Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-31 / 199. szám

2 utóbb a felségsértő bulvárd-ujság ügye. Ez jó falat volt. Itt is kijelentettők, hogy addig nem lesz rend .. . stb. De aztán hamarosan cserben hagyták a „Nap"-ot és csináltak belőle általános sajtó-sérelmet ős egy szánalmas sajtótörvényt — javaslatban, mely törvénynek jobb is lehetne, de incidensnek ez is jó. Most itt tartunk. Mi jön még ezután? Ürügy és incidens jöhet, amennyire csak szükség van. Ámde az ürügyek és incidensek szinrehozatalának eltűrésébe az ország már beléunt és egymásután szólalnak meg az ország törvényhatóságai, tiltakozván a kisebbség erőszakossága ellen, mely a házszabályok hiányos rendelkezéseivel visszaélve, minden komoly tanácskozást lehetetlenné tett s a parlamentet guny és nevetség tárgyává alacsonyítja. Igy hát remélhető, hogy a hosszútűrő kormány és többség is megelégli végre az ürügyekből és incidensekből élősködő obstrukció éretlen csinytevéseit és hamarosan véget vet a sivár és meddő technikázásnak, mely semmit se tesz egyebet, csak mint a nyűgös gyerek: ha fölveszik is sir, ha leteszik is sir. Ferenc Ferdinánd trónörökös a német fl ottajjyakorlatokoii. Bécsből jelentik: Ferenc Ferdinánd trónörökös Salzburgból szeptember negyedikén utazik el Kielbe, hogy rósztvegyen a német flotta ezidei gyakorlatain. A trónörökös kíséretében lesznek Montecnccoli gróf tengernagy, Haas altengernagy K ailer sorhajókapitány ós Reisig sorhajóhadnagy. Ferenc Ferdinánd három napot tölt Németországban és szeptember hetedikén visszatér blünbachi kastélyába. megtámadott török határőrök. Szarajevóból jelentik : Nemrégen a török kormány panaszt emelt a bécsi külügyminisztériumnál a sokszor előforduló határsértések miatt. A határsértésből a következő részleteket derítették ki: Hátfőn három török határőr Cselebicsnél boszniai területre mei.t át, hogy megrövidítsék az útjukat. A boszniai csendőrőrjárat, amely hat emberrel arra cirkált, felszólította DELMAGYARORSZAO a török katonákat, hogy menjenek vissza a határon, de a török katonák nem engedelmeskedtek, hanem fedezetet kerestek ós már célba vették a boszniai örséget. Erre a csendőrök lőttek, egy török katonát megöltek, egy másodikat súlyosan megsebesítettek, a harmadik pedig elmenekült. A katonai vizsgáló-bizottság a ténygllás megállapítása után megengedte, hogy a török katona holttestét visszavigyék török területre. Székely aviatikus a Házban. Bent járt ma a Házban Székely Mihály, a kiváló aviatikus s fölkereste Héderváry Károly gróf miniszterelnököt, Kossuth Ferencet és Justh Gyulát. Támogatásukat kérte a magyar aviatika számára Mind a hárman a legnagyobb szívességgel fogadták Széke'y Mihályt s támogatást Ígértek számára. Khuen-Héderváry* gróf azt mondta neki, hogy régen figyelemmel kiséri működését s nagyrabecsüli bátorságát ós vállalkozó önfeláldozását. A világ pörölye. (Saját tudósítónktól.) A bismarcki hagyományoknak nagytemperamentumu őrzője, Harden Miksa buzdítja, helyesebb szóval bőszíti a német közvéleményt ezzel a kifejezéssel az „Erbfeind" ellen, Franciaország ellen abból az ötletből, hogy a marokkói tárgyalásokat meg kellett szüntetni. Németország a világ pörölye lehetne és üllőjévé tehetné az egész világot, írja Harden és harci készülődésre, az ősi furor tentenicus szerint való harci készülődésre biztatja Németországot. Szinte