Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-25 / 193. szám

ö delmagyarürszáü Í9Ü augusztus 25 szak szahadságszeretetének és jogtiszteletének. A köztársaság kormányának két rendelete az 1849. év junius hó 7-én kiadott; s az ugyanezen hónap 28-án kiadott. Szól pedig arról, hogy a Kossuth Lajos által aláirt rendelet a „Március tizenötödike" cimü lapnak „további kiadását ezennel megtiltja", mert: „lapját kiosztás előtt illető helyen bemutatni ismét elmulasztotta". Azok a politikusok, akik Polónyi beszéde ellen nem tiltakoztak, fejtegetéseit magukévá tették, hallgatásukkal a felfogását szentesitették: az erkölcsi jogosultságot elvesztették arra nézve, hogy most a sajtószabadság hőseinek ragyogó színeiben pompázzanak; s ezt a kormányt, amelynél a sajtónak igazibb és önzetlenebb barátja még nem volt, támadják századrészéért ama bűnöknek, amiket ők vigan, sőt a jól teljesített munka önérzetével követtek el. hogy kijelentette, hogy most már Ceglédre is elmegy gyűlésezni. Ezek után lehetetlennek látszik, hogy a Kossuth-párt és Justhpárt együtt működhessék. Ideális egyetértés. Budapestről jelentik: A választójogi intrika immár visszafelé sül el és a függetlenségiekkel érezteti bomlasztó hatását. Kossuthnak mindjárt hazatérésekor tett nyilatkozata, hogy most véderőreformról van szó és hogy ő a yéderővitába más kérdést beledobni nem akar, megütközést keltett a Justh-párton, ma pedig olyan dolog törént, amely még inkább kitágította a Kossuth és Justh közötti szakadékot. A ceglédi szociáldemokraták küldöttsége ma nyújtotta át Kossuthnak az általános választójogot követelő petícióját, hogy mint a város képviselője ezt benyújtsa. Kossuth válaszában hangsúlyozta, liogy ő mindig, miniszter korában is követelte az általánosat, de csak a magyar nemzet állam • fentartó jogainak csorbítása nélkül. Szivesen benyújtja a kérvényt, de hozzáírja azt a fentartást, hogy mint Cegléd képviselője nyújtsa be és csak a saját nemzeti választójoga alapján támogatja. A küldöttség szónoka ezt nem fogadta el, mire Kossuth, a küldöttség és Tóth János, Kovácsy Kálmán, Baross János Kossuth-párti képviselők között izgatott szóváltás keletkezett, mire végre Kossuth faképnél hagyta a küldöttséget. Justhot ugy megharagította ez az eset. tanszer korona története. — A szinházi he'yárak körül. — (Saját tudósitónktól.) A tanács ma foglalkozott a szinházi helyárak fölemelésének dolgával és a szintigyi bizottság javaslatának alapján döntött: teliát a helyárak fölemelése mellett van. A magunk részéről szükségesnek tartjuk ezt a határozatot mindenek előtt azzal kiegészíteni, hogy ebben a nagyjelentőségű kérdésben olyan ülésen döntött a tanács, amelyen mindössze hárman voltak jelen. Sérelmesnek tartjuk azonkivül ezt a határozatot a város közönségére azokon a sok okokon kivül, amit elmondani már alkalmunk volt,.azokért, amikre való hivatkozással ellenezte Balogh Károly tanácsos a mai tanácsülésen a helyárak fölemelését. Ezen a vitán teljesen kivül maradt az, hogy a városnak évi 80.000 koronájába kerül a színház. Gondolja el mindenki, idejön egy szinházi vállalkozó, rendelkezésére bocsájtanak egy színházat, amelynek évi 50,000 korona amortizációs kölcsönét a város födözi, a város viseli az épület főn tartásával járó egyéb évi csekély 30,000 korona költséget és a szinházi vállalkozó nincs megelégedve ezzel az évi 80,000 koronával. Neki még több kell és ezt a többet ugy akarja elérni, hogy fölemeli a helyárakat. Nagyon