Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-06 / 177. szám

2 PELMAGYARGRSZAQ Hát aagusekn 5 dekes volt tegnap este a séta a templom körül, a sejtelmes sötét­ségben mintha ezer meg ezer óriási gomba nőtt volna ki a föld­ből, hevernek sorba az ájtatos hi­vők. Csak, ha jobban szemügyre vesszük okét, látjuk meg, hogy a gombának lába, feje, dereka is van. A parknak minden zugát éjjeli szállás számára alakitották át az este a leleményes vidékiek, még a terebélyesebb fákon is emberf észkeket raktak. Éjfélre már csöndes volt a templom kör­nyéke, csak a Szűz Mária szobra előtt pislogott sárgán egy viasz­gyertya, halványan beragyogta -annak a néhány ebernek az arcát, akik még az éjet is vezekléssel töltötték. Halkan, vontatottan hangzott a szent ének egész kora reggelig, amikor megmozdult az egész alvó tábor, az egész Alsó­város. Hat óra után már újra si­kongott, vezekelt, majd vigadott az ember-kaosz. A tulaj donképeni ünnepség ma "reggel négy órakor kezdődött, mi­kor az első szentmisét szolgáltat­ák. Mise után kezdődött a meg­gyóntatott hivők áldozása, amely egész na;... t tartott. Délelőtt 9 órakor kezdődött az ünnepi kör­menet, amelyet Jászai Géza bel­városi apátplébános vezetett. Ez alKalommal magára öltötte Mária Terézia által ajándékozott palás­tot. Körmenet után ünnepi szent­mise volt, melyet Lehosit Kaj etán magyar misszionárius celebrált. Majd két szentbeszédet tartottak. Egyiket a templomban Masa Vik­tor szabadkai h. házfőnök, a mási­kat a szabadban Zborek László al­sóvárosi áldozópap. Ezenkívül reggel négy órától déli egy óráig összesen tizenkét énekes szentmise Amit. Az ünnepség délután három órakor végződött, amikor megkez­dődött a vidéki hivők kazazarán­doklása. .Augusztus ötödikének ünnepére a következő helyekről érkeztek bú­csúsok: Zenta, Félegyháza, Majsa, Horgos, Pusztaludas, Martonos, Makó, Magyarkanizsa, Sándor­falva, Tápé, Dorozsma, Szőreg, Oroszlámos, Csongrád, Óbéba, Kii­bekháza, Pálmonostor, <Péterréve, Vinga, Ada, Adorján, Szabadka. Megemlítjük még, hogy rend­zavarás nem igen történt, a rend­őrség buzgón, köriiltekinéssel és tapintatosan vigyázott, a nép bé­kés hangulatban élvezte a bucsu előnyeit. Nem hagyhatjuk szó nél­kül azt sem, hogy a park rettene­tesen elhanyagolt, mély fekvésű, a környéKes utcák java kövezet­len, locsolni eléggé nem locsoltak, azt mondták, nem is lehet. Porba fnladt a mai nap javat Rendezni kellene már ez a városrészt, ha bú­csúznak, ha, mint ma is, közel ötvenezer ember fordul meg egy na non a Mátyás-téren. Eöltiint az is, hogy méregdrá­gára szökött föl minden portéka ára. Úgyszólván kétszer annyiba került egy-egy tárgy, ami két év­vel ezelőtt tűrhető, bár nem olcsó áru volt. Némely cikkért valóság­gal zsaroló árat kértek. Sok meg ériektelen, egészségtelen cikk volt, mégis eladták. Rendezni kell ezt is, nehogy rossz hirrel búcsúzzanak ©1 a vidékiek s a falukból Szegedre zarándokló emberek a szegedi bu­•ssutól. Fölrobbant a kazán. — Haldokló áldozatok a kórházban. — (Saját tudósítónktól.) Borzalmas szerencsétlenség tör­tént ma hajnalban, a szegedi ren­dező-pályaudvaron. Kazán rob­bant föl, még pedig az egyik moz dony kazánja, amikor emberek várták az indulást. A gépen levő emberek, nevek szerint: Reményi Dávid mozdonyvezető és Varga Imre fütő életveszélyesen össze­égtek a kiömlő gőztől, ugy hogy a mentők haldokolva vitték őket a távoleső közkórházba, hol min­den jel szerint, utolsó perceiket élik, kihallgatni őket nem lehetett, nem birják soha elnyögni