leplezetlenül kimondja a régi igazságot: sí vis pacem, para bellum ós egyenesen a fegyvere megcsörtetésót ajánlja a marokkói kérdésben Vilmos császárnak. HardennekJés a lapjának az ismeretesen túltengő temperamentuma semmiesetre sem irányadó azért a marokkói omeletteért, amelynek forróját idáig Berlinben iparkodtak diplomáciai tárgyalásokkal hidegre fújni. De a lárma, amit ő üt az afrikai homok forróságában égetővé vált kérde's körül, nem marad válasz nélkül. Mára már teljes a bruit az omelette körül, mert nem is válaszképen, hanem szintén önálló dühvel, megnyilatkozik teljes harci készséggel az egyik francia újság is, az Echo de Paris, amelyik már azután szinte seregszemlét tart, figyelmébe ajánlja a francia kormánynak, hogy gondoskodjék az 1908-ik esztondőben besorozott újoncoknak a továbbra való fegyverbentar1911 augusztus 31 tására is, mert hiányos, hijjas hadsereggel nem szerezhet teljes nyomatékot a maga érdekeinek a Marokkóról való tárgyalásokban. És végül idegen hang is fújja a viszálykodás kövét. Egyike a legolvasottabb belga lapoknak, a La Cronigue látszólag szinte indokolatlanul heves cikkben támad rá egyenesen Vilmos császárra és 1815-1915. címmel vehemens párhuzamot von Napoleon hajdani európai diktatúrája között ós a között a német diktatúra között, amit most Vi'mos császár akar gyakorolni nemcsak egész Európán, hanem az egész világon is. Szóval nemcsak az érdekelt lapoknak a hangja válik harciassá, hanem a félig érdekelteké is és minderre a lázra a hivatalos diplomáciai közléseknek csupán csak egy hüs cseppje van. Azt adják a világ tudomására, hogy a berlini Marokkó-tárgyalások nem értek véget, nem is futottak holt pontra, csupán csak félbeszakadtak. Csupán csak félbeszakadtak — mondja a félhivatalos megnyugtatás — de e mögött a megnyugtatás mögött valóban joggal izzik ott a Harden harci riadója, a párisi újság fegyvercsörgető felelete és a brüsszeli lapnak a szintén harci hangú intése. Mert ezek a tárgyalások ugy szakadtak félbe, hogy Bethmann, a német kancellár és Kiderlen államtitkár Wilhelmshöhóbe utaztak, referálni a császárnak, Cambon pedig, aki a békés megegyezésnek talán egyetlen igazi barátja a berlini tárgyaláson, szintén ad referendum vitte a dolgát a maga kormánya elé. Ami nem diplomáciai, hanem a legközönségesebb nyelven is annyit jelent, hogy a tárgyalók egymással megegyezkedni nem tudtak ós appellálnak azokhoz, akik küldötték őket. Hogy ez az appelláta azután milyen veszedelmeit rejtegeti magában a háborúnak, annak a bizonyítékai a harcias hangú német, francia ós brüsszeli hangok. Ez a halasztás, ez a szünet a tárgyalásban tulajdonképen már most teljes bizonyítéka annak, hogy Németország és Franciaország a marokkói kérdésben, de egyáltalán, akármiféle adott gyarmati hatalmi kérdésben egymással megegyezni nem tudnak. Amióta megvan a hármas entonte, azóta egészen bizonyos, hogy akár Marokkón, akár valami más kérdésen fel fog dőlni a dédelgetett európai egyensúly és végre bekövetkezik a múlhatatlanul elkerülhetetlen európai háború. külni akart a bűvkörből, hűséges kék szeme nem akart rabul akadni holmi barna fürtök göndörségében, de ah, épen, mert napsugár nem tehet róla, há világit, melegít s az élet leggyönyörűbb rózsáit készti virulásra. De eljött" egy nap megint, mikor Napsugár kisasszony ragyogó szemét könyek borították. Az özvegy