke laH szivet repesztő fájdalom! íí * * akarja tudni, uram, hogy miben halt "lOc ) 4 U7 n f» i blo >•' , ''ataleinber s liogy milyen volt az a "i'nv ' (1(>1"üs, szeretetteljes családi élet, mely őt? "öl 1';'.|iSassu meg, •M o • ^ fér-11" '4 házassága szerelmi házasság volt. halgái'i származású, de gazdag, mig az 5 előkelő születésű és szegény volt. öle az egész történet ennyiazonban nem törődtek semmivel, őrülten, majdnem az undorodásig szerették egymást, de csak az első év végéig. A gyermek a mézeshetek alkonyán látott napvilágot. A Morin-házaspár ugyan még szerette egymást, a kis gyermek kedvéért, de lángoló szenvedélyük már kialvófélben volt. Igy mult el néhány év. Először a férj liiilt el felesége iránt. Az asszony határozottan untatta őt az ő előkelőségével, fönnhéjázásával és egész családjával, mely most ép agy el lepte a gazdag rokon fogadótermeit és kastélyait, amint előbb ellenezte az összeköttetést. 'És mit mondjak az asszonyról? Már ő sem szerette Morin urat, aki közönséges modorával és polgárias szokásaival idegessé tette őt. Morin ur, mint fösvény és kicsinyes ember, mindent személyesen intézett a háztartás körül és mielőtt kiadta volna, nagyon megnézte a garast, ellenben a bájos Estelle szeretett őrülten, számítás nélkül költekezni és két kézzel szórta a pénzt. A férfi klubba, az asszony társaságba járt. Á gyermek igy egy angol bonne és egy olasz groom felügyelete alatt maradt, akik ugyancsak nyíltan szeretkeztek az ártatlanság előtt. * A fiu alig érte el a kellő kort, azonnal egy ki-földi intézetbe került. Ettől kezdve alig töltött otthon valami időt. És mikor nagyritkán haza is jött, annyira ridegnek találta a légkört szülei környezetében, hogy csakhamar társai utón vágyakozott. Ezalatt hat év lefolyt. A fiu elsápadt, hosszura nyúlt és megszerezte a „Zsineg" nevet. De a szülőknek azért eszükbe sem jutott, hogy kivegyék az intézetből. És mint az ilyen házasságoknál szokásos, a férj maitresseket, az asszony szeretőt tartott, magának. Ha az ember nem találja meg otthonában a boldogságot, kénytelen házon kivül keresni szórakozást! — mondogatta Morin ur. Az asszony pedig igy érvelt: — Mi nők hogyan állhatnánk ellent a szerelmes udvarlónak, ha a férj idegen hölgyek után rajong. „Zsineg" ezalatt folyton nőtt. Anélkül, hogy teljes mértékben föl tudta volna fogni szomorú elhagyatottságát, szülőinek eljárását kegyetlennek kezdte találni, hogy oly sokáig távol tartják őt maguktól. Bár egyre-másra küldözgette nekik az elnyert kitüntetéseket, jutalmakat, soha sem érkezett tőlük számára egyetlen biztató sor vagy meghívás, hogy haza menjen. * Egy napon hivás nélkül is haza kellett mennie. Az intézetben hagymázos eset fordult elő, tehát visszaküldték a szülőikhez az összes növendékeket. A Morin-házaspár erre az alkalomra életmódján változtatott. Látszólagos egyetértést fitogtattak a fiu kedvéért. Megjelentek a közös étkezéseken, „Zsineg"-et felváltva vitték sétálni, kocsizni és lovagolni, sőt még beszélgettek is előtte . . . politikáról! De annyi különválva töltött év utón, ez a magukra kényszeritett közeledés ahelyett, hogy fölélesztette volna az elhamvadt családi tűzhely melegét vagy szelid barátságot kel-