Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-23 / 191. szám

4 DELM Aü Y ARORSZÁG 1911 augusítüB 23 Az eredménytelen kísérlet után Madame Juliette az üzletbe hivatott egy előkelő szegedi luúémbert. Az meg is jelent, Madame Juliette kérte, liogy segítsen rajta. Az elővette a pénztárcáját és ezekkel a szavakkal szórta elébe a pénzt: — Ezt mind odaadom, ha Spányik Lili az enyém lesz! Madame Juliette esdeklett Spányik Lilinek, hogy. teljesítse a kívánságot, csak ugy mentheti UU'g a jövőjét. A masamod-hárónönél. (Régi (lat, régi nóta.) • Fölkerestem ma este Madame Juliettct is Iskola-utcai kalapos-üzletében. A bolthelyiség már egészen üres, csak lim-lom hevert a földön, 'Aá följelentés iránt érdeklődtem. — Én — mondta — nem Spányik Lili, hanem Kossy Andor ellen tettem följelentést. Spányik Lilivel semmi összekülönbözésem nem volt. Sőt mondhatom, hogy mindig szerettem, tiszteltem ets "beesiiltem. — Kossy Andort sikkasztásért jelentettem föl. Május huszonhatodikán — följegyeztem magamnak — harmincnyolc darab kalaptollat adtain át fieki, hogy azt Budapesten értékesítse, ötszázbarmincnégy koronára becsültem a tollakat. Sürgönyöztem is neki Budapestre, ha olcsóbban is, de értékesítse, mert kell a pénz. Kossy junius elsején visszajött Szegedre. Nem számolt el velem. Többször sürgettem, de mindhiába. Azt mondta, hogy még nem tudta értékesíteni a tollakat. ,-h Ivossy később Bécsbe utazott. Megígérte, hogy o.tt értékesíteni fogja. Visszajött, de továbbra is hitegetett. Leveleket küldözgetett, hogy menjek a Royálba, majd ott átadja, de mindannyiszor tévútra vezeteti. Legújabban azzal hitegetett, hogy Szimonidesz, az áruló osztrák leleplezéséért nyolcvanezer koronát kap az udvartól és ezen az összegen majd Angliából tyukköltő gépeket szerez be. — Egy ideig tűrtem a hitegetését, de végre is megsokaltam a dolgot és följelentettem sikkasztásért. Kossy jelenleg nincs Szegeden, senki sem tudja, liogy hol van. Spányik Lilivel élt együtt, a Polgár-utca 6. számú házban. Nemrégen azonban összevesztek és Kossy bucsu nélkül távozott. — Nem tudom, hogy Spányik Lili mit beszél rólam. Én nem vétettem ellene. Sajnálom, hogy Kossy annyira behálózta, jobb sorsot érdemelne. Előkelő családból származik, nagy kálváriát járt végig, amig ide jutott. — Azt beszélik rólam, hogy ujabb időben áruba bocsájtottam a szerelmemet. Ez nem igaz. Akit szeretek, azt szeretem, de pénzért nem dobom oda magamat. Inkább éhezek. Ha már rft ra kerülne a sor, van egy browningom, nagyon jó szerszám. Egy acélgolyót röpitenék az agyamba és azután nem beszélne rólam senki... — Nekem nincs más bűnöm, mint az, liogy valakit igazán szerettem. És még most is szeretem. Ha ez bűn, hát ítéljenek el érte. Többet nem mondhatok. (Jó nyomokon.) Az egyik úriember, aki Spányik Lilitől és Madame Juliettétől levelet kapott, jgy nyilatkozott: Madame Juliettől és Spánvik Lilitől tényleg kaptam levelet. Ha jól emlékszem, a mait hónapban kantam az első levelet, amelyet két héten belül másik kettő követett. —.Az első levelet Spányik Lili aláírással kaptam. Azt irta benne, hogv sokat nélkülöz és számitva a barátságomra, husz koronát kért. Eltéptem a levelet, nem is válaszoltam. Néhány non múlva ujabb levelet kaptam Spányik Lili aláírással. Ugyanazt irta, mint az első levelében. Jó hangulatban talált, küldtem neki tiz koronát. Egv hét múlva ujabb levelet kaptam, most már Madame Juliette aláírással. Az is pénzt kért. Egy masamód leánnyal küldte a levelet. Dühömben azt izentem, hogv nem vagvok otthon. Ettől kezdve nem zaklattak többé. Aki ezeket elmondotta föltétlen ur, hitelt kellene adni a szavának még akkor is, ha elbeszélésével nem Madame Juliette állításai állanának. Az ekszkalaposné ugyanis azt mondja, hogy ő senkitől sem kért levélileg pénzt, de ha kért is volna „kölcsön", az az ő magánügye. 