vád­beszédjüket, liogy fölvilágosítást adjanak, ki vagy mi az oka meg­indító szerencsétlenségüknek? Annyit már a déli órákban is meg­állapítottak, hogy a mozdony biz­tosító szelepe robbant szét, — de épen ez a megdöbbentő: hát az robban föl, ami biztosítás akar 'enni — robbanás ellen?! A szak­értő vizsgálatot még ma, igenis még a mai napon megejtik. Mert — ezt a rendőrségnek üzenjük, — csodálatosnak tartjuk, hogy a déli órákban se nyerhettünk a rendőr­ség utján részletes, vagy legalább megfelelően tájékoztató jelentést arról, ami hajnalban történt s ami a rendőrség imai napján mégis a legnagyobb, legfontosabb leg­gyorsabb intézkedést kivánó eset. Mit tud a rendőrség? Ugy is írhattuk volna: Mit nem tud a rendőrségi A rendőri sajtó­iroda tudniillik a déli órákban ezt, csakis ezt a tájékoztatót adta ki hi­vatalos formában: — Augusztus 5-ikén reggel négy óra tizenöt perckor a rendező pá­lyaudvaron egy befűtött s indu­lásra kész mozdony biztosító sze­lepe szétrobbant, a mozdonyon Reményi Dávid mozdony\rezető és Varga Imre fütő voltak, mindket­ten a kiömlött gőztől életveszélyes sérüléseket szenvedtek, kórházba szállíttattak. Szakértői AÚzsgálat fogja a robbanás okát megállapí­tani. Eddig van. A többit a Rendező­pályaudvaron és a kórházban járt munkatársunk közlése alapján irjuk. Hogy történt a robbanás? Maróczy mozdony felvigyázó, a fütőházi főnök, Reményi mozdony­vezető vallomása, a hivatalos vizs­gálat: ime, ezek alapján, tárgyi­lagosan ítélhetjük meg az esetet. Az 5083. számú mozdonynyal történt a katasztrófa. Hangsúlyoz­zuk, — ez a fütőházi főnök vallja — ezt a mozdonyt hónapok óta nem használták rendesen, sőt egy hónap óta állandóan a pályaud­vari színben állott. Ugy látszik, olyan öreg gép, hogy nem biztak benne. Sürgős okok miatt ma kel­lett elővenni újra. A Rendező-pályaudvar közvet­len közelében, a nyilt pályatesten történt a katasztrófa. Állott a moz­dony, indulásra készen. Reményi mozdonyvezető és Varga fütő épen beszélgettek, amikor hirtelen rob­banás zaja és óriási gőzömlés hangzott föl. ösztönszerűleg, mene­külni akartak, de nem birtak, mert nem Arolt idejük. A széntartóra kúsztak volna, de lábukat, comb­jukat elérte a veszedelem, gőz, forró viz ömlött rájuk, leforrázva, összeégve zuhantak le. A mene­külni akarásnak köszönhetik, hogy az arcuk, fejük és nyakuk nem égett össze, hanem a mellükön, al­testükön karjaikon, combjukon teljesen összeégtek. Állapotuk élet­veszélyes. Mit vallanak a tanuk? Érdekes Maróczy mozdonyfel­ügyelő vallomása. — Láttam az esetet. A mozdony közelében foglalatoskodtam. Hal­lottam a robbanást, láttam, hogy egy darab a kazánból a magas­ba repül. Fölhangzott a borzalmas emberi orditások zaja. Odarohan tani az egyik tolató munkással, láttam, hogy borzalmasan lefor­rázA-a, összeégve kínlódik a két ember. Olajos bordóba dugtál őket, aogy enyhüljön a szenvedő sük, mentőkért telefonáltunk. Re ményi és Varga szegedi családos emberek. Érdekes, liogy Reményi nek volt annyi ereje, liogy rendel­kezett a pénzével, hogy megkérte a hozzárohantakat, segítsék a csa ládját, vegyék fö a fizetését s ad ják át azoknak. Ekkor a mellét, szivét fájlalta, elvesztette az esz­méletét. A vizsgálat. A vasúti hatóság vizsgáló­bizottságot küldött ki a szeren­csétlenség helyére. Két mérnök is van a bizottságban, igy szól az eddigi eredmény a vizsgálatról: — A robbanás technikai okát határozottan még nem tudták megállapítani. A csavarszelep meg volt lazulva. A feszités ennél­fogva kivágta ezt is, a felső­szelepet