Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-25 / 193. szám

2 DÉLMAQVÁROfrSZAG IMI aagawáutt 25 eltűnt. Szegény Döíozsuta. Esetleg más községek is eltűnhettek a telefonkönyvből. Milyen ötletesség! Benn a központban pedig a szegény telefonos kisasszonyok, alig bírják már. MegbólóhdVfja őket a sok hibás szám. fis — csodák csodája — a legtöbb városban, községben ez a baj a telefonkönyvvel. Mindenütt összezavarták a szegény számokat. Mindenütt. Mert nekünk javított és második bővített kiadású telefonkönyvünk van, kérem alásan. Hir Kecskemétről. Bontják a palotákat. Adományok nem érkeznek! Kecskemét városi tanácsa legutóbb tartott ülésén elhatározta, hogy azokat a városi házakat, amelyek az uj szabályozási vonalba esnek, vagy pedig aríiiyira megrongál,utak, hogy kijavíttatásukra költeni nem érdemes, teljesen lebontatja. E határozat értelmében még ez évben tizenhét városi házat bontanak le teljesen. Ezek közt van az elemi kisegítő iskola, egy óvoda, a szőnyegszövő iskola, egy kerületi rendőriaKtanya és több nagyobb bérház. Pénteken délelőtt a törvényhatósági bizottsági tagok a földrengési károk ügyében az e hó 31-iki közgyűlés előtt bizalmas értekezletet tartottak. A magyarországi pénzintézetek országos szövetségének elnöksége átiratban jelenti be. Kacla Elek polgármesternek, hogy az Ötödfélszázat számláló pénzintézetek között gyűjtést rendezett. Hangsúlyozza, hogy mivel a pénzintézetek egy része már eddig elküldte adományát, a szövetség gyűjtése nem lesz túlságosan nagy, de azért- bizonyára méltó lesz ahhoz a rokonszenvhez és részvéthez, amelylyel a földrengés által sújtottak iránt viseltetnek. Az országos szövetség kezdeményezése folytán a Nagyszebeni Földhitelintézet, amely igen jelentékeny jelzálogkövetelésekkel van érdekelve a kecskemétieknél, a legközelebbi napokban Kecskemétre küldi beeslőjét, a ki a földrengés által megrongált és az intézet javára kölcsönökkel megterhelt ingatlanokat megvizsgálja és a károsult adósok érdekében megállapítja a fizetési kedvezményekel és törlesztési előnyöket a jövőre Kecskemétre, Adományok vasárnap óta nem érkeztek. A mai napig összesen befolyt 281.975 korona 67 fillér, a király 100.009 koronás adományával együtt. Intervju két aviatikussal. Umlauff, Miller visszaröpültek Kaposvárra. ELÉGIA a szakállamról. Mozgalmas, eleven élet uralkodik Kaposvárott. Annyit írhatunk, hogy a katonai repülőgépek gyakorlatai nem adnak annyi eredményt, mint amennyit várni lehetett volna, Ennek oka, hogy kezdetleges állapotok uralkodnak a vidéken, beláthatatlan távolságig, a fölszállás, a leszállás, a tájékozódás igen nehéz, kockázatos. Tegnap kora reggel Miller főhadnagy szállott fel Bussárd nevű gépén, négy óra múlva leereszkedett. Visszarepült Kaposvárra Umlauff is. Ma Illner és Miller rendeztek próbarepülést, de az erős levégőáramlatok lehetetlenfié tették a felszállást. Munkatársunk meginterjuolta Miller főhadnagyot és a világhírű pilótát is: llinert. Megjegyezzük, hogy Illner az Etricht-gépeket gyártó Motor Lufffahrzeug Gesellschaft mérnöke. Beszélgetés Ilnerrel. — A legközelebbi vonattal elutazom, — mondotta Illner. — Oroszországba kell mennem, mert ott is sérleteznek az Etrich-gépekkel. Hat darabot rendeltek meg hadügyi célokra. Bizonyára elkészültek s most oda kell mennem, hogy a próbarepüTéseken részt vegyek. — Mit szól mérnök ur a kaposvári repülésekhez ? — Hát tudja, az igazat megvallva, legjobban csodálkozom Miller főhadnagy esetén. Kétszer szenvedett hajótörést egy és ugyanazon helyen. Hja, a kukorica! Én csaknem babonás félelemmel vagyok eltelve a kukoricások iránt. És ezt nemcsak én mondom, de csaknem valamennyi aviatikus. Miller főhadnagy persze, ne sokat törődött a kukoricással és látja, kétszer egymásután járt vele rosszul. Miller balesetén annál inkább csodálkozom, mert az osztrákmagyar hadsereg pilóta-tisztjei között ö volt az első, aki az Etrich-gépeken fölszállt s mondhatom önnek, hogy én, aki már több mint kétszáz Etrich-gépet építettem és kipróbáltam, nem vezetem biztosabban a gépet, mint Miller főhadnagy. Egy hatalmas csattanás szakította itt félbe a mérnök szavait. Miller főhadnagy csapott egyet a hátára. Nem szereti, hogyha dicsérik. Miller találmánya. Rendkívül érdekes vita keletkezett ezután Miller és Illner között. A vitát tudósítónk provokálta azzal, hogy a vasárnapi balesetre hivatkozva, megkérdezte, nem lehetne-e a repülőgépek kerekeire féket szerelni ? Rögtön előkerültek a ceruzák és papírok. Mindkét pilóta elemében érezte magát. A műszaki vitatkozás részleteitől eltekintve, fővonalakban meg lehet állapítani, hogy Miller terve rövidesen megvalósul. Ö a gép első két szántalpára tervez könnyű fémhői, alumíniumból egy egyszerű féksaruf, amilyent a hegyes vidékeken a fuvarosok használnak. Ezeket a sarukat egyetlen sodronnyal lehet irányítani. A vasárnapi eset utatja, hogy fékre okvetetlenül szükség van arra az esetre, amikor a gép nem tud fölemelkedni, de a gurulása is életveszedelmes. — Mikor jönnek vissza, főhadnagy ur -kérdezte munkatársunk. A gyakorlatok értéke. — Ezt magunk sem tudjuk, — mondotta Miller. Az tgész gyakorlati kísérletezés. Nincsenek tapasztalatokon fölépült szabályaink. Amint a viszonyok kívánják, ugy már holnap visszaszállunk, de az is lehet, hogy többé nem látjuk Kaposvárt és Verőcéről egyenesen Bécsújhelybe utazunk. 