1 Tölgyes Gyula. Nyári história. — A férj is meg egy asszony Is. — (Saját tudósítónktól.) Egy ismert szegedi úriasszony kalandjáról beszélnek mostanában a szegedi társaságokban. Az úriasszony, aki egy közismert szegedi kereskedő felesége, — egy közeli fürdőhelyen tölti a nyarat. A férj, mint tapasztalt szalmaözvegyhez illik, kihasználta az aranyszabadságot. Gyakori vendég volt a kabaréban, ahol egyik bájos diszőszszel húzódott meg előadás után a kabaré egyik diszkrét páholyában. Közben azonban, amint azt a szalmaözvegyi óvatosság megköveteli, áradozó hangú levelet irt a feleségének, hogy már annyira kívánja látni, eleped a sóvárgásban, jöjjön egy napra haza, minden pillanatban várja. Az asszonyka kipirulva olvasta a férj bő szerelmi vallomását és még aznap este megérkezett Szegedre, nehogy elepedjen a sóvárgásban az angyali hűségű férj. Este kilenc órakor érkezett meg. Csöngetett a kapun: semmi válasz. Megrémült, hogy talán valami baj történt. Bársonyos ujjával a földből kiszakított néhány [göröngyöt és remegő kézzel az ablakra dobálta. Újra semmi válasz. Várt öt percig. Várt tiz percig. Boszszankodni kezdett. Majd valami rémes gondolat villant át az agyán: — Becsapott a gazember! — mormogta magában. — No, várj csak, ezt nem viszed el szárazon! Tényleg ugy is történt. A férj már abban a pillanatban, amikor az áradozó hangú levelet a levélszekrénybe bedobta, megfeledkezett a feleségéről. Nem is gondolt arra, hogy a fiatalasszony nagy örömében félbeszakítja a lubickolást, kabinba dobja a fürdőruhát és a legközelebbi vonattal rohan haza a férje — ölelő karjaiba. Elvégezte a dolgát és este, a szokáshoz hiven, ellátogatott a kabaréba. A rossz nyelvek azt mondják, hogy monokli is csillogott a szemén. Előadás után pezsgőt rendelt és a cigánynyal húzatta a vidánmál-vidámabb nótákat. A bájos diszőz gondoskodott arról, liogy minél kedvesebb emlékkel hagyja el a helyiséget. Az asszony ezalatt a kapun pirosra dörömbölte a kezét, göröngyökkel beverte az összes ablakokat. Nem jelentkezett senki, — azaz hogy mégis jelentkezett valaki. Egy, a szomszédos házban lakó fiatalember, aki eddig hiába igyekezett magát észrevétetni az asszonynyal, figyelmes lett a zajra. Amint meglátta a dühösen dobálódzó asszonyt, lerohant az utcára. Eleinte bátortalanul sétált leföl, később azonban az asszony akaratlan intésére hozzácsatlakozott és megszólította. Az első pillanatban arcul akarta csapni a tolakodót. Sokat sejtető ivben már lendült is a karja, de hirtelen, mintha valaki vasmarokkal leszorította volna, tehetetlenül visszahanyatlott. Felülemelkedett benne a megcsalt aszszony, aki boszut akar. Az alkalmi Don Jüan csinos fiu volt, ablaktávolságról ismerte is már. Az asszony elbeszélte kellemetlen kalandját és a legnagyobb fölháborodással beszélt a férjéről. A fiatalembernek csak ez kellett. Hevesen udvarolni kezdett és a vége az lett, hogy őnagysága megboszulta magát. Reggel kuszált bajjal, kipirult arccal ment haza. A férjét ágyban találta. Erősen horkolt az átdorbézolt éjszaka után. Az asszony nem sokáig teketóriázott, fölrázta a férjét. Az még föl sem ocsúdhatott álmából, a felesége tenyere már az arcán csattogott. Kövekeztek a kimagyarázások. A férj régi iskolatársaival találkozott, — az asszony pedig egy barátnőjével töltötte az éjszakát. A