is, agőz mind kiömlött, a tazán felső része megsérült. Menekülésről szó sem lehetett. A szerencsétlenségnek nem ők voltak az okozói: ez bizonyos, ők nem vehették azt észre, nem is sejthették, liogy a szelep nem jól zár. Fütőházi főnök állítása sze­rint hónapok óta nem volt ez a régi gép használatban, ma fűtöt­ték be egy hónap óta először. A vizsgálatot délután folytatjuk. Eddig van a szakértői véle­mény. Szóval még rosszakarat­ai sem okozhatja senki a szern­csétlenségért se Reményi moz­donyvezetőt, se Varga fiitőt. A kórházban. A szegedi kórházban próbálják életben tartani a két áldozatot. Vehezen sikerül. Steiner Jenő dr ápolja őket. összeégtek teljesen, lorzalmas kinokban fetrengenek, (i akarta őket hallgatni Márton József dr vizsgálóbíró, de már sebláz gyötri őket, félrebeszélnek, sokszor eszméletlenül vergődnek. Családjuk pedig a kórház folyosó­ján sir, jajgat, nem engedhetik hozzájuk, csak holnap, vasárnap, amikor megkönnyebbülnek, vagy mint halottak, vagy mint napokig életveszélyesnek maradt sebe­sültek, ki tudja? Délután folytatják a hivatalos vizsgálatot a kazánrobbanás ügyé ben. Sok ujat nem adhat a vizs­gálat. NAPIHÍREK. Hafóáni nagy afoás. Uruk! ma van teljesen egy éve, Hogy a fegyvert kezükbe véve A malisszorok fölkelének. Mi a fenének? És elmúlt háromszázhatvan nap, És csak most jön a hire annak, Hogy lefeküdtek az albánok. Jó éjt kívánok. Ah! őnekik virrasztani kellett, Egy évig egy pikkoló mellett, Hej, ha ezek aludni fognak: Hogyan hortyognak! A képviselőház ülése. Budapest­ről telefonálják : A mai ülésen semmi különös mozzanat nem történt. Ná­vay Lajos alelnök tiz érakor nyi­totta meg az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítése után több képviselő kértej hogy Pozsgay Miklós és Pál Alfréd bocsánatkérését a jegyzőkönyvbe is vegyék be. Következtek a szabad­ságkérések, melyek fölött húsznál több képviselő névszerinti szavazást kért. Az elnök ezután négy indít­ványt olvastatott föl, melyek az ál­talános választójog mellett szóltak. Ábrahám Dezső és Lovászy Márton a közigazgatási bizottság elé kérik terjeszteni az indítványokat. Húsznál több képviselő névszerinti szavazást kór. Elnök az interpellációs könyvet olvastatta még fel. Uj interpelláció is érkezett be Eitner Zsigmondé, az összeférhetetlenségi törvények mó­dosításáról. A Ház elhatározta, hogy augusztus 9-én tárgyal e dologban. Interpellált még Benedek János, a tanítók véleményszabadságának el­fojtása tárgyában. Majd rátértek a véderőjavaslatok tárgyalására. Isse­kutz Győző tartott e tárgyban hosz­szabb beszédet. — Szebenyei szabadon. A Dél­magyarerszág-ban megírtuk azt a viszontagságot, amin átment Szebe­nyei Ernő, a szegedi Vigszinpad titkára. Megírtuk azt, mi miatt ül­dözték ezt az embert, kifejeztük gyanúnkat, hogy személyes bosszú rossziudulat ós félreértés miatt az üldözés kálváriáján ment át Szcbcnyei Ernő. S igazat irtunk, mikor rokon­szenvvel kezeltük egy „szerencsét­len s nem gonosz" ombor ügyét. Mert igy jelentik Budapestről — » panaszos Wagner Károly dr. bead­ványt intézett a bírósághoz, melyben bejeiontette, hogy panasza tévedésen alapul és ezért vádját visszavonja• Krezsák budapesti vizsgálóbíró ennek folytán Szebenyeit azonnal szabad­lábra helyezte ós az eljárást meg­szüntette ellene. Eddig van. De, kérd­jük szeretettel, miért üldözték akkor annyira ezt az embert, miért hur­colták meg mint csalót, mint eik­kasztót, mint leendő gyilkosjelöltöfc a többit, ha egyszer tévedésen

Next

/
Thumbnails
Contents