helyesen jegyzi meg Balogh Károly, hogy ezt a szándékát a színházért való pályázatában jelezni kellett volna Almássynak. Egyebekben is érdekességek vannak a inai tanácsülésnek abban a részében, amelyen ezzel a kérdéssel foglalkoztak. A tanácsülésen a tanács tagjai közül Lázár György dr polgármester, Balogh Károly és Koczor János tanácsosok vettek részt. Bárdoss Béla előadta a szeptember 21-én megtartott szinügyi bizottsági ülésnek a szinházi helyárak fölemelésére vonatkozó javaslalát. Ezután Almássy Endre színigazgató terjeszetette elő újból a már ismeretes indokait, melyek a helyárak fölemelését szerinte szükségessé teszik. Balogh Károly tanácsos ellenezte a szinházi helyárak fölemelését, mert igazságtaA kalapács hármat üt. Lucienne felvidulva: — Megbocsát! Megbocsát! Beszéljen, kedves Szellem, tiszetelettel fogom meghallgatni! A kalapács pihen Pivoine ur kezében; a Szellem nem méltatja az esdeklőt feleletre. Lucienne agyontöri a fejét, hagy miért szűnt meg a kopogás. — Aha! azt várja, hogy megkérdezzem a nevét. Ki van itt? A kalapács vagy husz ütéssel, nagy kínosan bever egy szöget. Lucienne áhítatosan számlálja az ütéseket. — Huszonkettő! Az abc huszonkettedik betűje V. Ujabb fejtörés.) V? V? Nem ismerek senkit, akinek a neve V-vel kezdődik. Ah! de mégis! Mikor tízéves voltam, volt nálunk egy Vera nevii szobaleány, aki nagyon szeretett s már nem tudom, mi miatt, felmondtak neki. Talán azóta meg is halt szegény. Lehet, hogy az ő Szelleme! Ujabb koppanások. — Nyolc! Ez a H. betűnek felel meg. ll.Ml? Házasság! Persze, nem lehet más! Oh! ha a Szellem kegyes volna felvilágosítani, ha másban nem is, legalább ebben az egy dologban! Piovine nr hat pótütést, mér egy makrancos szögre. — Igen, igen, kétszer igen, — suttogja Lucienne diadalittasan. — Hozzámenjek-e Georgeshez, igen, vagy nem? A szerencsétlen Georgesnak nincs szerencséje, az öreg tőkepénzes egész ártatlanul kétszer üt egymásután, mire Lucienne ájuldozva kap fejéhez: — Nem? ne menjek hozzá? Oh, pedig szeretem őt s ő is szeret engem! Oly boldog lettem volna vele! Piovine ur nem sejtve a helyzet kivételes komolyságát, egyetlen hatalmas csapást mér egy szög fejére kalapácsával. Lucienne, kissé magához térve: — Á! Á! Vájjon mit jelenthet ez? Hali! megvan! Árulás! Igen, árulás! Megcsal, hiteget, mikor azt mondja, hogy szeret. Oh, köszönöm, kegyes Szellem, hogy föllebbentétted jövendőm fátyolát és felvilágosítottál, liogy Georges szerencsétlenné tenne. (Erélyesen.) Jó, hogy tudom ezt. Szakítani fogok vele, el fogom felejteni, kitépem emlékét szivemből. De Lucienne csak hallgatódzik, mintha nem volna teljesen megelégedve a jóslat ilyetén fordulatával. Ám Pivoine ur, aki végre elkészüli a képek felfüggi zl 'séveh végleg leteszi a kalapácsot és aludni tér. A kedves Szellem hangja elnémul. Lucionuet. nagy szomorúság szállja meg. Végre ő is lefekszik és amíg szemei lecsukódnak, egyre csak hűtlen jegyesére gondol. Az első spiritiszta-séanee-al sehogy sínes megelégedve. No, de azzal biztatja magát, hogy a másodikon a Szellem kegyesebb lesz... lamiak tartja a szegedi közönségnek az ujabb megterhelését. A színház föntartása igy is tömérdet: pénzébe kerül a város közönségénei:. Maga. a színházépület évi amortizációja 50,000 korona terhet ró a városra, amihez a. fűtés, rendőrségi és tüzőrségi kiadások még 30,000 koronával járulnak. Tehát a város közönsége évenként 80,000 koronát áldoz a színházra, amiért semmi néven