báróné fiának kiházasitására gondolva, együtt kézimunkázott Jennyvel heteken át. A legpompásabb darab, mit eddig készítettek, egy zongoratakaró volt. Egyik sarka üresen maradt. — Nézd, kicsikém, ezt akkor is kihímezhetjiik, ha tudni fogjuk, milyen lesz a másik cimer. Ali, ez a másik cimer, amiről senki sem tudta, milyen lesz, megsebezte Jenny szivét és beteggé tette szegényt. Még szorgalmasabban dolgozott, mint eddig, de arca egyre halványabb lett s kacagását senki sem hallotta. — Mon dieul ma ebére, nem szabad megbetegedned. Az én kis virágom szirmainak nem szabad lelankadniok. Miért vagy oly bus? Nagyon betegnek érzed magad? Senki sem volt tisztában bajával. Az orvos hasztalan gondozta, Jenny napról-napra gyöngébb lett. S mikor ágyba döntötte a láz, vallani kezdett a bárónénak: — Ne tartson rossznak, hálátlannak, aszszonyom, de én ugy szeretnék . . . — Mit szeretnél gyermekem? Mondd ki | bátran. Jenny zokogva csókolta a báróné kezét. — Ugy szeretnék... elmenni... innen ... A báróné azt hitte, lázban beszél. — Jó, jó, ugy lesz minden, ahogy kívánod. Mikor fenn járt a beteg, újra előhozta kérését. — Ha meg nem bántanám vele, báróné, könyörgöm, bocsásson el magától! Akkor egyik levelében megírta fiának Jenny tervét, talán ő tudja az okot, mit ez féltve titkol, miért akarja elhagyni házukat. Amint a válasz megérkezett, őméltósága előtt világos lett minden. Gösta ugyan azt irta, nem is képzeli, mi oka lehet Jennynek erre, de minden sorából, pedig ugyancsak sokat irt, egy ifjú szívnek szenvedélyesen szerető aggodalma hangzott el. Jó. Teljesedjék tehát akarata. S a levelek mentek jó ismerősökhöz, rokonokhoz, ki volna hajlandó Napsugár kisasszonyt házánál alkalmazni. De — minél előnyösebb válasz érkezett, őméltósága annál szomorúbb lett. Egyelőre elrejtette a levelet s azt mondta Jennynek, hogy senki sem irt még. Mérhetetlen fájdalmat érzett arra a gondolatra, mikor a sápadt kis Napsugárnak áldását adja távozásakor . . . Miért is nem maradhat itt örökké, egyedül ővele! Miért nem rut, miért nem púpos ez a ragyogó szépségű Napsugár! És szegényke napról-napra gyöngült, sápadt, fogyott s a báróné aggodalma nem ismert határt. Végre egy napon, közel már a karácsonyi ünnepekhez, mikor a hó magasan feküdt a hegyeken és végtelen csönd terült el künn a havas tájon és bent a meleg szobában, a báróné leült a pamlagra, melyen Jenny halotthalványan feküdt. Leült mellé s ugy nézett rá, mintha a szivében akart volna olvasni: — Gyermekem, végre találtam számodra egy megfelelő állást. Jenny halvány arca hirtelen rózsásra változott s remegő hangon kérdezte: — Hol"? Óh, méltóságos asszonyom, liogy fogom én ezt meghálálni . . . — Nézd, édes gyermekem, nem valami rendkiviil fényes állás ugyan, de gondolom, jól fogod magad érezni. — Hol, hol? Ismeri őt, báróné? — Ifjúkora óta. Egy idősebb hölgy, kinek szintén megvannak az ő apró és nagyobb hibái, de szive helyén van, lia szükség van rá. Egyetlen gyermek van a háznál. Egy fin, akinek vezetése a te gondod lesz. — De báróné, ha az illető hölgy éltes, ugy fia sem lehet gyermek már, ahol tán egy idősebb, nálam műveltebb, okosabb nevelőnő felelne meg. — Igen... félek, hogy nevelése kissé elhanyagolt, de te türelmes természetű és jószívű vagy. Mikor 'akarod állásodat elfoglalni? Jenny szive összeszorult. Óh, hogy sietnek őt innen .eltávolítani!