Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-06 / 177. szám

ESTI LAP. II. évfoiy&n, 27. szám 1911, vasárnap, augusztus 6 özponti szerkesztSséo és kiadóhivatal Szeged, a Rorona-utca 15. szám •—i Budapesti szeri esztőség és kiadóhivatal IV., «=J Városház-utca 3. szám " REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN ^ egész évre . R 24'— félévre . . . R 12 — negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2-— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2"40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztősé) 305. m> Kiadóhivatal 836. interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon -száma 128—12. 1911 augusztus 5 Szeged fogadalmi ünnepén lát­juk igazán, mennyire a maradi­ságra kárhoztatott még mindig a falusi, a tanyai magyar. Ugy jöttek be a búcsúra, mintha évtize­dekkel előbb, az édes szüleik vagy a nagyszüleik jöttek volna. Az arcok szomorú dühös, semmit se váró arcok. A ruházkodás a régi, a tipikusan agyonismertetett. A legények satnyulnak. A leányok gyöngetermetüek. A lovak elsat­nyultak. Kiabál a szegénység a legtöbbről. És ez a magyar jelenség a legérdekesebb még ezen a foga dakmi napon is. Minden egyéb el­törpül e mellett. Hogyan, hát a magyar nép ezrei még mindig a régi kultur­talanságban, a imaradi állapotban, az éhes szegénységben, a lassú de állandó satnyulásban pusztul­nak? Hogyan, hát a földéhség már állandó kísértetként ül az arcokon? Hogyan, hát nem is kul­lognak a falusi, tanyai viszonyok az egyszerű, csigalassan fejlődő magyar városok után se? Csupa kérdőjelek, melyek — nem tehetünk róla — dühös le­vertséggel töltenek el bennünket. Ilyenkor látjuk, mennyi a tenni­való. Mennyit kell nyögnünk, agi­tálnunk, ütnünk a félálomban tán­torgók, a maradiságban meg­nyugvók arcán, ha tülekedni, vergődni akarunk az uj Magyar­országért. Amelyben nem marad­nak meg a „tipikus" régi falu­siak, — akik ma földéhesek, akik elmaradottak, akik tehetetlenek, akik satnyulnak vagy kivándorol­nak, — de akik végeredményben nem tudnak a helyzetükön változ­tatni. A 'nemzeti munka korsza­kában ezt kell észrevennünk, ezen kell segítenünk, nem frázisokkal, hanem ugy, hogy uj viszonyok, uj alakulások, uj magyar állapo­tok következzenek, hogy se ilyen fogadalmi ünnepeken, se máskor he találjuk meg a mai embereket, akik földéhesek, akik satnyulnak, kultúrától távol állók, pusztuló niagyarok, — szegény magya­rok ! Mert ez a főkérdés. Mert úgynevezett ájtatosságok, bün­bocsánatok, városok, falusi ma gyar erkölcsök mind csak a szük séges mellékkérdések. Az uj Ma gyarországról, az uj magyarokról van szó, értsük meg már, erről és ezekről, — szegény magyarokról Asszonyok lázadása a husdrágaság ellen. — Saját tudósítónktól. — Nem a magyar asszonyokról vari szó ezúttal. A magyar asszonyokra a legjobb akarattal sem lehet rá .fogni, hogy ők bármit is tennének a már-már tarthatatlanná váló husdrágaság ellen. Ebben a kér désben csodálatos, érthetetlen mó don csődöt mondott a magyar asz szony világhírű temperamentuma s a drágaság ellen ujját sem moz­dítja. Panaszkodik a drágaság miatt, rengeteg energiát fordit a krajcárok miként Ivaló beosztá­sára, de eszébe sem jut, hogy talán tehetne is valamit, — ha másért nem, hát saját jól fölfogott érde­kében, — a husdrágaság ellen. — Ugyan mit tehetnénk, — mondják erre az asszonyok — a mi szavunkra senki sem hallgat, mi nem szólhatunk semmihez, a mi szavunk amúgy is esak puszta elhangzó szó volna. Kétségtelenül van némi jogo­sultsága az ilyen kijelentésnek, mindazonáltal azt szó nélkül elis­merni nem lehet, mert hiszen ed­dig a magyar asszonyok még meg sem kísérelték jogos érdekeik meg­védését. Pedig — ki tudja — talán épen ők találnák meg leghamarább e már-már válságossá váló hely­zet megoldásának helyes módját. Hogy mit tehetnek az asszonyok egy-egy nagyfontosságú kérdés­ben, arra eklatáns bizonyíték a bécsi asszonyoknak a husdrágaság ellen megtartott nagygyűlése. Ezen a nagygyűlésen, amelyen nagyon sok neves politikus is föl­szólalt, a drágaság tarthatatlan voltának bizonyítására a nagy­gyűlés asszony-szónokai hozták föl legnyomósabb okokat. — Nekünk csak krajcárok álla­nak rendelkezésünkre — mondta az egyik asszony-szónok, — kraj­cárokkal kell számolnunk s bizony, ia krajcáraink nagyrészét húsra Kell, liogy költsük, | családunk egyéb szükségleteiről