9 — Saját tudósítónktól. — A Vatikán egy magas állású személyisége a minap beszélgetést folytatott a „Stampa" egyik munkatársával a pápa betegségéről s a többi közt ezt mondotta: —. A gyógyulás folyamata lassan halad előre, mert a pápa igen gyönge és az elveszett erők csak lassan térnek vissza. Ehez járul meg, hogy nemcsak testi, hanem lelki depresszió alatt is szenved. Mig a fizikai depresszió a szívműködés rendellenességében jelentkezett, a lelki depresszió honvágy alakjában mutatkozott. A pápát már hosszabb idő óta erős honvágy gyötri szép Velencéje után és ez egész környezetének feltűnt. Kitűnt az egy jelenetből is, amely nemrég játszódott le egy kihallgatás alkalmával. Egy velencei ember jelent meg a pápai kihallgatáson, akit Pius pápa még velencei patriarka korából igen jól ismert. Ugyanakkor volt Rómában az a rettenetes hőség is, amely néhány héttel ezelőtt egész Európára ráfeküdt és a társalgás természetesen e tárgy körül forgott. A velencei ekkor a velencei életet festette le a pápa előtt, a Lidót, amelyen a legforróbb nyári napokon is állandóan hüs tengeri szellő fújdogál, a forgalmat, amely állandóan emelkedik a lagúnák városában, bizonyítékául annak, hogy az idegenek mindenkor változatlanul nagy számmal keresiK fel a gyönyörű várost. Azután a sajnálkozás hangján jegyezte meg: — Mennyit szenvedhet Szentséged, hogy örökre egy helyhez van koive ós még annyi nyugalmat sem engedhet meg magának, mint más közönséges halandó. Mit tesz Szentséged, hogy olykor egy kis könynjtebbüiést szerezhessen magának? A pápa fájdalmasan mosolyogva igy szólt: Ha magam vagyok, olykor néhány pillanatra lehunyom a szemeimet és képzeletemben látom a tengert és a lagunókat. Ez a látomány uj erőt ad a munkához. 1. Az aradi borbélykongresszus hosszú vita után elhatározta, hogf a bérletrendszert megszünteti. Hu szonnegyedikén csapott le közénk » Hiób-hir és mint villamos ütés reudiilt végig szivünkön a Rémület átfutott kezünkön, fejünkön, lábuu kon és végigreszketett szakállunk szálain, melyet váratlanul ért e csa pás. Tessék elképzelni, mi lesz itt Szó seni lesz róla többé, hogy els« jéu néhány koronával egész ho napra megváltjuk a jogot ama kellemetlen tanúnak eltávolitásárar melyre esküdni szoktunk. 2. Ezentúl akkor borotválkozó' csak, felebarátom, ha van harmiD" vasad. És mikor van neked harmiö" vasad, felebarátom? Elsején va® másodikán is van. Jó, mondjuk még harmadikán is van. De azután! Azután jön a Csend. Azután jön 3 Semmi: a Nirvána, az örök Béke # a Nagy Szakáll. Mint enyhe fórrá* a cserfa tövéből: csörgedezni ke«' pofádból a szőr, a szőr. Benézel ref gel a tükörbe, s mosolyogsz: neW séges. Majd holnap: ma nincs baf mi ne vasam e célra. Benézel m®' nap a tükörbe s igy szólsz: atyám, ama szőrös majom. H«r madnap is benézel s igy szólsz: fene egye meg, megint a kefé^ néztem tükör helyett. 3. És állad, a nagy AH, lassanki" eltűnik s ugy emlékszel rá, taó gyermekkorod ködös emlékeire, ekkor felorditsz s tiltakozol a ko> gresszus ellen s igy érvelsz: N®1 hagyom, ngm hagyom megrövi' teni. helyesebben meghosszabbító11 az államat. Az az enyém: azonos tom magam az állammal. L'ét1 e'est moi — mondta XIV. Lai'j Az állam én vagyok. Ahoz ne nf janak. Vagyis nyúljanak hozzá borotválják le. Nem rossz . . . Mit csinál a királ 9 szegény asszony 9j Egy szegény kontlorosi özv'rí asszony, Éliás Hruska Miháu kalászokat szedegetett a tarlón könnyes szemmel, reszkető keze® koszorút kötött a legszebb, le?1 sabb kalászokból. Aztán szegé'1' ajándékát, az egyszerű kalá szorut elküldte ajándékba a rálynak. Féltő gonddal cstmagolta be rályi ajándékot, reszkető von"?' kai irta rá a felséges úr cimét küldte és nem is várt választ, várt választ, sem köszönetet a j gény Hriiska Minályné — és w< választ kapott: A posta felbontatlanul visszol1 az elküldött ajándékot. A bécsi Burgban nem voltak 4 vancsiak egy szegény a»9' ajándékára és visszaküldte^ \ v minden megjegyzés nélkül. ' hát mit is csinálna a király gény asszony ajándékával?