nevezendő ellenszolgál tatást a színház nem nyújt. Méltánytalan és igazságtalan tehát ily rendkívüli áldozatkészség mellett ínég külön terheketr óni a színházlátogató közönségre. Igaz, hogy a szinházi jegyáraka tévtizedek előtt állapították meg, de nem szabad elfeledni, hogy akkor a szinházjárás igazán luxus volt, amit csak jobbmódu emberek engedhettek meg maguknak. Azóta nagy mérvben emelkedett Szegeden a színházlátogató intelligens közönség száma, akiknél a színház elsőrendű kultursziikséglet. Nem szabad elíeednl, hogy abban az időben Szeged egész lakossága csak 70—80,000 volt, amelyből belterületi lakó jó. ha 30—40,000 volt, mig ma összesen 128,000 lakosa van a városnak, melyből 80,000 a belterületen lakó, intelligens, müveit publikum, amely nem nélkülözheti a színházat és amelynek tul megterhelése igazságtalan. Voltak a máinál is olcsóbbak a helyárak és csak Makó idejében emelkedtek. A megállapított helyárak összege ugyanaz volt, mint ma, de mindenki kaphatott harminc százalékos kedvezményt és kaptak is. Ez a kedvezmény csak Makó igazgatása alatt szűnt meg és ily módon bátran állitható, hogy a helyárak igenis jelentékenyen emelkedtek. Ha az igazgató oly jelentékeny ujabb befektetéseket eszközöl a színház nívójának az emelésére, az magáitan véve is jó tőkebefektetés, mert fokozza a színházi közönség érdeklődésót és dúsan behozza a költségeket. Kár lenne azt a közönséget a színháztól drága jegyárakkal elriasztani. Egyébként pedig sarkalatos és lényeges indoka a szinügyi bizottság javaslata ellen az a körülmény, liogy Almássy igazgat0 tisztában volt az emelkedett kiadásokkal mái' akkor, amikor a színházra pályázott. Miért neffl | állott elő akkor a javaslatával, miért neri mondotta akkor, hogy csal: agy tudja a szinházigazgatást elvállalni, ha a tanács beleegye-1 zik a helyárai: fölemelésébe. De hogy előzőleg vállalja a színházat a régi helyárak épségben-1 tartása mellett s azután kérje a helyárak fölemelését, megkerülése a helyes uhud:. Ha a város közönségének tudomása lett volna arról* hogy a helyárak fölemelését kívánja, akkor talán megváltozott volna a dolog és ilyen föltéli felek mellett esetleg nem adták volna oda "I színházat, sőt meglehet, hogy a város közönsége gondoskodott volna a színház más módo*j Való kezeléséről. — Ajánlom, — fejezte be beszédét Balog'1 Károly, *— hogy éppen a színház érdekébe" maradjanak meg a régi helyárak és bár " nyolc városi tanácsos közül csak hárrrU vannak jelen, s nem tudom, helyénvaló-e, lff ilyen kis számban döntiinl: e nagy borderei' kérdés fölött, én mindenesetre ellene szavazol' A tanács másik két jelenlevő tagja azeffl ban hozzájárult a szinházi helyárak far emeléséhez és igy a szinügyi bizottság j"' vaslatát elfogadták. Folytatják a tárgyalásokat MaroÉ káért. Németország aligha fog engedi1 annak a franca óhajnak, hogy elégedjék kisebb területtel, mint amekkorát mostaná1kiván. Már pedig ez volt a végeredmény annak a minisztertanácsnak, amelyet a fra'f cia kormány tegnap tartott. A tegnapi ""j nisztertanácson pontosan körülírták azok" az uj instrukciókat, amelyekkel Catnli nagykövet visszatért Berlinbe. Jegy% könyvbe foglalták az utolsó feltételeket ezen tul Franciaország nem hajlandó M metország irányában elmenni az engedd11, nyeli terén. Cambon mindenekelőtt azt fok' ciyánni a német külügyi kormánytól, ho£ tüzetesen körvonalazza kívánságait. M: rokkóban s evégből magával viszi a frarK' kormány memorandumát, amely a fraü1'