gondoskodni nem tudunk. Épen ezért követeljük az argentínai hus behozatalát, (tudvalevően most Ausztria-szerte ezt tartják a husdrágaság egyet­len orvosságának), mert nem tür­hetjük tovább, hogy a drága hus miatt egyebekben szenvedjünk szükséget. — El szeretném vezetni önöket a — mondta egy másik asszony­szónok: Granitschné Heléna — a gyermekkórházba s 1 ott megmu­tatni önöknek a husdrágaság ret­tenetes következményeit. Én meg­néztem e kórházakat, megnéztem a kis betegeket, megkérdeztem, liogy mi a betegség oka? Az orvo­sok, az orvostanárok majdnem minden ágyacska előtt ezt felel­ték nekem: „Ez a vézna gyerek nem juthatott [megfelelő táplálék­hoz, táplálatlan kis testében nincs ellentálló erő s igy könnyen inkli­nált, a legelső bacillus megfer­tőzte." Ez azt jelenti, hogy azért zsúfoltak a gyermekkórházak, azért* temetnék el évenként ezernyi kis gyermeket, mert megfizethetet­lenül drága a hus! És amig a bécsi asszonyok ilyen és ebez hasonló érvekkel küzdenek a husdrágaság ellen, |amig ilyen, érvekkel kényszerítik a vezető kö­röket arra, hogy a husdrágaságot bármilyen módon, de okvetlenül megszüntessék, addig a magyar asszonyok tótlenül várják be az eseményeket, tétlenül lesik a — sült galambot. Séta Szegeden. Augusztus ő. az alsóvároson. - Saját tudósítónktól. ­Haviboldogasszony napján, Sze­ged fogadalmi ünnepén, sok ezer munkás kéz kulcsolódik össze hogy a Fekete Mária csodatevő képe előtt bűnbocsánatot nyerjen a múltért. Sok ezer ember zarán­dokol, lábát felvérezve az éles ka­vicsokon Szegedre. Az idén tizenkétezer ember jött a szegedi búcsúra. Ennek oka, hogy sok helyen azt hitték, nem engedik meg az idei augusz­tus ötödiki bucsut, a nagy hőség és por miatt. Más évben husz­huszonkétezer ember érkezik Sze­gedre. Különösen a Fekete Mária­képnek tulajdonit a vidéki és alsó­városi nép sok erőt. Ennek a his­tóriája minden szegedi előtt isme­retes, évtizedek óta közölték a szegedi lapok a történetét. Ha­gyományos szokás szerint ezren meg ezren gyónnak ímeg ezen a napon, szent-ferencrendi barátok végzik az óriási munkát, — igy az idén is. Kora reggel megkezdő­dött az egyházi szertartások soro­zata s a késő esti órákig, egyfoly­tában, egy-egy pap egyszerre két hivet is gyóntatott a hatalmas, zajos folyosókon. Délelőtt Lázár György dr, Szeged polgármeste­rének és tanácsának vezetésével, részt vett Szeged katolikus népe az ünnepi misén és körmeneten. Délután kezdődött az igazi bucsu képe, mert ekkor özönlötték el a Mátyás-teret, a sok, ezerféle sát­ak, a Szentháromság-utcában és a környékbeli utcákon fölállított sátrakat is, .melyek mindegyiké­ben mulatni kezdett a nép, a késő éjszakai órákig. A zarándokok tömege már dél­után megindult az ő falujába, késő estig egymásután tértek útra, Jézus szobrocskája és Szűz Má­riás zászlók alatt, öregek, ifjak, gyerekek, akik megenyhülve, de rettenetes porban és melegben tér­tek haza, hogy emlékezzenek szép augusztus ötödikére, hogy a jövő évben — isten segítségében bizva — újra visszajönnek Szeged foga­dalmi ünnepére. Az ftlsóvárosi Mátyás-templo­mot körülvevő parkban hangos az élet, bnllámzik, mozog az óriási tömeg a vásárosok, a komédiások sátrai között. Olyan 'ez, mint egy nagy vásár Szeged és a környék számára. Minden vásáros bódé előtt százszámra állnak a bncsusok és buesnfiát válogatnak az otthon­maradt rokonoknak és ismerősök­nek. Egyik sátorban mézeskalá­csot, másikban ruhafélét, házicik­keket, dísztárgyakat, képeket, ol­vasókat, különféle játékszereket árulnak az 'élelemes kereskedők, iparosok, kik ép oly hangos lár­mával hirdetik portékájukat, mintha nem is kegyeletes ünnep­nap keretében, hanem csak egy vá­sári üzletnap miatt kerültek volna ide a templom köré. Szól a sip, re­cseg a trombita, zajong a tömeg. Eleven élet uralkodik mindenfelé, a parkon kivül, a közeli utcák há­zaiban udvari korcsmákat rendez­tek be. A liösszn úttól kifáradt za­rándokok itt keresnek és találnak pihenést. A vidékiek nagyrésze már teg­nap este megérkezett Szegedre. Legnagyobb részük a szabadban és a templom folyosóin, udvarán töltötte az éjszakát. A templomot körülvevő parkot ellepték a vidé­kiek és mikor leszállt az este, lelie­eredtek a füre és igy a szabad ég alatt, Fekete Mária oltalmába ajánlva leleküket, várták a mai szép reggelt: augusztus 5-ikét. Ér-

Next

/
Thumbnails
Contents