szobaleány azonban, aki szintén házon kivül töltötte az éjszakát, valahogy megtudta a pikáns kalandot. Ezt aztán elbeszélte egyik kolléganőjének és most erről beszélnek a jó barátnők. Bernardó Hassa dr ujabb kalandjai. — Mit imák a nagyváradi lapok. — (Sajá tudósítónktól.) Bernardó Hassa dr, a Journal de Salonique állítólagos munkatársa már Nagyvárad vendége. Nagyon természetes, az illusztris külföldi vendéget Nagyváradon is a rendőrség fogadta, még pedig a nagyváradi lapok szerint magyaros vendégszeretettel. A nagyváradi lapok a Szegeden is jól ismert törökről a következőket írják: „Az idegen ellenségesen nézegette a rendőröket. Fekete müvészkalapot, sötétkét zsaketet, narancssárga nyakkendőt és cipőt viselt. Az aranyevikkeres, elegáns tolonc nem sokáig idegeskedett, hanem teljesen belenyugodott a helyzetébe. Leült egy fapadra, kézitáskájából Maupassant regényt \huzott elő és olvasni kezdett". Ugylátszik Bernardó Hassa a rövid toloncuton teljesen megváltozott, a ravasz szélhámosból elsőrangú kulturférfiu lett. Sőt már olvas is. Es hozzá Maupassant regényt olvas. Hej, a régi jó időkben, mikkor még Szeged vendége volt a doktor, bizony nem olvasott Maupassant regényt. Elég volt, ha annyit tudott, hogy Henri Bemstein dán lírikus volt. Geöthe irta Schillert, Shakespeare pedig egy nagy nimolista volt, aki a szalonikii lóversenyen ininden pénzét elvesztette. Az arany cvikkerről, ineg az elegáns toilettről kár fecsegni, mert ilyen nincs is. Legalább Szegeden nem volt. Az igazság kedvéért: az arany cvikker csak sárgaréz, az elegáns toillett pedig áll — egy piszkos ruhából és egy árva ingből (a szinét nem lehetett megállapítani). Ez volt az egész garderoppe. Hol itt az elegancia? Szegeden nem tudta Bernardó Hassa bebizonyítani, liogy ő ujságiró. Nagyváradon elhitték neki, sőt ezt irják Nagyváradról: „Volt még nála egy bizonyítvány, amely arról szólt, hogv Bernardó Hassa ur a 1 izraelita „Alliance" által Szalonikiban fentartott felső kereskedelmi iskolának három évig rendes tanára volt". Bernardó Hassa miután látta, hogy Nagyváradon könnyebben boldogul nein is próbálkozott elősorolni a többi mesterségeit, amit Szegeden, megtett. Bernardó Hassa Szegeden nemcsak Hírlapíró és tanár volt, hanem zeneszerző, kereskedelmi utazó, nyelvmester és talmudista. Pechje voit a fiúnak, nem hitték el neki. A nyelvmesterséget még el akarták hinni, mert tényleg beszélt néhány nyelven, de mikor a graniatikára került a sor, hát bizony isten inkább kereskedelmi utazó volt ő kelme, mint nyelvmester. Zenésznek elég nagy zenész volt mert a hangjegyeket sem ismerte. És ez a Bernardó Hassa igy mert nyilatkozni a szegedi rendőrségről a nagyvár: idi zsurnaliszták előtt: — „Csodálom, liogy olyan nagy városnak, mint Szegednek a rendőrségén alig volt valaki, aki konyított valami kulturnyelvhezNem értettek ineg! Aztán ugy bántak velemmintha valami elvetemült gazemberrel lett volna dolguk. Mondhatom, hogy annyi brutalitást. ha nem is kézzelfoghatót, tapasztaltam itt, amennyit Szerbiában sein engednek meg a hatóságok". Ezt Bernardó Hassa mondta és miután ezt a szenzációs kijelentést tette, megint elővette — irja a nagyváradi lap— könyveit. Angel filozófusokat olvasott egész éjjel, a kedvéért nyitva hagyták a villanyt. Kora reggel is olvasott, amig csak be nem nyilt az ajtó. Angol filozófusokat olvasott, pedig Szegeden még azt sem tudta mi a filozófia. Szóval igy szereoelt a török zsurnaliszta, dr, zeneszerző, tanár és Utazó NagyváradonFaktum az, hogy Nagyváradról Beszterce felé toloncölják a müveit idegent.